Új Szó, 1975. augusztus (28. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-31 / 35. szám, Vasarnapi Új Szó
[ Till«« m» I UHNLIII i Weis János A lkotmányunk szerint a Cs-ehszlovák Szocialista Köztársaságban minden hatalom a dolgozó népé. Ezit a hatalmát dolgozó népünk a képviselő-testületek által gyakorolja, amelyeket választ, ellenőriz, és amelyek felelősek dolgozó népünknek tevékenységükért. Szocialista hazánk polgárainak kötelessége odaadőaa és becsületesen gyakorolni azokat a tisztségeket, amelyekkel a dolgozók hízták meg őket. A Kosice-vidéki Járási Nemzeti Bizottság 85 képviselőjének: egyike Weis Jánps. A Medzeví Kilencéves Alapfokú Iskola igazgatója, egyúttal a járási nemzeti bizottság iskolaügyi és kulturális albizottságának az elnöke. Mindig vidám, de komolyan és reálisan gondolkodó, szilárd akaratú és határozott képviselő, azok közé tartozik, akik tudatában vannak a képviselői tisztség fontosságának szocialista hazánkban, becsülik a párt bizalmát, és teljesítik a dolgozó nép akaratát. Köizismert róla, hogy felszólalásai, kritikai észrevételei, hasin os javaslatai mindig elősegítik a problémák megoldását. Szoros kapcsolatot tart fenn a helyi pártszervezettel!, a tömegszervezetek vezetőivel, de különösen választóival, így azután érthető, hogy gazdag gyakorlati tapasztalatokkal rendelkezik. Weis János elv társ valóban a legaktívabb képviselők közé tartozik, szinte valamennyi problémához hozzászól, ám különösen pedagógiai kérdésekben jártas. Konkrét megbízatásait és feladatait példásan teljesíti. Részt vesz a nemzeti bizottság ülésein, a dolgozók nyilvános gyűlésein, ha szükséges metodikai segítséget nyújt a városi nemzeti bizottság iskolaügyi és kulturális albizottságának. Ezzel egyidejűleg előadásokat tart a szülők számára, amelyek fő témája a tudományos világnézetre való nevelés. És mindenki jól emlékszik arra a környéken, hogy. hazánk felszabadulásának 30. évfordulója alkalmából valóban kivette részét a propagációs munkából. Pillanatnyilag arra összpontosítja figyelmét, hogy a cigányszármazású gyerekek rendszeresen látogassák az óvodát, s így alaposan felkészülhessenek az iskolára. Vezeti a város krónikáját, viszont szükség szerint megszervezi választóit arra is, hogy részt vegye- ' nek a Nemzeti Front választási programjának teljesítésében. A nép akarata törvény — mondotta annak idején Gottwald elvtárs. Pártunk megbízatásából, a nép akaratából Weis János képviselő olyan képviselő, aiki erre a bizalomra becsületes munkájával rászolgált. Nem lehet vitás, hogy választóink jól választottak. IVÁN SÁNDOR jós kezét egy rongydarabban, s felém nyújtja. — Mi vagyunk a SUMEC kotróhajó kavicsbányászai. Jól mondja Mihály, mi itt mindannyian kavicsbányászok vagyunk. — Akkor jó helyen járok — felelem —, hiszen úgy mondja a hír, hogy a Nyugat-szlovákiai Kő és Kavicsbányák dolgozói már július elején teljesítették az ötéves terv munkafeladatait. Bólint, azután elmagyarázza. hogy a komáromi részleghez négy munkacsoport tartozik. Közülük az egyik az övék. A hajón hatan dolgoznak. Ö, Czeko Géza a baggermester. Mészáros Vince a helyettese. Bertalan János villanyszerelő. Kocsis János gépész. Cékus Mihály és Danis László pedig matrózok. Két. uszály tartozik a hajóhoz. Mindegyiken ketten dolgoznak. Egy kormányos és egy matróz. Nézzünk körül! — mondja, és már indul is a gépház felé. Megyek utána. Lépcső le, fel. Mellettem, alig kéznyúj- tásnyira vaskanalak sora zúg, és mint valami futó^> szalag hordja, viszi a nedves kavicsot. Időnként mintha erőssebben megrázkódna a hajó. Olyankor a gépház felől még erősebb motorzú^ gás hallik. Már kiáltoznom kell, hogy értsük egymás szavát. — Ez Itt a folyó magyar- országi része! — Hogy mondja? Megismétlem. — Az persze! — kiált vissza. — Ott szemben Du- naradvány! És amikor halkul a motorzúgás, megmagyarázza, hogy a folyamhajózási parancsnokság szokta kijelöl ni a helyet. Mindig ott kezdik meg a folyómeder kotrását, ahol erre szükség van. A hét elején pontos helyrajzi utasítást kapnak Vagy éppen ott folytatják a munkát, ahol az előbbi műszak félbehagyta. A hajó parancsnoki kajüt jében folytatjuk a beszélge tést. Ahogy szemben velem leül a baggermester, s ahogy rágyújt egy cigarettára. hinni vélem, hog^ egyszerre elszáll rólunk a' hétköznapok pora, a naptár pergő lapjainak sürgető parancsa, mert csak a Duna, a hömpölygő Duna látszik, és kellemes ringás érezhet tő. Tévedek, hiszen éppen most kezd javában arról szólni, hogy milyen is a kavicsbányászok munkája: — Nálunk egy műszak egy hétig tart. A munkát reggelenként kezdjük. Ahogy világosodik, fél ötkör, vagy ötkor. Este kilenckor, fél tízkor állunk le. Másnap kezdjük újra. A mi hajónkra osztályozót is szereltek. Ez azt jelenti, hogy nehezebb a munka. Nem mindegy, hogy mikor telnek meg az uszályok, mikor vontatják el. Szóval, van itt probléma. — A munkával? — Azzal is — folytatja. — A hajó kapacitása száz köbméter, de persze csak jó napokon, jó helyen tudjuk ezt a kapacitást igazán kihasználni. Figyelem magyarázatát, bár közben ki kinázek a víz felé, ahol az úszóbólyák közötti részen, a nemzetközi vízi úton elég nagy a forgalom. Az előbb kétemeletes kirándulóhajó úszott lefelé. Most a határőrség motorcsónakja szeli a vizet. Könnyedén, gyorsan, mintha nem is árral szemben, nem is felfelé haladna. NyomáM otorcsónakunk elegánsan ívelő orra késként hasítja a Duna szürkészöld testét. Gyurcso- vics Andris, a kormányos kikapcsolja a motort. Még egy utolsó körhullámot borít maga elé a motorcsónak, majd az ár közvetlen a hajótest mellé sodorja. A kidoleget, mintha műhelyben volnánk ... pedig ez hajó ... Az ember azt gondolná, hogy itt kapitányt, kormányost talál ... Hogy van ez? Mosolyog. — Mi kérem kavicsbányá szók vagyunk ... Hallja ezt Czeko Géza, a baggermester megtörli olaMosnlyog a baggermester: — Nincs semmi baj! bott láncot ügyes mozdulata tál elkapja az egyik matróz, s már léphetünk is kifelé, mert a SUMEC kotróhajó mellé kötözték csónakunkat. Igyekszem magabiztos mozdulatokkal kiszállni, de hiába, minden mozdulatom bizonyítja, hogy igazi szárazföldi ember vagyok, s lépé-> sek helyett inkább csak kapaszkodom. Amikor már biztosan állok a hajó remegő padlózatán, ezzel kezdem: — Egy jó hír nyomában érkeztem. A matróz meglepődik. — Mi volna az a jó hír? — Ügy tudom, hogy már hetekkel ezelőtt, júliusban teljesítették az ötéves terv munkafeladatait. — Igaz — mosolyog —, de ebben az ügyben szóljon inkább a baggermester. Már fordulnék is az egyik markáns arcú férfi felé, de a matróz leint. — Ö villanyszerelő. Az a másik pedig gépész. Várjon, majd szolítom a mestert. A keze ügyébe kerülő ka* lapáccsal ráver a vaskorlátra. — Géza! Gyere csak! S amíg a mesterre váraa kozunk, kérdezősködöm: — Hogy van «z? Bagger- mestert, villanyszerelőt embán uszályokat tolat egy gőzös. Arra gondolok, hogy az előbb így kezdte magyarázatát a baggermester: Azzal is ... Tehát az „is“ jelent valamit! Kérdezzük csak megl — Más probléma is van? Látszik rajta, hogy mondaná is, meg nem is. — Tudja, hogy van az... Egy hét azért elég hosszú. Egy hét az hosszú idő. Igaz, hogy utána egy hét szabadot kapunk, de persze mégis ... Megáll az ajtóban az egyik matróz. Figyeli a beszélgetést. Megérkezik a gépész is. Biztatja a baggermestert: — Mondd csak ki, Géza! Monddl Helyette azonban a matróz beszél: — Az ebédet hajóval hozzák ide. Néha délben, de a legtöbbször délután, ütkor. A baggermester bólogat. — Bizony, bizony. És milyen az az ebéd? Inkább magunk főzünk magunknak. A rezsón. A matróz így folytatja: — Jó volna egy hűtőszekrény ... A mester helyesel: — Jó volna bizony. Feljegyzem, közben újabb zet fogunk, s megkérdem: — Mondhatom úgy, hogy jó szerencsét? — Na hallja — válaszol-* —, hiszen kavicsbányászob vagyunk! Azután eszébe jut valami. — Várjon csak! Egy üzenet ... — Kinek? Megvonja a vállát. — Csak úgy, mindkenki* nek... hogy a túlteljesítés a pártkongresszus tiszteletére lesz, hiszen tudja, mi szocialista munkabrigád vagyunk ... Kezet szorítunk. S néhány perc múlva már siklik is a vízen motorcsónakunk. Jöttem egy jó hír nyomában, és viszem az üzenetet. Szemben az árral, a problémák hullámjával egy ígéretes üzenetet viszek. A kavicsbányászoktól. Csillog a víz, a vén Duna vize, melynek kincsét csak úgy kaphatjuk meg, ha a kavicsbányászok adott szavukat teljesítik. A hajókürt búgása úgy hallik a víz fölött, mintha pontot tenne ennek a mondatnak a végére: A SUMEC legénysége állni fogja szavát. Hát csak búgjon a hajó* kürt! HAJDÜ ANDRÁS A matróz is moslyng problémát tárgyalnak egymás között. — Egy hétig mit sem hal=* lünk a világról. Két évvel ezelőtt még volt egy rádiónk, de elromlott, elvitték a javítóba. Azóta is javítják... Te, Gézái, Legközelebb megkérdezhetnéd, hogy mi van a rádióval... Megszólal a hajókürt. Elnyújtott, mély hangú bő- gése háromszor egymás után hömpölyög végig a sima víz-t tükrön. — Gyerünk csak! — pattan fel a baggermester. — Megakadt a szalag! Magamra maradok. A nyitott ajtón keresztül látni a fedélzeten fürtösen viliódzó fényeket. Hallani a gépház motorjainak zúgását, melybe vezényszavak vegyülnek. — Kapcsold át! — Tolass! — Előre, de óvatosan... Mégl Még... Elég! — Kapcsold ki! Néhány perc múlva már mosolyogva áll elém a baggermester. Végigégett a cU garettája. Csikkjét el nem dobná, mert szemetelni nem szabad a h<*jón, inkább görcsösen ujjai közé szorítja, s úgy mondja: — Nincs semmi baj. Amikor elköszönünk egymástól, készülök leereszkedni a motorcsónakba, keA SDMEC kotróhajó legénységének egy része
