Új Szó, 1975. augusztus (28. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-27 / 201. szám, szerda

FORRADALMI EGYSÉGFRONT PORTUGÁLIÁBAN SZOVJET—VIETNAMI GAZDASÁGI EGYÜTTMŰKÖDÉS (Folytatás az 1. oldalról) helyzet normalizálásáért. Mint közölték, hétfőre viradóan a haldó pártok képviselői és a Fegyveres Erők Mozgalmához tartozó forradalmár tisztek ér­tekezletének eredményeképpen megalakult az egységes szerve­zet. Az „ideiglenes titkárság“, amelynek az a feladata, hogy megszervezze az akcióegységet a reakció ellen, a forradalmi folyamat továbbfejlesztéséért. Nyolc párt és szervezet, köz­tük a Portugál Kommunista Párt és a Portugál Demokrati­kus Mozgalom képviselői kerül­tek be a titkárságba. A baloldali erők közös köz­leményben bejelentik: erőfeszí­téseiket az egységes haladó íront megteremtésére összpon­tosítják. Az O’Seculo című lap hétfőn rendkívüli kiadásban követ­kezőket írja: „Létrejött a meg­állapodás nyolc párt és szer­vezet között — amelyek képe­sek voltak áthidalni nézetelté­réseiket — hogy összefognak a legfőbb kérdésben. Első lépés ez a munkásosztály, minden portugál dolgozó tömörítése feladatának megvalósításában“. A nyolc baloldali és szélső- jobboldali politikai pártból hét­főn megalakult forradalmi egy­ségfront titkársága első ülésén elhatározta, hogy szerdán es­tére antifasiszta tömegtüntetést szervez. A Portugál Szocialista Párt Központi Bizottságának titkár­sága visszautasította a front­hoz való csatlakozást és közöl­te, hogy nem vesz részt a fa­sisztaellenes tüntetésben sem. ANGOLÁBAN NORMALIZÁLÓDIK A HELYZET, PORTUGÁL TIMORBAN POLGÁRHÁBORÚ DÚL Luanda — Luandából, Ango­la fővárosából a helyzet norma­lizálódását jelentik a nyugati hírügynökségek. A várost ellenőrző MPLA a hírközlő szervek útján rendsze- __ resen felszólítja a lakosságot, térjen vissza munkahelyére és lásson hozzá a fennmaradás­hoz szükséges termeléshez. A haladó mozgalom vezetői és ak­tivistái a lakosság lelkiismere­tére apellálnak. Közben nagy erőfeszítések történnek a luandai kikötő új­bóli üzembehelyezésére'. A kikö­tőmunkások fokozatosan újból munkába állnak, a termelékeny­ség azonban még távolról sem felel meg Luanda nagy kikötői kapacitásának. Még mindig több hajó vár kirakásra. Az üzemek­ben is újra megindult a termelés. — de — nyugati hírügynöksé­gek véleménye szerint — a va­lóban eredményes munkához át kellene szervezni Luanda egész gazdasági infrastruktúráját. Az üzemekben a felelős posztokat eddig elsősorban fehér bőrűek töltötték be, akiknek nagy többsége már eltávozott, vagy éppen távozni készül az afri­kai országból. Új kádereket kell kiképezni, a helyi munká­sokat felelősségük tudatára kell ébreszteni. Ebben nagy szere­pet játszanak a munkásbizott- fcágok. Macao — Diliben, Portugál- íimor közigazgatási székhelyén polgárháború dúl és percről- percre súlyosbodik a helyzet — közölte hétfőn este Macaóba el­juttatott üzenetében Lemus Tires, a terület kormányzója. Az üzenetből kitűnik, hogy a város semleges övezetét, ahol menekültek ezrei zsúfolódtak össze, aknavetőkkel lőtték, ké­zigránátokkal támadták. A kormányzó üzenetében amiatt panaszkodott, hogy a szigeten állomásozó portugál csapatok képtelenek megakadá­lyozni a helyzet további romlá­sát, és mint írta, legjobb eset­ben „augusztus 27-ig tudják magukat tartani“. Az egymással versengő politi­kai csoportok között tovább folynak a fegyveres összetűzé­sek. Ezek a kormányzó üzenete szerint — már eddig is sok ha­lálos áldozatot követeltek a polgári lakosság köréből. A polgárháború egy héttel ezelőtt robbant ki Timorban. Az ausztráliai Darwinba ér­kezett menekültek szerint az egymással versengő független­ségi mozgalmak közötti harcok „többszáz halálos áldozatot“ kö­veteltek és szörnyű pusztulást okoztak Diliben. Kurt Waldheim, az ENSZ fő­titkára, hétfőn levelet kapott Mario Ruivo portugál külügy­minisztertől. A miniszter levelé­ben felhívta a figyelmet arra, hogy Timor szigetén lakosok százai, köztük nők és gyerme­kek, vesztették életüket a fegy­veres összecsapásokban és a helyzet orvoslására nemzetközi akciót sürgetett. Ennek kapcsán nélkülözhetetlennek minősítette Kurt Waldheim jószolgálatait. JOSZIP BROZ TITO jugoszláv államfő Brioni szigetén ameri­kai kongresszusi képviselők egy csoportját fogadta. A delegációt Carl Albert, a képviselőház el­nöke vezeti. A megbeszélés so­rán a kétdldalú kapcsolatok' alakulásával és néhány nemzet­közi kérdéssel foglalkoztak. FOLYTATÓDIK a dél-vietnami gazdasági élet normalizálódá­sának folyamata. Az utóbbi na­pokban Saigonban hét rizsfel­dolgozó üzem kezdte meg ismét a munkát. JAMES SCHLESINGER ameri­kai hadügyminiszter részvételé­vel kedden Szöulban megkezdő­dött a dél-koreai—amerikai úgynevezett védelmi bizottság szokásos évi ülése. AZ 1973-ban katonai puccs útján hatalomra került Juan Maria Bordaberry uruguayi köz- társasági elnök kedden az or­szág nemzeti ünnepén elhang­zott beszédében kijelentette, hogy Uruguayban nem térhet vissza „a formális demokrácia“. Az országban — mint emléke­zetes — 1973-ban feloszlatták a parlamentet és betiltották va­lamennyi politikai párt műkö­dését. ARGENTÍNÁBAN két hónapon belül immár negyed ízben érté­kelték le az ország pénznemét. Az erről szóló döntést hétfőn Jelentette be Antonio Gafireo argentin gazdaságügyi minisz- • tér. Nyilatkozatában az intéz­kedést azzal indokolta, hogy az argentin termékeket csakis ily módon tehetik versenyképessé a világpiacon. A KGST mezőgazdasági állandó bizottságának ülése Budapest — Budapesten teg­nap megkezdte tanácskozását a KGST mezőgazdasági állandó bizottságának 42. ülése. Az ülésen Bulgária, Csehszlo­vákia, Kuba, Lengyelország, Ma­gyarország, Mongólia az NDK, Románia és a Szovjetunió kül­döttsége vesz részt. Megfigye­lővel képviselteti magát Ju­goszlávia és a Vietnami De­mokratikus Köztársaság. Az ülésen a KGST tanácsa XXIX. ülésszakának és a vég­rehajtó bizottság 70—71. — és 72. ülésének határozataival kap­csolatos, a mezőgazdaság és az erdészet fejlesztésével összefüg­gő feladatokat, valamint a szak­mai együttműködés különféle kérdéseit vitatják meg. Moszkva — Alekszej Koszi­gin, az SZKP KB Politikai Bi­zottságának tagja, a Szovjet­unió Minisztertanácsának elnö­ke hétfőn fogadta Le Thanh Nghit, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottsága Po­litikai Bizottságának tagját, a VDK miniszterelnök-helyettesét, az Állami Tervbizottság elnö­két. A szívélyes baráti légkörű eszmecserén megvitatták a szov­jet—vietnami gazdasági együtt­működés, a vietnami gazdaság helyreállítása és^a két ország közötti testvéri kapcsolatok fejlesztése kérdéseit. Moszkvában augusztus 21-től 25-ig megtartották a szovjet- vietnami gazdasági és tudomá­nyos-műszaki együttműködési kormányközi bizottság második ülését. A szovjet küldöttséget Vla­gyimir Novikov, a miniszterta­nács elnökhelyettese, a VDK küldöttségét pedig Le Thanh Nghi miniszterelnök-helyettes, az állami tervbizottság elnöke vezette. Az ülésen megvitatták a két ország együttműködésének kér­déseit, a Vietnami Demokrati­kus Köztársaság számos nép- gazdasági szempontból fontos objektumának helyreállításában és építésében, egyebek között az energetikában, a szénipar­ban, az építőanyagiparban és más ágazatokban. A Szovjetunióval való együtt­működés eredményeképpen az 1974—1975-ös években számos fontos objektumot helyeztek üzembe a VDK-ban, ami pozitív hatást gyakorolt az ország gaz­daságának további fejlődésére. TÁRGYALÁSOK RHODESIA JÖVŐJÉRŐL Victoria Falls — Hétfőn dél­után befejeződött a Rhodesia jövőjéről és új alkotmányának kidolgozásáról kezdett megbe­szélések első tárgyalási fordu­lója. A megbeszéléseket kedden folytatják semleges területen, a Rhodesiát és Zambiát elválasz­tó Zambezi folyón átívelő híd közepén, három vasúti szalon­kocsiban. A tárgyalások első napján a két küldöttség összesen négy óra hosszat tárgyalt egymással. Ábel Muzorewa, a rhodesiai fekete bőrű őshonos lakosságot képviselő Afrikai Nemzeti Ta­nács elnöke és küldöttségének vezetője a tárgyaláson elhang­zott megnyitó beszédében kije­lentette: Szervezete hisz a meg­oldás lehetőségében, de megol­dás csak minden érdekelt fél őszinte és becsületes erőfeszí­tésével érhető el. Az Afrikai Nemzeti Tanács nem nyugszik bele semmiféle halogatásba a többségi kormányzás megvalósí­tása kérdésében —, mondotta Muzorewa. Ez az utolsó lehe­tőség a tárgyalásokra és nem szabad megengedni, hogy a megbeszélések hónapokig tartó vitába torkolljanak kis jelentő­ségű kérdésekről —, állapította meg. lan Smith miniszterelnök, a rhodesiai kisebbségi fehér te­lepes rendszer küldöttségének vezetője hangsúlyozta, hogy de­legációja a tárgyalásokon az augusztus 9-én elért pretoriai megállapodás megvalósítására fog törekedni. Pretoriában szü­letett megegyezés a mostani tárgyalások megtartásáról. lan Smith rhodesiai minisz­terelnök kedden kíséretével együtt elhagyta az AfrikaiNem- zeti Tanács (ANCJ képviselői­vel folytatott tárgyalások szín­helyét, és hazautazott Salis- bury-be — jelentették nyugati hírügynökségek. Smith elutazása előtt adott nyilatkozatában kijelentette: tá­vozása nem jelenti a megbeszé­lések kudarcát, csupán arra vár, vajon az ANC beleegyezik-e abba, hogy a tárgyalásokat Rhodesiában folytassák. Az Ábel Muzorewa püspök vezette ANC-delegáció jelenleg a zambiai LoUisville-ben tár­gyal arról, hogy engedjen-e Smithék ultimátumjellegű kö­vetelésének. OPEC-tanácskozás Bécsben Bécs — A Kőolajexportáló Országok Szervezetének (OPECJ szakértői Bécsben folytatják a múlt hét elején megkezdett ér­tekezletüket. Az OPEC szóvivője szerint a tanácskozás résztvevői azt tár­gyalják meg, hogy 1974-ben az infláció milyen hatást gyako­rolt az OPEC tagországainak importköltségeire. A szakértők jelentést terjesztenek az OPEC gazdasági bizottságának szep­tember 16-án Bécsben kezdődő ülése elé. Az OPEC szóvivője cáfolta azokat a jelentéseket, amelyek szerint a szakértők tanácskozá­sa a közöttük mutatkozó véle­ménykülönbségek miatt húzó­dott át erre a hétre. A szóvivő szerint a szakértőknek csak arra van felhatalmazásuk, hogy háttéranyagot készítsenek elő a gazdasági bizottság számára. Az európai biztonsági és együttműködési konferencia záró­okmányának eredeti példánya tulajdonképpen egy könyv, mi^ vei magába foglalja az államok kapcsolatokkal, beleértve a bi­zalom megerősödésének néhány aspektusát, katonai területen, folytatódik az alapvető szakaszok kérdéseivel, a gazdasági együttműködéssel, meghatározza a Földközi-tenger térségében levő államok kapcsolatait és tartalmazza a szó legtágabb értel­mében vett kulturális határozatokat. A záróokmány azért ilyen terjedelmes, mert hat nyelven készült: angolul, franciául, oro^ szül. németül, spanyolul és ola­szulN Az anyag minden egyes nyelven kb. 60—70 oldal, így azután a dokumentum, beleszá­mítva a legfelsőbb képviselők aláírásait tartalmazó lapokat, több mint 100 oldalas. A múltból tudjuk, hogy az ál­lamközi egyezmények néha olyan körülmények között kelet-, keztek, amelyeket csak nehe­zen lehetne normális körülmé­nyeknek nevezni. Nem minden egyezmény született kényszer, erőszak, fenyegetés nélkül. „Egyezményekkel“ váltak pél­dául szabad országok gyarmata tá, és hasonló feltételek között született meg az ún. müncheni egyezmény is. Azonban az euró­pai biztonsági és együttműködé­si konferencián ehhez hasonló­ról szó sem lehetett. Minden állam saját akaratán ból, saját érdekében vett részt a tanácskozáson, egyetlen orszá­got sem kényszerítettek a részvételre. Ezt egyebek között az is bizonyítja, hogy Albánia távol maradt. A konferencián mindem ál­lam egyenjogú volt. Egyik résztvevő helyzetét sem befo­lyásolta az általa képviselt ország területi nagysága, la­kosainak száma, gazdasági fej­tiosszabbította a tanácskozást, másrészt azonban ennek alap-« ján az összes résztvevő álla­mok önként fogadták el a ha­tározatokat. A szocialista közösség orszá­gai. amelyek az európai biz­tonsági és együttműködési konferenciát kezdeményezték, nemcsak arra törekedtek, hogy olyan dokumentumot dol­gozzanak ki, amely biztosítja a békét, a biztonságot, az or­is. Ilyen értelmű utasításokat kaptak a nyugati országok küldöttei a konferencia Genf­ben megtartott második sza­kaszában, amely hivatott volt határozni ebben a kérdésben. Azonban azt is meg kell mon-* dani, hogy a nyugati küldöttsé­gek ki akarták használni a ta­nácskozás során a jóváha­gyást, vagyis a lehető legma­gasabb áron akarták egyetérté­süket „eladni“. A HELSINKI ALAPELVEK KÖTELEZŐ EREJE lettségének színvonala, vagy földrajzi fekvése. A kis és a nagy országok, a szocialista és a tőkésországok is egyenjogúak voltak. A konferencián a határozatom kát nem a többségi elv érvé­nyesítésével fogadták el, ha­nem konszenzussal, vagyis valamennyi résztvevő jóváha­gyásával. Bármely állam kép­viselőjének jogában állt bár-, mely javaslat elfogadását meg­akadályozni, ha azt kormánya kifogásolta. A záróokmány elő­készítésekor előfordult, hogy 34 küldött jóváhagyott egy megállapítást, egyetlen egy azonban nem hagyta jóvá, ezért a javaslatot vissza kellett von­ni és olyan megoldást kellett keresni, amely a 35. számára is elfogadható volt, tekintet nélkül arra, hogy melyik volt ez a harmincötödik. A konszenzus egyrészt meg­szágok baráti kapcsolatainak és együttműködésének fejlő­dését, hanem arra is gondol­tak, hogy a konferencia hatá­rozatainak megfelelő súlya le-> gyen. Ezért javasolták kez­dettől fogva, hogy a záróok­mányt a részt vevő államok legfelsőbb politikai képviselői írják alá. A szocialista országoknak ezt a külpolitikai célját képvi­selőik szívósan és rendszere­sen igyekeztek elérni. Ezért harcoltak a szocialista ország gok diplomatái a konferencián és azon kívül is. A nyugati államok hosszú időn át nem akartak e javas­lat kérdésében állást foglalni. De végül a legfelsőbb szintű képviselet elvét mégis sikerült érvényesíteni. Támogattad ja­vaslatot a részt vevő államok számos nem kormányszintű szervezete és közvéleménye Az európai biztonsági és együttműködési konferencián a részt vevő államok képvise­lői nem arról tanácskoztak, ami az országokat elválasztja, hanem arról, ami összeköti, te­kintet nélkül az eltérő társa­dalmi rendszerekre, vagy egyéb bel- és külpolitikai kü- lönbségekre. A konferencia eredménye megegyezés mind­abban, amiben a nemzetközi feszültség enyhülésének jelen­legi szakaszában a meg­egyezés elérhető volt. Ezen belül különösen nagy jelentő-- ségű az alapelvek deklaráció­ja, amely a békés egymás mel­lett élés feltételei között irá­nyítani fogja a részt vevő or­szágok kapcsolatait. Az a tény, hogy a záróok-> mányt a legfelsőbb képviselők írták alá, nagy horderejű. Ez­által a dokumentum nagy er­kölcsi, politikai kötelezettsé­get jelent. A konferencián minden részt vevő1 állam egyenjogú volt és az a tény hogy a javaslatokat valamennyien elfogadták, sza­vatolja, hogy Európában a biz^. tonság és az együttműködés alapelvei elfogadhatók mind az összes, mind az egyes ál­lamok számára. A tények azt mutatják, hogy a konferencia eredmé­nyei már jelentősen befolyá­solják a részt vevő államok kapcsolatait, s indokoltan vár­ható, hogy egy bizonyos idő múltán ezek az eredmények befolyásolják a nemzetközi jo­got,'az államok békés együtt^ működése korszakának nemzet­közi jogszabályait. A konferencia nem azért ült össze, hogy igazolja vala­melyik részt vevő, vagy cso­port győzelmét. A konferen­ciáról nem győztesek, vagy vesztesek távoztak. Az ered=* mények az összes részt vevő közös eredményei, valamennyi részt vevő állam közös érdekei­nek közös nevezője. De ha valaki mégis győze­lemről akar beszélni, akkor minden részt vevő győzelmén ről, az értelem győzelméről be­szélhetünk. Ezért mindarról, amit a biz­tonsági és együttműködési konferencián a legfelsőbb kép­viselők elfogadtak, feltételez^ hető, hogy a részt vevő álla­mok kötelező erejűnek tartják és teljesítik. JIRÍ SOBOTKA Kommentárunk

Next

/
Thumbnails
Contents