Új Szó, 1975. augusztus (28. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-24 / 34. szám, Vasarnapi Új Szó
Kelemen Pavol épíiésvezefü és Cerný Libor mester a tervet tanulmányozzák is teljesítik. Áruik 75 százaléka kivitelre kerül, elsősorban a Szovjetunió számára szállítanak. Az igazgató kíséretében körülnéztünk a kicsi, de több mint félezer nőnek munkát adó üzemben. A faépületben berendezett varrodában a kinti hőség ellenére kellemes a meleg. A villanyvarrógépek fölé hajló lányok és asszonyok keze fürgén jár. Pillanatok alatt továbbítják a hozzájuk kerülő munkadarabot, miután elvégezték a munka reájuk eső részét. Mire egy-egy darab a terem végébe ér, már csomagolásra készen áll. Az áru becsomagolása előtt viszont a műszaki ellenőrök minden egyes darabot szigorúan átvizsgálnak, és minőségük szerint osztályozzák. A gépsorok között sétálva, megkérdez tűk az egyik dolgozót, hogy mi a véleménye az itt végzett munkáról. — Két éve dolgozom az üzemben — mondja Emília Vajdíková. — Soporüáról járok be, a közlekedéssel nincs semmi baj. Az előírt normát mindig sikerül teljesítenem, így a keresettel is elégedett vagyok. Csak az a baj, hogv nagy itt a zsúfoltság. — ürül az új üzemnek? — Nagyon. Már alig várjuk, bogy elkészüljön, s átköltözhessünk az új, korszerű épületbe. Az üzem igiazgatójával megnéztük a város újabb részén épülő új üzemet. Itt Kelemen Pavol építés- vezető és Cerny Libor mester fogadott bennünket. — Szívesen megmutatjuk az új termelőcsarnokot — mondja az építésvezető —, amire mindnyájan, büszkék vagyunk, akik itt dolgozunk. Igaz, hogy az eredeti határidőre, ami ez év májusa volt, nem tudtuk befejezni, de nem a mi hibánkból. Késtek a tervekkel, így kértük a határidő elhalasztását, amit meg is kaptunk. A szerződés szerint szeptember végén kell átadnunk az új üzemet. A tágas, világos termelőcsarnokokban, az iroda- helyiségben, étteremben, és a további helyiségekben már csaknem mindenütt az utolsó simításokat végzik. A kőművesek, asztalosok, festők fokozatosan befejezik, illetve befejeznék a munkát — mondja az építésvezető —, ha néhány szállítóvállalat nem késne egy-egy fontos berendezés szállításával. Például nincsenek még itt a felvonó berendezések, így több helyen még nagy lyuk tátong a falon. Reméljük azonban, hogy időben megérkeznek. — Itt minden egy helyben lesz — mutat az épületre az igazgató —, és merem állítani, hogy hazánk egyik legkorszerűbb ilyen jellegű üzeme lesz. Megközelítőleg 360—380 varrógépet helyezhetünk el a varróműhelyben, ahol továbbra is két műszakban dolgozhatnak majd. A jobb munkakörülményeken kívül azt is elérjük, hogy megközelítőleg 130 nőt állandó délelőtti műszakban alkalmazhatunk. Elsősorban olyan anyákra gondolunk, akik hatéves ko ron aluli gyermekekről gondoskodnak. — Mivel ebben az évben ünnepeljük a nők nem zetközi évét — mondja búcsúzóul az igazgató —, azt hiszem vállalatunk szebb ajándékot nem adhatna dolgozóinknak, mint amilyen ez a minden igényt kielégítő üzem lesz. PAKOZDI GERTRÜD (Tóthpál Gyula felvételei) Onrirejka Emil. az üzem igaz garója Aki Šaľán (Vágsellyén), ebben a Vág menti, rohamosan fejlődő kisvárosban a „Trikotát“ keresi, bizony elég nehezen akadhat rá. A vrbovéi Trikota nemzeti vállalat 03-as számú konfekciós üzeme ugyanis a város fő utcáján levő, régi földszintes lakóházakban és ideiglenes fabarakkokban kapott helyet. Az üzem igazgatóját, Ondrejka Emil elvtársat szintén egy szűk, csupán a legszükségesebb bútordarabokkal berendezett irodahelyiségben találjuk. A bemutatkozás után elnézésünket kéri a homályos, szűk helyiségért, de rögtön hozzáteszi: „Hogyha minden jól megy, s ha a Hydrostav vállalat salai üzemének dolgozói állják a szavukat, akkor szeptember végére már a befejezés előtt álló ú j otthonunkba költözhetünk. Ott pedig az irodahelyiségektől kezdve a termelőcsarnokig minden tágas és világos lesz.“ A rövid bevezető után tehát azonnal a témánál voltunk,/és rátérhettünk a lényegre. Pontosabban arra, hogy milyen körülmények között és hogyan dolgoznak a sellyei „trikotás“ lányok és asszonyok, és mit várnak az épülő, új üzemtől. A beszélgetésünkön az üzem igazgatóján kívül Považanová Éva, a szabóműhely vezetője, Samuelová Františka, a varroda vezetője és Urban Stefan, a személyzeti osztály vezetője vetlek részt. A fiatal üzem létrehozásának körülményeiről és eddigi fejlődéséről Ondrejka Emil adott bővebb felvilágosítást. — A salai Duslo vegyikombinát felépítésében elsősorban a környék férfi munkaerői jutottak közelebbi munkahelyhez — kezdte az igazgató. — A hatvanas évek végén felmerült az a gondolat, hogy a városban olyan munkahelyet kellene létrehozni, ahol elsősorban a Duslóban dolgozó férfiak feleségei dolgoznának. A gondolatot tett követte, s rövid szervezés és tárgyalás után, 1970. november 23-án 40 dolgozóval megkezdődött a termelés. A munka- körülmények nem voltak ugyan a legjobbak, de az ide került lányok és asszonyok hamarosan megszokták a finom, selymes anyagokkal való dolgozást, és kezük alól szebbnél szebb, jó minőségű gyermek- és női fehérnemű került ki. A kis üzemet újabb helyiségek megvásárlásával tovább bővítettük, s nem sokkal később az alkalmazottak száma már kilencvenre nőtt. Feladataink növekedtek, s növekedett a Trikofában jelentkező lányok és asszonyok száma is, így az üzem további bővítésére határoztuk el magunkat. 1972-ben pedig megkezdődött egy új, korszerű üzem építése, ahol a tervek szerint több mint 600 nő dolgozhat majd. Az új üzem építésének megkezdésével feladataink száma eggyel több lett. Az üzemben már ez év utolsó negyedében megkezdődhet a termelés, ezért gondoskodnunk kellett és kell, hogy a meginduláskor elegendő betanított alkalmazottunk legyen. — Hogyan oldották meg ezt a kérdést? — A múlt évben a jelenlegi üzem területén két fabarakkot építettünk, s így újabb 300 alkalmazottat vehettünk fel — vette át a szót Urban Stefan. Többségük azelőtt a mezőgazdaságban dolgozott. Ebből adódott, hogy nemcsak az itteni munkára való betanításukról kellett gondoskodni, hanem sok esetben a mindenkitől megkövetelt munkafegyelemre is rá kellett szoktatnunk az ide került fiatalokat. Többször előfordult ugyanis, hogy minden bejelentés nélkül, például kapálásra vagy más mezőgazdasági mun- ka sürgős elvégzésére hivatkozva, otthon maradtak. Ennek következtében több problémánk volt a tervLútogatds a vrbovéi TRIKÓJA vállalat sal'ai üzemében teljesítéssel kapcsolatban is. Kitartó munkával, jó szervezéssel és nem utolsósorban a párt- és a szak szervezeti dolgozók, a SZISZ-tagok és a szocialista munkabrigádok tagjainak segítségével sikerült elérnünk, hogy ma már mindenki részéről valóban jó munkafegyelemről beszélhetünk. — Ha már a szocialista munkabrigádokról van szó — kapcsolódik be a beszélgetésbe Samuelová Frantiáka —, érdemes megemlíteni, hogy az üzemben hét szocialista munkabrigád versenyez a megtisztelő cím elnyeréséért. Ebből öt a varrodában, kettő pedig a szabóműhelyben dolgozik. El kell mondani azt is, hogy nagyon sok olyan fiatal lány dolgozik nálunk, akikre felelősségteljes munkát bíztunk. Ezek nagy része részt vett Vrbovén egy szaktanfolyamon, ahol elsajátították az itt szükséges tudnivalókat, fogásokat. Nincs könnyű dolguk, mert egyenként legkevesebb 25—30 nő munkáját irányítják, felügyelnek a zavartalan munkamenetre, tanácsokat adnak. Bár koruknál fogva sok tapasztalatuk még nincs, azért munkájukkal minden tekintetben elégedettek vagyunk. Közéjük tartozik például Benesová Marta és Tománková Helena is. A varróműhely legjobb és kitüntetett dolgozói közül pedig elsősorban Rábek Máriát említeném meg, aki kiváló teljesítményével elnyerte „a vállalat legjobb dolgozója“ kitüntetést, további 14 dolgozó pedig a gazdasági részleg legjobb dolgozója kitüntetés tulajdonosa. A szabómúhelyben dolgozók közül pedig Pataky Mária és Pataky Erzsébet testvérpárt említhetnénk meg, akik szintén minden szempontból kiváló munkát végeznek. A további beszélgetésből még megtudtuk, hogy az üzem alkalmazottainak száma jelenleg 516, s termelési feladataikat a nehéz körülmények ellenére Az árut becsomagolás előtt még egyszer ellenőrzik A tágas, tisztaságtól ragyogó terem már csak a gépekre vár
