Új Szó, 1975. augusztus (28. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-03 / 31. szám, Vasarnapi Új Szó

H osszúkás, emeletes épület a Mlieö- nói (Tejfalusi) Egységes Földmű- vesszövetkezet központi irodahá­za. Az utcáról az épület bejára­táig kibetonozott gyalogút vezet, az út két oldalát nyíló piros rózsák szegé­lyezik. Jobbra egy keskenyebb betonút ágazik el, mely kettéosztja az épület előtti füves területet és a rózsaágyáso- kai. Közvetlenül a bejárat előtt két hatal­mas tábla hívja fel az érkező figyel­mét. Meglepő a táblák tetszetős formá­ja, de méginkább az üvegajtók mögött elhelyezett anyag aktuális mondaniva­lója. Az egyik táblán grafikonok és számok ismertetik a szövetkezet gaz­dálkodási eredményeit, míg a másik az aratás, a szalmagyűjtés és a szán­tás pillanatnyi helyzetéről ad áttekin­tést. Az egyes munkák állását más-más színű grafikonok jelzik, a fényképeken pedig a kombájnosok, a kazalozók cso­portja látható munka közben. Aktuális, színes, könnyen áttekint­hető és sokatmondó anyag. Mondjuk ki őszintén, kevés mezőgazdasági üzem­ben találkozik hasonlóval az ember. Az igaz, az sincs úgy mindenütt, amiért ezúttal e szövetkezetbe látogattunk. Közvetlenül akartunk meggyőződni ar­ról, hogy a szövetkezetben mit tettek a munkakörülmények megjavítása érdeké­ben, és- hogyan gondoskodtak a dol­gozókról. Egyszóval mi az, amiért az ilyen jellegű szocialista versenyben ta­valy a Dunajská Streda-1 (dunaszerda­helyi) járásban az elsők lettek. — A szocialista mezőgazdasági nagy­üzemi termelésben vitán felül hatalmas szerepe van a technikának, viszont egy pillanatra sem hagyhatjuk figyelmen kívül a legfontosabb termelőerőt, az embert. Ismereteinek állandó bővítése meletf munkakörülményeinek szünte­len javítása és a róla való gondosko­dás terveink és munkánk elmaradha­tatlan részei — mondta Fehér Károly, a szövetkezetben működő pártbizottság elnöke, miután megtudta jövetelem okát. Szavainak igazolására előbb egymás után sorolni kezdte a konkrét példá­kat és a bizonyító adatokat, majd hir­telen gondolt egyet, és egy kis kör­utat javasolt. — De amiről beszélünk, azt azon­nal meg is nézhetnénk — mondta, és én szívesen elfogadtam ajánlatát. Első utunk a Samoríni (somorjai] te­lep felé vezetett, ahol fejősteheneket és hízósertéseket tartanak. — A szövetkezet első lakótömbje — mutatott kísérőm útközben az egyik négylakásos épületre. — Az állatte­nyésztők lakják, rövidesen az újabb négylakásos tömböt is átadjuk. Az épület előtt gyermekek játszottak, a második tömböt pedig már felhúzták mellette. Ha ezt is befejezik, kezdik a továbbit, hiszen 1980-ban a szövetkezet­nek már 32 lakásegysége lesz. Rövidesen megérkeztünk a telepre. Az elnök szavairól már közvetlenül a telep bejáratánál meggyőződhet az ember. A kapun belül hatalmas virá­gos ágyás van, körülötte lebetonozott terület. Az istállók a kaputól jobbra és balra két sorban húzódnak. Előt­tük betonút vezet, a beton utak közötti csaknem 100 méter széles területet pe­dig egészen az istállósor legvégéig fü­ves tér tölti ki, több köralakú virág­ágyással tarkítva. A bejárattól balra a mázsaház, azon túl pedig a szociális épület látható. — Volt irodaépületből alakítottuk át — mondta a pártelnök, közben be­néztünk a zuhanyozókba és az öltözők­be. Közvetlenül az épület bejáratánál egy hatalmas fekete tábla függ, erre külön is felhívta a figyelmemet. — A telepvezető naponta feljegyzi, hogy melyik fejő mennyit fejt, így mindenki összehasonlíthatja átlagát a régebbi és mások fejési eredményei­vel Amióta ezt bevezettük, napi egy literrel emelkedett a telep fejési át­laga m félreértések elkerülése végett hangsúlyozni szeretném. hogy nem újonnan épített, hanem régi telepről van szó. Hasonlót 10—15 évvel ezelőtt sok szövetkezetben építettek. — Évekkel ezelőtt bizony itt is sáro­sak voltak az utak, egy-egy kiadós eső után nem tudtuk, merre menjünk, hogy gumicsizmánk bele ne ragadjon a sár­ba — mnndta Hidassv Teréz mázsames­ter Közben Uszacsop Márta, a szövetke­zet mellett működő nőbizottság alelnöke Is hozzánk csatlakozott. — örülünk az új környezetnek, de egyben ápoljuk és védjük is. Szabad időnkben kapáljuk és öntözzük a vi­rágokat. A telepen dolgozók a környe­zet szépítésében ötszáz brigádéra le­dolgozását vállalták Persze az utóbbi években nemcsak a telep udvara változott meg. Korsze­rűsítették a tehénistállókat, vagyis gépesítették a termelést. A szövetke­zet építő csoportja jelenleg az ezres sertéshizlaldát korszerűsíti. Ha el­készül. két ember teljesen gépesített állattartás mellett évente 40 vagon sertéshúst fog itt kitermelni. — A város szomszédsága és Brati­slava közelsége a korszerűsítést egye­nesen megköveteli. Az embereknek megfelelő munkakörnyezetet és szabad napokat kell biztosítani. Ez Icorpa- rancs — summázta a végső tanulságot kísérőm már az autóban. — És most hová — kérdeztük csak­nem egyszerre, kölcsönösen egymástól. Ismét kölcsönös mosoly, majd kísé­rőm több helyet is javasolt. Tehette, hiszen csak az elmúlt évben a szövet­kezet területén 5200 négyzetméter utat portalanítottak, átadtak három szociá­lis épületet, 35 ezer négyzetméter terü­letet füvesítettek be, kiültettek 25 ezer négyzetméter virágágyást és 400 dísz­bokrot. A szépítés természetesen több munkahelyet érintett, így volt miből választani. Végül is a somorjai gépja­vító mellett döntöttünk. A munkakörnyezet javításának „sze­le“ itt is érezhető. Körbefutó beton­úink még nincsenek, de az udvarról már a kerítésen kívülre telepítették az autómosót, mivel ettől az udvaron min­dig nagy volt a sár. A műhelyekben központi fűtés van. s az új garázsban pedig 25 traktor és két teherautó fér el. — Most vettük — mutatott kísérőm az udvaron álló új autóbusz-utánfutóra. — Míg megkapjuk az autóbuszt, addig traktorral vontatva ezzel fogjuk szállí­tani a munkásokat. Két éve ugyanis társultunk a somorjai, bácskai és a vajkai szövetkezetekkel, s mivel azok ezt megelőzően már szintén társultak, jelenleg hét község mezőgazdasági dolgozóit egyesítjük. Az embereknek üzemen belüli szállítása tehát lénye­ges követelmény. Feltűnt, hogy az udvaron nem he­vernek szanaszét kiselejtezett gépek, rozsdásodó vasroncsok. Amikor aztán ilyesmit a tejfalusi telepen sem lát­tam, észrevételemet a pártelnökkel is közöltem. — Rozsdásodó géproncsokat nálunk hiába keresne, elvünk ugyanis, hogy azoknak a vasgyűjtőben a helye. Télen, váigy ha esik és jut rá időnk a gép­roncsokat szabdaljuk és szállítjuk el. Tavaly öregvasért 46 500 koronát kap­tunk. Talán hangsúlyozni is felesleges, hogy a tejfalusi részlegen is hideg­meleg vizes zuhanyozók állnak az ott dolgozók rendelkezésére. Az öltö­zőkben a fogasokon függ a munkaru­ha, etetés vagy fejés előtt ezeket ve­szik fel az emberek. — Kezdetben még nehéz volt, egye­sek mondták is, minek az Ilyesmi. Ké­sőbb aztán az etetők, fejők is meg­szokták, hogy munkába jövet a kapu­tól egyenesen ide jönnek, átöltöznek, munka után pedig lezuhanyoznak, majd az utcai ruhában mennek haza — mondta Csóka Ferenc telepvezető, mi­közben végigkísért a szociális épület szobáin. Elbúcsúztunk, és éppen délfelé járt az idő, amikor a pártelnökkel visszaér­keztünk a központi irodaépület elé. Velünk egyidőben egy traktor is ér­kezett, utánfutójáról napbarnított idő­sebb és fiatalabb férfiak szálltak le. — A kazalozó csoport tagjai — mond­ta a pártelnök. — A falu mellett dol­goznak, így ma bejöttek ebédre. Akik távolabb dolgoznak, azoknak természe­tesen kivisszük az ebédet. Az állandó jellegű munkahelyeken berendezett ebédlősarkaink vannak, míg az átme­neti munkahelyekre — így például az aratóknak is — a tányérokat és az evő­eszközöket is kivisszük. Erre a célra külön két autónk van. Télidőben a sző­lőbe például rendszeresen viszünk for­ró teát, vagy ősszel a kukoricába még éjszaka is kivittük a forró teát. A konyha föszakácsa Czvedler Júlia. Évközben általában 60—70 embernek főznek naponta, de Ilyenkor nyáron a napi 160 ebéd is elkel. Továbbá meg­közelítően negyven ebédet főznek a falu nyugdíjasainak, elsősorban a volt szövetkezeti tagoknak. Az aznapi me­nü zöldségleves és vajbabfőzelék pör­költtel. Hogy ízlett, azt a jóízűen ebé- delők is bizonyították. A teljesség kedvéért még el kell mondani, hogy a szociális és kulturális alapból jelentős összeget fordítanak a dolgozók munkaruháira is. Az elmúlt évben valamennyi tag átlagosan 276 ko­ronáért kapott munkaruhát, és a szö­vetkezet 300 ezer koronával járult hoz­zá a tagok gyógykezeltetéséhez, üdülé­séhez és kirándulásaihoz. Ez utóbbi az idén is hasonló összeget tesz ki. Az egyes kirándulásokon, üdüléseken és tanulmányutakon ebben az évben megközelítően 300 tag vesz részt, u tagok gyermekei közül pedig 120-an üdülnek különböző pionírtáborokban. — így van ez, a fejlődés törvény- szerű — mondta elgondolkodva a párt­elnök. — Az a mezőgazdasági dolgozó, aki az egyéni gazdálkodás idején még a legközelebbi városba is csak ritkán jutott el, ma a Magas-Tátrában, a Szovjetunióban, vagy az Adriai ten­ger partján nyaral. Persze az is igaz, hogy valamikor nem fejtünk annyi tejet, egyénenként nem termeltünk ki annyi húst, és az aratás után az átlag­hozamok nem ötven. hanem alig húsz mázsán felül voltak. Más a munka, más az eredmény, tehát valóban tör­vényszerű, hogy az életnek, a gondos­kodásnak is másnak kell lennie. EGRI FERENC A kazalozók csoportjában ízlik uz ebécl. (A szerző felvételei) A mázsaház és rendezett környéke. At Aratási híradó rendszeresen ismertette a betakarítást munkák pillanatnyi helyzetét. Balról Fehér Károly pártelnök.

Next

/
Thumbnails
Contents