Új Szó, 1975. augusztus (28. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-13 / 189. szám, szerda

AZ EURÖPAI BIZTONSÁGI CS EGYÜTTMŰKÖDÉSI ÉRTEKEZLET

ZÁRÓOKMÁNYA

1975.

VIII. 13.

(Folytatás a 6. oldalrólI

tó munkákban, az adatgyűjtésben, feldolgozásban és terjesztésben való alkalmazásukat;

Űrkutatás. A kozmikus térség kutatásai és a Tőid természetes erőforrásainak és bioszférájának tanulmányozása távolsági szondázással, főként szputnyi- kok és nakétaszondák alkalmazásával;

Az élctknrnyezet kutatása. Az emberi életkörnyezettel kapcsolatos konkrét tudományos és műszaki problémák kutatása.

Az együttmíüködés formái és módszerei

Annak a véleményüknek adnak kifejezést, hogy a tudományos-műszaki együttműködésben főként a következő formákat és módszereket alkalmazzák:

— könyvek, időszaki és más tudományos-műszaki kiadványok és anyagok cseréje és terjesztésük az érdekelt szervezetek, tudományos-műszaki intézmények, vállalatok, tudósok és szakemberek között, valamint részvétel e kiadványok kivonatolására és jegyzékeinek összeállítására vonatkozó nemzetközi programokban;

— a tudósok és szakemberek cseréi és látogatásai, valamint egyéb közvetlen kapcsolatai kölcsönös egyezmény és más megállapodások alapján olyan célból, mint konzultációk, előadások tartása és kutatások végzése, beleértve ezzel kapcsolatban laboratóriumok, tudományos könyvtárak és egyéb dokumentációs központok használatát is;

— nemzetközi és nemzeti konferenciák, szimpóziumok, szemináriumok, tanfolyamok és egyéb tudományos-műszaki jellegű értekezletek rendezése külföldi tudósok és szakemberek részvételével;

— kölcsönös érdekeltségű programok és tervek közös kidolgozása és megvalósítása az összes érdekelt felek közötti kölcsönös konzultációk és megállapodás alapján, beleértve, ahol ez lehetséges és célszerű, a ku- tások tapasztalatainak és eredményeinek cseréjét, valamint a kutatási programok egybehangolását a tudományos és technológiai kutató intézetek és szervezetek között;

— a kereskedelmi utak és módszerek felhasználása az élenjáró tudományos-műszaki tapasztalatok tanulmányozására és átadására, beleértve a cégek és vállalatok közötti együttműködésről való kölcsönösen előnyös megállapodásokat az általuk egyeztetett területeken, valamint, ahol ez célszerű, közös tudományos-kutatási és fejlesztési tervek és programok megvalósítására;

Kívánatosnak tartják, hogy idősza- konkint vélemény- és információcserét folytassanak a tudományos politika térién, főként a kutatások irányának és megszervezésiének közös problémáival kapcsolatban, valamint a nagy tudományos és kísérleti berendezésiek közös alapon való jobb kihasználására vonatkozó kérdésekkel kapcsolatban;

a tudományos és műszaki együttműködés kibonatkoztatása során ajánlják, hogy az együttműködésnek e dokumentumban megmutatott formái és módszerei mellett teljes mértékben használják ki a két- és sokoldalú együttműködés érvényes gyakorlatát, beleértve a regionális és szubregionális együttműködést;

Ajánlják továbbá a technikai kérdésekkel foglalkozó fennálló kormányközi és nem kormányközi nemzetközi szervezetek meglevő és potenciális lehetőségeinek hatékonyabb felhasználását az információ- és tapasztalatcsere megjavítására, valamint az együttműködés más formáinak kibontaköztatására általános érdekeltségű területeken, mint például— az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága keretiében tanulmányozzák a sokoldalú együttműködés bővítésének lehetőségeit, tekintetbe véve a különféle nemzetközi szervezetekben a tervek és kutatások megvalósítása során felhalmozott tapasztalatokat, valamint értekezletek, szimpóziumok, továbbá olyan kutató és munkacsoportok létrehozásának lehetőségeit, amelyek lehetővé tennék a fiatal tudósok és mérnökök találkozását az őket érdeklő területek vezető szakembereivel;

— a nemzetközi tudományos-műszaki együttműködés programjaiban, köztük az UNESCO és más nemzetközi szervezetek programjaiban való részvételükkel segítsék elő az állandó haladást olyan programok céljainak elérésében, mint amilyen elsősorban az UNISIST programja, különleges figyelmet fordítva a tájékoztatás, a műszaki tanácskozás, információ-ellátás és adatfeldolgozás fejlődési irányainak meghatározásával kapcsolatos kérdésekre.

Életkörnyezet

A részvevő államok,

megerősítve, hogy az életkörnyezet védelme és javítása, valamint a természet védelme és erőforrásainak ésszerű felhasználása a mai és a következő nemzedékek érdekében egyike azoknak a feladatoknak, amelyeknek nagy jelentőségük van a népek jóléte és minden ország gazdasági fejlődése szempontjából, és hogy a környezetvédelem számos problémája, főként Európában, csak szoros nemzetközi együttműködéssel oldható meg, elismerve, hogy minden részvevő állam a nemzetközi jog alapelveivel összhangban, az együttműködés szellemében köteles intézkedéseket tenni annak érdekében, hogy a területén folyó együttműködés ne legyen oka más állam vagy az állami joghatóságon túl eső vidékek életkörnyezete rosszabbodásának,

úgy vélve, hogy mindenféle környezetvédelmi politika sikerének az a feltétele, hogy a lakosság összes kategóriái és társadalmi erők felelősségüket felismerve, elősegítsék az életkör- nyiezet védelmét és javítását, ami szükségessé teszi az állandó és elmélyülő felvilágosító munkát, főként az ifjúság körében,

a szerzett tapasztalatok alapján megerősítve, hogy a gazdasági fejlődést és a műszaki haladást össze kell egyez tetni az életkörnyezet védelmének és a történelmi és kulturális értékek megőrzésének feladatával, hogy az életkörnyezet károsodását a legjobban előzetes intézkedésekkel lehet elkerülni és hogy a természeti források felhasználása és fejlesztésük tervezése során intézkedéseket kell tenni a természet ökológiai egyensúlyának megőrzésére,

Az együttműködés céljai

kifejezik egyetértésüket, főként az együttműködés következő céljaival:

— az életkörnyezet természetüknél fogva sokoldalú,, kétoldalú regionális és szubregionális jellegű problémáinak tanulmányozása, tekintettel megoldásukra, valamint a környezetvédelmi problémák komplex tudományos megközelítésének támogatása;

— a nemzeti és nemzetközi környezetvédelmi intézkedések hatékonyságának fokozása a tényezők gyűjtésére és elemzésére, a környezetszennyezettség! problémákkal kapcsolatos ismeretek bővítésére és a természeti erőforrások ésszerű fel- használására használt módszerek összehasonlításával és — ha alkalmasnak bizonyul, egybehangolásával, információk cseréje, fogalmak egyeztetése és a lehetőséghez képest közös környezetvédelmi technológia elfogadása útján;

— a szükséges intézkedések megtétele a környezetvédelmi politika egymáshoz közelítésére és ahol ez célszerű és lehetséges, egybehangolására;

— az életkörnyezet védelmét és javítását szolgáló berendezések kifejlesztése, gyártása és tökéletesítése és állapotuk figyelemmel kísérése terén szervezeteik, vállalataik és cégeik nemzeti és nemzetközi szinten tett erőfeszítéseinek támogatása ott, ahol ez lehetséges és célszerű.

Az együttműködés területei

E célok elérése érdekében a résztvevő államok felhasználnak minden megfelelő lehetőséget, hogy együttműködjenek a környezetvédelmi kérdésekben, főként azokon a területeken, amelyeket az alábbi példák szemléltetnek: Harc a levegő szennyezése ellen. A szilárd fűtőanyagok és a kipufogó gázok kéntelenítése; harc a nehéz fémek, részecskék, aerosolok okozta levegőszennyezés ellen, amit különösen szállítási eszközök, erőművek és ipar- vállalatok okoznak; a levegő szennyezése és következményei megfigyelésének és ellenőrzésének rendszerei és módjai, a nagy távolságokra ható szeny- nyézőkre vonatkozóan is.

A vizek védelme a szennyezéstől és az édesvizek felhasználása. A vizek, főként a több állam területét átszelő folyók és nemzetközi tavak szennyeződésének megakadályozása; a víz minősége javításának technikai módjai;

az ipari és városi szennyvíz tisztítási módjainak és eszközeinek továbbfejlesztése; az édesvízforrások értékelésének módjai és felhasználásuk megjavításában, főként a szennyezés csökkentlését és az édesvíz fogyasztásának , csökkentését biztosító termelési folyamatok kialakításával;

A tengeri környezet védelme. A részvevő államok tengeri környezetének, különösen a Földközi-tengernek védelme a szárazföldről, valamint hajókról és más úszótestekről származó szeny- nyező anyagoktól, különösen pedig a tenger hulladékokkal és más anyagokkal való szennyezésének megakadályozására vonatkozó londoni megállapodás I. és II. mellékletének jegyzékén szereplő ártalmas anyagoktól; a tenger ökológiai egyensúlya és élelmiszerkörforgása fenntartásának problémái, különösen amelyek a tengerekben és a tengerfenéken levő biológiai és ásványi források felkutatása és kiaknázása következtében merülhetnek fel;

A talaj és a földek kihasználása. A földek hatékonyabb kihasználásának problémái, beleértve a talajjavítást, a földek művelhetővé tevését és rekultivációját; harc a talajszennyezés, a víz és szél okozta erózió, valamint a talaj elértéktelenedésének más formái ellen; a föld termékenységének fenntartása és fokozása a műtrágyák és mérgező vegyszerek alkalmazása lehetséges negatív következményeinek tekintetbe vételével;

Természetvédelem és természeti rezervátumok. A természet és a rezervátumok védelme, a meglevő genetikai erőforrások, különösen a ritka állat- és növényfajták védelme és megőrzése; a természeti ökológiai rendszerek védelme; rezervátumok és más őrzött tájrészek és vidékek megszervezése, beleértve tudományos kutatásokra, turizmusra, pihenőre és egyéb célokra való felhasználásukat;

A lakott vidékek életkörnyezetének javítása. Az életkörnyezetnek a közlekedéssel, a lakott területekkel, a termelési övezetekkel, a városfejlesztéssel és tervezéssel, a vízellátási és csatornarendszerekkel kapcsolatos problémái; a zaj káros hatásának felbecsülése és a zaj elleni harc módjai; a hulladékanyagok gyűjtése, feldolgozása és hasznosítása, beleértve az anyagok kivonását és újra körforgásba bocsátását; biológiailag nem bomló anyagok pótlóinak kutatása;

Alapvető kutatások, megfigyelések, előrejelzések és az életkürnyezet változásainak értékelése. Az éghajlat, a tájkép, és az ökológiai egyensúly természetes tényezők és emberi tevékenység hatására történt változásainak tanulmányozása; a növény- és állatvilágban az életkörnyezet szennyezettsége folytán lehetséges genetikai változások előrejelzése; a statisztikai adatok egybehangolása, az életkörnyezet megfigyelésére vonatkozó tudományos koncepciók és rendszerek, a bioszféra változásaira vonatkozó megfigyelési, és értékesítési standartizált módszerek kidolgozása; a szennyezettségi szintnek és az életkörnyezet elértéktelenedésének hatása az ember egészségére;

az életkörnyezet különféle szennyezőire vonatkozó kritériumok és normák, valamint a különféle fajta termékek termelésére és felhasználására vonatkozó előírások tanulmányozása és fejlesztése;

Jogi és közigazgatási intézkedések. Környezetvédelmi jogi, és közigazgatási intézkedések, beleértve az életkörnyezet állapotára kiható cselekedetek értékelésére vonatkozó kritériumok meghatározásának rendjét.

Az együttműködés formái és módszerei

A résztvevő államok kijelentik, hogy a környezetvédelemmel és az életkörnyezet javításával kapcsolatos problémákat mind két-, mind sokoldalú alapon oldják meg, beleértve a regionális és szubregionális alapon történő megoldást is, az együttműködés meglevő formái és szervezeti struktúrái mellett. Kibontakoztatják együttműködésüket a környezetvédelem terén, tekintettel főként az emberi életkörnyezetre vonatkozó stockholmi nyilatkozatra, az ENSZ Közgyűlésének és az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága párizsi környezetvédelmi szimpóziumának vonatkozó határozataira.

A résztvevő államok arra fognak törekedni, hogy környezetvédelmi együttműködésük főként a következőképpen valósuljon meg:

— tudományos—műszaki adatok, dokumentációk és kutatási eredmények, köztük a műszaki és gazdasági tevékenység életkörnyezetre kiható lehetséges következményei meghatározásának módszereire vonatkozó információk cseréje;

— értezeletek, szimpóziumok ős szakértői tanácskozások rendezése;

— tudományos dolgozók, szakemberek és tudományos gyakorlatot folytatók cseréje;

— különféle környezetvédelmi problémák tanulmányozásával és megoldásával kapcsolatos programok és tervek közös fejlesztése és megvalósítása;

— ahol alkalmas és szükséges, a környezetvédelmi standardtok és normák egybehangolása főként abból a célból, hogy elkerüljék a lehetséges kereskedelmi nehézségeket, amelyek a termelési folyamatokat érintő ökológiai problémák megoldására irányuló erőfeszítésekkel kapcsolatban merülhetnek fel és amelyek a termelt áruk olyan tulajdonságainak a biztosítását érintik, amelyek kielégítik a környezetvédelmi követelményeket;

— az érdekelt felek megállapodása szerint konzultációk különféle környezetvédelmi szempontokkal, különösen nemzetközi kihatású porblémákkal kap csolatban.

Ezenkívül a résztvevő államok fejlesztik együttműködésüket:

— elősegítve a nemzetközi jognak mint az emberi környezet védelme és javítása egyik eszközének progresszív fejlődését kodifikáclóját és alkalmazását, beleértve' azokat az alapelveket és gyakorlatokat, amelyeket a környezet szennyezése és a joghatóságokon vagy ellenőrzésükön belül kifejtett és más országokra és tájakra is kiható tevékenység okozta más károsodás ellen érvényesítenek;

— támogatva és elősegítve a vonatkozó nemzetközi megállapodások, melyeknek ők is részvevői, megvalósulását, főként azokét, amelyek megelőzésre és harcra irányulnak a tengerek és édesvizek beszennyezése ellen, ajánlva az államoknak a már aláírt egyezmények ratifikálását, valamint megvizsgálva annak lehetőségét, hogy csatlakozzanak más vonatkozó megállapodásokhoz, amelyeknek jelen időben nem résztvevői;

— elérve ott, ahol célszerű és lehetséges, a különféle együttműködési területek bevonását az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága munkaprogramjaiba és támogatva az ilyen együttműködést e bizottság és az ENSZ környezet- védelmi programja keretében, tekintetbe véve olyan más illetékes nemzetközi szervezetek tevékenységét, amelyeknek ők is tagjai;

— széleskörűen alkalmazva az együttműködés minden válfajában a nemzeti és nemzetközi forrásokból eredő információkat, beleértve a nemzetközi szinten egyeztetett kritériumokat, emellett kihasználva a különféle illetékes nemzetközi szervezetek lehetőségeit és eszközeit is.

A résztvevő államok kifejezik egyetértésüket a konkrét intézkedésekre vonatkozó következő ajánlásokkal:

— nemzetközi együttműködés útján ki kell dolgozni légszennyező anyagok nagy távolságra való eljutása megfigyelésének és értékelésének széles körű programját, kezdve a kéndioxiddal, a továbbiakban pedig más szennyező anyagok felfogásával, s ezzel kapcsolatban tekintetbe kell venni az együttműködési program alapelveit, amelyeket 1974 decemberében a Norvég Légköri Kutatási Intézet meghívására Oslóban ülésezett szakértők tűztek ki;

— el kell érni, hogy az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága keretében tanulmányozzák a kormányok ama tevékenységére vonatkozó metodikát és tapasztalatokat, amely országaik azon lehetőségeinek fejlesztésére irányul, hogy eléggé teljes prognózisokat adjanak a gazdasági tevékenységnek és a technikai fejlődésnek a környezetre ható következményeiről.

Együttműködés más területeken

A közlekedés fejlesztés«

A résztvevő államok,

úgy vélve, hogy a szállítási feltételek megjavítása együttműködésük fejlődésének egyik lényeges tényezője,

úgy vélve, hogy elő kell segíteni a közlekedés fejlődését és a lényeges problémák megoldását, kihasználva a megfelelő nemzeti és nemzetközi eszközöket,

tekintetbe véve e kérdésekben a fennálló nemzetközi szervezetek, főként az ENSZ Európai Gazdasági Bi(Folytatás a 8. oldalon}.