Új Szó, 1975. augusztus (28. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-03 / 31. szám, Vasarnapi Új Szó
A zt tartja a néphit, hogy négylevelű lóherére lelni szerencsét jelent. Riportunkban három ember sorsát mutatjuk be. Nos, nyilván nem leltek négylevelű lóherére! ... Szocialista társadalmunk mégis sokoldalúan gondoskodik róluk. Ugyanakkor sorsuk közös vonásait megpecsételi embertársaik viszonyulása. Pontosabban azok viszonyulása, akik nem mindig értik meg az élet árnyoldalait! Bratislavában tanonciskola működik a csökkenteti munkaképességű emberek számára. Riportunk alanyainak ez az intézmény nyújtott lehetőséget az újrakezdéshez, lehetőséget biztosít számukra, hogy társadalmunk teljes értékű tagjaivá váljanak. Téves injekció Zakatol a vonat. Bratislava felé robog, egyik fülkéjében lányok, fiúk ülnek. Laci kitanult villanyszerelő és motorteker cselő. A vasúti berendezések automatizációja szintén érdekli őt. Levelező tagozaton szeretné elvégezni a szakközépiskolát. Nem iszik, nem dohányzik. A szakszervezet, az ifjúsági szövetség és múlt év szeptemberétől a CSSZBSZ tagja. Szeret fotózni. Egyébként életvidám fiú, hamar felismerte, hogy céljait csak belső gátlásai leküzdésével érheti el. Ebben segítsünk neki valamennyien!... Hat esztendő kórházi ágyon A kölcsönös bemutatkozás után, mikor balesetére terelem a szót, Ruzslcska János stúro voi (párkányi) fiatalember hirtelen elkomoro- dik. Úgy érzi nehéz visszaemlékeznie eddigi, szinte örömtelen éleiére. Gyermekkorában sokáig betegeskedett, sok-sok kimaradással vé gezte el az alapiskolát, maid a mezőgazdasági Fehér János kitanult bányász. A handlovai bányában tíz éven keresztül fejtette a szenet. A bányaomlás két és fél napra zárta el teljesen a külvilágtól. Szerencséje volt... Szerencse a szerencsétlenségben. Huszonegy közül mindösz- sze tizenketten jöttek fel. Hűtlen lett szakmájához. A balesel így is utolérte . . . — A dunaszerdahelyi Cukorgyár építésénél, mint segédszerelő szegtem meg a „talpra magyart“! Hat és íél méteres magasságból „fejre magyart“ csináltam — mondja tréfálkozva az 1967 ben történi munkabaleset lényegét. — Tökéletes halálos balesetem volt. Orvosaim mondták „csoda, hogy egyáltalán életben maradtam“. Pedig tizennyolc napig életjelt sem adtam magamról. Homlokcsontjának egy részié hiányzik. Viccelődik, hogy több mint húszezer korona balesetbiztosításának összegén sem vehet újat. Látása szintén erősen megromlott. — Gyere ki a folyosóra — mondja a velem szemben ülő Csík László. Feláll. Bal térdénéi kemény tárgy nyomja ki nadrágját. Keze mozdulatára kattan egyet s máris szilárdan rögzíti lábát. A lányok arcára kissé furcsa, csodálkozóan döbbent mosoly rajzolódik. Hirtelen félbeszakad a beszélgetés. A bent ülők észreveszik a mankót is a csomagtartón. Suttognak. — Most már láthatod, meggyőződhettél róla... Amíg derékon felül látnak, kedvese>k. Aztán hozzád sem szólnak. Hangjában keserűség lappang. Igazságtalanság érte, ellene mitsem tud tenni. Egykori iskolatársam háti táskában hordta könyveit. Néha megmutatta, mire képes mankóival. Előre, vagy hátra ment lába segítsége nélkül. Karja, mellizma, csuklója így acélosodon. Görnörpanyiti (Gemerská Panica, rimaszombati járás) fiú. Csehül tanult meg beszélni. Egyéves koromban i*ossz injekciót szúrtak be. Azóta kezelésekre járok, figyelik, hogy fejlődik a lábam Főként csehországi fürdőkbe küldenek, az alapiskola több évfolyamát ott végeztem. Safarikovóban (Tornaiján) folytattam, magyar nyelven. Képzelheted, mennyi problémám voltl... Tökéletlenül használta anyanyelvét. Az egyik helyi tanító segítette Lacit, hogy pótolja a lemaradást. És hányszor jött meg az iskolából elkeseredetten. „Tanulhat akármennyit, mindig csak négyest kap!“ — szokta mondani édesanyja. — A „kilencedik“ elvégzése után a csökkentett munkaképességűek bratislavai intézettéibe kerültem. Gyengébb tanulmányi előmenetelem miatt egy ével az előkészítő osztályba jártam. Utolsó bizonyítványomon egyesek is, de hármasok is találhatók. Szigorú tanáraimnak köszönhetem, hogy a tanulásban jó eredményeket érek el. Megnövekedetl az önbizalmam is... szakközépiskolát. Szakmájában mindössze két esztendeig dolgozott. —• Tizenkilenc éves voltam . . . Leendő menyasszonyomhoz siettem, bálba akartam vinni. El aludtam a motorkerékpáron .. Kórházi ágyon ébredt. Csak később tudta meg, hogy összetörve, véresen szállították be a mentők. A dátumra egészen- pontosan emlékszik: 1962. június 17. Ekkor kezdődött íród ni élete történetének szomorúbb korszaka. Fél lábat térden alul amputálni kellett. Hat hosszú esztendőn keresztül volt a kórházi szoba lakója. Itt kapta kézhez egykori menyasszony jelöltje rövid, de annál tartalmasabb levelét: „Meggondoltam magam.,.“ — állt benne. Felgyógyult, elhatározta, űj életet kezd. Meg nősült, két kislány édesapja. Ismét az iskola padjaiba üli. Néhány hete kapta meg a segédlevelet. Javító, háztartási gépeket javít. Az újrakezdés ugyancsak nehéz volt. Mind szellemi, mind anyagi vonatkozásban. Az erőt mindehhez élettársa önzetlen megértése, segít sége adta. Kölcsönösen szeretik, megbecsülik és tisztelik egymást. Hiszen gyermekkorában felesége sem járhatott rendszeresen iskolába. Ruzsicska Jánost küldték a bratislavai tanonciskolába. Nem szívesen ment, de már nem bánja. Ismét szakmát kapott a kezébe. Szeméből eltűnt a komorság, felderült sötét életszem lélete. Tudja, érti, hogy az élet oly sokszínű palettájáról számára a sötét színek jutottak. S bár keze a vidámabb színeket festő ecsetet még mindig erőtlenebből tartja, azt is érti: ezeket a derűsebb színeket neki kell kikevernie! ... Erős testalkatú ember. Vállas, vasöklű férfi. Keze munkájából egykor fény és meleg áradt. A harminchat éves fiatalember harmadik esztendeje tanulja szakmáját a bratislavai intézetben. Finomműszerész lesz. Tanulmányai nem mentesek a problémáktól. Főként a számtannal, fizikával és a szlovák nyelvvel birkózik meg nehezen. Emlékezőtehetsége, felfogása immár nem a régi. — Hiányzik a munka. Alig várom, hogy dolgozhassak. Valahogy úgy érzem, koldúspénzt kapák az államtól. Nagyon remélem, hogy az iskola elvégzését követően ismét bekapcsolódhatok a szocialista építőmunkábo. Fehér János 1961-től tagja Csehszlovákia Kommunista Pártjának, a szóban iorgó bratislava i tanonciskola SZ ISZszprveze t n nek tiszteletbeli tagjh. — Életem legszomorúbb pillanata volt, amikor balesetem után találkoztam feleségemmel. Ennyit mondott: ,, . . nyomorék emberrel nem fogok élni!“ Higgye el, ez sokkal fájdalmasabb volt számomra a fejsérüléstől. Két aranyos — tíz és tizenkét éves — kislányom van. Volt feleségét bosszantja, ha meglátogatjíi gyermekeit Pedig a kislányok mindig örülnek édesapjuk, „igazi apukájuk“, látogatásának. Fehér János elhatározta: ismét megnősül. Ellenben fogadalmat tett: nem néz többé „egészséges“ lányra. Nem szeretné ha ismét fejéhez vágnák a borzalmas szót: nyomorék! Fehér János kommunista. És megtanulta, hogy az életben előforduló nehéz órákat könnyebb vidáman elviselni ... Három emberi sorsot vázoltunk. Három ember sorsát, aki felé társadalmunk nyújtotta segítő kezét. Ezeket az embereket gyakorta vélt, vagy indokolt sérelmek érik. Rajtunk is múlik, hogy könnyítsünk sorsunkon. Tegyünk meg mindent érdekükben, hiszen egyetlen vágy árad belőlük: társadalmunk érvényes tagjaivá szeretnének válni. BORZI LÁSZLÓ A* f\ ű 17 a aa Jému mm mm A ligha állíthatjuk, hogy hazánkban a bűnözésnek emelkedő az Irányzata. Sőt, éppen fordítva!... Ennek ellenére találkozunk még mindig olyan jelenségekkel is, amelyek nem egyeztethetők szocialista államunk írott és „íratlan“ törvényeivel, fekete foltként éktelenkednek a becsületesen dolgozó állam polgárok jó nevén. Arról nem is beszélve, hogy ha mindjárt az elején nem lépünk közbe megfelelő szigorral, komoly veszélyt jelenthetnek egész társadalmunk számára. Vessünk pillantást a törvénytelen ségek nem éppen közismert formáira a népgazdaság területén. Mond juk a nem engedélyezett vállalkozásokra. A nemzetbiztonsági szervek bűnügyi szakemberei ebben a vonatkozásban elsősorban a szolgál tatások területén megnyilvánuló engedélyezetten „termelői tevékenységet“ — tehát az építkezési, szerelőmunkákat, tervezői tevékenységei és mást — vették górcső alá. Ami a vizsgálat eredményeiben a legszomorúbb, bűnüldöző szerveink több esetben érthetetlen passzivitással találkoztak n szocialista szervezetek részéről, amelyek az ellenőrzés elhanyagolásával, a közömbösségükkel egyenest lehetővé tették a szóban forgó törvénytelenségek elkövetését. A szocialista vállalkozások körüli „tevékenység“ gyanús eseteiben ha sonló a helyzet. Nyilván sokan is merik közülünk az úgynevezett „fu sikat“, amelyeket az illetők munka körük keretén belül végeznek. Meg lehet, hogy többen is felhasználtuk ezeket a szolgáltatásokat, amelyek ugyan drágák, ám megszoruliságá bán mit tegyen az ember? Ugyanakkor nem tudatosítottuk, vagy nem akartuk tudatosítani ennek a tévé kenységnek a növekvő társadalmi veszélyességét. Ezek az emberek mind gyakrabban olyan anyagot használnak fel, amely a szocialista vagyon szétlopkodásából származik. A szocialista vállalatok irányító és ellenőrző szerveinek a tevékenységéből ugyanakkor nem tűnik ki, hogy különösebben fokozták volna tevékenységüket és a szóban forgó jelenség ellen erőteljesebb harcot folytatnának. Sőt, olyan esetek is előfordultak, hogy a megkárosított szocialista üzemekben vállalati költ ségen gyártott termékeket vásárol tak meg „feláron“ — a bizományi áruház, esetleg társadalmi szervezet közvetítésével. Mindez néhány példa csupán a gazdasági életünkben megnyilvánuló bűn tevékenység széles skálájából, amely ugyan nem csökken, ha úgy tetszik „legalább nem emelkedik“, viszont elrajzolja, torzítja a bűnözés egyébként csökkenő irányzatát. A törvénytelenségek, a törvények megkerülése, eredjenek bár a törvények nem ismeretéből, többé kevésbé nem egyeztethetők szocialista államunk polgárainak gondolkodás módjával. A büntető eljárás szigora éppen ezért fokozódik, mind több emberrel találkozhatunk, aki feltételes büntetését tölti szabad lábon, amelyeket a bíróságok gazdasági bűnözés ügyében szabnak ki. A bírósági szerveket természete 9en nem terhelheti az egész felelős ség a mindannyiunkat, társadalmunkat érintő bűnügyek leleplezéséért és üldözéséért. Ezekből a bűnügyek bői több elkerülhető lett volna, ha idejében közbelépünk. Adósak vagyunk ugyanis — és nem keveset- a fiatalok jogi nevelésének, a jo gi tudat megszilárdításának. Több vállalatunkban, üzemünkben mind a mai napig nem gyökereződött be az irányítással együttjáró ellenőrzés következetes gyakorlata. Mert erről van szó: ellenőrzés, minden szinten! Polgáraink egy részének tudatá bán még mindig benne él a kispol gári mohóság, élősködés, egoizmus vágya a társadalmi érdekek rovására. Többen látjuk ezt, ós ölbe. tett kézzel szemléljük az eseményeket. A vezető dolgozók még mindig elnézőek beosztottjaik ún. „hibáival“ szemben és többnyire a régi közmondáshoz igazodnak: ......ami nem ég , ne oltsd!“ Közben, persze, nem tudatosítják, hogy ez a jelszó bumerángként fordulhat ellenük, hogy a népszerű politika annak sem használ, aki iránt kinyilvánítjuk. Lép jünk hát közbe, amíg nem késő. Nehogy „lekéssük a vonatot“! (érj
