Új Szó, 1975. augusztus (28. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-26 / 200. szám, kedd
Dolgozni csak pontosan, szépen... * ..... ...... v •' ' A MŰFORDÍTÁS SZÉPSÉGÉRŐL ÉS PROBLÉMÁIRÓL Ezerkilencszáznegyvenhárom- ban egy fiatalember, aki a fasizmus elől Budapestről Ang- lLibo menekült és az angol hadseregben harcolt a hitleris- ták ellen, elolvasta Eric Knight Légy hű magadhoz című regényét és arra gondolt, hogy de boldog lenne, ha ezt a regényt a háború után lefordíthatná magyarra. Rendhagyó óhaj volt ez, mert a fiatalember — Nemes László író, műfordító — akkor még orvos akart lenni, do nem ő az egyetlen, akinek sorsába beleszólt a második világháború. Azt sem tudta, hogy a könyvet egy évvel később, amikor Horthy-Magyaror- szág nemzetvesztő urai éppen a „Kállay-kettőst“ járták, angolbarátságukat bizonyítandó le- fordíttatták az angol szerző művét, de mert az egyébként jó fordítóknak szinte napok alatt kellett elkészülniük a munkával (így parancsolta Kállay miniszterelnök), sem a szöveg- hűséggel, sem stílus szépségével nem törődhettek. A műfordítás problémáiról, az író-műfordító kölcsönhatásáról faggattam Nemes Lászlót, akinek Dallam a falon túl című regényéhez állandóan visz- szatérek. — Knight Légy hű magadhoz című regényét körülbelül 1961-^ ben fordítottam magyarra, azóta öt kiadásban, összesen 275 ezer példányban jelent meg, a rádió pedig sorozatot készített belőle. Elsősroban angol és olasz műveket fordítok. Említhetem Defoe Singleton kapU tány című művét, a Harlem című amerikai néger antológiát, egy amerikai írónő afganisztáni útikönyvét, Maughamtól a Királyért című alkotást, ami Imádok férjhez menni címen került színpadi bemutatásra. Lefordítottam A. Manzari A holtak nem fizetnek adót és a Kedvenc, valamint Kurt Vonne- gut Az ötös számú vágóhíd című alkotását. — Hogyan fér össze az író a műfordítóval? — Ez nem okoz nehézség get. A magyar irodalomban a hagyományok révén a műfordító nem alárendelt, hanem beleérző, tehát alkotó munkát végez. Természetesen vannak bizonyos sérthetetlen szabályok. Az első és legfontosabb ilyen szabály, hogy egyetlen betűt, de főleg egyetlen gondolatot gém szabad hamisítani... — És mikor szabad egy kicsit eltérni az eredetitől? — Amikor a nyelv természete ezt feltétlenül megköveteli, és a magyarul visszaadhatatlan szójátékok esetében. Ilyenkor hasonló hangulatú kifejezést kell találni. Azt talán nem kell hangsúlyozni, hogy a műfordítónak valóban felső fokon kell ismernie a saját anyanyelvét, de természetesen tökéletesen ismernie kell a „donort“ is, te^ hát a nyelvet, amelyből fordít. Ugyanakkor 'maximális pontosságra kell törekednie és minden körülmények között meg kell találnia az optimális kifejezést. — Mi a véleménye a mai magyar műfordítói tevékenységről? — Ismétlem, ennek nagy és gazdag hagyományai vannak, talán elég, ha csak Arany Jánost említem. A legjobb műfordító az, akinél nem lehet észrevenni, hogy a mű — fordítás. Ebből a szempontból vizsgálva nagyon sok tehetséges műfordítónk van és egyre kevesebb azok száma, akik öncélú stílusbravúrokkal bűvészkednek. (Érdemes megemlíteni, hogy a közelmúltban jelent meg Nemes László Mélyhűtött szerelem című regénye cseh nyelven — Zmrazená Láska — a prágai Svoboda Kiadó gondozás sában, Jiri Elman kiváló fordításában.) — Milyen az írói és a műfordítói tevékenység kölcsönhatása? — Nem véletlen, hogy a legkiválóbb műfordítóink egyben kiváló írók is. Egyéni tapasztalatom az, hogy a műfordítás néha gazdagítja az írót, néha nem, de a szép alapszöveg minden körülmények között serkenti a műfordítót. Az író egy nagyobb munka után pihen és ilyenkor felüdülés a kedvemre való fox-dítás. Persze azt is tudni kell, hogy az ember többnyire nem akkor fordít. amikor kedve van hozzá, hanem amikor megbízást kap egy munkára. — Egy profán kérdés: menynyi egy műfordító napi „telje sítménye"? — ha van benne úgynevezett szakmai hiúság, ha betartja a már említett szabályokat, akkor naponta legfeljebb 8— 10 gépelt oldal, de inkább kevesebb ,mint több. — Ügy tudom, hogy legkedvesebb fordítása az ötödik kiadásban megjelent Knights regény. Miért? — Azért, mert humanista mű, mert a szerző kimondta benne az igazságot, nevezetesen azt, hogy az angol uralkodó osztály tétlenül figyelte a fasizmus előretörését. Mert bemutatja az angol kiváltságos osztályok önzését és emléket állít a névtelen hősöknek, akik megelégelték ugyan a kiváltságosokért vívott harcot, de*vállalták a küzdelmet a ha-- zájukért, a jövőért, a fasizmus ellen, az emberiségért! Maga a szerző is a humanizmus szolgálatában halt hősi halált, amikor 1943-ban Franciaországban lezuhant. — Véleménye szerint mi a műfordító eszmei küldetése? — Kulturális misszió: a tolmácsolás. Bemutatni más népek irodalmi alkotásain át egy nemzet, egy etnikai-szellemi közösség történelmét, kultúráját, örömeit és gondjait. Bizonyítani, hogy emberek va= gyünk, mindnyájan földlakók, tekintet nélkül arra, hogy milyen nyelven beszélünk, milyen a bőrünk színe. Azt hiszem és remélem, hogy a helsinki konferencia után ez a küldetés még az eddiginél is fontosabb lesz. — Min dolgozik jelenleg az író? — Egy regényt írok. Munkacíme: Szerencseszerződés. Az úgynevezett eltartási szerződések problémájával foglalkozom, mert én ezeket kényszer szülte antihumánus megegyezéseknek tartom. Nem megtörtént esetet dolgozok fel, de olyat, amihez hasonló előfordult. — Mikor olvashatjuk? — 1976 végén vagy 1977 elején. & # ® Nemes László a legszerényebb, legudvariasabb emberek egyike, hangját még a leghevesebb vita közben sem emeli az indulat, mindig mosolygó arcáról senki nem olvasná le, hogy ez az ember: harcos! Harcolt fegyverrel a nácizmus ellen. Ma pedig harcol a tollal a békéért, a megértésért! PÉTERFI GYULA NYÁRI KÖRÚTON AZ IFJÚ SZÍVEK A csehszlovákiai magyar egyetemisták és főiskolások együttese — ahogyan sokan még ma is előszeretettel emlegetik — első körútját 1957-ben tartotta. Az idén tehát már 19. alkalommal indult el az együttes nagy nyári kőrútjára, hogy — ha csak két-három órára is — gyönyörűséget szerezzen azoknak, akiké valójában: a zömmel falvakon és kisvárosokban élő csehszlovákiai magyar dolgozóknak. Amint Kulcsár Tibor, az együttes igazgatója elmondta, az Ifjú Szívek az idén kéthetes turnén vesz részt a közép- és kelet-szlovákiai kerületben. A főpróbát augusztus 15-én tartotta az együttes a bratislavai Vajnory utcai Művelődési Otthonban. Másnap kellően felkészülve a szükséges biztonságérzettel állhatott a nagykürtöst közönség elé, megnyitva ezzel fellépés-sorozatát. — Mekkora apparátussal indult az Ifjú Szívek idei turnéjára? — kérdezzük Kulcsár igazgatótól. — Csaknem teljes létszámban vett részt az együttes a nyári körúton. Csupán az énekkar indult csökkentett létszámban, 38 taggal. — Nem a legszerencsésebb gyengített hangerővel indítani az énekkart. — Nem, de sokan nem jöhettek el a körútra, mert előzőleg kimerítették évi szabadságukat. Ez már az amatőriznius hátrányaihoz tartozik ... — Milyen tájakra, mely helységeinkbe látogatott el az együttes körútja során? — Az első fellépések a rima- szombati járásban, Ajnácskőn, Gesztetén, Csíz-fürdőn voltak. Utána, augusztus 20-án Kassán mutatkozott be az együttes a Szakszervezetek Házában a Kelet-szlovákiai Vasmű dolgozóinak és a magyarországi vendégmunkásoknak. Augusztus 21- én a Bodrogköz „fővárosában“, Királyhelmecen vendégszerepeltünk. 0— Ügy tudom, te a Bodrogközből származol? — Igen, közvetlenül Király- helmec mellől, Perbenyikből. — Milyen érzés volt egy ilyen népes együttes élén hazatérni arra a tájra, ahol a gyermekkorodat töltötted? — E kérdésre nem lehet meghatottság nélkül felelni. Nagy érzés volt! Olyan, mint amikor a szülői házba lép be az ember, bemutatva édesanyjának távolról hozott barátait. — Kelet-Szlovákiában hol lépett még színpadra az együttes? » — Eperjesen, Alsóláncon, Nagykaposon. Alsóláncon az idén vendégszerepeit első ízben az Ifjú Szívek. Nagykapos pedig most azért jelentett izgalmat számunkra, mert ott született egyik legjobb szólótáncosunk, Világi Antal. — Ügy hallottam, a Magas- Tátrába is ellátogat az együttes. Nem rossz ötlet, legalább kipiheni a tagság a körút eddigi fáradalmait. — A Tátrába éppen most indulunk, de nem üdülni megyünk oda. Augusztus 26—29 között a Szlovák Nemzeti Felkelés jubileumi ünnepségeinek keretében lépünk fel Kezmarokon, Poprádon és Ötátrafüre- den. Egyébként itt jegyzem meg, hogy egyes hangversenyeinkre, fellépéseinkre béke- és aratóünnepélyek alkalmával került sor. — És a program? Milyen műsorral szórakoztatta az együttes a körúton közönségét? — Turnénk műsora lényegében az együttes fennállásának 20. évfordulójára készült Hazai tájakon című jubileumi műsor bővített változata. Nagyobbrészt népművészeti jellegű. Az énekzenekari számok közül megemlítem a Medoesaljai népdalcso- kor-t, a Húrom bodrogközi népdalt, a Szilicei népdalokat, a Hardicsai népdalokat stb. Az énekkar műsorában annyi a változás, hogy a körúton nem szerepelnek á capella számok a programban. A tánccsoport műsora egy kicsit erősebb. Felújítottuk a Sárdózás és az Or- döglagzi című jellegzetes népi hagyományokra alapozott tánckompozíciókat.- Az újabbak közül a Karcsai csárdást, a Csikó sokat és a nagysikerű Népek barátsága című táncokat említeném. Egyébként az egész műsort az utóbbi monumentális tánckompozíció zárja. Megemlítjük, hogy az Ifjú Szívek idei nyári körútja előtt különböző társadalmi rendezvényeken is szerepelt, sőt kisebb csoportjai külföldi „portyákon“ is jártak. Az együttes jelenleg folytatja nyári körútját, Nagykürtöstől a Magas-Tátráig, hogy a magyarlakta területeken kívül a szlovák közönségnél is öregbítse jó hírnevét. KÖVESD! JÁNOS ÚJ FILMEK ILYEN MAGAS HEGYEK (szovjet) Juliia Szolnceva neve nemigen ismerős a nézők körében. Ha azonban elmondjuk, hogy Szolnceva Alekszandr Dovzsen- konak, a forradalmi szovjet film klasszikusának, az egyik legjelentősebb szovjet némafilmrendezőnek volt a felesége és munkatársa, egyénisége közelebb kerül hozzánk. Az Ilyen magas hegyek című film nem gazdag cselekményével, hanem gondalatiságával vonja magára a nézők figyelmét. A szovjet alkotás meséje nem különösebben sokszínű Az élet ún. apró dolgairól, ezek szépségéről szól Julija Szolnceva filmje. Rendkívüli életkedv, életszeretet sugárzik az alkotásból. Téved azonban, aki azt hiszi, hogy a tanító figurája sematikus, leegyszerűsített pozitív hős. A rendező árnyaltan rajzolja meg jellemét, a legkülönbözőbb környezetben és konfliktusos helyzetekben ábrázolja magatartását és mutatja meg emberi lényét. Ügyel arra, hogy az események és a hős tettei hitelesek, meggyőznek lerryenr’: Jelenet a szovjet filmből; balra Szergej Bondarcsuk. vagy bonyodalmas. De Iván Nyi- kolajevics tanító figurája megragad bennünket. Mert ez a vidéki pedagógus rendkívüli egyéniség: kutató, tevékeny ember, bátran halad pedagógiai kísérletei útján. Gyakran hangoztatja: nem azért megy naponta az iskolába, hogy tanítson, hanem hogy tanuljon. Szívvel-lélekkel pedagógus, hivatásának magaslatán áll. Nem szereti az elszürkült, ellaposodott rutinmunkát, szüntelenül újat, jobbat keres, azon fáradozik, hogy naponta megújuljon, mert csak így tud lépést tartani a fejlődéssel. Sokszínű és gazdag lelkületű egyéniség. Nemcsak önmagának, másoknak is él. Következetes, szigorú ember, ám belátó és megértő. A tanulók érzelmi nevelését legalább annyira fontosnak tartja, mint az oktatást, az új ismeretek nyújtását. Ebben kétségkívül jelentős érdeme van Szergej fíondar* csuknak, aki mélyen átélt játékával hozza emberközelbe a pedagógus alakját. Szergej Bondarcsuk — akit az utóbbi években jobbára filmrendezőként ismerünk — a tanító szerepében színészi képességeinek legjavát nyújtja. Julija Szolnceva rendező első ízben nyúlt „idegen“ irodalmi alapanyaghoz (a forgató- könyvet Valentyina Nyikitkina írta), eddig ugyanis kizárólag csak az Alekszendr Dovzsenko hagyatékában maradt forgató- könyvek alapján dolgozott. A pedagógushivatás szépségéről és értelméről szóló film az utóbbi évek szovjet filmművészetének egyik átlagon felüli alkotása, két nagy alkotó egyéniség — Julija Szolnceva és Szergej Bondarcsuk — művészetének a szerencsés találkozása. A szerelem nem ismer határokat. .. Talán ezt a szólás-mondást tartották szem előtt a japán film alkotói is, amikor celluloidszalagra rögzítették egy japán nő és egy francia férfi szerelmi történetét. Hideo Oncsi filmjének főszereplője Pierre (Renaud Verley alakítja), egy francia zoológus Japánba utazik, hogy meglátogassa tokiói zoológus-barátját. Itt ismerkedik meg Juko- val (Tomoko Ogawa kelti életre). A két fiatal között szerelem bontakozik ki. Az alkotók a több évezredes romantikus történetet üdén, kedves bájjal mesélik el. A filmet gyöngéd líra szövi át. A finom ecsetvonásokkal megrajzolt történet felülemelkedik a szokványos szerelmes filmeken. HOVÁ TŰNT A HETEDIK SZÁZAD (francia) Három katona háborús kalandjainak a krónikája ez a francia film. A vígjátékot Róbert Lamoreux rendezte, akit eddig csak színészként ismertünk. Egy májusi reggelen, 1940- ben három francia felderítő nehéz helyzetbe kerül. Hogy, hogy nem, a katonák találkoznak századukkal, mely német fogságba esett. Határozniuk kell: vagy felveszik a harcot az ellenséggel, vagy foglyul ejtik őket. Balszerencsés fickók, mert lépten-nyomon veszélyes helyzetekbe sodródnak, de a csodával határos módon mindig ép bőrrel megússzák a veszélyeket. Mulatságos és szórakoztató ez a francia vígjáték. A történet a rendező nyilatkozata szerint autentikus, 1940 nyarán maga az alkotó és a film néhány szereplője átélte ezt a meghökkentő és bizarr esetet. — '772 — A francia vígjáték egyik kockája. A SZERELEM NYARA _____________________(japán)
