Új Szó, 1975. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1975-09-12 / 215. szám, péntek

A legifjabbak örömére

GyermekkönYV-Hlusztraciók nemzetközi biennáléja

Harmincnyolc nemzet zászlaját lengeti a szél a bratislavai Kultúra Házán és hírül adja, hogy megnyílt a BIB, a gyermek- és ifjúsági könyvek, illusztrációinak biennáléja, az első és egyetlen ilyen fórum a világon. A nagy jelentőségű kulturális és művészeti rendezvény szervezői az UNESCO-val együttműködő Csehszlovák Bizottság, a Szlovák Szocialista Köztársaság Művelődésügyi Minisztériuma és a Szlovák Nem zeti Galéria. Bratislavában 1967- ben alakult meg a BIB titkársága és az Illusztrációk Nemzetközi Kabinetje, a Szlovák Nemzeti Galéria keretein belül. 1067 óta immár ötödízben szerepelnek fővárosunkban az öt világrészt képviselő, 991 művész alkotásai. A színes, gazdag seregszemlén most 2600 változatos technikájú eredeti munka és számos képes könyv sorakozik fel.

A képzőművészeti tudással, a gyermek érzés- és gondolatvilágával azonosulva, ötletességgel és szeretettel létrehozott igényes anyag nemcsak „a szemnek ünnepe“. Nemcsak vidámságot, örömet osztogat kicsiknek és nagyoknak. Ez a művészet hivatott az élet folytonosságát biztosító fiatal nemzedék szellemi és lelki formálására. A gyermekirodalomnak páratlanul fontos szerepe van a nemzetköziség, a népek kölcsönös megismerése és megértése eszméjének felkeltésében. Népek és országok kulturális kézfogása ez, a röviddel ezelőtt aláírt helsinki egyezmény szellemével összhangban. Az Illusztráló művészet egyik feladata, hogy ifjú olvasóival megismertesse a' jót, az igazságot, az élet elengedhetetlen feltételének: a békének, embermilliók legforróbb vágyának felbecsülhetetlen értékét.

A mese nyelve valóban mindenki számára érthető. Alkalmas arra is, hogy felnyissa az emberpalánták szemét a szépnek megérzésére, meglátására. A zsenge, ébredező értelmű kicsinyekre és a fejlettebb, már tudatosodó serdülőkre nem csupán a betű, az írás közvetítette tartalom hat. Gyakran mélyebb, maradandóbb benyomást kelt bennük a finom vonaljátékú, változatos formájú, szívet szemet gyönyörködtető kép, az illusztráció. Élményt, sokszor felejthetetlen emléket jelent számukra a világnak s az életnek ilyen módon megismert formája. A jól és szépen illusztrált könyv, akár a máról vagy a múltról realisztikusan, avagy tudományos fantasztikus fogalmazásban szól, nem csupán szórakoztat, hanem tanít és irányt is mutat.

A BIB nemzetközi bíráló bizottsága műértő gondossággal és megfontoltan osztotta szét a részt vevő művészek között a díjakat és kitüntetéseket. Első helyen áll a Nagydíj, mely a művészi és erkölcsi sikeren kívül 20 000 korona jutalmat jelent. Ezúttal egy fiatal, boldogan elfogult, a megnyitóünnepségen jelen lévő szovjet grafikusművész: Nyikolaj Popov nyerte el a Grand Prix-t.

S most lépjünk be a kiállítási termekbe! Sajátos, mondhatnám varázslatos levegő vesz itt körül. Sokat látott és tapasztalt szemünk csodálatosképpen visz- szafiatalodik. Friss és tiszta örömmel képes nézni és élvezni az elébe táruló látványt, színek és jelenetek kavargását, a képekről rá mosolygó derűt. Ny. Popov a világirodalmi rangú Robinson Crusoe-t, Defoe regényét ékesítette képeivel. Realista rajzzal, bőséges mesélő kedvvel dicséri a szívós kitartást, a munkát, a bátorságot és leleményességet.

Az öt aranyalmácskát a következők között osztották szét: R. Hausman (Belgium) a Szokatlan állatkert vidámságot sugárzó mesteri képeiért. S. Jef- fers (Egyesült Államok) Három víg vadásza mulatságos kérkedésének, természetrajongásának, az erdő rejtelmes szépségének és állatainak finom, könnyed rajzú ábrázolásáért. ü. Kállciy, a nemzetközien elismert szlovák grafika egyik tagja Roland lovag hősi mondáját eleveníti meg bravúrosan mély és sötét színekkel, elmúlt korok levegőjét éreztetve. C h. Keoping (Nagy Britannia) Vasúti utazásának kalandos szórakoztató jellemzéséért. G. Pavli- sin (Szovjetunió) Amúr menti meséinek hat lapján egzotikus tájat népesít be, zöldesen villogó szemű tigrisekkel, a velük szembeszálló merész fiatalokkal, az ódon népi hangszereket pengető öregekkel, fából faragott kultikus figurákkal. Az állatvilág tagjait, a fák hatalmas törzsét is az orosz népművészet díszítő elemeivel borítja el.

Az érmékkel kitüntetett 10 művész: M. Akasaka (Japán) a nemzeti hagyomány folytatója és továbbfejlesztője. A tájfestés utolérhetetlen gyöngéd bájával, majdnem eszközteleniil érzékelteti hazájának vonzó szépségét. D. Berková (Csehszlovákia) a Boldogság csokrában szép, tiszta rajzzal, áttetsző színekkel, a gyermekarcú napraforgóval ragad meg. N. Butzman (NDK) a Darutoliban távoli országok ismeretlen világára nyit ablakot. N. Claoeoux (Franciaország) a már számtalanszor képekbe foglalt Alice a Csodák országában- hoz még mindig talál friss és új mondanivalót. R. Dúbravec (Csehszlovákia) a szlovák fekete-fehér művészet kiemelkedő mestere a Hősi regékben» az orosz nép múltbeli harcias erényeit méltatja dinamikus lüktetésű színes fametszetein. R. Hürliman (Svájc) a Macska és egér társaságban a Grimm mesét költ át kitűnő állatpszicho- lógiával, kedélyesen és bravúros rajzzal. G. Kcdow (NSZK) a Csodálatos ágymobillal, az érdeklődés állándő fokozásával fantisztikus tájakra visz el a szolid némef kisvárosi környezetből. A. Longoht (Olaszország) a Polip és a kalózok történetét ég és tenger, fegyveres

Dagmar Berková illusztrációja

gályák színpompás megjelenítésével festi alá. U. Löjgrren (Svédország) a Szigorú hölgy magatartását szeretetre méltóan karikírozza az üdítő svéd környezet közepette. /. Stanny (Lengyelország) csiszolt művészettel, szépzöld tájban komor felhők alatt állít szembe egy fiúcskát az Oroszlánokkal.

Négyen részesültek elismerésben: H. Björklid (Norvégia) szellemesen tréfálkozva számol be egy esküvői díszben feszengő párról, gyerekekről, macskákról, hazája jellegzetes régi vikinghajóiról. E. Franca (Brazília) nagy, világos formákkal, ragyogó színekkel tükrözi a tropikus erdő növényzetét, mesebeli tarka madarait, a vadá szók és halászok életét. S. Ol sen (Dánia) az öreg Glad asz- szony uralkodni vágyását, em berruhába bújtatott, emberi tulajdonságot képviselő állatokkal csúfondáros modorban jellemzi. G. Stoev (Bulgária) jó népi ízekkel, művészien idézi a népi mondák levegőjét, a mo dern hősök életét.

A régi könyv-, és művészeti hagyományokkal rendelkező országok könyvkiadó vállalatai mellett méltó helyet foglalnak el az újabban felszabadított fejlődő országok. A zsűri dicsé retre érdemesítette a libanoni El Labbad és a kenyai Moor, valamint az izlandi Gudbergs- son könyvkiadó vállalatokat. Az ausztriai E. Reinl Olvasókönyve is dicséretben részesült.

A neves magyarországi grafikus gárdából kiemelkednek Hincz Gyula: gyöngéd lírai kihangzású Radnóti: Esti mosolygása, Würtz Ádám 10X10 = 100 mese eleven tollrajzai, Kass János, a gyermekrajzok modorában illusztrált Három arany nyílvesszője.

A kiállítás október 31 én zárul. Mint eddig is, most is értékes, melengető élménnyel jutalmazza meg önmagát minden egyes látogatója.

BÁRKÁNY JENÖNÉ

ÉNEKLŐ PEDAGÓGUSOK — A BODROGKÖZBEN

Mii tagadjam, én is büszke vagyok, és egy kicsit másképpen ürülök, mint máskor, ha valami szépei hallok a szűkebb hazáról, a szülőföldről. Jó érzés töltött el akkor is, amikor, három évvel ezelőtt megtudtam, hogy a Bodrogközben megalakult a Járási Magyar Tanítói Énekkar. Végre! — kiáltottam fel, és ha a körülmények engedik, azonnal hazasietek megismerkedni az énekkarral és vezetőjével, KOVÁCS ALADÁRRAL.

Azóta az énekkar életében három tapasztalatokban és eredményekben gazdag esztendő lelt el. Egyebek között ezekről is szó esik majd az alábbiakban, de előbb néhány mondatot a ,,kar vezetőjéről, akivel nagykaposi otthonában sikerült találkozni.

Kovács Aladár harminchat éves. Aljarán született, itt kéz dett el, tízévesen, harmóniu- mon és hegedűn játszani, két helybeii tanító, Erdélyi Mihály és Szilágyi Dezső atyai irányítása alatt. Hálával, sok szeretettel gondol rájuk ma is Kovács Aladár, akinek annak idején a konzervatórium volt minden vágya. De nem mehetett, nem engedték a szülei. Elvégzi a tanítóképzőt, később pedig a pedagógiai főiskola levelezőtagozatán szerez oklevelet. 1960 bán Vajánból Nagykaposra kerül, a Magyar Tannyelvű Alapiskolába, ahol egy év múlva megalakítja azt az országos hírű gyermekkórust, amely tizennégy esztendőn keresztül legjobb, legképzettebb énekkaraink egyike volt. 1967-től 1974-ig megszakítás nélkül a trebisovi járás vezető gyermek- kórusa, számos fesztivál győztese, rengeteg kitüntetés birtokosa.

— Nem tudom, lesz-e még egyszer ilyen énekkarom — sóhajt föl Kovács Aladár. Sírva búcsúztatták a gyerekek, és maga is könnyezett, amikor elhagyta őket, és a zeneiskola tanára lett.

A Járási Magyar Tanítói Énekkar 1972 áprilisában alakult meg a CSEMADOK járási bizottságának ösztönzésére, második nekifutásra.

— Körlevelet küldtünk szét, amelyre negyvenhét bodrogközi pedagógus jelentkezett. Aztán iskoláról iskolára is jártunk, személyesen találkoztunk a tanítókkal, úgyhogy a taglétszám rövidesen elérte a hatvanhetet. Jóhangú énekesek jöttek össze.

Akik tenni, alkotni akartak a tantermeken kívül is. Nem véletlen, hogy a megalakulás után másfél hónappal már be is mutatkoztak, méghozzá Rákóczi szülőfalujában, Borsiban, a hagyományos kulturális találkozón. Vitte a szívük — és ma is viszi — őket Bodrogköz falvai- ból Királyhelmecre, a próbák színhelyére. Másfél évig saját zsebükből fizették az útiköltséget, sőt, saját pénzükön, 600 koronáért, vásárolták meg első ruhájukat.

— Egy ideig Bélyben voltam katonai gyakorlaton. Még oda is eljöttek utánam — mondja Kovács Aladár.

Ne fukarkodjunk az elismeréssel, a jelzőkkel: lelkes, nagyszerű közösség formálódott a pedagógusokból. Nem szegte

kedvüket, hogy különböző okok miatt sokáig nem részesültek anyagi támogatásban. Az sem, hogy időközben megváltoztatták az énekkar nevét a — számomra érthetetlen — Pedagóg II re.

De térjünk vissza az énekkar útját és fejlődését jelző eseményekre, eredményekre.

— Mi következett Borsi után?

— Sok járási és helyi rendezvényen szerepeltünk, azonkívül nevelői hangversenyeket adtunk, jártuk Bodrogköz fal- vait. Sajnos, az elmúlt évben nem tudtunk ilyen jellegű h.rhgversenyeket rendezni, mert zsúfolt volt a program. 1973- ban részt vettünk az énekkarok kerületi fesztiválján, Poprádon. Ez fordulópontot jelentett, a kar tagjai tudatosították, hogy nem elég csak énekelni. Láthatták, mi mindent kell még tennünk a színvonal érdekében.

1974-ben az énekkar nagy sikert aratott az SZNF 30. évfordulójára rendezett ünnepségen, Trebisovon, és az ugyanitt megrendezett szovjet dalok fesztiválján.

— Ha .jól tudom, az idén részt vettek a Kodály-napokon,

— Igen. És az‘ én véleményem szerint, nem vallottunk szégyent. Elhoztuk az ezüstkoszorút. Arany is lehetett volna, ha a fiileki területi selejtezőn jobban szerepelünk. Sajnos előtte nem tudtunk próbálni. Még aztán a fárasztó út után azonnal fel kellett lépnünk.

— Hogy érezték magukat a Kodáiy-napokon?

— Ahogy én láttam, jól érezte magát az énekkar minden tagja. Egyedül az zavart, hogy a seredi campingben szállásoltak el bennünket. A legmesz- szebbről jöttünk, és még ott is a legmesszebbről kellett beutaznunk Galántára. Egyébként a Kodály-napok után, úgy érzem, képesek leszünk a színvonalat emelni, tovább erősödni. .

Jólesik Kovács Aladár bizakodó szavait hallgatni és leírni. Mert számos szép dolgot keltettek már életre a Bodrogközben, számos remek tervet valósítottak meg, de alig volt az életük hosszabb a tisztavirágénál. Az énekkar legfiatalabb tagja húszéves, a legidősebb, Bohony Ernő tanító bácsi, már nyugdíjas. De még fiatalos lendülettel tanít és énekel. Reméljük, még nagyon soká+g. Mert a hatvanhét pedagógus és Kovács Aladár nem tiszavirág életűre tervezték a jövőt.

BODNÁR GYULA

Tiz hónap alatt hússzor

Érdekes anyagok a Kis Építőben

Vlj Löjgren rajza

Szeptember elsejétől, vagyis az új iskolai év kezdetétől alapiskoláink tanulói havonta kétszer kapják kézhez kedvelt lapjnkat, a Kis Építőt.

A SZISZ Központi Bizottsága, valamint a SMKNA Lap- és Könyvkiadó vállalat mérlegelte azt a tényt, hogy a magyar tannyelvű iskolákon a lapot egyre több helyen használják fel, kiegészítő olvasmányként és így nevelési célja elvitathatatlan. Ezért úgy döntött, hogy a folyóirat megtartva eddigi formáját, az iskolai év alatt húszszor jelenjen meg. Ezáltal az alapiskolák alsó osztályainak pedagógusai is fontos segédeszközt, vagy Iia úgy tetszik, tankönyvet kapnak kézhez, melyből sokat meríthetnek pedagógiai célkitűzéseik valóra- vá hasához.

A szerkesztőség 1975—76 os eszmei politikai tervéből kitűnik, hogy a lap fontos szerepet tölthet be a kisiskolások nevelésében. A szerkesztőség igyekszik megnyerni a lap számára neves hazai, valamint külföldi szerzőket és tervszerűen helyet kapnak a folyóiratban a csehszlovákiai magyar költők is.

A köztandő anyag megválasztásában figyelembe veszik a gyermekpszichológiai szempontokat. A lan alapkoncepcióba a különböző korú gyermekek érdeklődési köréhez igazodik, ezért feladata sokrétű. A hat, illetve a tízévesek gondolkodásmódja, érzelemvilága, érdeklődési köre jelentősen •ltér egymástól; az egyik még szívesen kalandozik a mesék világában, a másik már szinte mindkét lábával a valós élet talaján áll, ezért a lapba kerülő anyagok válogatásánál a szerkesztőség arra törekszik, hogy a közel 30 ezres olvasótábora minden egyes tagjának igényét kielégítse. Gyorsan pergő, fordulatos cselekményt! írásokat, változó tematikájú prózát, hangulatos, zenei ritmusú versek közlését tűzték ki célul, de helyet kapnak a lapban a pionírok életéről szóló írások is. A képes történet a legkisebbek kedves olvasmánya közé tartozik mar évek óta a Kis Építőben. Ez a gazdagon illusztrált oldal ehben az évben sem hiányzik a lapból.

Most, amikor kézbe vettük az első számot, megállapíthatjuk, hogy a folyóirat az 1975—7G os iskolai évben új rovatokkal is gazdagodik. Itt elsősorban az „Amiről a kövek mesélnek“ cinül rovatot említjük, mely hazánk történelmi múltját, Szlovákia legjelentősebb várait mutatja be az olvasóknak. Régi kérésnek tett eleget a szarkesztőség, amikor megkezdte egy folytatásos képregény közlését, mely három fiú

kalandos történetét meséli el, és tele van feszültséggel, izgalommal.

A gyerekek hazafiságra való nevelését van hivatva szolgálni a már fent említett rovaton kívül a „Hazánk tájain“ című sorozat is, mely a mai Csehszlovákiát mutatja be, épülő városaival, gyáraival, szorgos dolgozó népével együtt.

A fent említett anyagokon kívül játékok, rejtvények, rövid csattanós jelenetek és nem utolsósorban a szlovák, valamint a cseli gyermekirodalom és világ- irodalom legjelentősebb alkotásai is helyet kapnak a folyóiratban.

A lap jól „startolt“ az új iskolai évbeu. 29 500 példányt nyomtak az első számából. A szerkesztőség mindent mngtesz annak érdekében, hogy színvonalas, gazdagon illusztrált lapot adjon a legkisebb olvasok kezébe. Szülők, pedagógusok támogatására van szükség, hogy a Kis Építő eljusson minden kisiskoláshoz éspedig most mindjárt a tanév kezdetén. De még valamire szükség van. íróink, költőink legjobb Írásaira, mert mindannyiunknak tudatosítanunk kell azt a tényt, hogy a Kis Építőn keresztül ma a holnap olvasótáborát neveljük.

—cs—