Új Szó, 1975. augusztus (28. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-24 / 34. szám, Vasarnapi Új Szó
: -A .. >: p" ’ •" • '■**£*■-■■ 7- • ' '\ -. •..'■■ . * ESffTiIÎTOKlïïtiTiTtBffî A háborút követő harminc esztendő alatt az európai földrészen lényeges változások történtek. Átéltük a rendkívüli feszültség szakaszát. Ezt követte az ellentétes társadalmi rendszerű államok közötti kapcsolatok normalizálása felé tett fordulat. Ma már joggal beszélhetünk nemcsak az európai politikai légkör javításában elért számottevő eredményekről, hanem arról is, hogy reális lehetőségek vannak ezeknek az eredményeknek az elmélyítésére és visszafordíthatatlanná tételére. A megerősödés Korántsem véletlen történelmi egybeesés. hogy ugyanez a harminc esztendő egyszersmind a szocialista államok közössége létrejöttének, fejlődésének és megerősödésének -Időszaka volt. Az európai politikában — mint egyébként az egész világfejlődésben — a béke és a szocializmus elválaszthatatlan egymástól. A béke fennmaradása Európában, a kontinens előrehaladása a kollektív biztonság és együttműködés felé közvetlen következménye a szocializmus szakadatlanul növekvő befolyásának földrészünk politikai, gazdasági s egész társadalmi életére. A szocialista közösség országainak külpolitikája figyelembe veszi a jelenlegi világfejlődés nagyfokú dinamizmusát, valamint a békéért vívott harc és a forradalmi átalakítások közötti bonyolult dialektikus összefüggést. A nemzetközi stabilitás és a társadalmi haladás biztosítása az a két, egymással szorosan összefüggő feladat, amelyek megoldására törekszik ez a külpolitika Európában. Vizsgáljuk meg e politika néhány fő aspektusát. A szocialista világrendszer Európában kezdődött meg a szocialista világrendszer kialakulása, s ez elvi jelentőségű volt a földrész egész nemzetközi helyzete szempontjából. Itt formálódott ki egy történelmileg új típusú külpolitika, a marxista—leninista pártok által vezetett államok csoportjának összehangolt politikád. A szocialista országok együttműködésének mechanizmusa már sok évvel ezelőtt kialakult, és állandóan tovább tökéletesedik. Ennek az együttműködésnek megvannak a kipróbált formái, melyeknek alapja a Varsói Szerződés Szervezete és mindenekelőtt Politikai Tanácskozó Testülete; a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa, a testvérpártok és -országok vezetőinek rendszeres kétoldalú és többoldalú konzultációi. A szocialista államok közösségének nemzetközi súlyát nem egyszerűen a nemzeti és védelmi potenciálok összege határozza meg. összehangolt nemzetközi politikájuk sem az egyes államok külpolitikai erőfeszítéseinek puszta összege. A szocialista országok erőforrásainak egyesítése és po- ltikájuk koordinálása lehetővé teszi, hogy sokkal nagyobb sikereket érjenek el, mintha külön-külön tevékenykednének. Csehszlovákia tapasztalatai igazolják, hogy minél szilárdabb a szocialista közösség egysége, minél szélesebb a marxista—leninista pártok együttműködése, annál nagyobb lehetőségeink vannak arra, hogy befolyásol nk a nemzetközi helyzetet. :iz az egység tette olyan nagy hatásúvá közösségünk azon külpolitikai kezdeményezéseit, amelyek célja a tartós béke megteremtése Európában. Idézzük fel az elmúlt évtizedekből a közös fellépések sorát. 1966 — a Varsói Szerződés tagállamainak Politikai Tanácskozó Testülete az európai béke és biztonság megerősítéséről szóló deklarációban felvetette az összeurópai értekezlet gondolatát. 1969 — az említett deklarációt aláíró országok képviselői javasolták, hogy fogjanak hozzá az összeurópai értekezlet gyakorlati előkészítéséhez. 1969, 1970 — a Varsói Szerződés tagállamainak külügyminiszterei konkrét javaslatokat tettek az összeurópai értekezlet napirendjére, időpontjára és helyére vonatkozóan. 1972 — a Politikai Tanácskozó Testület a békéről, a biztonságról és az együttműködésről szóló deklarációban kifejtette az európai államok közötti kapcsolatok alapelveit. 1974 — a Politikai Tanácskozó Testület előterjesztette az enyhülésért folytatandó további harc programját. Végül 1975 augusztusa — Helsinki. A békeprogram Az utóbbi években a szocialista országok nemzetközi politikájában központi helyet foglalt el az SZKP XXIV. kongresszusán elfogadott békeprogram. Mindaz, ami eddig történt e program megvalósítása terén Európában, lehetővé tette, hogy átalakuljon a kontinens politikai arculata. A szocialista országok összehangolt külpolitikájának fontos eredménye volt a nemzetközi szerződések rendszerének létrehozása Közép-Európában. A szocialista közösséghez tartozó országok egységes, összeegyeztetett politikájának nagy jelentősége szemléletesen megmutatkozott a Csehszlovákia és az NSZK közötti szerződést megelőző időszakban. Ez a szerződés, amely véget vet a két ország közötti hidegháborús viszonynak, és rögzíti a müncheni diktátum minden nyomának megszüntetését, nagy sikere a csehszlovák külpolitikának. De aláírására nem kerülhetett volna sor, ha nem készítik elő a testvérországok összehangolt politikai akciói. Kontinensünk történelmében először történtek reális lépések a kollektív biztonság és az egyenjogú együttműködés megbízható rendszerének megteremtésére. Az európai biztonsági és együttműködési értekezleten elért eredmények alapján joggal re mélhetők újabb sikerek. A szocialista országok síkraszállnak amellett, hogy Európában a politikai tanácskozások állandó mechanizmusa működjék, hogy rendszeresen tartsanak összeurópai értekezleteket. A közép-európai haderő- és fegyverzet- csökkentési tárgyalásokon a szocialista országok összehangolt erőfeszítéseket tesznek arra, hogy ezt a fórumot olyan konstruktív vita színterévé változtassák, amelynek eredményei lehetővé tennék a politikai enyhülésnek katonai enyhüléssel való kiegészítését. A szocializmus ereje A szocializmus döntő ereje a Szovjetunió volt és marad. Erre a szerepre objektív tényezők jelölik ki: az SZKP vezette első szocialista ország világpolitikai tekintélye, a szocializmusért és kommunizmusért vívott harcban szerzett tapasztalatai, óriási anyagi erőforrásai, legyőzhetetlen védelmi potenciálja, a szabadságért és a békéért küzdő népeknek nyújtott állandó segítsége. Mi, Csehszlovákiában, meg vagyunk győződve arról, hogy a szocialista közösség minden egyes országa számára a hatékony külpolitika elengedhetetlen feltétele a Szovjetunióval való barátság, szövetség és együttműködés. Az európai béke ügye szempontjából óriási jelentőségűek azok az erőfeszítések, amelyeket a Szovjetunió a nemzetközi kapcsolatok világrendszerének átalakítására, és különösen az Egyesült Államokkal folytatott párbeszédének továbbfejlesztésére tesz. Egyes nyugat-európai burzsoá politikusok és ideológusok, a maoista vezetőkkel egybehangzóan, azt állítják, hogy a szovjet—amerikai kapcsolatok normalizálása valamiféle „szuperhatalmi összeesküvés“ az európai népek háta mögött. Ezt és a többi koholmányt azok terjesztik, akik nem érdekeltek kontinensünk békéjében. Hiszen világos, hogy a nemzetközi stabilitás Európában elérhetetlen lenne, ha a békés egymás mellett élés elvei nem valósulhatnának meg az egész világ politikai életében, és természetesen mindenekelőtt az olyan hatalmas államok közötti viszonyban, mint a Szovjetunió és az Egyesült Államok. S ugyanúgy, közösségünk országai sem a helyi gondok, a korlátolt „eu- ropacentrizmus“ álláspontjáról szemlélik az európai helyzet egészségesebbé tételéért vívott harcukat. Ebben a harcban mi a világbéke megszilárdításának eszközét látjuk. A kollektív biztonság elveire épülő Európa például szolgálhat a világ más térségei számára is. A szocialista közösség által az európai helyzetre gyakorolt befolyás legfontosabb eszközét és anyagi alapját a közösség gazdasági eredményei alkották és alkotják. A KGST-tagországok, melyek lakossága a föld népességének nem egészen 10 százaléka, az összes országok nemzeti jövedelmének egynegyedét, a világ ipari termelésének egyharmadát állítják elő. Az ipari termelés volumenét tekintve lényegesen túlszárnyalják Nyugat-Európát (akárcsak az Egyesült Államokat). Népgazdaságunk nem szenved sem inflációtól, sem valutáris megrázkódtatásoktól, miközben a tőkés világban ezek a gazdasági betegségek már rég gyógyíthatatlanná váltak. A szocialista gazdaság növekedésének gyors ütemét stabilitás jellemzi. A KGST-országok a világ egyetlen olyan gazdasági övezetét alkotják, ahol ismeretlenek a termelési visszaesések, nincs munkanélküliség. A gazdasági együttműködés Nem szabad persze azt képzelni, hogv a KGST országok növekvő súlya az európai gazdaságban önmagától erősítené a nemzetközi stabilitást. De kétségtelenül kialakulóban vannak, és növekedni fognak bizonyos lehetőségek arra, hogy a szocializ mus gazdasága stabilizáló hatást gyakoroljon a kontinens életére. E lehetőségek kiaknázása attól függ, milyen mértékben sikerül kibontakoztatni a már megkezdő- dött kelet—nyugati gazdasági együttműködést. Maga az a tény, hogy ez az együttműködés kialakulóban van, és meghozta első gyümölcseit, a szocialista gazdaságnak, mint a jelenlegi nemzetközi viszonyokra kiható tényezőnek megnövekedett jelentőségéről tanúskodik. A szocializmus gazdasági sikerei hozzájárultak a világ erőviszonyainak megváltoztatásához. Egysz°rsmind objektív alapot teremtettek ahhoz hogy a tükésállamok érdekeltté váljanak a szocialista országokkal való üzleti kapcsolatok fejlesztésében. Csődöt mondott a kereskedelmi gazdasági blokád politikája, amelyet az imperializmus hosszú ideig próbált alkalmazni országainkkal szemben. És noha az imperialista körökben mind a mai napig sok híve van a diszkriminációs in tézkedéseknek, amelyek megnehezítik a különböző társadalmi rendszerű államok együttműködését, ezen a területen általános pozitív fordulat történik. Igaza lett Leninnek, aki előre látta, hogy a kapitalizmus kénytelen lesz ilyen fordulatot végrehajtani, mert „van egy erő, amely nagyobb, mint bármelyik ellenséges kormány vagy osztály óhaja, akarata és elhatározása, s ez az erő: az általános világgazdasági viszonyok, amelyek rákényszerítik őket arra, hogy a velünk való kapcsolatoknak erre az útjára lépjenek“ (Lenin Összes Művei, 44. köt., Budapest 1975., 299. old.). A kapitalista országokkal való egyenjogú együttműködés fejlesztésében komolyan érdekeltek a szocialista államok is, köz tűk Csehszlovákia. A burzsoá sajtóban sok koholmány jelenik meg ennek az érdekeltségnek a jellegéről, egészen az olyan állításokig. hogy a tőkés világgal való széles körű gazdasági és technikai kapcsolatok nélkül a szocializmus alighanem a csőd szélére kerülne. Ez, persze, képtelenség, amit már az a tény is megcáfol, hogy a szocialista gazdaság évtizedeken át rohamosan és szakadatlanul fejlődött, holott szinte semmilyen gazdasági kapcsolata nem volt a kapitalizmussal. Valójában a szocialista közösség országainak álláspontját egészen más meggondolások határozták meg. Először, az ilyen együttműködésben olyan tartalékok rejlenek, amelyeket országaink gazdasági fejlődésének szolgálatába lehet állítani. Ezek a tartalékok töb bek között azokkal a lehetőségekkel kapcsolatosak, hogy rövidebb idő alatt sajátítjuk el a nemzetközi tudomány, technika és technológia eredményeit. A nemzetközi cserébe való bekapcsolódás ösztönzőleg hat a szocialista országok gazdasági szer veinek a termékek minőségi javítását, a választék bővítését stb. célzó munkájára. Másodszor, a tisztán gazdasági meggondolásokon kívül, a szocialista közösséget nyomós politikai indítékok is vezérlik abban, hogy szorgalmazza nagyszabású, hosz- szú lejáratú üzleti megállapodások kötését a burzsoá államokkal és cégekkel. A szocialista közösség ugyanis arra törekszik hogy a politikai enyhülést az ellentétes társadalmi rendszerű államok gazdasági együttműködésének szilárd alapjára he lyezve, vagy más scóval, létrehozza a bé kés egymás mellett élés „anyagi infra struktúráját“. A mi érdekünk Némely szélsőbaloldali demagógok szerint a kelet—nyugati együttmüködés úgy szólván „a kapitalizmus megmentésének politikája *, a válság leküzdéséhez nyújtott segítség. Természetesen lehetséges, hogy az együttműködés bővülésével megrendelé sekhez jutnak olyan tőkés vállalatok amelyeket máskülönben bezárnának, munkát kapnak olyan dolgozók, akiket máskülönben az utcára dobnának. És mi, a szocia lista országok kommunistái, csak örülünk ha külpolitikai erőfeszítéseink ilyen ered ményekkel járnak. De világos, hogy a szocializmus nem akar a kapitalizmus or vosa lenni, a különböző társadalmi rend szerű országok gazdasági együttműködése nem szünteti meg a tőkés rendszer válsá gának egyetlen tényezőjét sem. (A tanulmány befejező részét a Vasárnapi Oj Szó következő számában közöljük. Alcímek: Űj Szó) Hírek a Szovjetunióból © Lipcsei kiadóvállalatok több mint nyolcszáz partitúrát ajándékoztak Bach, Händel és Beethoven műveiből a Kijevi Zeneművészeti Főiskolának, továbbá nagy mennyiségű kottát, sok zenetörténeti és zeneelméleti könyvet küldtek részére. A tanárok, a hallgatók és az előadóművészek nagy érdeklődéssel fogadták az új kiadványokat. © Üj televíziótornyot építettek Tbilisziben, a Mtacininda hegyen. Magassága 227,5 méter, fu heggyel együtt 570 méterre emelkedik a város fölé. A háromszögű torony kör alakú emeletein hivatali helyiségeket rendeztek be, ahová természetesen lifttel lehet feljutni. A torony jelentősen megjavította a vételi lehetőségeket a hegyekben bővelkedő Grúziában. ® A Csendes-óceáni Halgazdasági és Oceanográfiai Kutatóintézet munkatársai a tengeri taréj nevű ízletes húsú mol- luszka (puhatestű) tenyésztésével kísérleteznek a szahalin- szigeti Busszá tavon. G A Leningrádi Országos Növénytermesztési Intézet gyűjteményében 48 000 búzafajtát őriznek. A gyűjtést N. Vavilov akadémikus kezdte meg, aki 60 országot keresett fel ebből a célból. A leningrádi tudósok a fasiszta blokád idején, az éhínség közepette is megóvták ezt a gyűjteményt, amelyet számos ország agronómusai vesznek igénybe nemesítés végett. ® Természetvédelmi szabad- egyetem nyílt Talgarban, a huszadik ilyen szabadegyetem Kazahsztánban. Előadásokat tartanak itt a talajban levő tápanyagok, a talajvíz és a felszíni vízmennyiség gazdaságos felhasználásáról, a levegő tisztaságának megőrzéséről. Nagy figyelmet fordítanák arra is, hogy miként gazdagítható a sivatagi ós a félsivatagi flóra. ® Az észak-szibériai folyók egyik ízletes halát, a marénát kétezer kilométerrel délebbre, egy omszki tóban is meghonosították. A halivadékok i<tt sokkal gyorsabban fejlődtek: két év alatt elérték a másfél kilós súlyt, amihez északon mintegy 5 évre volt szükség. Az ok valószínűleg az, hogy a dél-szibériai folyók és tavak vize melegebb, és több tápanyag található bennük. Elmélyült kutatásokat végzett anyanyelvével ó nanaj nyelvvel kapcsolatban N. Kile vlagyivosztoki filológus. Az anyagot távoli tajgai falvakban gyűjtötte, s a feldolgozás során több ezer sajátságos, a természetre, a tárgyak külsejére és helyzetére vonatkozó valamint fény- és színérzékeléssel kapcsolatos szó értelmezését adta. Most a nanaj névadás kérdéseit tanulmányozza. . © Szelimhanov azerbajdzsá- ni vegyész megfejtette a Louv- re bán őrzött egyik ókori váza történetét. A Közel-Keleten talált vázák közül egyedül ez készült antimonból. A Közel-Keleten nincs ántimonlelőhely. Szelimhanov bebizonyította a vizsgált váza és a Kaukázusban napvilágra került régészeti leletek anyagának azonosságát, s. ennek alapján úgy goodolja, hogy azt a Kaukázusból szállították a Közel-Keletre.
