Új Szó, 1975. augusztus (28. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-12 / 188. szám, kedd

NINCS ÉS MÉGIS VAN TEHET E CSODÁT KÉT PEDAGÓGUS? ÚJ FIL MEK ILLÜNK E EGYMÁSHOZ, KEDVES (cseh) tekben ezeket fogjuk gyakorol­ni. Kovács László néhány éve kapott Zsérén lakást. A zsé­reiek egyet kértek tőle: tegye rendbe a könyvtárat. A fiatal pedagógus ezt szívesen meg­tette. Ezenkívül színdarabokat tanított be, az ifjúsági szer­vezetben ateista előadásokat tartott, az énekkar egyik szer­vező vezetője. — Ami a könyvtárat illeti, nem volt könnyű dolgom. A?, úgynevezett könyvtár ugyanis két poros ládában volt. Hozzá­láttam a rendszerezéshez, s ma már takaros könyvtár várja az olvasókat. Munkámban Gál László, a hnb elnöke is sokat segített, erkölcsileg és anyagi­lag egyaránt. Legutóbb hatezer koronát kaptam, ebből az ol­vasószolját rendezem be. Az idősebbek mesélik, hogy nem is olyan régen itt még lenézték azt az embert, aki ol­vasott. Mert a könyvből nem lesz pénz. Ha erre gondolunk, akkor valóban szép eredmény az, hogy az 1400 lakosú község könyvtárának ma 167 állandó olvasója van. Többnyire fiata­lok és nyugdíjasok. — Legnehezebb a középnem zedéket meggyőzni. Szerintem csak személyes beszélgetések alapján lehet eredményt elérni. A múltkor az egyik helybeli lakos permetezni akart. Hosz- szas unszolás után megígérte, hogy elolvas egy szakkönyvet, ahol ezzel a munkával is fog­lalkoznak. Azóta már több szak könyvet elolvasott, sőt a szép irodalom iránt is érdeklődik. A könyveken kívül Kovács László a színjátszásnak szén teli szabad idejét. — Itt, és nyilván más falu­ban is, az emberek kedvelik a színjátszást. Nálunk például a Magyar Területi Színház soha sem járt, az utóbbi időben Nit rán sem vendégszerepei, s így falunkban az öntevékeny szín játszásnak még nagyobb szere pe van. Évekkel ezelőtt tréfás jelenetekkel kezdtük. Az idén már Dosztojevszkij Két férfi az ágy alatt című komédiáját mu tattuk be. Zsérén háromszor játszottuk telt ház előtt. Ilyen re itt még nem volt példa. — Öröm és számomra nemes feladat az emberekkel foglal kozni. Az az elvem, hogy a népművelői munka is rendsze­res legyen, ne pedig alkalom szerű, s akkor az eredmény sem maradhat el. Az elisme­rés? Számomra az volt a lég nagyobb elismerés, amikor két éve az egyik gyűlésen odajött hozzám egy idős bácsi és azt mondta: — Tanár úr, gratulá­lok az újszülött gyermekéhez. Mi majd elmegyünk, s dajkál juk, maga emiatt nehogy le mondja a színdarab betanítását. Egyébként a hivatalos elisme­rés sem hiányzik. Munkánkat a járási népművelési központ is becsüli. A népművelési ott honok versenyében másodikok lettünk. Amikor azt kérdem tőlük, minek köszönhetik ezeket az eredményeket, egyforma a vá laszuk: — Elsősorban a lelkes zséreieknek. S természetesen feleségünknek. Megérti, ha es te is gyűlésre megyünk, sőt mindkettőnk felesége latija tíz énekkurnuk is. Érdemes volt idejönni, álla pítom meg végezetül, mert nem mindennapi dolgokat tudtam meg. Zsérének nincs kullúrhá za, s a mostoha körülmények j ellenére van pezsgő kulturál s ! élete. Sokai beszélnek manap- [ ság a pedagógusok, s küjönö | sen a fiatalok passzivitásáról. [ S itt két fiatalember egészen [ mást bizonyít. Panaszkodhatna- | nak, hogy sok a munkájuk, de ők ehelyett még többet vállal­nak. Kovács László vasárnap délután olvasókört vezet/ Simek Viktor pedig szombat délután a női karral foglalkozik. Évekkel ezelőtt itt még szin- ; te a kultúra fogalmát sem is­merték, mondta egy idős bá­csi. Ma pedig országos hírű énekkar, föl kiórcsoport tevé- kenykedik, szép könyvtáruk, jól működő ifjúsági szervezetük van. Csoda ez? Nem, mert ahol ilyen lelkes és hozzáértő nép* művelők vannak, ott ez a „csoda“ minden bizonnyal meg­ismétlődik. SZILVASSY JÓZSEF í Vlastimil Hindský u cseh vígjáték főszerep limonádék, üdítő jégkockák. Egyetlen céljuk a nézők szelle­mi képességeit kevésbé igény­be vevő szórakoztatás. Az lllünk-e egymáshoz ked vés című cseh film a sikere­sebb vígjátékok közül való. Rendezője Petr Schulhoff, akit ezúttal új oldaláról Ismerhet­tünk meg, eddig ugyanis ki­mondottan bűnügyi történeteket alkalmazott filmre. Nem éppen eredeti, de azért érdekes öt­letre épül a mostani vígjátéka: a huszadik századi modern jö vendőmondóra, a számítógépre, mely behatol az ember életébe. Ez az elmés Kép irányítja ko­runk emberének sorsát, hasz­nos tanácsokkal látja el, így válik az ember segítőtársává. A számítógép segít az élettárs kiválasztásában, esetleg igazol­ja választásának helyességét, avagy helytelenségét. Ez utóbbi történik ebben a vígjátékban is. Mert Márta és Viktor, a film központi alakjai már több éves házasok, ám biztos, ami biztos, utólag szeretnék megtudni, he* a témában rejlő lehetőségeket. Petr Schulhoff munkája erősen emlékeztet OldHch Lipský film­jére, aki azzal is megpróbálko­zott, hogy a szatíra élével os­torozza és kigúnyolja a kispol­gári magatartást, az előítélete­ket, az emberek hiszékenysé­gét. Petr Schulhoff ezzel meg sem próbálkozott, megelégedett annyival, hogy a vígjátékele­mek eszköztárából merítve szó rakoztassa a nézőket. Két ségte len, hogy a sok-sok bonyodalom s nem utolsósorban a színészi játék lehetőséget nyújtott arra, hogy az alkotók kellemes per­ceket szerezzenek a közönség­nek. fana fírejchová és Vlastimil Brodský ismételten igazolta sokoldalú tehetségét és azt, hogy szinte valamennyi műfaj­ban képes szuverén alakítást nyújtani. Partnereik ismert cseh kommikusok: Regina Rázlová, Lva Jan&urová,- Josef BIáiha) Stel­la Zázvorkozá, František Fili- povský, Václav Trégl, Ji'n Lír és mások. Pielro Germi rendezőt az olasz válási törvény bevezeté­séért folytatott harc bátor szó­szólójaként ismertük. Már évek­kel ezelőtt több filmet is szen­telt ennek a kérdésnek. így pél­dául a Válás olasz módra, az Elcsábítva és elhagyatva, a Hölgyek és urak címűeket. Évek múltán a neves rendező ismét hallatni akarta a hangját s ennek eredményeként készült az Aljredo, Alfredo című film­je. (iermi a/ említett filmekben melyekből trilógia kereke­dett — gyilkos gúnnyal ábrá­zolta az álszent társadalmi kon venciókat, a vallási korlátokat. A családi élet, a férfi és a nő viszonya, a házasságon kívüli szerelem, a válás problemaliká- jával foglalkozik a most bemu­tatott szatírában is Egyetlen női sem kímél film .eben. Kissé szkeptikusan * ' -i f'""' és a nő viszonyát. Boldogság? — legyint csak a kezével. Ugyan, hiszen még nyugalomra se találhat a jámbor férfi a nők mellett. Ennek a tételnek a bizonyításában fáradhatatlan. A feleség hisztérikus, valóságos hárpia, aki pokollá teszi a riadt Alfredo életét. Aztán fel­tűnik a megmentő, egy újabb nő. Ám kiderül, hogy az új há­zasággal Alfredo csöbörből vö­dörbe került... A címszerepet az amerikai Dustin Hoffman játssza. A kitű­nő színész eléggé beleilleszke­dik Germi szatírai világába, bár az olasz temperamentum kissé idegen számára. Siefania Sund- relli, a „hisztis“ feleséget játsz sza, Carla Gravina pedig az „őrangyalt“. A szánalmas Alfre­do élete mulatságos pokol — de csak a ivr:ők s'ámára.- on -* Soha sem jártam még 2sé- ren, de a Kodály Zoltán gyűj­tötte népdalok alapján bennem élt a Zsibrica alatt meghúzó­dó táj, az ottani emberek éle­te, a falu légköre. Az elmúlt években egyre többször hal­lottam a zséreiekről. Többször láttam a csodás népviseletbe öltözött folklór-csoport jukat, legutóbb pedig a galántai Ko­dály napokon az énekkar tel jesítménye szolgált számomra is nem várt kellemes megle petéssel. A zséreiek ötödik éve próbálnak rendszeresen, s ha­zai magyar viszonylatban a csúcsra értek: az idén elnyer fék az Arany Koszorút. Ez az utóbbi nagy sikerük ösztönzőitt- okvetetlenül meg kell ismer­kedni a zséreiekkel. A faluba« idősebb emberek­kel beszélgettem először. — Ha jaj, kultúra — legyintenek —, csak az utóbbi években tanul­tuk meg ezt a szót. Sokat ro­botoltunk az egykori püspöki birtokon. Pihenésre, szórako zásra nem volt idő. Aztán egé­szen az elmúlt évekig nem akadt megfelelő ember sem, aki összefogja a falubelieket. Hébe hóba előadtak valami vi ­dámságot, körülbelül ennyi volt az egész. Az igazság az is, hogy nincs megfelelő helyiség sem. A mészgyár ebédlőjébe nemrég állítottak egy dobogót, most itt rendeznek műsorokat. De átöltözni ott sem lehet, s így a szereplők vagy jóval ko rábban cserélnek ruhát, vagy otthon öltöznek át. — Él itt két pedagógus — mondja az egyik idős bácsi —, akik néhány évvel ezelőtt vezett hároméves karmesteri tanfolyamot. Persze, szerintem nem a papír a legfontosabb. Éjjeleken át tanultam. Szak­könyveket olvastam, hangszeren, játszottam. Együtt fejlődtem a csoport tál. Szabad időm úgy- szvlván alig akadt, de megérte. Három évvel ezelőtt Ezüst Ko­szorút nyertünk. Galántán, s most megkaptuk az aranyat is. Ezután az énekkar tagjairól beszélgetünk. A csoport legifjabb tagja 14 éves, a legidősebb pedig Va- nyó Gergely bácsi, aki már túl van az ötvenen, de az együttes egyik legaktívabb tagja. Sok szép népdalt, kórusmüvet ta­nullak be. Akkor érezték ma­gukat „felnőtt“ énekkarnak, amikor előadták az Esti hangu­lat Zsérén című Kodály-feldol- gozást. Ezt a művet csak nagyon szé­pen szabad énekelni, s ez pe­dig nem kis erőpróbát jelent. Nagyon boldogok voltunk, ami­kor sikerült jól elénekelnünk. Simek Viktor ezután arról be­szél, hogy a közönséget sem volt könnyű megnevelni, a sző nemes értelmében. Először csak úgy jöttek el, ha az énekszá­mokon kívül kabarétréfákat is láthattak. A régi népszokáso­kat fölelevenítő műsorokat vi­szont szívesen megtekintették. A vezetőket és a tagokat ez rendszeres gyűjtőmunkára ösz­tönözte, s így született meg a folklór-csoport Menyasszony­kikérő ós a Sár dózás című mű­sor. — Ma már a közönség is hozzáértően hallgatja meg az énekkarunk, esetleg más ven­Az Arany Koszorús /.serei énekkar (Buday András felvétele] munkához láttak. Majdnem a semmiből szervezték meg a kul­turális életet. Azóta valahogy minden egészen más. Rövid idő múlva már az em­lített fiatal pedagógusokkal be szélgetek. Kovács László, a Nit­rát Pedagógiai Fakultás ad­junktusa, Simek Viktor pedig a £ímesi alapiskola tanítója. Ami­kor idézem az idős embereket, miszerint itt valóságos csodát művelteik, mindketten szabad­koznak: — Egyedül ugyan mit tehettünk volna? / Ez kétségtelen, ám mégis ar­ra kérem őket, meséljék el, mit is tettek az elmúlt években. — Tulajdonképpen nincs is zenei képesítésem — kezdi Si­mek Viktor. — Biológia és mű helygyakorlat-szakos tanító va­gyok, levelező tagozaton most végeztem el a képzőművészeti nevelés szakot. Szabad időmben ugyanis rajzolok. Hat évvel ez­előtt Nagykéren tanítottam, s ott volt már felnőtt és gyer­mekkórusom is. A zséreiek kér­tek meg, hogy vállaljam el szü tófalumban az énekkar meg­szervezését és vezetését. A kö­zeli Gímesen folytathattam pe­dagógiai tevékenységemet, s \gy hozzáláttam a munkához. Hát így kezdődött. S aztán az egy énekkarból négy lett. Zsé­rén ugyanis a vegyeskóruson kíviil van egy női karunk, Gi- mesen egy gyermekkórust ve­zetek, a Nitrai Pedagógiai Fa­kultáson szintén én irányítom az énekkar munkáját. Négy énekkar és nincs ze- mei képesítése — mondom fél­hangosan, ezt valahogy nem értem. Széles mosoly kíséretében kapom meg a választ. — Rövidesen lesz papír is a képesítésről. Ugyanis remé- iem, sikeresen fejezem be a Népművelési Intézet által szer­degkórus két, két és fél órás műsorát. Velünk fejlődtek ők is, s ma már aránylag .sokat tudnak Kodály Zoltánról, a kó- ruművekről, valamint a zenéről — mondja Simek Viktor. — S a tagok? » — Már régen tudják, milyen gyönyörű érzés együtt énekel­ni. Ízlésviláguk fejlődésére csupán egy példát mondok el. Amikor az első években jár­tunk vendégszerepelni, az autó­buszon szinte kizárólag operet­teket, esetleg nótákat énekel­tek. Ma viszont a buszban is a szebbnél szebb népdal járja. A sok szép eredmény mellett azért problémák is akadnak. Az énekkarban túlságosan nagy a cserélődés. Az öt évvel ezelőt­ti alapító tagok közül alig ma­radtak öten-hatan. A legna­gyobb baj az, hogy sok jóhan­gú énekes nem tudta megszok­ni a rendszeres próbát. Alihoz, hogy valaki minden szombaton eljárjon próbára, nemcsak te­hetség kell, hanem akarat, ki­tartás is. S ez az utóbbi nem egy volt énekesből is hiányzik. Az énekkarnak minimálisak az anyagi lehetőségei, jóformán semmilyen intézmény, szerv sem támogatja őket anyagilag. A helyi mészgyár illetékesei eddig egyszer sem válaszoltak a kérésre. — Pedig brigádozni is elmegyünk, ha kell, s ha kérnek, kultúrműsort is adunk —■ így ajánlkoztak az énekka­rosok, .de eddig hiába. Népvi­seletben lépnek föl, ezt min­denki maga varratja. Ha új tag jön, először varratnia kell, mert aki kilép, viszi magával a ruháját is. Mindez persze nem veszi el a zséreiek kedvét a munkától. Sim',v 1 Viktor kottákat mutat: — E héten másoltam le a ta­gok számára, a következő he­lyesen választottak-e. Természe- tesen a számítógép segítségével akarnak választ kapni a kérdés­re ... Nem ez az első hazai „szá­mítógépes“ filmünk. A múlt év végén láthattuk a Joachim, dobd a gépbe címűt, amely úgy siker«sc‘biif'n .'»fcüiá-i’ta ki 1375. Vili. 12. Jelenet az utász Itlmbnl; középén Dustin Hotmail. ď címszereplő Nyár lévén, filmforgalma­zóink jobbára könnyű műfajú filmekből állították össze a mozik műsorát. Vígjátékok, lát­ványos kalandfilmek, bűnügyi történetek — minden változat­ban és mennyiségben. Igazi ká­nikulai étrend: könnyen emészt­hető .Tkotyva lékok“ em"'*»""" ALFREDO, ALFREDO __________________________________(olasz)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents