Új Szó, 1975. augusztus (28. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-24 / 34. szám, Vasarnapi Új Szó

Kelemen Pavol épíiésvezefü és Cerný Libor mester a tervet tanul­mányozzák is teljesítik. Áruik 75 százaléka kivitelre kerül, el­sősorban a Szovjetunió számára szállítanak. Az igazgató kíséretében körülnéztünk a kicsi, de több mint félezer nőnek munkát adó üzemben. A faépületben berendezett varrodában a kinti hőség ellenére kellemes a meleg. A villanyvarrógépek fölé hajló lányok és asszonyok keze fürgén jár. Pillanatok alatt továbbítják a hozzájuk kerülő mun­kadarabot, miután elvégezték a munka reájuk eső részét. Mire egy-egy darab a terem végébe ér, már csomagolásra készen áll. Az áru becsomagolása előtt viszont a műszaki ellenőrök minden egyes da­rabot szigorúan átvizsgálnak, és minőségük szerint osztályozzák. A gépsorok között sétálva, megkérdez tűk az egyik dolgozót, hogy mi a véleménye az itt végzett munkáról. — Két éve dolgozom az üzemben — mondja Emí­lia Vajdíková. — Soporüáról járok be, a közleke­déssel nincs semmi baj. Az előírt normát mindig sikerül teljesítenem, így a keresettel is elégedett vagyok. Csak az a baj, hogv nagy itt a zsúfoltság. — ürül az új üzemnek? — Nagyon. Már alig várjuk, bogy elkészüljön, s átköltözhessünk az új, korszerű épületbe. Az üzem igiazgatójával megnéztük a város újabb részén épülő új üzemet. Itt Kelemen Pavol építés- vezető és Cerny Libor mester fogadott bennünket. — Szívesen megmutatjuk az új termelőcsarnokot — mondja az építésvezető —, amire mindnyájan, büszkék vagyunk, akik itt dolgozunk. Igaz, hogy az eredeti határidőre, ami ez év májusa volt, nem tud­tuk befejezni, de nem a mi hibánkból. Késtek a ter­vekkel, így kértük a határidő elhalasztását, amit meg is kaptunk. A szerződés szerint szeptember vé­gén kell átadnunk az új üzemet. A tágas, világos termelőcsarnokokban, az iroda- helyiségben, étteremben, és a további helyiségekben már csaknem mindenütt az utolsó simításokat vég­zik. A kőművesek, asztalosok, festők fokozatosan be­fejezik, illetve befejeznék a munkát — mondja az építésvezető —, ha néhány szállítóvállalat nem késne egy-egy fontos berendezés szállításával. Pél­dául nincsenek még itt a felvonó berendezések, így több helyen még nagy lyuk tátong a falon. Remél­jük azonban, hogy időben megérkeznek. — Itt minden egy helyben lesz — mutat az épü­letre az igazgató —, és merem állítani, hogy ha­zánk egyik legkorszerűbb ilyen jellegű üzeme lesz. Megközelítőleg 360—380 varrógépet helyezhetünk el a varróműhelyben, ahol továbbra is két műszakban dolgozhatnak majd. A jobb munkakörülményeken kívül azt is elérjük, hogy megközelítőleg 130 nőt állandó délelőtti műszakban alkalmazhatunk. Első­sorban olyan anyákra gondolunk, akik hatéves ko ron aluli gyermekekről gondoskodnak. — Mivel ebben az évben ünnepeljük a nők nem zetközi évét — mondja búcsúzóul az igazgató —, azt hiszem vállalatunk szebb ajándékot nem adhat­na dolgozóinknak, mint amilyen ez a minden igényt kielégítő üzem lesz. PAKOZDI GERTRÜD (Tóthpál Gyula felvételei) Onrirejka Emil. az üzem igaz garója Aki Šaľán (Vágsellyén), ebben a Vág menti, roha­mosan fejlődő kisvárosban a „Trikotát“ keresi, bi­zony elég nehezen akadhat rá. A vrbovéi Trikota nemzeti vállalat 03-as számú konfekciós üzeme ugyanis a város fő utcáján levő, régi földszintes lakóházakban és ideiglenes fabarakkokban kapott helyet. Az üzem igazgatóját, Ondrejka Emil elvtár­sat szintén egy szűk, csupán a legszükségesebb bú­tordarabokkal berendezett irodahelyiségben talál­juk. A bemutatkozás után elnézésünket kéri a ho­mályos, szűk helyiségért, de rögtön hozzáteszi: „Hogyha minden jól megy, s ha a Hydrostav válla­lat salai üzemének dolgozói állják a szavukat, ak­kor szeptember végére már a befejezés előtt álló ú j otthonunkba költözhetünk. Ott pedig az irodahe­lyiségektől kezdve a termelőcsarnokig minden tágas és világos lesz.“ A rövid bevezető után tehát azonnal a témánál voltunk,/és rátérhettünk a lényegre. Pontosabban arra, hogy milyen körülmények között és hogyan dolgoznak a sellyei „trikotás“ lányok és asszonyok, és mit várnak az épülő, új üzemtől. A beszélgeté­sünkön az üzem igazgatóján kívül Považanová Éva, a szabóműhely vezetője, Samuelová Františka, a varroda vezetője és Urban Stefan, a személyzeti osztály vezetője vetlek részt. A fiatal üzem létreho­zásának körülményeiről és eddigi fejlődéséről Ond­rejka Emil adott bővebb felvilágosítást. — A salai Duslo vegyikombinát felépítésében el­sősorban a környék férfi munkaerői jutottak köze­lebbi munkahelyhez — kezdte az igazgató. — A hatvanas évek végén felmerült az a gondolat, hogy a városban olyan munkahelyet kellene létrehozni, ahol elsősorban a Duslóban dolgozó férfiak felesé­gei dolgoznának. A gondolatot tett követte, s rövid szervezés és tárgyalás után, 1970. november 23-án 40 dolgozóval megkezdődött a termelés. A munka- körülmények nem voltak ugyan a legjobbak, de az ide került lányok és asszonyok hamarosan megszok­ták a finom, selymes anyagokkal való dolgozást, és kezük alól szebbnél szebb, jó minőségű gyermek- és női fehérnemű került ki. A kis üzemet újabb helyi­ségek megvásárlásával tovább bővítettük, s nem sokkal később az alkalmazottak száma már kilenc­venre nőtt. Feladataink növekedtek, s növekedett a Trikofában jelentkező lányok és asszonyok száma is, így az üzem további bővítésére határoztuk el magunkat. 1972-ben pedig megkezdődött egy új, korszerű üzem építése, ahol a tervek szerint több mint 600 nő dolgozhat majd. Az új üzem építésének megkezdésével feladataink száma eggyel több lett. Az üzemben már ez év utolsó negyedében megkezdődhet a termelés, ezért gondoskodnunk kellett és kell, hogy a megindulás­kor elegendő betanított alkalmazottunk legyen. — Hogyan oldották meg ezt a kérdést? — A múlt évben a jelenlegi üzem területén két fabarakkot építettünk, s így újabb 300 alkalmazot­tat vehettünk fel — vette át a szót Urban Stefan. Többségük azelőtt a mezőgazdaságban dolgozott. Eb­ből adódott, hogy nemcsak az itteni munkára való betanításukról kellett gondoskodni, hanem sok eset­ben a mindenkitől megkövetelt munkafegyelemre is rá kellett szoktatnunk az ide került fiatalokat. Több­ször előfordult ugyanis, hogy minden bejelentés nél­kül, például kapálásra vagy más mezőgazdasági mun- ka sürgős elvégzésére hivatkozva, otthon maradtak. Ennek következtében több problémánk volt a terv­Lútogatds a vrbovéi TRIKÓJA vállalat sal'ai üzemében teljesítéssel kapcsolatban is. Kitartó munkával, jó szervezéssel és nem utolsósorban a párt- és a szak szervezeti dolgozók, a SZISZ-tagok és a szocialista munkabrigádok tagjainak segítségével sikerült elér­nünk, hogy ma már mindenki részéről valóban jó munkafegyelemről beszélhetünk. — Ha már a szocialista munkabrigádokról van szó — kapcsolódik be a beszélgetésbe Samuelová Frantiáka —, érdemes megemlíteni, hogy az üzem­ben hét szocialista munkabrigád versenyez a meg­tisztelő cím elnyeréséért. Ebből öt a varrodában, kettő pedig a szabóműhelyben dolgozik. El kell mondani azt is, hogy nagyon sok olyan fiatal lány dolgozik nálunk, akikre felelősségteljes munkát bíz­tunk. Ezek nagy része részt vett Vrbovén egy szaktanfolyamon, ahol elsajátították az itt szüksé­ges tudnivalókat, fogásokat. Nincs könnyű dolguk, mert egyenként legkevesebb 25—30 nő munkáját irányítják, felügyelnek a zavartalan munkamenetre, tanácsokat adnak. Bár koruknál fogva sok tapaszta­latuk még nincs, azért munkájukkal minden tekin­tetben elégedettek vagyunk. Közéjük tartozik pél­dául Benesová Marta és Tománková Helena is. A varróműhely legjobb és kitüntetett dolgozói közül pedig elsősorban Rábek Máriát említeném meg, aki kiváló teljesítményével elnyerte „a vállalat legjobb dolgozója“ kitüntetést, további 14 dolgozó pedig a gazdasági részleg legjobb dolgozója kitüntetés tulaj­donosa. A szabómúhelyben dolgozók közül pedig Pataky Mária és Pataky Erzsébet testvérpárt említ­hetnénk meg, akik szintén minden szempontból ki­váló munkát végeznek. A további beszélgetésből még megtudtuk, hogy az üzem alkalmazottainak száma jelenleg 516, s ter­melési feladataikat a nehéz körülmények ellenére Az árut becsomagolás előtt még egyszer ellenőrzik A tágas, tisztaságtól ragyogó terem már csak a gépekre vár

Next

/
Thumbnails
Contents