Új Szó, 1975. augusztus (28. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-03 / 31. szám, Vasarnapi Új Szó
Kuvaiti útijegyzetek 1975. VIII. 3. K uvait korai története olyan mintha az Ezer- egy-é|szaka lapjai elevenednének meg Volt egyszer egy amarat nevű törzs, ennek pedig egy Dahamsah nagy családja. Valamennyien beduinok voltak és mint őseik és azoknak az ősei is, az Arábiai félsziget sivatagjában vándoroltak. Mentek a víz és a legelő után. Addig mentek amig csak rá nem bukkantak egy forrásra. Ahol ugyanis forrás van. ott legelő is akad. Békés honfoglalás nél zajlott, 1919-ben A gumizón hősiesen ellená lt. s ezzel sikerült megőrizni az ország látszatfüggetlenségét, amit ugyanis — mint már említettem — a brit jelenlét jelentős mértékben beárnyékolt. Mivel mindez olyan távol esett Európától, a világpolitika akkori centrumától, gondolom, nagyon keveset tudtak róla Ta Ián sokan még arról sem hal lottak. hogy az Arab- vagy Perzsa öböl északi csücskében van egy Kuvait nevet viseli* arab emirátus. Az olaj-boom Munkáslakásuk Kuvait elővárosában Az ahmadi olajfinomító A Dahamsahok egy ilyen vándorút során jutottak el a mai Kuvaiti öböl déli partjához. Vizet is, füvet is találtak, így letelepedtek. Senki sem kérdezte, honnan jönnek, mit akarnak, mert nagyon kevesen éltek azon a tájon. S azok Is éppen olyan vándorló beduiKuvait csak akkor lépte át az ismeretlenség küszöbét, amikor a sivatagországban olajai találtak A termelés, amelyen kezdetben egy angol és egy amerikai cég osztozkodott, a második világháború után indult rohamos fejlődésnek. Két adat érzékelteti ezt. 1946-ban még csak 800 ezer tonna kőnok voltak, mint ők. Elfértek hát az újonnan érkezettek. Azt hiszem, kevés ilyen békés honfoglalást ismer a történelem. Akkoriban '— mindez 1710 táján történt — még nem volt neve az országnak. És hogyan lett belőle Kuvait? Kuvait kicsinyített formája az arab Kút szónak, ami erődítményt jelent. Valószínűleg egy olyan váracskát idéz, amit a korai telepesek biztonságuk; védelmük érdekében építettek. Nagyon röviden lehet elmesélni a rásorjázó évtizedeket. Egy dán történész, aki a XV111. század közepén járt arrafelé, megemlíti, hogy a gyöngyhalászok és a halászok népe — ezek voltak a kuvaitiak — lehettek vagy tízezren. S a kis létszámú közösség l. Szab- bah emír fennhatósága alatt élt. A gyöngyhalászat és a halászat mellett később még a hajózás vált a terület lakóinak fontos megélhetési forrásává. A kuvaiti dauk iraki datolyával megrakodva járták India, Arúbia és Kelet-Afrika partjait. Visszafelé pedig fát hoztak és mindenféle keleti árut. Békében és nem túl gazdagon így éltek évszázadokon át a kuvaitiak. Mindenkinek megvolt a betevő falatja, sőt, a korty itala is, mivel a vizet ugyancsak dauk szállították az iraki > Shatt-el-Arab környékéről. Két nagyobb történelmi kaland rázkódtatta csak meg az országot. Az első az a Kuvaitra kénysze^ített titkos szerződés volt, amely 1899-től Angliának biztosított előjogokat az országban. Az angolok jelenlétét végül is csak 1961-ben sikerült végérvényesen megszüntetni. Kuvait történetének másik nagy megrázkódtatása a déli tpstvérország, Szaud-Arábia fegyveres intervenciója volt. A vahabiták szemet vetettek a virágzó kereskedelme, gyöngyhalászata és hajóépítő ipara miatt — közel-keleti mércével — szegénynek nemigen tekinthető országocskára és meg is próbálták bekebelezni. A döntő csata a jahrai Vörös-erődolajat termeltek, 1967-ben viszont már 126,6 millió tonnát. Ide kívánkozik a legfrissebb adat is. Kuvait 1974-es kőolaj- termelése — a 17 százalékos csökkentése ellenére — 125 millió tonna -volt. Ez a csökkentés ottani vélemények szerint azzal magyarázható, hogy korlátozott az ország kőolajkészlete. Ezzel kapcsolatban egyébként egymásnak teljesen ellentmondó adatok hallhatók. Van, aki úgy vélekedik, hogy 30, mások szerint pedig 70 esztendőre elegendő az ország kőolajtartaléka. Nyilvánvaló, hogy nem akarják felfedni a teljes igazságot. De talán elképzelhető, hogy a csökkentés és a tényleges tartalékok között valamifajta összefüggés mégis csak fennáll. Mégpedig az, hogy abban az esetben is, ha a napi két és iél millió barell helyett csupán kétmillió barell olajat termelnek, az olajból származó jövedelem bőségesen elegendő. Nem akarom olvasóinkat számtengerrel elönteni, de két adatot, úgy érzem, mégis el kell mondani. Az egyik: az ország lakossága nincs egymillió, a legutóbbi népszámlálás szerint 990 389 fő. Vagyis nem kell éhes és munka után ke- sergő tízmilliókról gondoskodni. A másik adat ebből következő: Kuvaitban a világon a legmagasabb az egy főre eső átlagjövedelem. 1974-ben meghaladta a 11 ezer dollárt. Bár Kuvait előkelő helyet foglal el az olajtermelésben, nem tartozik a hangadók közé. Irán és Szaud-Arábia alakítja az olajpolitikát. Nyilvánvalóan ennek a két országnak a hatása keresendő abban, hogy éppen azokban a napok bán, amikor Kuvaitban tartózkodtam, közölték hivatalosan is, hogy a Kuvait Oil Company átveszi a British Petroleum és a Gulf Oil tulajdonában maradt 40 százalékos részvényplakettet. Érdekes volt, amit ezzel összefüggésben Karami olajipari miniszter mondott. A következőket jelentette ki: — Szó sincs arról, hogy a kuvaiti kormány azonnal átvenné a két külföldi társaság részvényeit. Ez azért is ésszerűtlen lenne — tette hozzá —, mert a pontos dátum túlságosan bonyolulttá tenné az ügyeket. Előbb ki kell dolgoznunk az átvétel feltételeit. Az olajipari miniszter szólt arról is, hogy egy ötéves meg- áillapodás értelmében a két külföldi társaság feltehetően napi 600 ezer barell olajat kap majd, esetleg alacsonyabb áron, de mindenképpen az OPEC által megszabott árszinten belül. S megemlítette még, hogy 50, esetleg 60 millió dollár kártérítést fizetnek. Vagyis a nacionalizálás nem a klasszikus értelemben vett kisajátítás, hanem a nemzeti kincs — úgymond — visszavá sárlása. Egyébként általános az a tendencia, hogy az ország nemzeti kincsében, vagyonában minél nagyobb legyen a kuvaiti részesedés. Törvény szabályozza például, hogy minden vállalat részvényeinek fele csak kuvaiti tulajdonban lehet. Az a törzsi arisztokrácia, amely évszázadokon át kezében tartotta a vezető szerepet, s amely ma a legfontosabb miniszteri tárcákon osztozkodik, most tulajdonossá válik ezekben a hatalmas üzletekben. Hogy egy példát említsek. Az egyik sejk, aki az uralkodó- család tagja, nemrégiben állami pénzen megvásároltatta a dél-karolinai partok előtt fekvő Kiawah-szigetet. A sejk itt ötvenmillió dollárért magánpalotát épített. A Kuwait In- vestment Company pedig ennek az összegnek a kétszereséért turistaparadicsomot rendez be az amerikai szigeten. Akadnak, persze, más kuriózumok is. Például egy másik kuvaiti sejk Londonban megvásárolta a Scotlan Yard régi épületét. Ám az ország, magától értetődően. nemcsak ilyen üzletekbe fekteti felesleges pénzét. Éppen nemrégiben vált ismeretessé, hogy Kuvait betársult a nemzetközi autóiparba. Az ország megvásárolta a Daim- ler-Benz cég részvényeinek 14 százalékát. De abból a 10 milliárd dollárból, ami az olaj eladásából 1974-ben befolyt a kuvaiti ál lamkasszába, nemcsak külföldi üzletekre futja. Impozáns, a nemzeti ipar kialakítását szolgáló törekvés. Ahmadi környékén teljesen új iparvidék született kuvaiti Ruhr-vidéknek nevezik — olajfinomítóval, műtrágya- és cementgyárral, a partot pedig a világ egyik legnagyobb kikötőjévé építették ki. Ugyancsak itt található földünk talán legnagyobb édesvízelőállító üzeme, ami, úgy mondják, francia recept szerint ízesíti a sótalanított tengervizet. S ha már arról esik szó, hogy mire költi pénzét ez a dúsgazdag emirátus, hadü tegyek említést arról a látogatásról, amit annak az alapnak az egyik Igazgatójánál tettem, amely a kuvaiti hitelek elosztásával foglalkozik. Faiozi al- Szultán igazgató elmondotta, hogy egymilliárd kuvaiti dinár alaptőkével rendelkeznek. Kezdetben csak az arab országoknak adtak hitelt, ma inár valamennyi fejlődő országnak és minden politikai előfeltétel nélkül, hangsúlyozta. Feltételük csupán az, hogy valóban hasznos létesítményre fordítsák a kért összeget S amíg a Kuvait központiában levő, valóban impozáns épületben beszélgettünk, az Intézmény egy másik termében, a vezérigazgató egymás után bárom ország képviselőjével írt ilá hitelegyezményt Malaysia 7,6 millió kuvaiti dinárt kapott 20 évre — 4,5 százalékos kamattal. föld javítás! munkákra Déliemen 40 évre, 1 százalékos kamattal 4 és fél milliót útépítésre Az afrikai Rívandó pedig egymillió dinárt teaültetvények fejlesztésére. 20 évi időtartamra és mindössze 2 és fél százalékos kamattal ... HNODY GYÖRGY Kuvaiti Ruhr-vidék Államosítás vagy visszavásárlás?
