Új Szó, 1975. augusztus (28. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-10 / 32. szám, Vasarnapi Új Szó
Beszelgetes Dr. L Uvkiickv állami díjas t ital Köztudott, hogy mindaz, amit az ember fejlődésében elért, az agy tevékenységét tükrözi. Ezért Igyekszik az emberiség évszázadok óta — kisebb- nagyobb eredményekkel — fényt deríteni központi idegrendszerünk működésére ¥b*»u|iWto»lá> a múltba Az első neurofiziológiaj kutatások a XVII századba, PPnr Descartes francia tudós korába vezetnek vissza, aki elsőnek állapította meg, bogy a szellemi tevékenység a központi idegrendszerben játszódik le. A reflex szót is ô használta először, bár a tényleges reflex tanulmányozása a XVIII. század elején ///;? Procháskánok, a Prágai Károly Egyetem professzorának a nevéhez fűződik. A kiváló cseh tudós kísérleteit a világhírű I. P. Pavlov folytatta, aki gondolkodásunk lényegére, majd a feltételes reflexszel szerzett tapasztalataira is felhívta a figyelmet. /. P, Pavlov különösen a feltételes reflex tanulmányozásával járult hozzá az ember szellemi tevé- k< nységének és az ezzel kapcsolatos problémáknak a feltárásához. Arra is fényt derített, hogy a központi idegrendszernek mely részei teszik lehetővé a gondolkodást Azóta hosszú idő leli el. A neurofiziológusok a fejlődés jóvoltából egyre székesebb körű kutatásokat folytathattak. Az elektronika, az elektrofiziológia, a kibernetika, a bionika és a többi tudományág nagy segítségükre van az agyműködés tanulmányozásában A mikroelektródok segítségével pedig ma már az ideggócok aktivitását is figyelemmel tudják kísérni. Ám a tudósok ennél is többre törekszenek. Céljuk, hogy megismerjék az idegrendszer mechanizmusát. Ez ugyanis a feltétele annak, hogy az ott lejátszódó különböző folyamatokra befolyást gyakorolhassanak. Ma már tehát meglehetősen magas a tudomány színvonala. A neurofiziológiai kutatások révén szerzett tájékoztatások száma — a kimutatások szerint — minden 13 évben megkétszereződik. — Ezek az eredmények azonban főleg a politikai helyzettől és az egyes országok gazdasági lehetőségeitől függnek. De sokban függnek a lakosság kulturáltságától, tudásszomjától, illetve művelődési vágyától is — mondja Dr. Vladislav Vyklicky, a tudományok doktora, a Csehszlovák Tudományos Akadémia Fiziológiai Intézetének az igazgatója. r. „ , ■ Megtláásra váré problémák A diákkorában pszichiáternek készült tudós egyetemi évei után álmát megvalósítva éveken keresztül a plzeňi ideggyógyászaton dolgozott, 'ahol páciensei körében sok érdekes megfigyelésre volt ;ff- kalma. Feltűnt neki például, hogy az emberek a különböző körülményekre különbözőképpen reagálnak. Míg egyesek a fejüket vesztik, mások nyugodtan fogadják az őket érintő eseményeket. A bűnözések okain is sokat gondolkodott. Azt akarta megtudni, társadalmi problémával, vagy talán öröklött kórral ál 1-e szemben. Az orvost tehát nem elégítette ki a betegségek felismerése. Az eredetük után kutatott. Sok betegség — pl. az érelmeszesedés, a különböző daganatok, az agy sokfajta megbetegedései stb. — ma még a legnagyobb nehézséggel, vagy egyáltalán nem gyógyíthatók. — Ezek a megoldatlan problémák késztettek arra, hogy búcsút mondjak klinikai tevékenységemnek, és a kísérleti-kutató munkára határozzam el magam — így indokolja meg a tudós a központi idegrendszer mechanizmusának megfigyelésével kapcsolatos — 1960 óta folytatott — munkáját. Azóta munkatársaival együtt igyekszik rávilágítani legbonyolultabb szervünkben, az agyban végbemenő számos titokzatos folyamatra, többek között az emberi érzés, az emlékezet, a gondolkodás, de elsősorban a fájdalom eredetére. Ezért végez műtéteket a kísérleti állatokon és ezért tanulta meg az igényes elektronikus gépek és készülékek kezelését is, melyeknek egy részét a kísérletnek megfelelően, saját maga tervezi és szerkeszti. Ezért a kimerítő, soha véget nem érő kísérleti munkáért — melynek eredményei bizonyos tájékoztatások formájában már jelentkeztek — tüntették ki az idén májusban Dr. L. Vyklickyt a Klement Gottwald állami díjjal. Miről varé szó tulajdonképpen? A kb. 20 milliárd, többé-kevésbé kölcsönösen egy másba fonódó, különbözőképpen egymásra ható idegsejtből álló központi idegrendszerünket, mely a tájékoztatásokat érzékszerveinktől kapja, majdnem ugyanolyan homály fedi még, mint pl. az élet keletkezését a földön — mondja vendéglátóm. Nem csoda tehát, hogy nem tudjuk, milyen sokáig tarthatott és milyen bonyolult lehetett az a fejlődési folyamat, amely az egysejtű élőlényektől a gondolkodni és érezni tudó emberhez vezetett. Míg az állatok egy része elsősorban a szagló- szervével tájékozódik, az embernél ezt a legfontosabb funkciót a szeme tölti be Ám az ember képtelen valamennyi tájékoztatást egyszerre „meglátni", illetve érzékelni. Ha pl. a természetet figyeljük, csak fokozatosan vesszük észre a folyót, a hegyeket, a virágokat. Ahhoz ugyanis, hogy agyunk felfogja azt, ami a legjobban érdekel bennünket, bizonyos folyamatoknak kell végigmenni benne, amelyek viszont a többi észrevételre tompítóan hatnak. A tudósok ezekre a jelenségekre is már a 17. században felfigyeltek. Említettük már René Descartes nevét, aki elsősorban az iránt mutatott érdeklődést, milyen folyamatok lehetnek azok, amelyek csak bizonyos tájékoztatásokat juttatnak el az agyba, ás hogyan működnek az idegsejtek, melyek a külső eseményeket tudatunk központjába továbbítják, s reakciót váltanak ki bennünk. Kutatómunkájuk során a tudósok a központi idegrendszerben a tompító folyamatoknak két fajtájára figyeltek fel. Megállapították, hogy az egyik a tájékoztatásokat felvevő idegsejteken, a másik a tájékoztatásokat közvetítő, illetve továbbító idegszálakon megy végbe. Ismeretes volt ugyan, hogy a tompító folyamat az idegszálak depolarizációjára vezethető vissza, de a de polarizáció okáról megoszlottak a vélemények. Dr Vyklicky és munkatársai rendkívül érzékeny elektródok alkalmazásával azt is megállapították, hogy az idegszálak depolarizációját az idegsejtek izgalomba huzatával felszabadult, a tájékoztatást az idegsejtekbe továbbító, nagy mennyiségű kálium okozza. Tulajdonképpen ezért a felfedezéséért, valamint az idegrendszer mechanizmusával, a fájdalom keletkezésének és lényegének a problémáival kap-* csolatban — 15 esztendő alatt szerzett észrevételeiért* részesült a tudós a magas állami kitünte- t és ben. A íogideg mimt kísérleti alany — Mint minden érzés, a fájdalom is az agyban keletkezik. Eredete azonban ma sem teljesen világos, mert kísérleteinket nem folytathatjuk élő embereken válaszolja kérdésemre a neurofiziolögus. — Legfőbb problémánk az vult — mondja —. hogyan hozhatnánk izgalomba kizárólag azt az ideg- szálat, amely a fájdalom érzését kiváltja. Felesleges talán hangsúlyoznom, hogy bennünket nem a fájdalom megszüntetésének a módja érdekelt, mert o nélkül az érzés nélkül, mely a szervezetünkben kezdődő kórt, vagy az ott végbemenő rendellenességeket jelzi, aligha élhetnénk. Ugyanakkor azonban a szervezet patologikus elváltozásai által okozott fájdalom —, mely pl. a rák vagy a belső szervek krónikus megbetegedéseinek a kísérő jelensége, esetleg műtét után jelentkezik — felesleges, sőt huzamosabb időn keresztül ártalmas a szervezetre. Dr. L. Vyklicky elmondja, hogy kutatómunkája ban e legnagyobb nehézséget a megfelelő biológiai mocfell megtalálása jelentette. Hosszas töprengés után választása a fogakra esett, mert tisztában volt azzal, hogy a foggyökér Izgatása minden esetben csak egy fajta fájdalmat vált ki. Először az állatokon, majd fogaikba áramot vezetve, saját magukon végezték kísérleteiket a tudósok, hogy a leghitelesebben ellenőrizhessék a fájdalom megnyilvánulását, hatásfokát és időtartamát. Erre a tapasztalatra azonban csak számos kísérlet után — a hatvanas évek végén — tettek szert. Többnyire a macskák fogaiba vezették az áramot, hogy fogidegeiket izgatva ellenőrizzék az állatok viselkedését. Még a macskák tetemét is felboneolták, hogy ismereteiket összehasonlíthassák az élft állatokkal .szerzel t tapaszt a tataikkal. Dr. Vyklickynek és munkacsoportjának tehát idővel sikerült a fogideg izgatásával megfigyelnie az idegsejtek reakcióját az agyban. Később azt is megállapították, hogy a háromosztatú idegnek a — irige- minusnak — melyik része, és hova továbbítja ezeket az érzéseket. Kitartó munkájuk eredményeként végre megtalálták az agy 20 milliárd sejtje között azokat, amelyeket kerestek, vagyis amelvek a fájdalom mechanizmusát kiváltják. Észrevételeiket természetesen nem tartották meg maguknak. Tapasztalataikat a fogászokkal is meg osztották. Ennek köszönhető, hogy ma már az áram bevezetésével a fogak megbetegedéséről könnyebben tájékozódnak a szakemberek. De a legfontosabb — és ez minden bizonnyal a fogorvostól rettegő páciensek megnyugtatására szolgál —, hogy a tudósok a fogfúrással járó fájdalom teljes megszüntetésére törekszenek, és a technikai nehézségek kiküszöbölésével minden bizonnyal elérik céljukat. Dr. Vyklicky csoportja nem elégedett meg ezzel az eredménnyel. Ennek köszönhető, hogy 1973-ban már a fájdalom keletkezésének és továbbításának a mechanizmusára is rámutattak De mert kísérleteiket többnyire csak macskákon végezték, nem tudhatták, milyen mértékben alkalmazhatók észrevételeik az emberre. Integráció a tudományban Erre az égető problémára neurofizialógusaink az agy és az idegrendszer működésével foglalkozó In- termozg — a szocialista országok szervezete — révén kaptak választ. A. I. Sapolnv professzor lehetővé tette Dr. Vyklickynek, hogy a leningrádi Szeesenov intézetben néhány héten keresztül majmokon végezzen kísérleteket. Eredményei különösen örvendetesek voltak, mert megegyeztek a macskákkal szerzett észrevételeivel, ami azt jelentette, hogv azok az emberre is érvényesek. Tudósaink tehát részben rávilágítottak a központi idegrendszer bonyolult tevékenységére, és megtalálták a fájdalomnak a foggyökértől az agykéregig vezető útját. — Ha ez sikerült, meg kell találnunk ennek az útnak a megszakítására irányuló akadályokat is — mondja vendéglátóm. Munkánk azonban ezzel nem ér véget, mert ha már tudjuk, hogy az agynak mely részeire vezethető vissza a fogfájás, meg kell találnunk sok más fájdalom gócpontját is, hogy a megfelelő gyógyszerek kifejlesztésével csillapíthatok, illetve niegszüntethetők legyenek. — Akkor majd arra is magyarázatot kell kapnunk — folytatja a tudós —, miért nem érez mindig fájdalmat a súlyos sebesült, vagy miért viseli a 1‘akfr látszólag könnyen a lüszúrásokat. Egyre több tájékoztatásra van tehát szükségünk, amelyeket rsak a szocialista országok tudósaival együttműködve szerezhetünk meg — utal vendéglátóm az Intermozg szervezet keretében folyó értékes tapasztalatcserére, majd elmondja, hogy részt vett az idei pécsi nemzetközi értekezleten. Székely professzor meghívta a munkahelyére csehszlovákiai kai társát. — A szerencsés véletlen folytán a professzor éppen a békák agy velején végzett kísérleteket, amelyeknek eredményeire Dr. Vyklickynek nagy szüksége volt, hogy mielőbb befejezze ezt a problémát fejtegető tanulmányát. — Pécsett szerzett ismereteim jóvoltából sok időt és fáradságot takarítottam meg. Ennek köszönhető, hogy müvem fél éven bejül meg jelenhetik majd — újságolja. Az elmondottakból is kitűnik a nemzetközi kooperáció és integráció rendkívüli előnye a tudományban. Az együttesen végezhető laboratóriumi munka és a kölcsönös tájékoztatások — az anyagiak megtakarításán kívül — a munkatermelékenység lényeges fokozását is eredményezik. A tudományos nem zelközi együttműködés elmélyítése és továbbfejlesztése tehát — és ehhez Dr. Vyklicky munkatársaival külföldi kollégái legnagyobb megelégedésére tetemesen hozzájárul — minden ország elsődleges érdeke. KARDOS MARTA mm™ SE 111 Itt fl|[vrWIÍ«iFl
