Új Szó, 1975. július (28. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-06 / 27. szám, Vasarnapi Új Szó
„Néhány perccel a halálom előtt írom ezeket a sorokat, Egészségesnek érzem magam, telve erővel és határtalan élni akarással. Meg kell halnom. Bátran, férfiasan nézek a halál szemébe. Negyvenegy esztendőt éltem, ebből húsz esztendőt a szegény emberek ügyének szenteltem. Egész életemben becsületes, odaadó, fáradhatatlan harcos voltam, nem élveztem semmiféle kiváltságot. Egyenes ember voltam, így is halok meg, tudom, hogy ügyünk igazságos, miénk a győzelem.“ S ok közös vonás fedezhető fel Alekszej Borka- nyuk, Kárpátalja Nemzeti Hőse és július Fučík életútja között. A közeli barátság szálai, a munkásosztály érdekeiért folytatott küzdelem, a fasizmus elleni harc, a lenini- eszmék érvényesüléséért kifejtett következetes munka fűzik őket össze. Borkanyuk, a szerkesztő nem véletlenül közli lapjában Fučík Szovjetunióról írt riportjait. Azonos érdekekért szálltak mindketten síkra — elkötelezetten, szenvedélyesen írták cikkeiket. Több’ alkalommal is találkoztak. Moszkvában a Komintern kongresszusain, Kárpátalján, majd a CSKP VII. kongresszusán, ahol Alekszej Borkanyukot a Politikai Bizottság tagjává választották. Alekszej Borkanyuk, a kárpátaljai terület képviselője, a kerületi pártbizottság titkára a csehszlovák nemzetgyűlésben éles szavakkal ítéli el Beneš burzsoá politikáját, amelynek célja a dolgozók jogainak megnyirbálása a köztársaság „védelme“ ürügyén. Alekszej Borkanyuk figyelmeztetett: „... az ország fokozatosan a horogkereszt rémuralma alá keriil! Az új törvények és rendelkezések megkötik a dolgozók kezét. Erre vár a reakció.“ délzetére, Helmuth Morche német antifasiszta, I. J. Boriszjuk és Ny. V. Rudov ukránok. A repülőgép, miután ellenséges tűzbe ütközik, eltér eredeti útirányától. Fél kettő is elmúlik, amikor Pohledy község közelében földet érnek az ejtőernyősök. Fagyos, zimankós téli éjszaka fogadja őket a „szudéta vidéken“, ahol a fasiszta megszállók egységeit a ,,Volks>turra“ hnlyi alakulatai is erősítik. És a Volksturm egyik járőre felfigyel a repülőgépre, nyomon követi a „Borkanyuk csoport“ leszállását. Riadó! Partizánok! Bár a csoport tagjai jól képzett, sokat próbált katonák, a zimankós tél, hófúvás, idegen terep ugyancsak megnehezíti munkájukat. „Többen nem értették meg, vajon a partizánok miért mozognak úgy, akár egy elvarázsolt körben, miért nem menekülnek“ — emlékezik vissza Mackóvá elvtársnő. Nos, bár kiváló felszereléssel rendelkeztek, rádiójuk, megfelelő térképeik is voltak, nem maradt idejük a tájékozódásra, hiszen mintegy kétezer fasiszta eredt azonnal a nyomukba. Így azután a Borkanyuk csoport tagjai úgy változtatták a helyüket, hogy elsősorban a már „átfésült“ területek felé tehát tovább veszi útját. Lázak kínozzák, éhség gy.öt- ri. Így jut el Hraniőky községbe, ahol többek között Bronislava Wolenská-Maeková gondoskodik róla. „Amikor az ifjú nemzedéknek a fasizmus elleni harcról szólok, önkéntelenül is a Borkanyuk partizán- csoport hősi küzdelmére, mérhetetlen áldozatára gondolok“ — mondja kissé meghatottan Mackóvá elvtársnő. A Borkanyuk nevét viselő csoportnak valóban internacionalista jellege volt. Olyan emberekből tevődött össze, akik méltóak voltak a Szovjetunió Hősének a nevére. Venjamin Iljics Kolmogorcev, a csoport orvosa, akit a fasiszták súlyos sebesülésekkel szállítottak a Moravská Trebová-i kórházba, példátlan hősi helytállásról tett tanúbizonyságot. Jói tudta, hogy felgyógyulása esetén vallatni, kínozni fogják. Letépte hát sebeiről a kötést. Ekkor lekötözték a kezét. Kolmogorcev éhségsztrájkba kezdett. A fasiszták parancsára mesterségesen táplálták. Félig-med- dig felépült. Ám hiába vallatták, kínozták, Kolmogorcev ajka néma maradt. Fél teste megbénult — így halt meg 1945. február 20 án. A Drahánskái domvidék felett harminc szabad esztendő újat teremtő szele suhant végig. A jevíckói gimnáziumban Bronislava Mackóvá közreműködésével és áldozatos munkájával kis múzeum nyílt meg, Alekszej Borkanyuk múzeuma. A helyi iskola kis pionírjai szintén a legendás hírű hősről nevezték el pionírcsapatukat. Az ifjú nemzedék nem feledkezik meg felszabadítóiról, azokról, akik életüket áldozták A történelem igazolta a kommunista forradalmárt. Á burzsoázia elárulta a köztársaságot, München a Csehszlovák Köztársaság szétveréséhez vezetett, Kárpátalján 1938 ban berlini utasításra fasiszta, ún. autonóm kormány alakult, majd 1939 márciusában Horthy fegyveresei szállták meg az országrészt. Ezekben a nehéz időkben a cseh, szlovák, magyar és ukrán kommunisták mély illegalitásba vonultak. Alekszej Borkanyuk, Klement Gottwald, Július Fučík, Karol Smidke és Kari Kreibich közeli harcostársa a CSKP Központi Bizottsága megbízásából Moszkvába utazik és belép a Vörös Hadseregbe. Felesége, Sziréna Ignatyevna Rozkanyuk szerkesztő, rádió-bemon- dónő a saovjet fővárosban, a Komintern szolgálatában. A Szovjetunió megtámadása után nehéz sorsot kell vállalnia. Egyedül marad kislányával, Olinká- val, férjét egy kommunista szervező csoporttal a Kárpátok térségébe küldik. Borkanyuk és társai a határvidéken érnek földet, csakhamar magyar és német járőrökkel keverednek egyenlőtlen harcba. Mihail Mozsarovics, Szamuil Gaberman és Kővágó Gyula életüket vesztik a harcban, Alekszej Borkanyuk- nak sikerül megmenekülnie. „Mi, kommunisták különös emberek vagyunk. Szeretjük családunkat, népünket, hazánkat — jobban mint bárki más .. “ — mondotta feleségének búcsúzóul Alekszej Borkanyuk. „Nehéz búcsúzni, ha nem tudjuk, mikor jön el a viszontlátás ideje. Hiszem, hogy feladatomat kommunistához méltóan teljesítem és leküzdöm az akadályokat, hiszem, hogy mindannyian boldogan, békében fogunk élni.“ Moszkvában még nyomatékosabban érvényesült az elv: mindent a frontnak; a haza harcoló fiainak! A munkaképes lakosság lövészárkokat ás, tankcsapdákat állít, a gyárak és hivatalok evakuációjában segédkezik. Az asszonyokat tis gyermekeket a hátországba küldik. De ekkor már Sztálingrád is hadműveleti térségnek számít. Sziréna Ignatyevna két levelet kap ide férjétől, azután semmi hír. A hős nem hal meg. Alekszej Alekszejevics Borkanyuknak, a Szovjetunió Hősének a neve nem csupán a kárpátaljai dolgozók és ifjúság szívében él. Neve, hősi harca a fasizmus elleni küzdelem szimbólumává vált. Az ő nevét is viselik később a partizáncsoportok, amelyek a szlovák nép harcának megsegítésére érkeznek Kelet-Szlovákia vidékére, sőt, a Jermak partizánbrigád megerősítésére morva vidékre is megérkeztek Borkanyuk követői. Cserepenko százados látogatása a Jan Zižka Katonai Gimnáziumban. Alekszej Borkanyuk, a Szovjetunió Hőse A rzeszowi repülőtérről a késő éjszakai órákban startol egy katonai repülőgép. Fedélzetén az Alekszej Borkanyuk nevét viselő partizáncsoport. Irány: a Drahánská dombvidék. A repülőgép monoton búgással szeli a levegőeget. Veszélyes az útvonal, ellenséges vonalak, állások felett kell átrepülni. Aztán megszólalnak a légvédelmi ütegek, a repülőgép ellenséges tűzbe kerül. “A csoport tagjai a partizánharc kiképzett szakemberei. Küldetésük célkitűzése a mozgalom szervezése. Csupán fedőnevükön ismerik egymást. Elsősorban František Továrek és Bronislava Mackóvá gimnáziumi tanárok fáradságos és kitartó kutatómunkájának köszönhető, hogy közelebbről is megismerhettük sorsukat, felderíthettük kilétüket. Mackóvá elvtársnő egyiküknek az életét mentette meg. Az alakulat parancsnoka Gustáv Schneider, Cheb környékéről származik. K. P. fegorov, G. f. Gurevics, V. I. Kolmogorcev, az egység orvosa a Szovjetunió különböző tájairól. De közöttük találhatjuk I. K. Cserepenko ukrán kommunistát, a brnói származású Robert Reich elvtársat, az alakulat politikai biztosát. Rudolf Walter Detfichóv u Frýdlantból került a repülőgép fe* orientálódtak. Csakis ily módon sikerülhetett időt és egérutat nyerniük a fasiszta gyűrűből. Ennek érdekében elkerülték a falvakat és nem léptek érintkezésbe a lakossággal sem. Három nap elteltével — fáradtan, kimerültén — érkezett meg a csoport a Svancar család szegényes házikójába. Amikor távoztak — nyilván jól megfontolt okból — arra kérték a családfőt; jelentse a Gestapo helyi parancsnokságán, hogy partizánok jártak nála. A Borkanyuk nevét viselő partizáncsoport harci krónikáját apró mozaikból sikerült összeállítani. Abból a tíz elszánt férfiból, akik együtt indultak a rzeszowi katonai repülőtérről, mindössze egy maradt életben: Iván KiriloviCcs Cserepenko. Napok, hosszú napok teltek el, amíg kimerültén, elcsigázva bekopogott Chudobínban egy házba. Itt kapott megfelelő értesüléseket arra vonatkozóan is, hogyan léphet összeköttetést a Jermak partizáncsoporttal. Chudobínból a boldog jelenéért, jövőjéért. Alekszej Borkanyuk nem csupán a kárpátaljai fiatalok számára példa, tettei, becsületes helytállása, kommunista bátorsága n mi ifjúságunk körében is rendkívül népszerű. Pionírjaink, a Szocialista Ifjúsági Szervezet tagjai sokat merítenek Borkanyuk életéből. Emlékét megőrzik és jól emlékezetükbe vésik. Ám ellátogatnak azoknak a harcoknak a színterére, azokra az emlékezetes helyekre is, ahol az Alekszej Borkanyuk nevét viselő partizáncsapat tagjai a vérüket ontották. Szép és követésre méltó példa, hogy a helyi iskolák pedagógusai a két nemzeti hős, Július Fučík és Alekszej Borkanyuk hősi helytállásának a szellemében nevelik a rájuk bízott nemzedéket. Fučík szellemében, aki több ízben is hangsúlyozta: nincsenek névtelen hősök. Mindegyiküknek volt arca, neve, voltak vágyai és reményei, mindegyikük fájdalma egyforma volt. S fontos, hogy valamennyien közel álljanak szívünkhöz, akár egy család. Szocialista ifjúságunk szívébe zárta a felszabadítóit. A hősöket, kivétel nélkül, fennmaradt-e a nevük! MIROSLAV NEDOMA, alezredes (Alekszej Alekszejevics Borkanyuk leveléből, amelyet feleségének és leányának írt budapesti fogságából röviddel kivégzése előtt.) jn\ |l|T7|777nnmfT7
