Új Szó, 1975. augusztus (28. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-19 / 194. szám, kedd
Fiatal művész a pódiumon BESZÉLGETÉS RÄCŽ TIBORRAL Az elmúlt hónapokban egyre többet hallunk a bratislavai konzervatórium fiatal akkordunnistájáról. Tehetségéről nemcsak zenei berkekben, hanem a zenebarátok szélesebb táborában is beszélnek. A névre azóta külföldön is felfigyeltek. Így van? — kérdeni RÁCZ TIBORT. — Az utóbbi időben szaporodtak a trófeák, az elismerések és az élmények is. Hogy csak a legszebbeket említsem: 73 őszén megnyertem az ak- kordeonisták világkupáját Svájcban, első lettem kamarazenében a franciaországi Grand Prix de L’Accorde on. Ezek a klin- genthali verseny (ahol többször voltam az első három közt) mellett a legjelentősebb rendezvények. Több meghívást is kaptam: Bécsbe, Budapestre, koncertekre, rádió- és tv-fel- vételekre. 0 Egy éve végeztél a konzervatóriumban. Most mit csinálsz? — A Zeneművészeti Főiskola hallgatója vagyok akkordeon szakon. Bemutatkozásként a főiskola szólista versenyén, Ká- konyival duóban elnyertük az első díjat és az abszolút győztes címet. Tanárnőm, Szőke Márta —, akinek eddigi sikereimet köszönhetem — az akkordeon világszövetség elnöke és több nemzetközi zsűri tagja. Jóleső érzés vele együtt dolgozni. • Nemrég az Ifjú Szívek jubileumi fellépésein láthattunk. Ez mit jelentsen? — Tavaly vettem át az együttes hatvan tagú énekkarának vezetését, és úgy érzem, ez is segít fejlődésemben. Érdekel ez a pedagógiával párosuló munka, a megértés, a tanítás. A fellépések előtt három hónappal idegen emberekkel dolgoztam, úgy, hogy csaknem én voltam a legfiatalabb ... Nehéz volt. • Mégis, hogy sikerült? — Minden személyi változás alkalmával elmennek néhányan az együttesből, de most ez nem történt, s ennek személy szerint is nagyon örülök. Befogadtak, ami megnyugtatott. A bemutatkozás — elmondhatom — jól sikerült. • Fiatal vagy, hunszonkét éves. Még minden lehetőség előtted áll. Mik a terveid? — Erről még nehéz beszélni, hiszen elsős vagyok. Szeretnék hangversenyezni, lehetőséget kapni, kibontakozni. Szomorú tapasztalatom, hogy a külföldi Sikerek ellenére itthon nem találkozunk kellő megértéssel, pedig a közönség szereti és befogadja az újat. Példa erre egy- §gy koncert vagy rádiófelvétel, kellemetlen, ha valakinek önmagát kell propagálnia. Egyedüli fórum a Művelődésügyi Minisztérium zenei osztálya, ahol másként viszonyulnak a dolgokhoz. Külföldi szerepléseink tehetővé tétele is ezt bizonyítja. • A fellépések és más munkád mellett gyakorolnod is kell. Erre mennyi időd jut? — Volt egy tanárom, aki azt mondta, hogy ne jöjjön a konzervatóriumba az, akinek három óránál többet kell gyakorolnia naponta. Ezzel egyetértek, talán mert nem vagyok híve az erőltető „önsanyargatásnak“. Mindig megvárom azt a pillanatot — nevezhetnénk ihletnek vagy valami másnak — amikor meg tudom oldani a nehézségeket. Néha azért kitartásra, belső kényszerre is szükség van, tekintettel a széles repertoárra. Az esetleges egyhangúságtól véd a zongora, az énekkar, s közben zenei tudásom is bővül. ® Vannak ennek eredményei is? — Remélem. Nemrégiben tértem vissza Kllngenthalból, ahol a koncertszólisták kategóriájában második lettem a kijevi filharmónia szólistája mögött, ugyanakkor a verseny zeneszerzői nagydíját is nekem ítélték. Éreztem, hogy Qtt képes voltam mindent kiadni magamból, és csak néhány század ponttal maradtam el az első helyezettől. Ám tizenhat ország versenyzői közt ez így is nagy eredmény. Külön öröm aztán a berlini rádiónak készített felvétel is, valamint a malmöi és a trossingeni főiskola tanárainak jövő év tavaszára szóló meghívása. így a svéd Mogens Ellegard mellett, aki klasszisnak számít a műfajban, június végén egy másik egyéniséggel fogok koncertezni, mégpedig a nyugatnémet Hugor Nothánnál. • Nem tartanak nagyon fiatalnak a nemzetközi mezőnyben? — Igaz, hogy életkorom olykor csak fele a neves művészekének, de nem néznek le, megbecsülnek és számolnak velem. Talán csak összehasonlításképp megemlítem, hogy a második körbe rajtam kívül mind hivatásos előadóművészek jutottak. Az első helyezett harmincéves, mögöttem a harmadik pedig a rosztovi főiskola tanársegédje, befutott művész. Aztán a hangszer rövid története sem tette lehetővé, hogy mestered közt „nagy öregekét“ találhassunk, vagy egységes iskolát véljünk felfedezni, határokat vonni játékstílusok között. Egy ilyen verseny is nagyon relatív, az értékelés szem pontjai fölött még megoszlanak a vélemények. • A hangszer fiatal, a szakirodalma sem lehet még nagyon bő. Te milyen darabokat játszol a legszívesebben? — Modern szlovák zeneszer zőket, juraj Hatrikot és juraj Pospísilt, akikkel együl (működök. Szívesen játszom aztán a barokk zene akkordeonra adap tált műveit; ezek Bach orgona művei és Scarlatti szonátái. Re pertoáromat, persze, nemcsak ezek képviselik. • Állítólag próbálkozol zeneszerzéssel is. — Eredetileg zeneszerzői szakra vettek fel, csak később léptem át akkordeonra, de ez irányú kísérleteim sem mondhatók sikerteleneknek. Eddigi szerzeményeim nagy visszhangra találtak. Barátaim kérésére írtam ezeket a bécsi és budapesti konzervatórium, valamint a weimari zeneművészeli főiskola számára. Népi együttesek részére is írtam műveket, amelyek bizonyos értelemben túlié pik a ma már hagyományos, túl haladott és néha dilettáns nép dalfeldolgozások határait, ezéri kevesen, fogadták megértéssel. A háromból viszont csak egyel utasítottak vissza, azt is a népi együttesek hiányos műszaki felszerelése miatt. Ezen a téren az igazán hozzáértő szakemberek véleménye és megértése segít, akik szeretettel fogadták próbálkozásaimat. Végezetül szeretném hangsúlyozni, hogy mint zenész és előadóművész, akkordeonistaként akarom folytatni. Tibornak ehhez az elhatározásához csak sikert, kitartást és alkotói kedvet kívánhattam. Joggal, hisz megérdemli. Ám a beszélgetés folyamán felvetett kérdések és válaszok kapcsán felmerül, hogy — mint Rácz Tibor esetében is — megteszünk e' mindent zenei kultúránk ápolása és fejlesztése érdekéljen? Nem kallódnak e el olykor a tehetségek a szereplés vagy a támogatás hiányában? Szeretnénk remélni, hogy a kérdések feleslegesek, és még sok ilyen zenésszel találkozhatunk majd a közeljövőben. MOLNÁR LÁSZLÓ A szünidő nemcsak szünidő A PEDAGÓGUSOK VAKÄCIÔJA Nyár van, üdülnek a tanulók, vakációznak a tanítók. Talán senki sem irígyli a diákok megérdemelt szabadságát. Viszont annál többen ütköznek meg a pedagógusok két hónapján. „Jó azoknak, könnyű azoknak, hisz egész nyáron nem csinálnak semmit.“ Gyakran hallunk ilyeneket és ehhez hasonló megjegyzéseket. Nemrégiben felkerestem néhány tanítókollégámat, hogy elbeszélgessünk arról, mit csinálnak, mivel foglalkoznak a nyári szünet alatt. Sebény Ferenccel a Balog nad Iplom i (Ipolybalogi) Alapiskola igazgatóhelyettesével dolgozószobájában beszélgettünk. Asztalán könyvek és jegyzetek tornyosultak. Talán szerénységével magyarázható, hogy nem akarta elárulni, min dolgozik. Én viszont már előzőleg értesültem arról, hogy egy módszertani tanulmányt ké9zít. Címe: Tapasztalataim a zeneoktatás terén az 1.—5. osztályban. — A munka már januártól készül, de egyéb elfoglaltságaim miatt sokszor félbe kellett szakítani — mondja Sebény Ferenc. — Huszonöt éve tanítok zenét. Azóta sok-sok metodikai cikket olvastam, és magam is rengeteg módszert kipróbáltam. Szívesen végzem munkámat, 9 pedagógusi működésem alatt szerzett tapasztalataimat, észrevételeimet, ha azok hasznosak lehetnek, másoknak is szeretném átadni. — S hogy mit csináltam még ezenkívül? — Júliusban részt vettem egy tanfolyamon Poprá- don, ahol olyan előadókat képeztek, akik majd a zeneoktatás új módszereit ismertetik az iskolák zeneszakos tanítóival. Ezenkívül voltam egy néprajzi szemináriumon, melyet a Járási Népművelődési Otthon szervezett. Szívesen foglalkozom ugyanis folklórral. Különösen a népdalok érdekelnek. A szünet hátralevő részében -szeretném még folytatni a megkezdett népdalgyűjtési munkámat. Jó lenne majd a CSEMADOK munkáskórusával és az iskola énekkai’ával a legújabban felkutatott népdalokat betanítani. Bodonyi Andrást, a seöiankyi (szécsénkei) iskola tanítóját csak azok nem ismerik Ipolyság környékén, akik lávol állnak a kultúrától. Karnagya a szécsénkei egyesített szövetkezet munkáskórusának, tagja a Madách Imre Irodalmi Színpadnak, vezetője a Horné Seme- rovce-i (felsőszemerédi) Kincskeresők folklórcsoportnak, s még számtalan vidéki kultúr- csoport munkáját segíti. Beszélgetésünkből kiderült, hogy 6 sem unatkozik a szünetben. — Július első felét Léván és a lévai járás falvaiban töltöttem — mondja. — Részt vettem a CSEMADOK KB által rendezett néprajzi szemináriumon, majd a járás kultúrcsoportjaival folytattam megbeszélést a jövő évi Zselízi-napokkal kapcsolatban. Elő kell készíteni az együtese- ket, mert lövőre «1 lévai Járá9 magyar falvai mutatják be folklórkincsüket Zselízen. Bodonyi András elárulta, hogy a szünetben is sokat foglalkozik zeneszerzéssel. Csehszlovákiai magyar költők legszebb verseit szeretné megzenésíteni. Trevalecz Lászlót Ipeľské Predmeslien (Ipolyhídvégen) kerestem fel. Takaros lakása kö rül szorgoskodott. — A ház kö rüli munkák nagy részére csak most jut időm — mondja a fiatal pedagógus. — S a ,,há zon kívül“ is csináltál valamit a nyáron? — Természetesen. Július elején továbbképző tan folyamon voltam Nitrán. Aztán felléptem citerazenekarunkkal Gombaszögön. Jelenleg az Ipoly sági Honti Napokra készülünk. A fellépő menyecskekórust ki séri majd citerazenekarunk. Trevalecz László, aki egyben a CSEMADOK helyi szervezetének is az elnöke, javasolta, hogy írjak Záhorszky István fiatal tanítóról is. Ü ugyanis már nem lakik Ipolyhídvégen, de nem tud elszakadni a falutól. — A közeli Ipolyságról gyakran kijár Hídvégre, s valamennyi kultúrmunkába lekapcsolódik. Tagja a citerazenekar- nak, a vegyeskórus-nak, és nagyon sokat segít a kulturális rendezvények előkészítésében. Gombaszögön is ott volt velünk — mondja. — Jelenleg a járás mezőgazdasági dolgozóinak gyermekeivel Siófokon tartózkodik úttörőtáborban. 0 is sokat dolgozik a nyáron, hisz a szünidő nemcsak szünidő! csaky karoly ÛJ FIL MEK A SZÖKEVÉNY ÉLETE (szlovák) Lehet, hogy egyesek a cím láttán bűnügyi történetre következtetnek. Aki ilyen elvárásokkal ül be a nézőtérre, talán csalódik, mert az új szlovák film nem krimi' — bár az alkotás nem mentes e műfaj elemeitől sem. A szökevény életének cselekménye a megszállás, a háború éveiben játszódik. Már megint háborús film — gondolhatják egyesek. Milyen elkop- talolt téma! Valóban, a téma nem újszerű, de új köntösben jelentkezik. Mert az alkotók nem arra r -kedtek. hogv zodott el a zűrzavaros helyzetben, nem tudta kihez tartozik, inkább csak ösztönösen meg érezte, hol az igazság. Egyenes jelleme, becsülete diktálta így. Örökösen szökésben volt, bujdosott... míg több évi küzdelem, kegyetlen megpróbáltatás után a Csapajev partizánegység katonája, majd parancsnoka lett. Jozef Reíucha filmjében izgalmasan követi nyomon Kuko- relli sorsát, bemutatva azt az utat, melyben a legendás hős eljutott a tudatos ellenállásig. Az alkotó arra törekedett, hogy Milan Kťiažko a szlovák film főszerepében már sokszor elmondott eseményeket idézzék és az isimert tényeket elevenítsék fel. A háború, a megszállás sötét évei tulajdonképpen csak a film hátterét, keretét adják, a lényeg annak az elemzése vizsgálata, milyen körülmények között bontakoznak ki azok a típusok, történelmi helyzetek, sajátosságok, amelyek a harcokban, a küzdelemben meghatározzák az egyén cselekvéseit, sorsát. Az alkotók az emberi sors művészi magyarázatait keresik a történelem menetében, a személyiség és a közösség kapcsolatát, szereplehetőségeit ábrázolják. S leszik mindezt Ľudovít Kukorelli, szlovák repülőpilóta életének bemutatásával. A film főhőse Ľudovít Kukorelli, aki Csehszlovákia fasiszta megszállása után megtagadta a kötelességteljesítést, inkább a megtorlást vállalta. Nem volt hajlandó megalkudni s az új rendszer hű kiszolgálója lenni. A rettenthetetlen politikai lázadó eleinte nehezen igamegrajzolja Kukorelli portréját, igaz, élethű képmását. Kerülte a hatásvadászást, a felszínes külsőségeket, jóllehet maga a téma és a feszült drámai helyzetek magukban hordják ennek veszélyét. S egyéb buktatókat is rejtenek. Csak a mértéktartó ábrázolás és a főhőst alakító Milán Kiíaiko visszafogott játéka tette lehetővé, hogy Ku- korelli mozgalmas, váratlan fordulatokkal teli élete, emberi nagysága, igazi lénye minden pátosztól mentesen rajzolódik ki előttünk s a fiatal repülő nem magasztosul plakáthőssé. Pedig egy legendás hős életének filmrevitele könnyen tévútra juttathatja az alkotókat, akik szinte észrevétlenül a kalandelemek túlhangsúlyozásának a hibájába esnek. Az alkotócsoportnak sikerült ezeket a buktatókat elkerülnie s ennek eredményeként valóban figyelemre méltó filmet alkottak, olyan müvet, melyben a tartalom és a forma teljes összhangban van, a kettő kölcsönösen kiegészíti egymást. jelenei a iumomus haragszik című filmből; előtérben Louis de l unés és Jean Marttis A francia vígjáték — így tartja a közhit" — könnyed és mulatságos. Nos, a Fantomas- serozat erre a megállapításra alaposan rácáfol. Mert André llunebelle rendezőt igazán nem lehet igényességgel vádolni. Tíz esztendős munkácskája a Fan- tomas sorozat harmadik darabja, s az igénytelen kommersz- produkció jellegzetes példánya. (Évekkel ezelőtt láthattuk a sorozat két első darabját is, Fantomas és Fantomas a Scot lanti Yard ellen címmel.) Louis de Funés-nek és Jean Marais-nek nem kell cégér. A nézők bizonyára nem haragszanak, hogy évek múltán ismét viszontlátják őket, azaz Fantomast és Juve felügyelőt, de talán nem is bosszankodnak túlságosan, hogy ebben a szerepben utoljára találkoznak velük. A Fantomas-sorozat ugyanis igen olcsó nyári mulatság, csak nagy kánikulában, hűvös nézőtéren viselhető el. A DEFA stúdióban készült a Hívja a rendőrséget című kri- imsorozal, melynek néhány darabját már korábban láthattuk. Most az ligy madonnával több című részt vetítik a mozik. A krimiben ismét találkozhatunk az előző részekből ismert nyor mozópárral, akit férgen Froh- riep és Sigrid Gühler alakít. ~ym— EGY MADONNÁVAL TÖBB ____________(NDK-beli) FA NTOMAS HARAGSZIK_________________(francia)