Új Szó, 1975. augusztus (28. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-26 / 200. szám, kedd

»VII OJSÄG a PRÁGAI METRO körül ? Alagút a Moldva alatt ÁLARC NÉLKÜL AZ ANTISZOVJETIZMUS A CSEHSZLOVÁK ELLENFORRADALMI EMIGRÁCIÓ KONCEPCIÓJÁBAN # A TÉNYEK MEGHAMISÍTÁSA Az ellenforradalmi emigrá­ció bizonyos mértékben az el­lenforradalom tükre, amelyben visszatükröződnek, nem köz­vetlenül, hanem különböző mó­dokon, a szabványos antikom- munista elméletek és doktrí­nák. Az ellenforradalmi emi­grációnak nincs és nem is le­het önálló koncepciója és pro­gramja semmilyen vonatkozás­ban, ugyanis önállóan semmi­ben sem dönthet, szerepe nem több, mint hogy a legolcsóbb hangszer legyen az egész an- tikommunista zenekarban. Ügy kell játszania, ahogy dirigál­nak neki! V. I. Lenin a fehér­gárdista emigrációt jellemezve, a közlekedési alkalmazottak 1921. évi össz-oroszországi kongresszusán ezt mondotta: „ ... közvetlen kiszolgálói ezek a világtőkének, ez tartja ki őket és együtt fejtik ki tevé­kenységüket.“ Ott, hangsúlyoz­za Lenin, „a nemzetközi tőke dirigál olyan módon, amely kevésbé látható, mint a kar­mesteri pálca.“ (Lenin Müvei, 32. kötet, 257. old.) Lenin jellemzése a fehérgár­dista emigrációról, mint lakáj­ról, amelyet a burzsoázia tart ki teljes mértékben, érvényes az augusztus utáni csehszlovák emigrációra is. Ennek az im­perializmus globális stratégiá­jának keretében csak viszony­lagosan van meg az önálló koncepciója. Csak azokat fo­gadhatja el, amelyek össz­hangban vannak a Pentagon és a NATO ún. szovjetológiai inté­zetei és törzsei által kidolgo­zott antikommunista doktrínák­kal. Uszítok, rágalmazók Másrészt meg kell mondani, hogy az emigráció szerepe és jelentősége a jelen időszakban részben megnövekedett. Míg a hidegháború idején az imperia­lista országok hivatalos képvi­selői foglalkoztak úszítással, rágalmazással, ami megfelel a háború szélén való egyensúlyo­zás hivatalos politikájának, ad­dig most az ideológiai-diverzi- ós és pszichológiai „hadműve­letekben“ ezt a munkát egyre inkább az ún. magánintézmé­nyek és az ellenforradalmi emigráció végzi. Ez megfelelő eszköz; senkit sem reprezentál, nem lehet felelősségre vonni, és a hivatalos körök végered­ményben bármikor elhatárol­hatják magukat az emigráció­tól. (Például az egykori sak kozó, Pachman a háborút job­ban sürgeti, harcosabb, mint Franz fosef Strauss neofasisz­ta politikus.) Ezért a csehszlo­vák antikommunista emigráció fő tevékenységi területe az uszítás és a Csehszlovákiában épülő szocializmus rágalmazá­sa. A kitalálásokat és a hazug­ságokat aztán úgy állítják be a világ előtt, mint az 1968-as csehszlovákiai gyakorlatot, az antikommunista harc kipróbált receptjeit. Az emigráns szak­értők, teoretikusok és a kommu­nizmus elleni harc ún. szak­értői az 1968-ban elszenvedett vereség után már nem hisznek a kapitalizmus békés visszaál­lításának lehetőségében, ezért most a szocializmus elleni harc militáns formáit hirdetik. Kö­vetkeztetéseikkel és elméleti ki­találásaikkal az „emberi arcu­latú. szocializmus“ egykori har­cosai jobbra, egészen a jelen­kori neofasizmus határáig sod­ródtak. A régi lemez Az augusztus utáni emigráció egy másik csoportja megma­radt a jobboldali revizionista pozíciókban, alátámasztva ezt azzal az állítással, hogy a „csehszlovák kísérlet“ 1968-ban nem szenvedett vereséget, ha­nem ellenkezőleg, „gyakorlati bizonyítéka“ az „emberi arcula­tú szocializmus“, a „demokra­tikus szocializmus“ helyes és reális voltának. Ezt a fajta de­mokráciát propagálják külön­böző „szimpóziumokon“ s igyekeznek ezt „szocialista jel­szavak“ alatt becsempészni a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomba. Iván Sviták „Tiltott horizon­tok“ című könyvében bírálja a csehszlovákiai viszonyokat, s az itteni rendszert „totális dik­tatúrának“ minősíti. Szerinte Csehszlovákia nem szuverén ál­lam, hanem a Szovjetunió pro­tektorátusa, a szovjet rendszert viszont a jelenlegi újfasiszta propagandával összhangban „totalitárius“ rezsimnek neve­zi. Az emigránsok politikájá­ban a „totalitarizmus“ doktrí­nája a legelterjedtebb formája a Csehszlovákia elleni antikom­munista tevékenységnek. Az emigráns „politikusok“ a bur­zsoázia reakciós osztályérde­keiből kiindulva nem veszik tekintetbe a világ jelenlegi fejlődésének törvényszerűségét, amelynek alapja a kapitaliz­musból a szocializmusba való átmenet. E doktrína vallói a szocialista világrendszert a szocializmus ún. totalitárius és nem totalitárius formájára oszt­ják fel. E propaganda célja vé­delmezni a kizsákmányoló rend­szereket és támogatni a „de­mokratikus szocializmusról“ szóló revizionista és reformista elméleteket. Végeredményben a „totalitarizmusnak“ az emi- gránspk által hirdetett doktrí­nája az ideológiai diverziót szolgálja, s a proletár és a szo­cialista internacionalizmus el­vei ellen irányul a nemzetközi kapcsolatokban. , A szándék nyilvánvaló: szembe akarják állítani a szocialista országo­kat a Szovjetunióval és köl­csönösen egymással, ezért ez a koncepció összefonódik a na­cionalizmussal és az antiszov- jetizmussal. A hazugságok Lobi, Sviták, Rambousek, Pe­likán és Ota Šik könyveikben és cikkeikben azzal „érvelnek“, hogy a Szovjetunió nem enged­te meg és a jövőben sem enge­di meg tiszteletben tartani a nemzeti szükségleteket és sajátságokat a szocializmushoz vezető úton, mivel ez — szerintük — ellentétben áll a Szovjetunió érdekeivel. Nehéz ennél nagyobb hazug­ságot kitalálni. A 30 év előtti események bizonyítják ezt a legjobban. A történelem folya­mán senki sem áldozott a cseh és a szlovák nemzet, valamint az itt élő nemzetiségek sza­badságáért és önállóságáért annyi vért, mint éppen a szov­jet emberek. De hát mi is itt tulajdonképpen a lényeg? A va­lóságban az, hogy a nemzetkö­zi imperialista burzsoázia poli­tikája a világ fő forradalmi erői ellen irányul. Ezért áll összpontosított ideológiai-diver- záns-nyomás alatt a Szovjet­unió, a szocializmus első orszá­ga, a világ forradalmi mozgal­mának élcsapata. Az antiszov- jetizmus, mint az antikommu­nizmus egyik formája, a Szov­jetunió Kommunista Pártja sze­repének csökkentésére törek­szik a nemzetközi kommunis­ta és munkásmozgalomban. Eb­ben az irányban igyekeznek O. Sik, Goldstücker és a töb­bi „professzor“ elismerését ki­vívni és babérokat szerezni maguknak. Az emigránsok egy része el­távolodott az eróziónak, a szo­cialista országok belső bom- lasztásának koncepciójától és nyílt ellenforradalomra uszít. Ezeknek a szélsőséges, mili­táns koncepcióknak a hirdetői ahhoz a jelszóhoz tartják ma­gukat, hogy „mindent, vagy semmit!" Sajátságos az is, ahogy a nemzetközi feszültség enyhülését magyarázzák. Sze­rintük a nemzetközi feszültség enyhülésével nagyobb játéktér alakult ki a központi erők ma­nőverezése számára a szocia­lista országokon belül, és az el­lenforradalom számára nagyob­bak lesznek így a lehetőségek a szocialista világrendszer egy­ségének megbontására, s arra, hogy egyik ország a másik után sorban eltávolodjék a Szovjetuniótól. Fantasztikus el­képzeléseik szerint, amelyek még olyan reakciósokat is mo­solyra késztetnek, mint F. J. Strauss, nem lehetetlen a rob­banás több országban egyszer­re. Az augusztus utáni emigráció héjáinak politikai célja, hogy segítsék a nyugat-európai or­szágok egységének kialakítá­sát a Szovjetunió ellen, haj landók támogatni mindent, ami a Szovjetuniót gyengíti. Az augusztus utáni emigráció ezért a maóizmussal is felveszi a kapcsolatokat. Otromba támadás Hasonló álláspontra helyez­kedett az emigrációban E. Löbl, a szocializmus renegátja is. Csatlakozott az Egyesült Államokban tevékenykedő szlo­vák klerikálfasiszták földalatti mozgalmához. Nyílt szakítását a marxizmus-leninizmussal a „Marxizmus, helyes irány és tévelygések" című könyvében mentegeti. Elismeri, hogy a marxizmus olyan ideológia, amely jelentős mértékben befo­lyást gyakorol a világ alakulá­sára. Ezt azonban hibának mi­nősíti, s alkalmazhatóságát a jelenkorban problematikusnak tartja. „Úgy gondolom — írja, hogy semmiféle tanítást, sőt a Marx által használt semmiféle fogalmat sem lehet ma azonos értelemben használni, legkevés­bé a világ fejlett részében.“ Támadást intéz a leninizmus el­len, amely — szerinte — a marxizmust megfosztotta a hu­manizmustól. E „következte­tésre“ nyilván spekulatív mód­szerrel jutott. Ignorálja a tényt, hogy a leninizmus, a jelen korszak marxizmusa a munkás­mozgalom gyakorlatában, a régi világ elleni harcban a legiga- zibb megvalósítása a szocialis­ta humanizmusnak. A marxizmus-leninizmus alap­ján a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalomból született meg az új társadalom, mint a szocialista humanizmus tárgyia- sulása, mely társadalom min­den véres imperialista inter­venció, káosz, éhínség, polgár- háború közepette, a nácik bru­tális támadása és szörnyű rém­tettei ellenére nemcsak fenn­maradt, hanem megerősödve került ki ebből a grandiózus, a történelemben példátlan küz­delemből. A legyőzhetetlen erő A szocializmus a forradalmi munkásmozgalom növekvő be­folyásának feltételei között egyre inkább bebizonyítja a kapitalizmussal szembeni fö­lényét; nemzetközi méretekben növekszik tekintélye és befo­lyása. A szocializmus erőszakos átalakításáról szőtt álmok az antikommunizmus gyengeségé­nek és válságának a megnyilvá nulása. HUBERT VRBA A földalatti vasút építőinek munkáját lényegesen megköny- nyíti ós meggyorsítja a mecha­nikus szovjet fúrópajzs, mely a kőzetet fejti, majd csillékbe tölti, hogy — hidraulikus be- rendezése segítségével előreha­ladva — az alagutak préselt betonburkolatát is elkészítse. A fúrópajzs a Moldva folyó és az óváros történelmi épületei alatt vezető alagutat építi, mely összeköti majd a prágai Kisol- dalt az Óvárossal és a Vencel terrel. Noha a Metrostav dolgozói a fúrópajzsok szerelésével az évek során gazdag tapasztalatokra tettek szert, ezúttal először si­került elvégezniük — a szov­jet szakemberek segítségével — e bonyolult berendezés föld alatti összeszerelését. A daruk és a szállítóaknák fokozatosan juttat'ák el a 75 m hosszú, 650 tonnás berendezés alkatrészeit a 30 m mélységben elhelyezett szerelő ka m rá ba. Nehéz munkát végeztek, hiszen a fúrópajzs alapzatának, a legsúlyosabb be­rendezésnek súlya meghalad­ja a 24 tonnát. Ma már túl vannak a munka nehezén. A fúrópajzs a terv sze­rint szeptember első napjaiban hagyja el a szerelőkamrát. Folyamatban vannak az üzembe helyezéséhez szükséges előké­születek. A szovjet technika te­hát lényegesen megkönnyíti a földalatti építőinek munkáját. Ezen túlmenően pedig az Óvá­ros — föld alatti robbantások­kal veszélyeztetett — értékes épületeit is megvédi a pusztu­lástól. IFJÚSÁGI MUNKABRIGADOK Miroslav Kytka ifjúsági mun- kfibrigádja Dejvicén teljesíti fe­lelősségteljes feladatait. A fia­talok továbbra is tartják csúcs­teljesítményüket: egyetlen mű­szak leforgása alatt 2 m 60 cm hosszú alagutat hajtanak. A fiúk azokkal a munkacsopor­tokkal is együttdolgoznak, ame­lyek fúrópajzsukkal a múlt év őszén egy hónap alatt 3 mű­szakban több mint 100 m-rel haladtak előre a föld mélyé­ben. A hulladék nem szemét A háztartási hulladék, vagy ahogy általában nevezni szok­tuk, a szemét, a nagyvárosuk­ban igen nagy gundnt okoz. A szakvélemény szerint hazánk­ban egy főre évente átlagban 150 kg hulladék (ut, amit a ku­kás kocsik a szemétdombra szállítanak. Ám ennek csak­nem a fele olyan hulladék, amely további feldolgozásra al­kalmas. Az egy főre eső emlí­tett átlag pl. 6—10 százalékban fémet tartalmaz (konzervdobo­zok). Nem kell nagy matemati­kusnak lenni ahhoz, hogy ki­számítsuk. évente hazánk­ban mintegy 170 00Ü tonna fém­hulladék vész kárba. A háztartási szemétben igen sok a papír is. Pedig egy ton­na papírhulladék két és fél köbméter fa megtakarítását te­szi lehetővé. Hazánk évi papír­hulladék-szükséglete több mint 3ÜÜ0 tonna. Ezen mennyiség előállításához 3200 hektár 100 éves erdő volna szükséges. Ám De ezzel az eredménnyel sem elégedettek. Ezért a XV. párt- kogresszus tiszteletére vállal­ták: • tervfeladataikat rendszere­sen, havonta 103 százalékra tel- /esítik úgy, hogy az alagút bal oldali hajtásúival 1975. szeptem­ber 15-ig elkészüljenek; • ezután az alagút jobb oldali befejező munkáira összpontosí­tanak, hogy a szakemberek a vágányok lerakásával 1975. no­vember 30 ig elkészüljenek; • anyag megtakarításaik ér­teke az év végéig eléri a 100 ezer koronát; munkai/lön kívül összegyűj­tenek 20 tonna ócskavasat. Tény, minden kötelezettség csak akkor ér valamit, ha reá­lis, ha teljesíthető. A szakéin* berek véleménye szerint az if­júsági munkabrigádnak a ha­táridőkhöz kötött vállalásai rendkívül igényesek és csak ab­ban az esetben teljesíthetők, ha folyamatos az anyagellátás. A 100 000 korona megtakarítá­sára és a 20 tonna ócskavas összegyűjtésére irányuló fela­dat teljesítésének — remélhető­leg — nem lesz akadálya. Az idd hivatott eldönteni, sikerül-e az ifjúsági brigádnak valóra váltania elképzeléseit. A földalatti vasút 1/A szaka­szának üzembe helyezését a terv 1978-ra irányozza elő. Ad­dig még sok víz lefolyik a Moldván. AZ UTASOK KÉNYELMÉRE A prágai földalattit milliók veszik igénybe. Érthető tehát, hogy a 3 kocsiból álló szerelvé­nyekben, de az állomásokon is — különösen csúcsforgalomban Mr óriási a tolongás. Néhány nap óta azonban a szerelvények — a Szovjetunióból érkezett újabb 20 kocsi jóvoltából — egy vagonnal megszaporodtak. A hárompercenként közlekedő négy kocsiban 220 hellyel van több, tehát lényegesen kényel­mesebb az utazás. KARDOS MÁRTA hulladékpapírra] nemcsak hogy nagy erdőterületet mentünk meg, hanem feldolgozásával ugyanakkor 10 000 munkaerőt és több millió korona értékű villanyáramot is megtakarítunk. Hasonló gazdaságosságot, megtakarítást érhetünk el az üvegcserép- és a textilhulladék­kal is, ami a háztartási szemét­ben igen gyakori. A nem tipi­zált üvegeket a gazdasszony minden gondolkodás nélkül a szemétbe dobja arra néni is gondolva, hogy az üveggyárak­ban az olvasztáshoz 30—40 szá­zalékban üvegcserepet használ­nak fel. Az olvasztáskor min­den hiányzó ezer tonna üveg­cserép 80 000 kilowatt villany­áram többletfogyasztást ered­ményez. A szemét, a háztartási hulla­dék tehát nagy értéket jelent. Feldolgozásukkal munkaerőt, nyersanyagot és energiát taka­rítunk meg. Ezért igen szüksé­ges, hogy a nagyvárosokban a szemét égetése mellett beve­zessék annak ipari feldolgozá­sát. Ám amíg erre sor kerül, addig saját magunk segíthet­jük elő, hogy az értékes hulla­dék ne a szemétbe, hanem a hulladékfelvásárló központok­ba kerüljön. (német hj Zdunék Fiséra géplakatos, a „CSSZSZK és az NDK népeinek ba­rátsága“ szocialista munkabrigád vezetője és annak néhány más tagja a vítkovicei Klement Gottwald Vasmű harmadik számú üzemében Rudolf Peska mérnökkel (középen), a vasmű vállalati igazgatójával tanácskozik a megrepedt hajócsavartengelyek ki­javításáról. (Felvétel: CSTK — V. SvorCík) Kipróbálják a szovjet automatikus alagűtfúró pajzsot. (Felvétel: ČSTK M. Kálinál

Next

/
Thumbnails
Contents