Új Szó, 1975. augusztus (28. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-20 / 195. szám, szerda

1975 VIII. 20. 4 Hitler ellenes koalíció is­meri történelmi határoza­tai óta a második világháború után egyetlen más nemzetközi kollektív akció sem váltott ki oly nagy visszhangot, mint az eu­rópai biztonsági és együttműkö­dési értekezlet, jelenkori törté nelmiink páratlan műve. Csehszlovákia, mint a záróok­mány aláírójának egyike, mint h fasiszta agresszió első áldoza­ta a második világháború kü­szöbén-, s mint olyan ország, amelynek sokoldalú létérdeke az európai ügyek békés rendezése, mindenkor rendkívül nagy fi­gyelemmel kísérte az európai áJlamok és népek kapcsolatai­nak alakulását és az adott eset­ben nem kisebb figyelemmel kö­veti, hogyan alakul a helsinki értekezlet eredményeihez való viszony. Őszintén szólva nagyon kü­lönfélék ii nézetek, mint ami­lyenek voltak is, jó és rossz, naiv és leplezetlenül ellenséges nézetek is vannak. Mindenek­előtt örvendetes, hogy nemcsak az értekezletet kezdeményező szocialista országokban, hanem a tőkésországok reális és józan gondolkodású köreiben is felül­kerekedik az a nézet, hogy a helsinki záróokmány széles alap a részvevő országok egyoldalú, kétoldalú és sokoldalú akciói­nak további kibontakoztatására évekre és évtizedekre előre. Ez n feszültség további enyhí­tésére és az európai együttmű­ködés fejlesztésére irányuló erő­feszítés távlati, hosszú távú program ja. Természetesen, jogos a figyel­meztetés, hogy óvakodjunk az egyszerűsítéstől, az Illúzióktól, mintha a helsinki záróokmány folytán magától, úgymond, az MUinkbe hullana a harmonikus együttműködés. Nagyon helyén­való a józan megközelítés, min­denekelőtt annak tudata, hogy nem fejeződött be az európai egymás mellett élés eszméinek érvényesítéséért vívott küzde­lem azzal, hogy az értekezlet vé­gén a résztvevők pezsgőt ittak az eredményre. Ki és mivel fizessen? Azok az erők, amelyeket a bé­kés egymás mellett élés elvei láttán elönt az epe, mindmáig -léteznek és nem leplezik ellen­séges magatartásukat, készek továbbra is nehézségeket és aka­dályokat gördíteni az európai kapcsolatok Helsinki utáni új szakasza elé. Ha a brit tőkés körök folyó­irata, a The EcoKomist Helsin­ki előtt még úgy írt az értekez­letről mint idegesítő vállalko­zásról, nem csupán a szerző egyéni hangulatát fejezte ki. Még kevésbé, amikor így fenye­getőzött: Ha Brezsnyev el akar­ja érni a helsinki csúcsértekez­letet, fizessen érte valamilyen arat. Továbbá: A helsinki csúcs- értekezlet ára legyen magas, és ez az ár az idézett brit folyóirat logikája szerint legyen egy „színléges megállapodás“, állí­tólag Portugáliáról. Az európai kölcsönös megér­tés más „barátai“ azzal kezdték ijesztgetni a takarékos európai adófizetőket, mennyibe kerül nekik ez az „idegesítő vállalko­zás“. A UPI sajtóügynökség pél­dául azt híresztelte, hogy az értekezlet harmadik szakaszáért tízmillió finn márkán kívül a részvevő államoknak állítólag még 50 millió dollárt kell fizet­niük az előző két szakaszért __ Em ellett egészen elfelejtették, hogy az emberiség már régen megfizette ezt az 50 milliót az európai békéért. Ugyanis 50 mil­lióba került, de dollárral meg nem váltható emberéletbe! Springer: Süllyed a hajó! A világreakció szentszövetsé- go síkraszállt „Helsinki szelle­me“ ellen. A Newsvieek című amerikai, hetilap (augusztus 11- én) azt állítja, hogy az Egyesült Államokban és Nyugat-Európá- ban a kommentátorok „többsé­ge“ bírálja az értekezletet. Egyébként a „bírálja“ szó túl enyhe, maga a Newsweek is fi- nomkodás nélkül rágalmazóknak nevezi ezeket a bírálókat. Egye­sek „szánalmas naivitásról“, má­sok „kollektív hiszékenységről“ beszélnek, sőt, vannak akik „förtelmes nyugati München­nek“ minősítik Helsinkit. A maó- isták ezt a két nagyhatalom ,összeesküvésére“ egyszerűsí­tették ... A legreakciósabb támadások hangját Alex Springer barna Ki támadja a helsinki alopelvekei AZ EURÓPAI BIZTONSÁGI ÉS EGYÜTTMÜKÖDÉSI ÉRTEKEZLETTEL KAPCSOLATOS BIZONYOS HANGOK MARGÓJÁRA sajtója adja meg, amely el akar­ja hitetni polgári olvasójával, hogy a Nyugat a jaltai értekez­let óta egészen Helsinkiig csak hátrál. „Csak a vakok nem lát­hatják, hová vezetik a nyugati világot“. „A hajótörés veszélye nagy és közeli“! — állítja a Welt. A legújabb rémmé Portugáliát tették. Egyesek szerint a szo­cialista országok számira ,,leg ujabb megpróbáltatást“ jelenti, és különféle fenyegetéseket és intelmeket intéznek a szocialis­ta országok címére, noha Por­tugália belső fejlődése minden­kor a portugál nép bel ügye volt és ma is az. Mások szerint vi­szont ez a NATO „határozottsá­gának“ próbatétele, mások me­gint kendőzetlenül kijelentik, hogy „készek nyíltan elkötelez­ni magukat“, azaz beavatkozni Portugália ügyeibe, amint ezt a napokban egy amerikai minisz­ter kijelentette. A nyugat-európai és az ameri kai közvélemény félrevezetése e tömegtájékoztatási eszközök és egyes politikusok által kétség telemül mélyrehatóbb küldetésül: bizalmatlanságot akarnak kel le­ni a legszélesebb rétegekben a feszültség enyhülésének politi­kájával szemben, zavarni akar­ják. vissza akarják fordítani a fejlődést a hidegháború irányá­ba, a Franz fosef Strauss típu- sú „erőskezű“ férfiak kormá­nyát akarják hatalomra juttat­ni, alkalmat akarnak adni az európai Pinocheteknek, hogy „mutassák meg a kommunisták­nak“. „Erkölcsileg indokolt szembenállás" E hangulat szítását hivatottak elősegíteni a szocialista orszá­gokból származó disszidensek és emigráció soraiból toborzódó árulók is. Szolzsenyicin is akti­vizálódik, noha nagyon diszkre- ditálta magát. Javasolta, hogy vessenek véget az enyhülés! po­litikának s viszont érvényesít­sék az „erkölcsileg (!) indokolt szembeállás és gazdasági blo­kád“ politikáját. „Az ilyen tí­pusú békés egymás mellett élés nek még két vagy három híres évtizede, és a Föld színéről a Nyugatnak még a fogalma Is el­tűnik1, idézgeti élvezettel Szol­zsenyicin t a Welt. A renegátok soraiból to borzó dó, a Csehszlovákia elleni külön, féle kampányokból ismert hír­hedt senkik, a Pelikánok és más jómadarak is kirukkoltak, mint ezt a Liberation „baloldali“ na­pilap rendelkezésükre bocsátott hasábjain a napokban napvilá­got látott siránkozásaik is bizo­nyítják. E napokban a hidegháború le­helet« áradt a Neio York Times hasábjairól. A lapban megjelent egy cikk, amely támadja és rá galmazza államfőnket. A gúny­iratot hazánknak, társadalmi rendszerének, a feszültségenyhí- tési politikának és ennek kere­tében az amerikai—csehszlovák normalizálásra irányuló törek­véseknek a gyűlölete hatja ál. Csak az eset margójára jegyez­zük meg, bogy például azt állít­ja, hogy Csehszlovákiában „hit- lerista kollaboránsnak“ nevezik Eisenhower tábornokot stb. Az említett gúnyiratban csakúgy hemzsegnek a John Birch Socie- ty fasiszta szervezet lapjából át­vett hazugságok és sértegetések. Ügy látszik a kútmérgézők egymást ösztönzik — ki tovább, ki magasabbra. „Több újságíró rendszeresen megtévesztő híre­ket terjeszt“, állapította meg e jelenségekkel kapcsolatban a nyugatnémet Die Zeit és hozzá­tette: Ez ellentétben van „az újságírói etikával“... Mint lát­juk ez végül is nemcsak az NSZK sajtóviszonyaira érvényes. A tájékoztató eszközök nem­csak a békét, a népek és álla­mok közötti bizalmat szolgálhat­ják, mint erre Helsinkiben II- jics Leonyid Brezsnyev figyel­meztetett, hanem „a viszályok mérgét is terjeszthetik világ­szerte“. Ez valóban tárgyszerű megy jegyzés volt. Sem győzök, sem legyőzőitek Lehetetlen nem látnunk, hogy alig száradtak meg az aláírások a helsinki okmányon, a burzsoá sajtóban tömeges kísérletek tör­ténlek, hogy az okmány bellijé­nek és szellemének sajátos ma­gyarázatát kényszerítsék a vi­lág közvéleményére, eltereljék a figyelmet az értekezlet fő ered­ményeiről, elsősorban a részve­vő államok kapcsolatait sza bá­ty ózó alapelvekről. Mindenekelőtt nem mutattak nagy hajlandóságot h záróok­mány teljes szövegének közlé­sére. Egyes burzsoá lapok Hel­sinki előtt aggodalmas jós 1 a tokba bocsátkoztak, hogy a szocialista országokban állító lag „tabu“ lesz a záróokmány, nem fogják nyilvánosságra hoz­ni, hogy egyszerűen „diszkriml- nálni“ fogjuk, ahogyan szó sze­rint az olasz II Tempó fejezte ki magát. A nevezetes aláírás óla már több nap telt el. Európa szo­cialista részében milliós pél- dányszámokban jelenik meg az alapokmány (Csehszlovákiában I 145 000 példányszámban, ami a Rudé právo és a Pravda pél dán y szám a együttvéve). Nyu­gaton azonban síri csend van. Kitekintve néhány kivételtől, a j el ént ék te len p él d á n y sz á m bán megjelenő hivatalos folyóira­toktól. Milyen megkülönbözte tés! — mondhatnánk az olasz II Tempó szavaival. A záróokmány lényeges gon­dolatainak és alapelvetnek el­hallgatása ellenére, a dolgok elferdítése és elködösítése el­lenére, a közvélemény félreve­zetésére irányuló gyalázatos kísérletek ellenére mégiscsak utat tör magának az a leg­alapvetőbb tény, hogy Helsin­kiben nem voltak olyanok, akik mások rovására nt/ertek volna valamit, nem voltak győztesek sem legyőzőitek, pontosabban ez mindenki győzelme és sike re, az ész győzelme volt. Anélkül, hogy elmosódnának az ideológiai megközelítések ben, valamint a társadalmi rendszerekben mutatkozó kü­lönbségek, az önkéntes akarat és egyenlőség alapján elért eredmények mindenki érdekei­nek megfelelnek. Ilyen a szó­éi 'ista országok közvéleményé­nek álláspontja, ilyen Európa másik része haladó közvélemé­nyének álláspontja. Ez Csehszlovákia egyértelmű állásfoglalása, amit közvélemé nyünkkel Összhangban a CSKP KB Elnöksége és a CSSZSZK kormánya augusztus 7-i nyilat­kozatában fejezett ki: azok az eredmények, amelyeket a biz­tonsági és együttműködési kon­ferencián elértek, földrészünk minden névének, minden kis és nagy, szocialista és nem szocia­lista államának a tavára szol­gálnak. Népünk szokatlan figyelem­mel kísérte az európai konfe­rencia előkészítését és munká­ját, pártunk ós kormányunk külpolitikai törekvései népünk széles körű bizalmát élvezték és élvezik. Gustáv Husáik elv­társ az elégtétel érzésével je­lenthette ki nevünkben Helsin­kiben, hogy országunk, amely­re oly súlyosan nehezedett szá­mos európai fegyveres konflik­tus borzalma és megpróbálta­tása, a béke és a nemzetek kö­zötti együttműködés politikáját tartja külpolitikai tevékenysé­ge gerincének. Végül Is ez a üli békét és együttműködést Célzó párt- és állami politikánk a kiinduló pont a más társadalmi rendsze­rű országok iránti kétoldalú kapcsolatainkban, ez volt a ki­indulópont ahhoz, nogy rendez­zük kapcsolatainkat Ausztriával és a Német Szövetségi Köztár­sasággal. És ez volt a kiindu­lópontja azoknak a tanácskozá­soknak, amelyeket az Egyesült Államokkal való kapcsolatok rendezése érdekében folytat­tunk, s amelyek nem a mi hi­bán kból rekedtek meg. Országunk gyakorlati po-1 ili- kájával bizonyítja, aktívan ér­dekelt abban, hogy Közép-Eurő- pában és egész Európában tar­tósan szilárd helyzet alakuljon ki, olyan helyzet, amely élesen elüt a szüntelen konfliktusok­kal és feszültségekkel zsúfolt háború előtti helyzettől, amely­re népünk úgy ráfizetett. Kinek van joga Münchenre hivatkozni? A helsinki konferencia a zá­róokmányban megvalósította a második világháború elkerülhe télién politikai befejezését, és igazolta az erőpolitika és a hidegháborús politika hiába­valóságát. Számunkra, Csehszlovákia ál lampolgárai számára rendkívül fontos, hogy levonta a követ­keztetéseket a Münchennek ne­vezett tanulságokból. Ha vala­ki ma nyugaton Münchenről beszól és arra törekszik, hogy München fogalmát demagóg mó dón a helsinki konferencia ellen használja fel, akkor mi va­gyunk azok, akiknek erkölcsi jogunk van megszólalni és fel­idézni a müncheni diktátum va­lódi értelmét. Az is teljesen jo­gos volt, hogy Gustáv Husák elv társ a helsinki fórum elölt éppen a történelemnek erre a tragikus fejezetére emlékezte­tett. München önállóságunk el­vesztését jelentette. Azt jelen­tette, hogy rólunk, nélkülünk döntöttek. Csehszlovákia ama természetes jogának a tagadá­sát jelentette, hogy saját sor­sáról . önállóan döntsön. Hatá­raink durva megsértését, álla­munk szuverenitásának, területi épségének lábbal tiprását je­lentette. Csehszlovákja likvidá lását jelenfíite, és emellett hal­latlan módon visszaéltek azzal, amit Európa modern terminoló­giájában az emberek szabad mozgásának, az eszmék és az információk szabad áramlásá­nak neveznek. Az agresszor az akkori prágai kormány jóindu­latából szabadon alakíthatta ki az ötödik hadosztályt, szaba­don terjeszthette a náci eszmé­ket és információkat (ponto­sabban dezinformációkatj, bűn tetlenül küldhette a köztársa­ságba ügynökeit. Egyel>ek kö zött ez is a müncheni tanulság része. Az új Csehszlovákia-ellenes kampányoktól nem félünk. Nemzetközi politikai helyze­tünk München óta — népünk örömére és osztályellenségeink bosszúságára — merőben meg változott. És ha ma a londoni, a párizsi vagy a New York-i burzsoá lapokban aggódnak Csehszlovákia miatt, akkor az csupán kínosan nosztalgikus siránkozás, siránkozás február miatt, amikor véget vetettünk a kapitalizmusnak, siránkozás amiatt, hogy a ü8-as ellenfor­radalmi kísérlet csődöt mon­dott. Hazánk nyugalmáért Páliunk és kormányunk ma­gától értetődően nagy figyel­met szentel a nemzetközi kap­csolatoknak, mivel a nemzetkö­zi helyzet teremti meg a ked­vező feltételeket népünk élete számára. Mindaz amit eddig a Szovjetunió és a szocialista or­szágok szívós békepolitikájuk­kal csakúgy, mint a nyugati országok reálisan gondolkodó köreinek hozzájárulásával elér­tek, és amit Helsinkiben teljes mértékben igazoltak, nagyon jó nemzetközi feltételeket te­remt a hazánkban folyó mun­kára. Hz elsősorban biztonságot ad. Már a helsinki konferencián gyakran beszéltek arról, milyen hangsúlyt helyeznek arra, hogy megvalósítsák mindazt, amit el­fogadtak és aláírtak, milyen je­lentős lesz az a törekvés, amelynek célja, hogy a külön­böző rendszerű európai államok reális kapcsolatában követke­zetesen érvényesítsék a békés egymás mellett élés és együtt­működés politikáját. A Helsinkit követő első jelek igazolják, hogy a békés egymás mellett élés ellenségei nem pihennek ölbe tett kézzel. Továbbra is harcolni kell Helsinki szellemé nek érvényesítéséért. Közvéleményünknek Európa haladó közvéleményével teljes összhangban az a meggyőződé­se, hogy a kapcsolatoknak a helsinki okmányban megfogal­mazott alapelvei megteremtik a tartós nemzetközi megértés, a tartós béke és minden állam sajátos fejlődése valóban biz­tos alapját. A záróokmány törvényerőre fcmeli a nemzetek felségjogait, beleszámítva azt a Jogot is, hogy szabadon válasszák meg és fejlesszék politikai, társa­dalmi, gazdasági és kulturális rendszerüket úgy, ahogy ezzel a felségjoggal a mi népünk élt 30 évvel ezelőtt a fasiszták ellen vívott nehéz harcban, 1948 bán, amikor spontánul a szocialista építés útjára lépett, és határozottan és egyértel­műen érvényesítette akkor is, amikor a hazai és a külföldi reakció megkísérelte letéríteni erről az útról. Az államok szuverén egyen­jogúsága az erőszak alkalmazás sának vagy az erőszakkal fe­nyegetésnek a mellőzése a ha­tárok, a területi épség sérthe­tetlensége, a vitás kérdések békés megoldása, be nem avat­kozás egymás belügyeibe, az emberi jogok, az alapvető sza­badságjogok, az egyenjogúság és a nemzetek ama jogának tiszteletben tartása, hogy sa­ját sorsukról önállóan döntse­nek, az államok együttműködé­se, a nemzetközi jogi kötele­zettségek becsületes teljesítése — mindezek olyan alapelvek, amelyek teljesen azonosak tör­ténelmi tapasztalatainkkal, és köztársaságunk mindenkor ar­ra törekszik, ma és a jövőben is, hogy ezek teljes mértékben érvényesüljenek Európa életé­ben. Az imperializmus és a belső ellenség ellen vívott kemény osztály csatákban kiharcoltuk hazánk számára a nyugalmat. Nem ajándékba kaptuk orszá­gunk nyugalmát, békéjét, felvi­rágzását. Nagyapáink és apáink vérével fizettünk érte, szorgal­mas munkával védelmeztük az ellenséggel és a rágalmazókkal szemben is. Ennek megfelelő volt és lesz a jövőben is pátiunk, szocia­lista államunk politikája, ennek felel meg aláírásunk is a hel­sinki konferencia záróokmá­nyán. ZDENÉK HOftENÍ 141 -re nő az ENSZ tagjainak száma Neu> York — Az ENSZ Biz­tonsági Tanácsa hétfőn délelőtt összeült, hogy megtárgyalja a Mozambiki Népi Köztársaság, a Zöld-foki Szigetek Köztársaság, valamint Sao Too és Princio Demokratikus Köztársaság tag­felvételi kérelmét. A tanács a kérelmeket egyhangú döntéssel a tagfelvételi bizottsághoz to­vábbította, majd az esti órák­ban a tanács újabb ülést tar­tott, s ezen döntött á három volt portugál gyarmat felvéte­li kérelmének sorsáról. A Biztonsági Tanács a késő esti órákban úgy döntött, hogy javasolja ENSZ-tagságukat. Fel­vételükkel 141 -re nő a tagálla­mok száma. Határzárlat Banglades és Nyugat-Bengália között Üj Delhi — Banglades új kor­mánya lezáratta az ország és Nyugat-Bengália közti határ­szakaszt. A PTl indiai hírügy­nökség tudósításában hozzáfűz­te, hogy a határszakaszon nem észleltek semmiféle rendkívüli tevékenységet. A mexikói kongresszus a KGST-vei kötött megállapodásról A mexikói kongresszus egye­sített állandó bizottsága nyilat­kozatot adott ki a KGST és Me­xikó képviselői közötti moszk­vai tárgyalások sikeres befeje­zéséről és az együttműködési megállapodás aláírásáról. A bi­zottság a megállapodást nem­csak a kereskedelmi forgalom, hanem a legszélesebb értelem­ben vett gazdasági együttműkö­dés eszközének tekinti, amely döntő módon befolyásolja majd Mexikó külkereskedelmének ki­bővítését éppúgy, mint a KGST- tagországokkal folytatott tudo­mányos-műszaki együttműködés fejlesztését.

Next

/
Thumbnails
Contents