Új Szó, 1975. augusztus (28. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-03 / 31. szám, Vasarnapi Új Szó

maga soha engem, apám, tsz ilyet, édes fiam? — i. Hiszen eddig is adtunk t miből. Ha nem kértél, pár ezres hozzátok ván­I fel, anvja. ió szívvel ad- apja. — Az igazat meg- eztelek rád kissé mióta eségedtől Olyan asszonyt a házunk meg a szőlőnk i nagy gondot zúdítsz a lyen gondról beszól ... tudod dehogy nem!.. sam is szőlőm is, meg te ;. ha eladjuk Azt kívá- . életünkül <id|uk et? ;ünk sok hátra édes fiain ívla Azt n kis időt ki­u pénz nem holnap, ki) ne az egésznek in. értelek ele ml lesz ve szép szövik mestere, de om: fedél lesz a fejtik fe- t az asztalukra. És abban etben egész nap pihenhet- a városban olvasgat- k a rádiót nézhetik a te- ppen azt szeretném elérni, s gürcölésben eltelt éle­im lanság és a megbékélés eszélsz édes fiam ... — teleszaladt a szeme köny­, apám. hogy nemcsak a öigem?! Valamit szeret- ndazért a sok jóért. amit eségedde! élnél, egy pillé­dnek . de én ettől a inos­nna a világ legragyogóbb a? ... Nyugtával dicsérd a telkét rettenetes fájdalom 1 az a bolond szívem ... a . nyavalya álljon beléd!... /en szépen megkoppasztot- aggok házába! ... Megver írjén isi — jajdu) fel Cseresné. iltam én ezt, édesapám ... indolkodik helyetted... Ez lem Is tudok rá mit mon­ólt le a lépcsőről Anna és evess! Sátánfajzat! r-- isten ezt az egész min- -sa ifjabb Cseres kifakad- ©1. — Sose lesz ennek vé- lak? . . Még annál is rósz- t, hogy ez így nem mehet iteg vagyok Tönkremen- Nyugalomra van szüksé- rülmények között lehetet* a pénzüket csak legyen már vége! a betegségeddel. Az sem változtatna a helyzeten, ha egészséges lennél. Itt már csak az segítene, ha kirúgnád a nagy­ságát, hogy a lába se érje a földet!... De hát arra te képtelen vagy ... — Szeretem a feleségem, apám, nem érti? Szeretem ... — Van is kit. .. Különben a te dolgod... — sóhajt az öreg. — így hál nem marad más hátra . .. fogd a telefont és hívjál egy taxit. Annyit igazán megtehetsz értünk . . Egy tele­fonhívás talán megér száznegyven ezer koro­nát — Minek maguknak a taxi? — Ne törődj te azzal: hívd a taxit és kész! — kiált rá a férjére Anna. — Hallod? — Hallod a nagyságát, hogy mennyire sürget?... — Az öreg Annához fordul — Ne félj, nem gondolom meg magam. Az én szavamnak mindig volt hitele, sose be­széltem a levegőbe . — A feleségéhez for­dul csendes szóval. - Gyere, anyja, készül­jünk! — Mikor az Öreg bemegy a földszinti szo­bába. Anna levlharzik a lépcsőn felkapja a telefonkagylót, tárcsáz, és taxit rendel. Cseres lános megrendültén áll a hall köze pén se szólni, se mozdulni nem tud Végül megmozdul, feleségére emeli a tekintetét. — H&zugságra szennyre és mocsokra akarsz igazi boldogságot építeni? — kérdi megren­dült hittel. — Akár hullahegyekre is! — Szörnyeteg vagy ... Szörnyeteg! — Te meg gyáva! Egy puhány. gyáva fé­reg .. . — Egy óra, kettő múlik el? Ki tudja. Meg­állt az Idő? Megdermedt a világ? Ez is, az is lehet. Tény, hogy a hallban álldogáló két emberben iszonyatos érzések kavarognak — Miért nem szólsz nekik — mondja An­na. — Félelmetes vagy ... Az öregok egy-egy bőrönddel a kezükben be­lépnek a haliba. — Bírod, anyja? — Bírom. — Viszem én. — Hagyjad csak, bírom ... A tülkölés egyre sürgetőbb. — Megyünk már, megyünk. .. — mondja az öreg. — Édesapám! ... Édesanyám! — kiált rájuk Cseres János. — Nem mehetnek el így... ilyen hirtelen... ezt nem tehetik meg ve­lem ... Én nem így gondoltam . . . — De így akartad, pontosan így . .. mondja az üreg indulat nélkül. — Ha valaha valaki kimondja előttem a neved, letagadom, hogy fiam vagy ... pedig valamikor büszke voltam rád ... Isten látja a lelkemet, letagadom . .. Gyere, anyja! — Elindul kifelé. Cseres Adámné könnyes szemmel áll a fia elé. Kopott bőröndjét a padlóra ereszti. — Vigyázz magadra, fiam .. nagyon vigyázz, fiacskám! — mondja alig hallhatóan, majd lábujjhegyre áll, s azzal a kezével, amellyel valamikor dajkálta, átöleli és hom­lokon csókolja. — Isten veled'... — sóhajtja még és lassan elcsoszog. Anna fessziilten nézi a jelenetet. Az arca el­torzul, eszelősen felordít: — Szólj már valamit!... Hallod? Szólj már valamit... Felzokog. Üdakintről behallik a madarak vidám csat­togása: nem állt meg az idő, az élet megy tovább. NVARI CSENDKLET fKönözsi István felvétele) árt egész Maxwell össze- tárgyalóteremben. A vád­itan gubbasztott a pádon, :eze a karján nyugodott, minél bámult maga elé. Há t felemelkedett a védöügy közismert és rettegett am Atwood, egy impozáns rendkívül okos arcú fér- orotvaéles eszével mindig a vád gyönge pontjait és ó logikával pontról pont- a folja, valósággal ízekre államügyész érvelését. A i sűrűsödött az izgalom. :üdt uraim! — kezdte vé- lét Sir Graham Atwood. — ensont kilenc nő megyyil- >k vádja terheli. Egy álló úlgattam, amint az állam- ír egyre szorosabbra húzza ti nyakán a hurkot. Ezért telességem jelhívni a fi- et arra, hogy egyetlen sem állítottuk elő szemta- eltűnt nők sorsát továbbra homály fedi. A vád képvi- bizonyítást indíciumokra .néhány félig-meddig etben maradt szó. itt egy tt egy női cipő ... A szülővárosomban élt egy férfi, akt sok tekintetben emlékeztet Harry Bensonra. Az is ilyen kis termetű, csöndes emberke volt... senki sem vett tudomást róla. Ben­sőn harminc éve él Maxwellben, de nem hiszem, hogy valaki felfi­gyelt volna rá. Aztán elég egy po. hár whisky vei több a szokottnál, esti séta egy lánnyal, és máris megindul a szóbeszéd. A tanúvallomások szerint a ti­tokzatos gyilkosságok láncolata a következőképpen kezdődött: Vala­melyik este elegáns kocsi állt meg a község egyetlen szállódája előtt. Kelten szálltak ki belőle. Egy jól öltözött férfi meg • egy csinos lány. Kétágyas szobát kértek. A szállodatulajdonos felesége azt ál­lította, hogy abból a szobából másnap reggel hangos kiabálást hallott. A férfi röviddel azután el­utazott, a lányt nem vitte maga val. Az idegen lány magára maradva aznap délután elment a kávéház­ba. Bensőn is ott ült egy pohár sör mellett és újságot olvasott. A lány odaült hozzá. A pincér elmondta, hogy Harry Bensőn rendelt egy üveg whiskyt. A párocska később megbeszélte, hogy Bensőn lakásán fejezik be a megkezdett estét. Az idegen lányt soha többé nem látták. Az állam­ügyész úr nem állított elő senkit, aki csakugyan látta volna, hogy a lány felmegy Bensonhoz. Viszont tárgyi bizonyítéknak minősített egy pár magas sarkú női cipőt, amit Bensőn hálószobájában talál­tak. A szállodás felesége felismer­te benne az idegen lány cipőjét. Ügyfelem néhány nap múlva el­ment a moziba. A jegyszedő látta, hogy odaült a fiatal McCarthy mel­lé. Bensőn szomszédnője, özvegy Hamiltonné elmondta, hogy Ben­sőn szobájából aznap éjjel női ne­vetést hallott. Esküvel erősíti, hogy megismerte a kis McCarthy hang­ját. A lánynak azóta nyoma ve­szett,'és a vád 'nagy súlyt lielye2 egy pár zöld szarvasbőr kesztyűre, amit ügyfelem fiókjában találtak. Ezek után Susan Moore tanítónő esetére került a sor. Az iskola igazgatójától megtudták, hogy Moore kisasszony felmondott, íJtaxweltbe akar költözni, hogy fe leségül menjen egy Bensőn neve­zetű férfihoz. A taxisofőr eskü alatt vallotta, hogy az említett hölgyet elvitte a vádlott lakása hoz, és poggyászát letette az ajta la előtt. Az államügyész úr felmu­tatott önöknek egy pár barna ci­pőt, amit Bensőn pincéjében talál­tak, és Susan Moore nővére a ci­pőben teljes bizonyossággal felis­merte eltűnt húga tulajdonát. Majd további hat lány eltűnésé­ről hallottak részletes tanúvallo­mást A lányok többé-kevésbé ha­sonló körülmények között tűntek el, tárgyi bizonyítékként minden esetben a cipőjük szerepelt. A Harry Bensőn ügyben tehál ez a tényállás. Ne felejtsék el, ké­rem, hogy a cipőgyűjtés a törvény értelmében nem bűncselekmény, és ami a leglényegesebb: a törvény szerint a vádlottat nem mondhat- iák ki bűnösnek, ha nincsenek meggyőződve a bűnösségéről és nincs kétségtelenül bebizonyítva, hogy a bűnÓselekményeket valóban elkövette. Szünetet tartott, tekintetéi las­san körüljáratta az esküdteken. —• Állítom, hogy önök lelkűk mé­lyén kételkednek — mondta, és halkra fogott hangon hozzátette akkor is. ha ennek nincsenek tudatában. — Kételkedésnek itt nincs helye — zokogta bele a terembe Susan Moore nővére. Az elnök nagy nehezen helyreál­lította a rendet A csavaros eszű ügyvéd folytatta: — Mit szólnának, ha az eltűnt lányok valamelyike ebben a pilla natban belépne a terembe? Véden­cemet akkor is kétségbevonhatatla- nul bűnösnek tartanák? Sir Graham Atwood lassú moz­dulattal felemeh jobb kariát és a barnára lakkozott naqi/ vitóra mutat. — Esküdt urak , mondta ün­nepélyesen —, felszólítom önöket, szegezzék tekintetüket, az ajtóra. Á fejek lassan az ajtó felé for­dulnak. A teremben síri csönd uralkodik Még az újságírók tolla is megáll a papíron. Egy fiatalem­ber izgalmában felugrik a helyé­ről. A perc örökkévalóságnak tet­szik. A falubeliek szegről-uégről mind atyafiságban állnak az el­tűnt lányok valamelyikével. A csend félelmetes. Az ügyvéd végre megtöri az idegtépő feszültséget. — Bocsássák meg. ha reményt keltettem önökben, és bocsássák meg, kérem, az olcsó trükköt. Sen­ki sem lépi át az ajtó küszöbét. De u teremben én voltam az egyetlen, aki ezt teljes bizonyossággal tud­taml Rajtam kívül mindenki lehet­ségesnek tartotta. Uraim, ha üqyfe- lem bűnösségére vonatkozólag bár­milyen kételyt táplálnak, fel kell menteniük a gyilkosság vádia alólI A védő leült. — Sir Graham felülmúlta önma­gát! — súgta az egyik tudósító a kollégájának. — Bensőn ezt a tér• met szabad emberként hagyja ell Tizenegy perces tanácskozás után a vádlottat bűnösnek mond­ták kit A bíró feltette fekete süvegét és kihirdette az ítéletet: Halált Az egyik esküdt megfigyelte, hogy Harry Bensőn egyetlen pil­lantást sem vetett az ajtóra ... HAVAS MARTA fordítása

Next

/
Thumbnails
Contents