Új Szó, 1975. augusztus (28. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-20 / 195. szám, szerda
1975 VIII. 20. 4 Hitler ellenes koalíció ismeri történelmi határozatai óta a második világháború után egyetlen más nemzetközi kollektív akció sem váltott ki oly nagy visszhangot, mint az európai biztonsági és együttműködési értekezlet, jelenkori törté nelmiink páratlan műve. Csehszlovákia, mint a záróokmány aláírójának egyike, mint h fasiszta agresszió első áldozata a második világháború küszöbén-, s mint olyan ország, amelynek sokoldalú létérdeke az európai ügyek békés rendezése, mindenkor rendkívül nagy figyelemmel kísérte az európai áJlamok és népek kapcsolatainak alakulását és az adott esetben nem kisebb figyelemmel követi, hogyan alakul a helsinki értekezlet eredményeihez való viszony. Őszintén szólva nagyon különfélék ii nézetek, mint amilyenek voltak is, jó és rossz, naiv és leplezetlenül ellenséges nézetek is vannak. Mindenekelőtt örvendetes, hogy nemcsak az értekezletet kezdeményező szocialista országokban, hanem a tőkésországok reális és józan gondolkodású köreiben is felülkerekedik az a nézet, hogy a helsinki záróokmány széles alap a részvevő országok egyoldalú, kétoldalú és sokoldalú akcióinak további kibontakoztatására évekre és évtizedekre előre. Ez n feszültség további enyhítésére és az európai együttműködés fejlesztésére irányuló erőfeszítés távlati, hosszú távú program ja. Természetesen, jogos a figyelmeztetés, hogy óvakodjunk az egyszerűsítéstől, az Illúzióktól, mintha a helsinki záróokmány folytán magától, úgymond, az MUinkbe hullana a harmonikus együttműködés. Nagyon helyénvaló a józan megközelítés, mindenekelőtt annak tudata, hogy nem fejeződött be az európai egymás mellett élés eszméinek érvényesítéséért vívott küzdelem azzal, hogy az értekezlet végén a résztvevők pezsgőt ittak az eredményre. Ki és mivel fizessen? Azok az erők, amelyeket a békés egymás mellett élés elvei láttán elönt az epe, mindmáig -léteznek és nem leplezik ellenséges magatartásukat, készek továbbra is nehézségeket és akadályokat gördíteni az európai kapcsolatok Helsinki utáni új szakasza elé. Ha a brit tőkés körök folyóirata, a The EcoKomist Helsinki előtt még úgy írt az értekezletről mint idegesítő vállalkozásról, nem csupán a szerző egyéni hangulatát fejezte ki. Még kevésbé, amikor így fenyegetőzött: Ha Brezsnyev el akarja érni a helsinki csúcsértekezletet, fizessen érte valamilyen arat. Továbbá: A helsinki csúcs- értekezlet ára legyen magas, és ez az ár az idézett brit folyóirat logikája szerint legyen egy „színléges megállapodás“, állítólag Portugáliáról. Az európai kölcsönös megértés más „barátai“ azzal kezdték ijesztgetni a takarékos európai adófizetőket, mennyibe kerül nekik ez az „idegesítő vállalkozás“. A UPI sajtóügynökség például azt híresztelte, hogy az értekezlet harmadik szakaszáért tízmillió finn márkán kívül a részvevő államoknak állítólag még 50 millió dollárt kell fizetniük az előző két szakaszért __ Em ellett egészen elfelejtették, hogy az emberiség már régen megfizette ezt az 50 milliót az európai békéért. Ugyanis 50 millióba került, de dollárral meg nem váltható emberéletbe! Springer: Süllyed a hajó! A világreakció szentszövetsé- go síkraszállt „Helsinki szelleme“ ellen. A Newsvieek című amerikai, hetilap (augusztus 11- én) azt állítja, hogy az Egyesült Államokban és Nyugat-Európá- ban a kommentátorok „többsége“ bírálja az értekezletet. Egyébként a „bírálja“ szó túl enyhe, maga a Newsweek is fi- nomkodás nélkül rágalmazóknak nevezi ezeket a bírálókat. Egyesek „szánalmas naivitásról“, mások „kollektív hiszékenységről“ beszélnek, sőt, vannak akik „förtelmes nyugati Münchennek“ minősítik Helsinkit. A maó- isták ezt a két nagyhatalom ,összeesküvésére“ egyszerűsítették ... A legreakciósabb támadások hangját Alex Springer barna Ki támadja a helsinki alopelvekei AZ EURÓPAI BIZTONSÁGI ÉS EGYÜTTMÜKÖDÉSI ÉRTEKEZLETTEL KAPCSOLATOS BIZONYOS HANGOK MARGÓJÁRA sajtója adja meg, amely el akarja hitetni polgári olvasójával, hogy a Nyugat a jaltai értekezlet óta egészen Helsinkiig csak hátrál. „Csak a vakok nem láthatják, hová vezetik a nyugati világot“. „A hajótörés veszélye nagy és közeli“! — állítja a Welt. A legújabb rémmé Portugáliát tették. Egyesek szerint a szocialista országok számira ,,leg ujabb megpróbáltatást“ jelenti, és különféle fenyegetéseket és intelmeket intéznek a szocialista országok címére, noha Portugália belső fejlődése mindenkor a portugál nép bel ügye volt és ma is az. Mások szerint viszont ez a NATO „határozottságának“ próbatétele, mások megint kendőzetlenül kijelentik, hogy „készek nyíltan elkötelezni magukat“, azaz beavatkozni Portugália ügyeibe, amint ezt a napokban egy amerikai miniszter kijelentette. A nyugat-európai és az ameri kai közvélemény félrevezetése e tömegtájékoztatási eszközök és egyes politikusok által kétség telemül mélyrehatóbb küldetésül: bizalmatlanságot akarnak kel leni a legszélesebb rétegekben a feszültség enyhülésének politikájával szemben, zavarni akarják. vissza akarják fordítani a fejlődést a hidegháború irányába, a Franz fosef Strauss típu- sú „erőskezű“ férfiak kormányát akarják hatalomra juttatni, alkalmat akarnak adni az európai Pinocheteknek, hogy „mutassák meg a kommunistáknak“. „Erkölcsileg indokolt szembenállás" E hangulat szítását hivatottak elősegíteni a szocialista országokból származó disszidensek és emigráció soraiból toborzódó árulók is. Szolzsenyicin is aktivizálódik, noha nagyon diszkre- ditálta magát. Javasolta, hogy vessenek véget az enyhülés! politikának s viszont érvényesítsék az „erkölcsileg (!) indokolt szembeállás és gazdasági blokád“ politikáját. „Az ilyen típusú békés egymás mellett élés nek még két vagy három híres évtizede, és a Föld színéről a Nyugatnak még a fogalma Is eltűnik1, idézgeti élvezettel Szolzsenyicin t a Welt. A renegátok soraiból to borzó dó, a Csehszlovákia elleni külön, féle kampányokból ismert hírhedt senkik, a Pelikánok és más jómadarak is kirukkoltak, mint ezt a Liberation „baloldali“ napilap rendelkezésükre bocsátott hasábjain a napokban napvilágot látott siránkozásaik is bizonyítják. E napokban a hidegháború lehelet« áradt a Neio York Times hasábjairól. A lapban megjelent egy cikk, amely támadja és rá galmazza államfőnket. A gúnyiratot hazánknak, társadalmi rendszerének, a feszültségenyhí- tési politikának és ennek keretében az amerikai—csehszlovák normalizálásra irányuló törekvéseknek a gyűlölete hatja ál. Csak az eset margójára jegyezzük meg, bogy például azt állítja, hogy Csehszlovákiában „hit- lerista kollaboránsnak“ nevezik Eisenhower tábornokot stb. Az említett gúnyiratban csakúgy hemzsegnek a John Birch Socie- ty fasiszta szervezet lapjából átvett hazugságok és sértegetések. Ügy látszik a kútmérgézők egymást ösztönzik — ki tovább, ki magasabbra. „Több újságíró rendszeresen megtévesztő híreket terjeszt“, állapította meg e jelenségekkel kapcsolatban a nyugatnémet Die Zeit és hozzátette: Ez ellentétben van „az újságírói etikával“... Mint látjuk ez végül is nemcsak az NSZK sajtóviszonyaira érvényes. A tájékoztató eszközök nemcsak a békét, a népek és államok közötti bizalmat szolgálhatják, mint erre Helsinkiben II- jics Leonyid Brezsnyev figyelmeztetett, hanem „a viszályok mérgét is terjeszthetik világszerte“. Ez valóban tárgyszerű megy jegyzés volt. Sem győzök, sem legyőzőitek Lehetetlen nem látnunk, hogy alig száradtak meg az aláírások a helsinki okmányon, a burzsoá sajtóban tömeges kísérletek történlek, hogy az okmány bellijének és szellemének sajátos magyarázatát kényszerítsék a világ közvéleményére, eltereljék a figyelmet az értekezlet fő eredményeiről, elsősorban a részvevő államok kapcsolatait sza báty ózó alapelvekről. Mindenekelőtt nem mutattak nagy hajlandóságot h záróokmány teljes szövegének közlésére. Egyes burzsoá lapok Helsinki előtt aggodalmas jós 1 a tokba bocsátkoztak, hogy a szocialista országokban állító lag „tabu“ lesz a záróokmány, nem fogják nyilvánosságra hozni, hogy egyszerűen „diszkriml- nálni“ fogjuk, ahogyan szó szerint az olasz II Tempó fejezte ki magát. A nevezetes aláírás óla már több nap telt el. Európa szocialista részében milliós pél- dányszámokban jelenik meg az alapokmány (Csehszlovákiában I 145 000 példányszámban, ami a Rudé právo és a Pravda pél dán y szám a együttvéve). Nyugaton azonban síri csend van. Kitekintve néhány kivételtől, a j el ént ék te len p él d á n y sz á m bán megjelenő hivatalos folyóiratoktól. Milyen megkülönbözte tés! — mondhatnánk az olasz II Tempó szavaival. A záróokmány lényeges gondolatainak és alapelvetnek elhallgatása ellenére, a dolgok elferdítése és elködösítése ellenére, a közvélemény félrevezetésére irányuló gyalázatos kísérletek ellenére mégiscsak utat tör magának az a legalapvetőbb tény, hogy Helsinkiben nem voltak olyanok, akik mások rovására nt/ertek volna valamit, nem voltak győztesek sem legyőzőitek, pontosabban ez mindenki győzelme és sike re, az ész győzelme volt. Anélkül, hogy elmosódnának az ideológiai megközelítések ben, valamint a társadalmi rendszerekben mutatkozó különbségek, az önkéntes akarat és egyenlőség alapján elért eredmények mindenki érdekeinek megfelelnek. Ilyen a szóéi 'ista országok közvéleményének álláspontja, ilyen Európa másik része haladó közvéleményének álláspontja. Ez Csehszlovákia egyértelmű állásfoglalása, amit közvélemé nyünkkel Összhangban a CSKP KB Elnöksége és a CSSZSZK kormánya augusztus 7-i nyilatkozatában fejezett ki: azok az eredmények, amelyeket a biztonsági és együttműködési konferencián elértek, földrészünk minden névének, minden kis és nagy, szocialista és nem szocialista államának a tavára szolgálnak. Népünk szokatlan figyelemmel kísérte az európai konferencia előkészítését és munkáját, pártunk ós kormányunk külpolitikai törekvései népünk széles körű bizalmát élvezték és élvezik. Gustáv Husáik elvtárs az elégtétel érzésével jelenthette ki nevünkben Helsinkiben, hogy országunk, amelyre oly súlyosan nehezedett számos európai fegyveres konfliktus borzalma és megpróbáltatása, a béke és a nemzetek közötti együttműködés politikáját tartja külpolitikai tevékenysége gerincének. Végül Is ez a üli békét és együttműködést Célzó párt- és állami politikánk a kiinduló pont a más társadalmi rendszerű országok iránti kétoldalú kapcsolatainkban, ez volt a kiindulópont ahhoz, nogy rendezzük kapcsolatainkat Ausztriával és a Német Szövetségi Köztársasággal. És ez volt a kiindulópontja azoknak a tanácskozásoknak, amelyeket az Egyesült Államokkal való kapcsolatok rendezése érdekében folytattunk, s amelyek nem a mi hibán kból rekedtek meg. Országunk gyakorlati po-1 ili- kájával bizonyítja, aktívan érdekelt abban, hogy Közép-Eurő- pában és egész Európában tartósan szilárd helyzet alakuljon ki, olyan helyzet, amely élesen elüt a szüntelen konfliktusokkal és feszültségekkel zsúfolt háború előtti helyzettől, amelyre népünk úgy ráfizetett. Kinek van joga Münchenre hivatkozni? A helsinki konferencia a záróokmányban megvalósította a második világháború elkerülhe télién politikai befejezését, és igazolta az erőpolitika és a hidegháborús politika hiábavalóságát. Számunkra, Csehszlovákia ál lampolgárai számára rendkívül fontos, hogy levonta a következtetéseket a Münchennek nevezett tanulságokból. Ha valaki ma nyugaton Münchenről beszól és arra törekszik, hogy München fogalmát demagóg mó dón a helsinki konferencia ellen használja fel, akkor mi vagyunk azok, akiknek erkölcsi jogunk van megszólalni és felidézni a müncheni diktátum valódi értelmét. Az is teljesen jogos volt, hogy Gustáv Husák elv társ a helsinki fórum elölt éppen a történelemnek erre a tragikus fejezetére emlékeztetett. München önállóságunk elvesztését jelentette. Azt jelentette, hogy rólunk, nélkülünk döntöttek. Csehszlovákia ama természetes jogának a tagadását jelentette, hogy saját sorsáról . önállóan döntsön. Határaink durva megsértését, államunk szuverenitásának, területi épségének lábbal tiprását jelentette. Csehszlovákja likvidá lását jelenfíite, és emellett hallatlan módon visszaéltek azzal, amit Európa modern terminológiájában az emberek szabad mozgásának, az eszmék és az információk szabad áramlásának neveznek. Az agresszor az akkori prágai kormány jóindulatából szabadon alakíthatta ki az ötödik hadosztályt, szabadon terjeszthette a náci eszméket és információkat (pontosabban dezinformációkatj, bűn tetlenül küldhette a köztársaságba ügynökeit. Egyel>ek kö zött ez is a müncheni tanulság része. Az új Csehszlovákia-ellenes kampányoktól nem félünk. Nemzetközi politikai helyzetünk München óta — népünk örömére és osztályellenségeink bosszúságára — merőben meg változott. És ha ma a londoni, a párizsi vagy a New York-i burzsoá lapokban aggódnak Csehszlovákia miatt, akkor az csupán kínosan nosztalgikus siránkozás, siránkozás február miatt, amikor véget vetettünk a kapitalizmusnak, siránkozás amiatt, hogy a ü8-as ellenforradalmi kísérlet csődöt mondott. Hazánk nyugalmáért Páliunk és kormányunk magától értetődően nagy figyelmet szentel a nemzetközi kapcsolatoknak, mivel a nemzetközi helyzet teremti meg a kedvező feltételeket népünk élete számára. Mindaz amit eddig a Szovjetunió és a szocialista országok szívós békepolitikájukkal csakúgy, mint a nyugati országok reálisan gondolkodó köreinek hozzájárulásával elértek, és amit Helsinkiben teljes mértékben igazoltak, nagyon jó nemzetközi feltételeket teremt a hazánkban folyó munkára. Hz elsősorban biztonságot ad. Már a helsinki konferencián gyakran beszéltek arról, milyen hangsúlyt helyeznek arra, hogy megvalósítsák mindazt, amit elfogadtak és aláírtak, milyen jelentős lesz az a törekvés, amelynek célja, hogy a különböző rendszerű európai államok reális kapcsolatában következetesen érvényesítsék a békés egymás mellett élés és együttműködés politikáját. A Helsinkit követő első jelek igazolják, hogy a békés egymás mellett élés ellenségei nem pihennek ölbe tett kézzel. Továbbra is harcolni kell Helsinki szellemé nek érvényesítéséért. Közvéleményünknek Európa haladó közvéleményével teljes összhangban az a meggyőződése, hogy a kapcsolatoknak a helsinki okmányban megfogalmazott alapelvei megteremtik a tartós nemzetközi megértés, a tartós béke és minden állam sajátos fejlődése valóban biztos alapját. A záróokmány törvényerőre fcmeli a nemzetek felségjogait, beleszámítva azt a Jogot is, hogy szabadon válasszák meg és fejlesszék politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális rendszerüket úgy, ahogy ezzel a felségjoggal a mi népünk élt 30 évvel ezelőtt a fasiszták ellen vívott nehéz harcban, 1948 bán, amikor spontánul a szocialista építés útjára lépett, és határozottan és egyértelműen érvényesítette akkor is, amikor a hazai és a külföldi reakció megkísérelte letéríteni erről az útról. Az államok szuverén egyenjogúsága az erőszak alkalmazás sának vagy az erőszakkal fenyegetésnek a mellőzése a határok, a területi épség sérthetetlensége, a vitás kérdések békés megoldása, be nem avatkozás egymás belügyeibe, az emberi jogok, az alapvető szabadságjogok, az egyenjogúság és a nemzetek ama jogának tiszteletben tartása, hogy saját sorsukról önállóan döntsenek, az államok együttműködése, a nemzetközi jogi kötelezettségek becsületes teljesítése — mindezek olyan alapelvek, amelyek teljesen azonosak történelmi tapasztalatainkkal, és köztársaságunk mindenkor arra törekszik, ma és a jövőben is, hogy ezek teljes mértékben érvényesüljenek Európa életében. Az imperializmus és a belső ellenség ellen vívott kemény osztály csatákban kiharcoltuk hazánk számára a nyugalmat. Nem ajándékba kaptuk országunk nyugalmát, békéjét, felvirágzását. Nagyapáink és apáink vérével fizettünk érte, szorgalmas munkával védelmeztük az ellenséggel és a rágalmazókkal szemben is. Ennek megfelelő volt és lesz a jövőben is pátiunk, szocialista államunk politikája, ennek felel meg aláírásunk is a helsinki konferencia záróokmányán. ZDENÉK HOftENÍ 141 -re nő az ENSZ tagjainak száma Neu> York — Az ENSZ Biztonsági Tanácsa hétfőn délelőtt összeült, hogy megtárgyalja a Mozambiki Népi Köztársaság, a Zöld-foki Szigetek Köztársaság, valamint Sao Too és Princio Demokratikus Köztársaság tagfelvételi kérelmét. A tanács a kérelmeket egyhangú döntéssel a tagfelvételi bizottsághoz továbbította, majd az esti órákban a tanács újabb ülést tartott, s ezen döntött á három volt portugál gyarmat felvételi kérelmének sorsáról. A Biztonsági Tanács a késő esti órákban úgy döntött, hogy javasolja ENSZ-tagságukat. Felvételükkel 141 -re nő a tagállamok száma. Határzárlat Banglades és Nyugat-Bengália között Üj Delhi — Banglades új kormánya lezáratta az ország és Nyugat-Bengália közti határszakaszt. A PTl indiai hírügynökség tudósításában hozzáfűzte, hogy a határszakaszon nem észleltek semmiféle rendkívüli tevékenységet. A mexikói kongresszus a KGST-vei kötött megállapodásról A mexikói kongresszus egyesített állandó bizottsága nyilatkozatot adott ki a KGST és Mexikó képviselői közötti moszkvai tárgyalások sikeres befejezéséről és az együttműködési megállapodás aláírásáról. A bizottság a megállapodást nemcsak a kereskedelmi forgalom, hanem a legszélesebb értelemben vett gazdasági együttműködés eszközének tekinti, amely döntő módon befolyásolja majd Mexikó külkereskedelmének kibővítését éppúgy, mint a KGST- tagországokkal folytatott tudományos-műszaki együttműködés fejlesztését.