Új Szó, 1975. augusztus (28. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-10 / 32. szám, Vasarnapi Új Szó

fáj f/O ‘TítfÚflLlríľTM

A forgóhinta egész nap „üzemel“

yB városi emberek nagy része sokemeletes lakú ./lí házakban lakik. Hiányzik az udvar, a kert. Ezeket pótolják a parkok és a játszóterek. Országszerte számtalan játszótér épül, hogy a gyerekek szabad idejükben kint a szabadban, jelügyelet mellett játszhassanak, szórakozhassanak. Fővárosunkban, Bratislavában 130 ilyen játszótér van. Ezek egyike a város 11. körzetében épült lakótelepen, a Sputník utcában található.

önfeledten hintázó, labdázó, csúszkáló, pancsoló, homokvárat építő gyereksereg uralja a játszóteret. Délelőttönként azok íi gyerekek tartózkodnak itt, akiknek az édesanyja vagy a nagymamája otthon van. Délután a napköziből az óvodákból érkező gyerekek is csatlakoznak hozzájuk. A kisebbek szülei a játszótér padjain üldögélnek. A nagyobbakat egyedül is kiengedik íi szülők, mert a négy háztömb lakásainak legalább az egyik ablaka a játszótérre néz. így a lakásból is jól ellenőrizhetők a gyerekek, nem verekszenek-e, nem lubickolnak-e túl sokáig a medencében. Mire azonban a szülő leér a játszó térre, a felügyelők már igazságot is tettek az össze akaszkodott gyerekek között. Éberen szemmel tartják, mit csinálnak a hintán, a vízben, a csúszdán vagy a zöld gyepen játszadozó „srácok“. Akár közöttük járnak, akár valamelyik fa alatt ülnek, szemük mindig a gyerekeken van.

Három felügyelő, Horeőká Mária, Farkas Rozália és Kereke:. Gyula Váltja egymást a felügyeletben.

Kerekes bácsi reggelenként elsőnek érkezik meg a munkahelyére. Nem kell kártyát lyukasztania, senki sem ellenőrzi, hogy pontosan jött-e munkába. Az első gyerekek <:sak úgy kilenc óra felé jönnek ki, ő mégis hét óra előtt 10—15 perccel megjelenik. Felölti kék köpenyét, lábbelit cserél, és szinte másodpercnyi pontossággal — hét órakor — nekilát a munkának. Lesöpri, meglocsolja a játszótér beton- útjait, elgereblyézi a homokot, megöntözi a tér körüli fákat, eltávolít mindent, ami veszélyes lehet: kövekel, fadarabokat, fémhulladékot, üres konzerv/dobozokat, melyeket a gyár ekek előző nap hagytak a játszótéren. Majd felrakja a hintákat,

amelyek az éjszakát a játszótérszéli házikóban löl tötték. ilyenkor szokotl megjelenni l loreökáné vagy Farkasné, attól függően, melyikük délelőttös.

Mielőtt Kerekes bácsi nyugdíjba vonult, munkás voll. Jó munkás leheteti — ez meglátszik munkáján. A saját háza udvarát sem tarthatná jobban rendben, mini ezt a játszóteret. Hat évvel ezelőtt jött ide dolgozni, vagyis mindjárt azután, hogy elkészült a játszótér. A környékbeliek jól ismerik és tisztelik

— Nem nehéz munka — szerénykedik.

Fizikailag talán valóban nem megerőltető, de annál jobb idegek kellenek hozzá. Néha száznál is több gyerek van a játszótéren, s egynémelyiket bizony nehéz kordában tartani.

A Gyermekjátszóterek igazgatóságán Gustáv Va üatka igazgató is elismeréssel szólott Kerekes bácsiról és a másik két felügyelőről.

— Sok ilyen lelkiismeretes dolgozóra lenne sziik ségünk, annál inkább is, mert munkaerőhiánnyal küszködünk mondta. Vai>v kétszáz dolgozót tud nánk még felvenni.

Azt is megtudtam az igazgatótól, miért nem kapnak munkaerőt. Mert a lakótelepeken az építővál- lalatok — a játszóterek építése is az ö kötelessé gük — sok esetben befejezetlenül adják át az ob jektumokat. Legtöbbször éppen az a bizonyos házikó hiányzik, ahol a személyzet átöltözhet, elraktároz hatja a hintákat, vagy «hová behúzódhat a hirtelen jött zápor elől.

Ugyanebben a körzetben a Trávniky lakótelepen hat olyan játszóteret adtak át az építők, amelyekről hiányzik ez a kicsi, de fontos épület. A Teplická utca környékén hasonló a helyzit.

Ezeken a játszótereken — érthető módon gyermekekben nincs hiány, felügyelők nzonban nincse

nek. S ennek végső fokon az igazgatóság is kárát lálja, mert a gyerekek felügyelői nélkül bizony tönkreteszik a felszerelést.

— Ezért már többször ért bírálat bennünket — mondja az igazgató. — Csakhogy rossz helyre címezték a kritikát, mert mi nem foglalkozunk játszó-, terek építésével, csak azok üzemeltetése és karbantartása tartozik ránk.

De nemcsak a fent említettek bosszantják az igazgatóságot, hanem az is, hogy télen a gyermekek számára nem tudnak szórakozási sportolási lehetőséget nyújtani.

— Minden lakótelepen legalább egy ilyen pavilonra lenne szükség — mutat az igazgató a hosszú épület felé, amelynek udvarán beszélgetünk. Ebben egy nagy tornaterem, különböző klubhelyiségek vannak, ahol télen a gyerekek sportolhatnak, :átszhat- r.ak. Ehhez hasonló épül most Petríalkán. A Sputník utcai játszótér mellett is elférne egy ilyen épület, s akkor a gyerekeknek télen sem kellene szabad idejükben a lakásban szórakozniuk, játszaniuk. Az igazgatóság további 250 alkalmazottat tud na foglalkoztatni. Szakembereket, pedagógusokat, növelőket is szívesen felvennének.

A játszóterek létesítésével eddig is sokat tettünk gyei mezeink ~szabad idejéne/'’ hasznos kitöltése érdekében. Azonban — amint az Vaha'ka igazgató szavaiból is kiderült — nem használtunk még ki minden lehetőséget. Bízunk abban, hoqy az illetékesek amint erre alkalom adódik - mindent elkövetnek annak érdekében, hogy gyerekeink iélen is arra alkalma.. létesítményekben játsszanak, szórakozzanak.

KOVÁCS EÍ.ViKA

lllgpw- 11 jé|8£ j|||$ ■1^w AjiiÉlíyíl^-Ha íi ■míIaiMo fmmitím

linHUIilV fl VnvrlutinO

Szocialista brigád a Dunaj Áruházban

Nem tartozom a szenvedélyes vásári ók és üzlet járók közé, a bratislavai liu naj Áruház férfiruha-osztályára azonban akkor is szívesen benézek, ha nem szándékozom vásárolni. Jólesik látni és hallani, milyen készségesen, figyelmesen szolgálják ki itt a vevőket. Mivel ilyesmivel nem találkozik gyakran az ember, elhatároztam. közelebbről is szemügyre veszem az itt dolqozókal

áruház alkalmazottja. Dolgoztam minden részlegén, hat évig utazó kereskedő is voltam, jártam az üzemeket,, a vidéket áruinkkal, gyűjtöttem xi megrendeléseket. Ilyen kollektívában, mint itt, azonban még nem dolgoztam — kezdte készséggel a beszélgetést Ku bovsky Ilona. — Tudja, nem könnyű ám a mi dolgunk. Sokféle ember megfordul nálunk. A minap például az egyik vevőnk megsértődött, mert alig lépett be az osztályra, már megkérdeztük, mit óhajt. Ha nem kérdeztük vol na, az lett volna baj. Hát ilyen is van. Éppen ezért nem csekélység, hogy mi mégis mindig kedvvel, szívesen jövünk dolgozni. Ez már a jó kollektíva érdeme

Hiába próbálom saját magáról kérdezni, mindig visszakanyarodik a munkatársaihoz, a kollektívához. Megtudom, hogy brigádjuk 17 tagja közül csupán Dobiáš elvtárs, a vezetőjük képviseli az erősebb nemet. Két műszakban dolgoznak, csaknem mindannyian.

H

ogy az aiuiutziiak "fezen az osztályán szocialista brigád „teljesít szolgálatot“, a falon díszelgő oklevélről tudtam meg. Arról meg, hogy az áruház egyik legjobb elárusítónője, Kubovsky Ilona is itt dolgozik, az áruház igazgatóhelyettese és Dobiáš Ľudovít, a részleg vezetője tájékoztatott.

— Lassan már húsz éve vagyok fiz

közlük Ruiena Mankóvá, a másik műszak vezetője is, sokéves kereskedelmi dolgozók, tapasztalataikat szívesen ad ják át a körükben dolgozó néhány fiatalnak is. S hogy a fiatalok csupa jót tanulhatnak tőlük, arról már jómagam is meggyőződtem néhányszor.

— Többen is beszélünk magyarul, néniéiül, a fiatalabbak oroszul is. S en nek nagy használ vesszük. Rögtön elégedettebb a vevő, ha nem azzal kezdjük, hogy „nem értem“. Meg aztán tőlünk nem távozik senki azzal az egyetlen odavetett mondattal, hogy nincs, nem kapható, vagy elfogyott — ömlik belőle a szó mosolyogva. — Rögtön ajánlunk is a keresett áruhoz hasonlót, de legalábbis hozzátesszük, hogy mikor nézzen be ismét, mert akkor esetleg már lesz, amiI keres.

— A jó kiszolgálás nálunk termé szeles — veszi át a szót a „főnök“ —, hisz ez a szocialista brigád cím elnyerésének is kritériuma, s a vállalati szocialista versenyben is a jó eredmények elérésének fő feltétele.

A szocialista brigád címért 1971 május elseje óta versenyeznek. Igyekezetüket tavaly siker koronázta: elnyerték a brouzfokozatot. Rajtuk kívül csak egy kollektíva nyerte el ezt a büszke címet, az áruházban. A vállalati szocialista versenyben is derekasan helytállnak. Eddig háromszor szerezték meg a többi részleg előtt az elsőséget.

— A vállalati szocialista versenyben elsődleges feladat a terv teljesítése, minden más csak ezután következik. A szocialista brigád címért folyó versenyben azonban a tervteljesítési — természetesen az is fontos — sok minden megelőzi.

— A szocialista brigád cím jó, össze- kovácsolódoll, minden téren egymást kölcsönösen segítő kollektívát is jelent. Meg azt is, hogy másképp, fegyelmezettebben dolgozunk. Nálunk például mindenki pontosan jár munkába, pedig környékbeliek is vannak köztünk. Ez a cím erkölcsi ösztönzést is ad — égészili ki Dobiás elvtárs szavait Kubovsky Ilona.

Az erkölcsi ösztönzés és a jó kollektív légkör ott, ahol évi 30 millió korona forgalmat bonyolítanak le, csakugyan elengedhetetlen. Az őszi hónapokban — ezen a részlegen akkor van a fő idény, a csúcsforgalom — egyes napokon 200 000 koronán felül van a bevétel. Ez annyit jelent, hogy aznap több mint 270-en vásároltak, legalább 400-an egy két öltönyt, kabátot, nadrágot fel is próbáltak. Tavaly novemberben volt olyan szombat, amikor Kubovsky Ilona egymaga 36 000 korona értékű árut adott el. Könnyű elképzelni, jó párszor elmondta ezalatt a „mit parancsolat, „nincs kérem, de ezt ajánlhatom“-ot, vagy a „tessék egy-két nap múlva benézni“-!.

— Egy-egy ilyen nap után aztán otthon „fejest ugróm" az olvasásba — .mondja. — imádok olvasni. De nemcsak a jó könyveket, hanem rengeteg újságot, folyóiratot is. Mert az is érdekel, mi történik a nagyvilágban, a kiil- és a belpolitikában. Húsz éve rendszeresen járok hangversenyre, a zenél nagyon szeretem. Mindezt édesanyámtól örököltem, aki bár idős, minden iránt érdeklődik. Sokat olvas, most pótolja azt, amit az élei korábban megtagadott tőle.

— És világjáró is a kolléganő — szól közbe Dobiáš elvtárs.

— Hát ez is igaz — magyarázza kérdő tekintete. — Mivel egyedül élek, minden pénzemet utazásra költöm. rejártam már Észak-Afrikát, a földközi- tengeri szigeteket — Rodoszt, Krétát, Ciprust —, s egész Európát. Mindig a Gedokkal utazom. Nincs szebb az utazásnál'.

Kubovsky Ilona uz idén Jugoszláviában tölti szabadságát. Mire a megérdemelt pihenésről visszatér, szép ajándék várja itthon: a szocialista munka úttörője kitüntetés. Ez sokévi áldozatkész munkájának jutalma, s az egész kollektíva közös öröme lesz.

FLORIÁNNE H. MÁRTA

Horecková Mária és Kerekes Gyula a Sputnik utcai játszótér felügyelői

(Ladislav Sámela felvételei)

Kubovsky Ilona