Új Szó, 1975. augusztus (28. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-24 / 34. szám, Vasarnapi Új Szó

Találomra szálltam ki az autóbuszból, hátha telek valami érdekeset. Sikerült. Megismerkedhettem egy kis faluval — s egy még kisebb szövetkezettel. Már amennyire meg lehet ismerni egy községet néhány órai beszélgetés alatt. Szót váltottam a szövetkezet két vezető dolgozójával, Németh István üzemgazdásszal és Tábor Tibor gépesítővel. Azt is írhattam volna, hogy a község két vezetőjével beszélgettem, hiszen Németh elvtárs egyúttal a Trávniki (Füssi) Hnb alelnöke, Tábor elvtárs pedig a titkára. A véletlen hozta így.

Fellapozom a noteszomat: rendezni szeretném Jegyzeteimet, eredeti tervemhez híven, mely szerint a szövetkezetről akartam riportot írni.

Mikor megkérdeztem tőlük, hogyan tudják egyeztetni munkájukat a nemzeti bizottságban végzett feladatokkal, egyöntetű választ kaptam: „Még nem gondolkoztam rajta. Nem kell egyeztetni, a kettő nekünk egy. A mi falunk, természetes, hogy csináljuk. így jobban tud segíteni a szövetkezet és a falu egymáson.“

— Melyik szorul rá jobban a segítségre?

Most látom, hogy tényleg nem lehet a határvonalat meghúzni, egyszerre élnek együtt mind a kettő vei. Megszűrik a választ:

— Kicsi a szövetkezet, mindössze 350 hektáros, de nem panaszkodunk, a tagok megtalálják számításukat. Tavaly az átlagos jövedelem meghaladta a havi 2800 koronát.

— És a falu?

— A lakosok száma 950. Sok új ház épült nálunk is az utóbbi években, és legalább félszáz a személy- gépkocsi-tulajdonosok száma.

Gyors számítást végzek, tehát minden 19. polgárnak van, azaz minden negyedik háztartásban meg található. „Annak idején csak a kisparasztok léptek be a közösbe“ — mondta Tábor Tibor még az elején. Ezért kicsi a szövetkezet, a határ többi része az állami gazdasághoz tartozik. Németh István a megalakulástól, 1951 óta a szövetkezet gazdásza „Egyházi birtok volt a mi falunk a felszabadulás előtt, csak szegény emberek lakták“ — emlékezik vissza.

A szövetkezet eddig is támogatta a faluban a tömegszervezeteket és az új akciókat. Hogyan nyilvánul ez meg például az idén — gazdasági eredmé nyeiket figyelembe véve, nyílik-e rá lehetőség?

— Mivel főleg gabonatermesztéssel és állattenyész téss'el foglalkozunk, e kettővel kezdem — lapoz bele a kimutatásokba az üzemgazdász. — A gabonánk 200 Hektárt foglal el. A 25 év alatt nem volt olyan dús a növényzet, mint most, tavasszal. De jégesőt kap tünk, 25 hektáron a termés 70 százalékát elvitte

a jég. Az épen maradt területeken hiába volt 59 mázsás hektárhozamunk, az átlag itt csak 48 mázsa lett — nyolccal kevesebb a tavalyinál. Jelentős veszteségeink voltak még a dohányban, hét hektár termésének a felét tönkretette, s anyagilag nagyon meg- érezzük a tíz hektár kendernél a 100 százalékos veszteséget.

— A falon még „friss“ oklevelet látok.

— A dunaszerdahelyi cukorgyártól kaptuk, egyaránt jó volt a minőség és a hozam. Tavaly 511 mázsa átlagot takarítottunk be. Az idén a répa levelét is megverte a jég, talán emiatt nem fejlődött a vártnak megfelelően a gyökérzet. Megközelítőleg 500 mázsára számítunk egy hektárról. A levélzetet takarmányként hasznosítjuk. Átlagosan 35 vagon répafejet és 50 vagon szeletet szoktunk kitermelni. Ez utóbbit eladjuk.

Közben megérkezik Dobronyi István, a szövetkezet elnöke. — Sajnos, sietnem kell — szabadkozik —, egnap helyeztük üzembe a kolozsnémai, nagykeszi és csicsói szövetkezetekkel közösen épített, MGF— DB típusú magyar szárítót. Ellenőrizni kell, hogyan működik. Az idén 5 vagon lucernalisztet készítünk.

— A takarmányfélékből önellátók?

— Szálastakarmányból igen, a szemesnél állami dotációra szorulnak.

— A szövetkezet szántóterületének kicsinysége mellett a nagy állatállomány az oka — veszi át a szót Németh István. — Az állattenyésztés a fő termelési ágazatunk. Például 100 hektárra 36 tehén jut, ez a legnagyobb tehénsűrűség a járásban. A tejtermeléssel elégedettek lehetünk, de továbbra is mindent megteszünk a hozamok növelése érdekében. Félévi tervünket teljesítettük, jelenleg a napi fejési átlag megközelíti a 9 litert.

Állatállományuk 250 szarvasmarhából, 650 sertésből és 250 birkából áll. Évi tervük négy vagon marhahús és 8,4 vagon sertéshús kitermelését írja elő. A teljesítéssel az idén nem lesz problémájuk. A hízó bikáknál 1,1 kg-os, a hízó sertéseknél pedig 0,51 kg-os napi súlygyarapodást jegyeztek fel. A birkaállomány okozza a legtöbb gondot, kevés a legelőjük. Átlagosan 4,7 kg gyapjút kapnak egy állattól.

— Az idén ünnepli fennállásának negyedszázados évfordulóját a szövetkezet — mondja Tábor Tibor.

— Eleinte nagyon szegény volt a gazdaság! Ma már más a helyzet, megvan mindenünk, ami egy ilyen kis üzemnek a zavartalan termelésiéhez kell. Hat traktor, két SZK—4-es kombájn, tehergépkocsi meg sok más egvéb gép áll rendelkezésünkre.

— Egyedül az istállóink korszerűtlenek — veszi át a szót Németh István — Újakat kellene építeni. A szövetkezet vagyona 7 millió korona értéket képviNÉMETH ISTVÁN üzemgazdász

sel. Évi nyerstermelési tervünk 6 083 000 korona, ebből a tiszta nyereség 1 millió 921 ezer.

— Szociális helyiségeik vannak?

— Igen, mosdók, öltözők, külön a nők és külön a férfiak számára. E téren nincsen hiba.

— S miben van?

— Megint a falut kell említenem. Legfájóbb problémánk a kultúrház hiánya. Nagy szükség lenne rá, hiszen azon kevesek közé tartozunk, ahol a dolgozó lakosságnak a 15 százalékát sem teszik ki az „ingázók“. Ki nálunk, ki az állami gazdaságban dolgozik, az emberek nagy része hű maradt a mezőgazdasághoz, a falujához. A művelődési-szórakozási lehetőségeket tehát itt kellene megteremteni.

— Pénz nincs?

— Az lenne. Mi Is, az állami gazdaság is hozzájárulna, ahhoz azonban gyengék vagyunk, hogy önsegéllyel építsünk, nincsenek szakembereink. Gyakran kopogtattunk ez ügyben a felsőbb szervek ajtaján, eddig eredménytelenül. Pedig művelődésre vágyik az itteni nép. Könyvtárunk van, s minden házban legalább egy újságra előfizetnek; 152 Oj Szó, 50 Szabad Földműves, 29 Nő és 19 Hét jár a faluba.

— Hol tartják a gyűléseket, van-e filmvetítés?

— Annak idején átalakítottunk egy alig két méter magas Istállót, amolyan ideiglenes „kultúrteremmé“, ott gyűlésezünk. Egy negyed óra alatt fuldokolni lehet benne a füsttől, ha valaki rágyújt. Ami a mozit illeti, vetítőgépünk van, de vetítés...

— A kívülállónak nehéz elképzelni, hogy milyen gond ez. Jó munkaeredményeket tudunk felmutatni, tehát egy kis szórakozás is jól jönne. Nem lehet minden este a tévét nézni, de nálunk csak a kocsma van elérhető távolságban.

— Milyen a szövetkezeti dolgozók és a lakosság közellátása?

— Arra sem panaszkodhatunk. Van rendszeres autóbuszjáratunk, s a napi szükségleteket helyben kielégítő az élelmiszerbolt, húsüzlet és a tejcsarnok.

— Hallottam, hogy a szövetkezet életében hamarosan gyökeres változás áll be.

— Igen, a már említett három szövetkezettel, melyekkel a szárítót építettük, 1976. janu<ft 1-én egyesülünk. Erről még bővebbet nemigen tudok mondani.

— Befejezésül?

— Talán csak annyit, hogy szeretnénk nagyobb támogatást kapni ügyes-bajos dolgaink intézésében, ígérem, mi is mindent megteszünk a javulás érdekében.

MALINÁK ISTVÁN

A megközelítőleg ezer lakosú kisközségnek nincsenek nagy nevezetességei. Már jártam itt néhányszor, tudom, becsületes, dolgos csallóközi emberek lakják. Ismerősöm, a tanító arra is büszke, hogy ez a komárnói járás egyik legrégibb faluja. És itt van a már több mint 75 éves len- és kenderfeldolgozó üzem, a „gyár“, melynek kéménye felkiáltójelként emelkedik ki a síkságból. Büszkén, talán arra, hogy megnagyobbodik, megszépül, hiszen még tavaly megkezdték a bővítését, az új munkacsarnok építését.

A tőfli (tanyl) szövetkezetben nem okozott különösebb nehézséget az aratás, — ezt kevés helyen mondhatják el az idén. A több mint 700 hektár szántóterületet magáénak valló gazdaság vezetőségének mégis sok gondja van. Fontos iépés előtt állnak, néhány hónap múlva az okánikovói, lipo- véi és nemesócsai szövetkezettel egyesülnek. „Félni nem félünk, gondnak sem rossz, de mégis csak gond. Hogy s mint lesz az újban, ez ma nálunk a leggyakoribb beszédtéma. Nem hiszem, hogy rossz lesz“

— mondta az egyik dolgozó a büfében egy pohár sör mellett.

— Más szövetkezetekhez képest szerencsénk volt, nem húzódott el, csak 9—10 napig tartott az aratás — mondja Vasi Lajos, a növénytermesztési részleg csoportvezetője. — Korán, még július 6-án kezdtünk, s mire a nagy esők jöttek, már fedél alatt volt a gabona.

— Előtte viszont nem kímélt at Időjárás — veszi át a szót Pécsi Ferenc agronómus. — A 270 hektár búzából 78, a 100 hektár árpából pedig a fele kapott jeget. E területeken nagyon gyenge volt a hozam, pl. 58 hektáron a búza csak 29,3 mázsát adott. Az épen maradt részeken viszont kivétel nélkül többet értünk el 60 mázsánál, a megdőlt gabonából is. Az átlagos hozam 56 mázsa. Csúcshozamot a Kaukázusnál értünk el,* 40 hektáron 72,06 mázsát, a Száva pedig 25 hektáron 64,44 mázsát adott. Az árpával már nem dicsekedhetünk, hiszen 20 hektáron totális kárt szenvedett. Az átlag 42,74 mázsa lett, a tavalyinál 13 mázsával kevesebb. Az Ametiszt vált be a legjobban, az egyik 25 hektáros parcellán 59,49 mázsát arattunk.

— Más növénykultúráknál milyen a helyzet?

— Elég jó terméseket várunk, így pl. az 56 hektár cukorrépából mindenesetre túl akarjuk lépni a tavalyi 396 mázsás hozamot. A Dobrovicei A fajta jó volt, 490-et értünk el belőle hektáronként, viszont a 25 hektár Slovmona nem vált be, 270 mázsát adott. Kendert 20 hektáron termesztünk, ed dig még mindig 100 mázsán felül volt a termés, ami hektáronként 17 000 korona bevételt jelent. A 12 hektár almáskert tavaly termett először, az idén 7—8 vagon jó minőségű gyü- műlcsre van kilátás. Sokat várunk a 140 hektár kukoricától, az előző évek 55—5P mázsás hozamai alapján az idén 60-at szeretnénk betakarítani.

A szövetkezet területéhez képest nagy az állatállomány, pl. 100 hektárra 31 tehén jut. Tejtermelésük járási méretben a 3—4. helyre sorolja őket. Tehénállományuk 210 darabból áll, eddig a fejési átlag megközelíti a 3500 litert.

— Mindez arra késztet bennünket, hogy nagy figyelmet fordítsunk a takarmánytermelésre, e téren önellátók vagyunk — folytatja az agronómus. Félszáz hektár silókukoricánk van. Most kellemes vele a gond: nem tudni, le bírják-e majd szedni az adapterek a termést, olyan szép, sűrű, magas a növényzet. Hatvannégy hektáron termesztünk lucernát, 10—12 vagon lisztet készítünk a szomszédos nemesócsai szárítóban, s 15 vagont meghagyunk szálas takarmánynak a borjak részére.

— Jelenleg melyek a legfontosabb tennivalók?

— A mélyszántást 400 hektáron kell elvégezni, az ősziek alá a középszántást pedig 260 hektáron. A vetésterv az egyesítés miatt változik, 250 hektár búzát és 10 hektár őszi keveréket fogunk termeszteni. Problémánk eddig a szalma begyűjtésével volt, meghibásodott az egyik prés, s így csak megkésve tudtuk befejezni ezt a munkát. Van egy 107 hektáros parcellánk, azon repülőgéppel szeretnénk vetni. Ehhez azonban nagyon jól előkészített, egyenletes talaj szükséges, hogy a tárcsázással rendesen be tudjuk dolgozni a magot a földbe. Előnye az, hogy így egy nap alatt el tudjuk vetni ezt a mennyiséget, míg a hagyományos módon négy napot venne igénybe.

A beszélgetést befejezzük, az agronómus a határba indult. Remélem, hogy egy esztendő múlva Is ilyen jó eredményekről számolnak majd be az addigra már egyesített szövetkezetben.

(—nák)

A Dunajská Streda i (dunaszerdahelyi) járás mezőgazdasági dolgozói az idén hazánkban elsőként teljesítették az állami gabona- felvásárlási tervet. A felvásárló központokba azóta több ezer vagon gabonát szállítottak terven felül. A tennényfeivásárló vállalat lehnicei (légi) magtárában több mint 860 vagon gabonát tárolnak. Felvételünkön Alföldi Mária és Mészáros László mintákat vesznek a beérkezett terményből.

(Felvétel: B. Palkovlö — CSTK)