Új Szó, 1975. augusztus (28. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-03 / 31. szám, Vasarnapi Új Szó

a mikor indul luk, csak eqy re gon- /\ dőltük: jobban, eredményesebben ' ' . vezetni a gazdaságot. Fiatalos lendülettel, újult erővel. Ezerkilencszázhetvenkettőben Dodonyi Jánost egyhangúan választották elnöknek. A jiatal, 30 éves elnök társak után nézett, maga köré gyűjtötte a vele hasonló korú segítőtársakat. A föagronómus Szecsei Sándor, az üzemgazdász Sógor Jóska lett, s a káderosztály vezetője Buris Anti. így született meg Ipolybalogon a Veľký Krtí'si (nagykürtöst) járás legfiatalabb szövetkezeti vezetősége.

AZ ELNÖK

A fiatal gárda munkájúról a számok 'árulnak el legtöbbet. 1972-ben a régi vezetőség irányítása alatt a mezőgazda— Most 33 éves vagy. Akadnak azért tóled kétszer Idősebb munkások, sőt egy-két vezető is.

— Arra célzol, hogy nem okoz-e a korküiönbség problémáit a vezetésben? Egyértelmű a válasz: Nem. Már a kezdetben olyan kollektívát igyekeztünk kialakítani, hogy a munkája, ne pedig a kora alapján ítéljék meg az embert.

— Tudod, a legnagyobb gondot az állattenyésztés terén adódó hiányosságok kiküszöbölése jelentette. Közösen fogtunk neki a bajok orvoslásának. Nem nagy bizalommal . néztek ránk. Szinte törvényszerűen várták a kudarcot. De mi nem adtuk fel. Hárommillió koronával növeltük az állattenyésztési termelést. Ez volt az első nagy lépés, amikor tényekkel is alátámasztottuk: ütőképesek vagyunk.

MIND ANNYIUNK

sági termeies 19 millió 9130 ezer koronát tett, ki, míg két évre rá az új vezetőség ezI 22 millió 900 ezerre növelte.

— \ szomszédból, Nagyfaluról származó parasztgyerek vagyok — kezdi az elnök, Rodonyi János. Kilenc évvel ezelőtt kerültem ide mint főkönyvelő. Később, 1970-ben a szövetkezet három falut egyesítő 1950 hektáros gazdasággá növekedett. Már ekkor éreztem: nincs mese, tartanunk kell a lépést. Fejleszteni a gépparkot, felzárkózni az élvonalba Aztán elnök lettem. Hogy milyen érzés volt? Kellemes, de telítve egy nagy adag felelősségtudattal. Nem féltem, azonnal terveztem. Tudtam, Itt már kévés csak az idős vezetők tapasztalataira támaszkodni, bár azt egy cseppet sem becsülöm le. Ide tanult, az új technológiát elméletben és gyakorlatban is pontosan ismerő, szakképzett fiatal vezetők kellenek, akiknek szívügyük a mezőgazdaság. Akik nemcsak átjáróháznak tekintik a szövetkezetet, hanem a jövőt nézve biztos megélhetési forrásnak. Olyan otthonnak, amely többet ad a munkánál.

— Három év telt el azóta. Ügy érzem, amit ígértünk, sikerült. Nézz csak körül! Azóta senki sem hagyott el. Sőt! Harminc nagyon fiatal munkással még gyarapodtunk is. Pedig nem ígértünk semmi különöset senkinek. A munkát azonban megköveteltük. De új formában. olyan körülmények között, mint az iparban. Bevezettük a szabad szombatot. Jó fizetést biztosítottunk mindenkinek. De mit soroljam? A lényeg úgyis az, hogy elégedett legyen a tagság, a vezetőség. Ez pedig megvan.

Sógor Jóska is jól tudta, hogy az „örökség“ csak egy közepes alapnak felel meg. Mégsem mondott nemet, amikor az új vezetőségbe hívták. Becsület dolga — gondol la —, ha megbíznak benne, nem lenne szép visszautasítani.

— Ügy is mondhatom, hogy kétszer kezdtem már ebben a szövetkezetben, hiszen azelőtt Is itt dolgoztam. A második kezd el azonban körülményesebb volt. Hogy megbántam-e? Nem, egyáltalán nem! A küszöböt kellett csak magasra emelt lábbal átlépni — az pedig már három éve történt. Ami akkor újnak tűnt, uz ma már megszokott. Ami akkor elég volt, az ma már kevés. Tanulunk és tanulási lehetőséget biztosítunk. Egy a cél: hogy múzeumba kerüljön a kapa. Az új technológia, a gépek kezelése pedig fiatal szakmunkásokat igényel. Évente öt-hat fiatalt szerződéses alapon elküldünk tanulni. Az állattenyésztéstől való húzódozás, idegenkedés is a tegnapé.

— Gondolod, hogy tudjátok ezt az iramot tartani?

— Minden bizonnyal! Mert nemcsak az a lényeg, hogy egy állatgondozó évi keresete 28 ezer korona felett legyen, hanem az is, hogy ne érezze magát nálunk idegenként. Mi még senkinek sem mutattunk ajtót. Meghallgatjuk az okos, ésszerű javaslatokat.

Nemcsak Jóska, de a kollégái véleménye hasonló. Ebben a szövetkezetben semmi újnak, semmi hagyománytalannak nincs akadálya. A szövet kezet lakásokat épített a fialal családoknak. Segítséget ad á lakodalmakhoz, a családi házak építéséhez. Hát csoda, hogy nem kell senkinek sem könyörögni?

A FÖAGRONÓMUS

Szecsei Sándor, a föagronómus a lévai járásból került az Űj Élet Efsz-be. Ma már a faluban lakik, iti találta meg az élettársát is. Jj

— A kezdet nem volt nehéz, de köny nyü sem. Teljesen új környezetbe kerültem, tele tervekkel, amolyan forró fejű, mindent megváltó vágyakkal. Persze, csakhamar lehiggadtam, és gyorsan megtanultam, előbb mindent meggondolni, s csak utána cselekedni. Ebben segített az elődöm, meg a kollektíva is. Kikísérleteztük, hogyan lehet minél eredményesebben a tápanyagokkal a hektárhozamot növelni. A vetésforgókat eredményesebben kihasználni. Menet közben azt is megszoktam, hogy a nyolcórás munkaidőt nem nekem találták ki.

—, De vállaltad! Miért?

— Ha visszalépek, magamat csapom be, meg elvesztem az előlegezett bizalmat. Mert nem mindegy a közösség meg magam előtt sem, hogy a kötelességemet hogyan teljesítem. Itt élek, egy faluban az emberekkel. Naponta velük vagyok, de nem volt könnyű kivívni a bizalmukat. Hogy hallgat rám a hetvenéves Pista bácsi is, az már eredmény. Ezt ‘nem tanították a főiskolán. Az emberekkel való bánást itt tanultam meg S aki mindezt bírja, marad.

A KAÜERÖSZTÁIY VEZETŐJE

Buris Anti köztünk a legfiatalabb, huszonhárom éves. Ö a szakiskolai végzettségét tette a közösbe, az irodaasztalra.

— A munkám lényege sokszor nem kézzelfogható. Nem tudok hektárhozamokat felmutatni, sőt pénzbeli eredményt sem. De a gazdaság teljes értékű tagjának érzem magam, hiszen a szellemi fejlődés, az eszmei, kulturális miunka is része az eredményeknek. És talán a legnehe*zebb volt ezt megértetni az emberekkel. De csak voltl A három év alatt sok minden megváltozott, hiszen nemcsak a szövetkezet gazdasági eredményeiért vagyunk felelősek, hanem az emberek holnapjáért is. A munkások tudatosították, hogy értük történik minden változás. Értük és velük. Iskolába küldjük a legügyesebbeket, akikkel hosszú távon is lehet számolni.

A számok még csak az idei termés begyűjtése után kerekednek ki igazán. Mindenütt rekordhektárhozam várható, ígéretes összefogás, dolgos hétköznapok szép jutalma ez, amelynek vezető, munkás, öreg, fiatal egyaránt részese.

ZÜLCZER JÁNOS |A szerző felvételei)

tiodonyi jánus

Sóüt ír Iriska

Szecsei Sándor

Buris Anti

r~ gy képes levelezőlapot hozott a

h~ posta: „Üdvözlet Prágából, ha

— van időd látogass meg." Uz állt a lapon.

Kíváncsi lettem: VÁLYl NAGY KLÁRIVAL már régen nem találkoztam, hosszú ideje hírt sem adott magúról és most Prágában van. Mit csinálhat ott, ötlött fel bennem a kérdés. A legközelebbi alkalommal Prágába utaztam. Izgatottan tárcsáztam. Fél óra sem telt bele és már a Vencel téren üdvözöltük egymást.

— Mit csinálsz te itt? - volt az első kérdésem.

— Dolgozom — hangzott a válasz.

— És éppen itt?

— Tudod, sohasem szerettem egy helyben ülni, mindig kalandra vágytam. No de legyünk komolyak — mondja. — Meg fogsz lepődni, sok ismerőst találsz majd itt.

— Beszélj gyorsan! — sürgettem.

— Tudod érettségi után se főiskolára, se felépítményi iskolára nem vettek fel helyszűke miatt. Később a sacal Kosice kórházban kezdtem dolgozni. Kicsit csalódtam, nem ilyen munkához volt kedvem, de állásba kellett mennem. Később megszoktam és talán meg is szereltem. Egy kicsit nehéz szívvel jöttem ide, de vonzott Prága, és gondoltam, hogy majd jobban tetszik ez a munka is.

Villamosra ültünk, elhagytuk a

Vencel teret és a Vitává másik partján robogtunk tovább.

— Látod azt a magas épületet? Az a Tesla, ott dolgozom — folytatja K-lári. — Már novembertől itt vagyunk, több mint kétszázan. Nálunk Moldava nad Bodvouban (Szepsiben) építenek egy hasonló gyárat, ha felltt találkoztunk Mester Istvánnal. 0 azelőtt festőként dolgozott a Kelet-szlovákiai Vasműben.-- Mikor meghallottam, hogy Szepsiben egy ilyen gyár épül, habozás nélkül döntöttem. Hájban (Ájban) lakom, közel Szepsihez, nem kell majd olyan korán kelnem...

GYÁRALAPÍTÓK

épül, ml majd hazamegyünk és ott fogjuk gyártani a higanygőzös fénycsöveket. Most itt tanuljuk meg a cseh kollégáktól a szakma csínját-bínját, hogy majd otthon az új gyárban szakszerűen dolgozhassunk. Itt naponta 5000 csövet gyártunk, de azt hallottuk hogy a mi gyárunkban modernebb szalagrendszer lesz.

Közben megérkeztünk - Előre figyelmeztetlek — mondja Klári —, hogy a gyárban nagyobb meleg van. Ez talán az egyedüli dolog, amit egy kicsit nehéz megszokni.

— Kezdjük az elején: Itt töltik meg a csöveket gázzal — mutatja. — Itt kezdődik a cső útja, aztán még több műveleten megy keresztül, végül a csomagolóbu kerül.

Kísérőm tovább magyaráz, szakszerűen (vannak dolgok, amelyekhez nem is értek]: ezen a gépen szerelik be a csövekbe az égőtesteket.

Ezt a munkafolyamatot egy barna lány — Kocsis Kati — szinte szemmel követhetetlen gyorsasággal végzi. Ö varrónőként dolgozott Medzeven (MecenzéfenJ.

Klementik Laci technológus.

— A Kassai Gépipari Szakközépis- kolaban érettségiztem, utána egyetemre jártam, de fél év utón megszakítottam tanulmányaimat és ide jöttem. Miért? Szeretek fiatalok között lenni, dolgozni, Itt pedig csupa fiatal van. Munka közben érzem, nagy szükségem van a továbbtanulásra, újra jelentkezem majd főiskolára, de most már levelező tagozatra.

Balázs Laci érettségi után szintén a Vasműben dolgozott. Prágában először technológus volt, most már mester. A gyár vezetősége elégedett vele: fiatal és ambiciózus.

Egy másik gépnél Máthé Marikát találom, ő rögtön érettségi után jelentkezett a Teslába. Megtetszett neki ez a munka és Prágát is megszerette.

— Nem Is olyan régen voltam otthon. Mint mindig, most is megnéztem, hogyan halad az építkezés. A falak már állnak, de egy kicsit azért félek, hogy novemberben teljesen üzemképes lesz-e a gyár, ugyanis november végén már Moldava nad Bodvoun (Szepsiben) ketll megkezdenünk a termelést.

A csarnok másik végéből Zupko István, a gyártásvezető siet felém Kezet szorítunk. I’ár percre bocsána tót kér, valamit még el kell intéznie ...

— Még mindig várjuk a fiatalokat Szepsi környékéről. Nemsokára már otthon kezdjük meg a fénycsövek gyártását, de előbb itt Prágában pár hónapos gyakorlatot kell szerezniük

—cky