Új Szó, 1975. július (28. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-06 / 27. szám, Vasarnapi Új Szó

A bratislavai készültségi egységben véget ért a köte­lező oktatás. A növendékek cső portokba verődve beszélgetnek. A téma különböző. Kit a fűi ball, kit pedig a zene érdekei. Abban a csoportban, amelyik­ben a harmadik századbeliek vannak a legtöbben, a beosz tásról, a jövendő munkahelyről folyik a szó. Ök ugyanis ősszel már itthagyják az iskolát, megkezdik szolgálatukat a Nemzetbiztonsági Testületben. Közülük a múlt napokban töb­bet felvettek párttag jelöltnek is. Ezek közül mutatunk be há­rom fiatalt, akik érdekes, de nehéz hivatást választották életpályául. AZ ELNÖK Stefan Kobolka törzsőrmester éppen századügyeletes. Nyú­lánk, magas fiú, a SZISZ sVzá- zadbizottságának az elnöke. Jó szervező, közkedvelt a kollek­tívában — így jellemezték tár­sai. — Régebben azt gondoltam, tanító leszek — mondja. — Amikor a turzovkai gimnázium­ban leérettségiztem, máskép­pen határoztam. A közbiztonság készültségi egységébe jelent­keztem. Hogy ősszel majd hol kötök ki, azt még nem tudom. Odahaza a CSSZBSZ iskolai szervezetének volt az alelnöke, a testnevelési szövetségben pe^ dig az ellenőrző bizottság tag­ja. Nem tűnt ki semmiben sem különösebben, talán csak abban, hogy szeretett olvasni, történe­lemmel foglalkozni. A tanulás­sal odahaza sem és itt sem volt problémája. A század leg­jobb tanulója, a „Példás hall­gató“ cím viselője. — Ügy határoztam, hogy a kétéves gyakorlat megszerzése után a Nemzetbiztonsági Tes­tület főiskoláján folytatom ta­nulmányaimat. Igaz, hogy nem lettem tanító, do ezen a sza­kaszion is emberekkel foglalko­zunk majd, és erre épp olyan jól fel kell készülni, mint a pedagógus pályára. Iskolába, szolgálatba jár, a SZISZ munkáját irányítja és nem is akárhogyan. Vetélke­dőket, beszélgetéseket szervez, véradókat toboroz, s felügyel arra, hogy a pionírvezetők rendszeresen eljárjanak az is­kolákba, a század tagjai szabad idejüket gazdaságosan és jól használják ki. Mindenütt helyt­áll, azt bizonyítja az is, hogy a múlt napokban felvet­ték párttagjelöltnek, s az egyik ajánló éppen a SZISZ- szervezet volt. — Megtiszteltetés ez szá­momra. de egyben nagy köte­lességet is ró rám. A jövőben még jobban kell dolgoznom, tanulnom és személyes példa­mutatással kerti élen járnom — mondja. —>• A felvételkor ka­pott pártfeladat is erre köte­lezett, s úgyszintén arra, hogy a gyengébb előmenetelő társai­mat segítsem a tanulásban. Egy 20 éves fiatalembernek még nincs sok mondanivalója életéről. Róla azonban még el kell mondani, hogy szorgal­máért megkapta a SZISZ Szlo­vákiai Központi Bizottságától KÖZLEKEDÜNK STEFAN KOBOLKA VLADIMIR KÜC1AN MILAN M1HALOV a „Munkában szerzett érdeme­kért“ jelvényt és javasolták további SZISZ-kitüntetésre is. Egyszóval, olyan fiatal, aki feltalálja magát az életben és bárhol is lesz, becsülettel helytáll majd. A VŐLEGÉNY Szépen rajzol és nagy érde­me, hogy századuk faliújsá­gát már kétszer legjobbként értékelték. Vladimír Kucian — akiről szó van — céltudatosan készült erre az életpályára. Édesapja is a közbiztonsági szerveknél szolgált és Vladi­mír az ő példáját akarja követ­ni. Igaz, apja már nem él... Ugyanis szülei egy tragikus autóbaleset következtében éle­tüket vesztették ... — Az avatás napján szeret­nénk megtartani menyasszo­nyommal az esküvőnket is — mondja. — Mint fiatal házasok utazunk haza Banská Bystrícá- ra, ahol szüleim után húgomra — aki egyik barátom jés isko­latársam menyasszonya — és rám egy háromszobás szövet­kezeti lakás maradt. Kezdetnek ez is jó lesz. A szolgálati helye tehát minden bizonnyal Banská Byst rica lesz. Ám amíg odakerül, sok munka vár rá a készültségi egységnél is. Az egység SZISZ bizottságának a tagja. Ö fog­lalkozik a filmek megrendelé­sével. A századnál a kultúr­politikai munka megszervezé­sében, tervezésében segít. Azt mondják róla, ért a szervezés­hez és nagyon jó a humort is. Ezért és más egyéb jó tulaj­donságaiért társai szeretik, be­csülik. — Az építészeti szakközép­iskola után egy kicsit nehéz volt a katonás életet megszok­ni — mondja. — Ma már mindenen túlvagyok, és az életbe kikerülve szeretnék olyan beosztást kapni, ami ér­dekel és aztán később szeret­nék pedig főiskolán továbbta­nulni. Kedvtelései közé tartozik a fényképezés, de sok más is. Amibe belekezd, nem hagyja abba, amíg be nem fejezi. Min­den bizonnyal ennek is érde­me van abban, hogy a SZISZ javaslatára felvették a pártba tagjelöltnek. — Amikor megkérdezték, be akarok-e lépni a pártba, igennel feleltem. Már rég meg­érett bennem ez az elhatározás, csak a megfelelő alkalomra vártam. Az embernek tudnia kell, hová tartozik, és vállal­ni a vele járó felelősséget még akkor is, ha az nagyobb meg­terheléssel jár. A HELYETTES Együtt rukkolt be évfolyam- társaival, mégis, amikor Milán Mihalov a készültségi egység­hez került, szakaszparancsnok- helyettessé nevezték ki. Meg­lepődött, de nem volt idő a csodálkozásra. Végül is meg­szokta. Most igazán ő a sza­kaszparancsnok, mivel az' már hosszabb idő óta betegeske­dik. — A kilencéves alapfokú is­kola után katonai középiskolá­ba akartam menni. Akkor a szüleim nem engedtek. Néhány hónappal a Kosicei Közlekedés) Szakközépiskola befejezése előtt jelentkeztem a Nemzet- biztonsági Testületbe. Szüleim, akik Medzilaborecen laknak. belegyeztek, sőt támogatták is elhatározásomat Ha kikerülök az iskolából, Kosicén teljesítek majd szolgálatot. Jártak itt jövőbeli parancsnokaim és jó beosztást helyeztek kilátásba. Elénk tekintetű. katonás, fürge fiatalember. Soha nincs nyugta, valamit mindig tennie kell. Van is feladata éppen elég. Neki kell pl. javasolnia, ki menjen kimenőre vagy eltá­vozásra. A megterhelés ellené­re mégis a „Példás hallgató“ cím viselője. Mindezek mellett még arra is jutotta idejéből, hogy eljárjon a bratislavai T. Sevcsenko ukrán nemzetiségi klubba, hogy ott aktívan tevé­kenykedjen. Az említettek mel­lett aforizmákat gyűjt, amint mondja, már 600—800 van a birtokában. Néhány hete párt­tagjelölt. — Apám munkás, a pártnak 1955-től a tagja. Az egyik leánytestvérem már megelő­zött, a kisebbik a SZISZ-ben dolgozik. Örülök annak, hogy a családban én vagyok a har­madik, aki a párt soraiba lé­pett. Ha őszinte akarok lenni, akkor meg kell mondanom, évek óta készültem erre a nagy eseményre — mondja. Szerintem a párttagjelöltségre jól fel kell készülni, mert csakis így lehet valakiből ak­tív, elvhű párttag. Jó volna még ezzel az élet­vidám fiatalemberrel elbeszél­getni. De szólítja a kötelesség. Néhány perc múlva már a fo­lyosón hangzik parancsszava, ahol a század parancskiadásra sorakozott fel. Ezek tehát ők hárman a har­madik századból. NÉMETH JÁNOS Közlekedünk. Nap mint nap vonatra, buszra, repülő- gépre, villamosra szállunk, szolgálati vagy saját sze­mélygépkocsiba ülünk. Or- szágutainkon végeláthatatlan hangyabolyként nyüzsögnek a járművek, ám legyen belő­lük bármennyi, zömével méq- is gyalogosan közlekedünk. Igaz, nem hosszú távon, vi­szont annál gyakrabban, egyik utcából a másikba, boltba, bűjébe vagy éppen a városnak arra a pont jura, ahol személygépkocsinkat „leparkoltuk". így azuían az a paradox helyzet alakul ki, hogy a járművezető rela­tíve szintén gyalogos, ponm- sabban: bizonyos célok el­éréséhez kénytelen igénybe venni régi és jól bevált alsó végtagjait. Mindezt a méltá­nyosság kapcsán tartottuk szükségesnek elmondani. Mert tény, hogy a gyalogos embert /bár többségben van­nak a gyalogosok) lépten- nyomon méltánytalanság éri. Vegyük csak sorjába: ■ Munkahelyedre igyekszel, a gyalogjáró felét, vagy ép­pen az egészet elfoglalják a parkoló autók. Szűk az út­test, mit lehet mást tenni — szoruljanak összébb a gya* logosok. Fegyelmezetten álldogálsz az átkelő helyen. Várod a zöld jelzést. Szemerkél az eső, szivárványszínű, olajos tócsákban gyűlik össze az út mentén. Hatalmas teher­autó dübörgő robaja ébreszt méla álmodozásodból — és nadrágodon ott éktelenkedik az olajos tócsa mása, teljes életnagyságban. Buszra szállsz. Zsúfolá­sig megtelt buszra, csúcs- forgalomban. Elnéző mosoly- lyal könyveled el elbertár- said könyökét, térdét, eser­nyője nyelét, amíg puhább testrészeidbe fúródnak. A tö­megközlekedési eszköz veze­tője fékez, gyorsít, fékez majd ismét gyorsít. Félper­cenként változtatod a he­lyed, biztos fogódzó után kapkodsz, akár a fuldokló. Sorolhatnám tovább. Illet­ve, sorolhatnánk tovább. Mi gyalogosok. Mi, akik mél­tányosságért esdeklünk. Akik motorizált embertár­saink ősgyalogos voltára apellálunk. Azokra, akik oly gyakran elfelejtik: tulajdon­képpen ők is gyalogosok. Két lábon járnak, amint be- kattintják maguk mögött a személygépkocsi ajtaját. Két lábon ... és oly nagy hang­erővel szidják a motorosom kát, mihelyt apró-cseprő sé­relem éri őket. Hát ilyen* kor gondolkodjanak el felet­te, tulajdonképpen mi is az a méltányosság. (balogh) (Folytatás az 1. oldalról) Ipari üzemmel rendelkeztünk. Jelenleg 12 310 boltot, bevásárlási központot, szájlót, egyéb vendéglátóipari üzemet tartunk nyilván. Jelentős feladatokat teljesítünk főként a vidéken élő dol­gozók ellátása terén. A kiskereskedelmi forgalom szövetkezeti boltjainkban az elmúlt három évtized során a tizenhá­romszorosára eme kedett. A szövetkezeti mozgalomra, amely a Nemzeti Front egyik fontos szervezete, komoly feladatok hárulnak a szocialista típusú ember és a szocialista életkör­nyezet formálása terén is Felszabadulásunk jubileumi esztendeje egyúttal o XIV. kongresszus határozatai teljesítésének, valamint oz ötéves terv feladatot teljesítésének az éve is. A fo­gyasztási szövetkezetekre szintén igé­nyes feladótok hárulnak az év hátrale­vő részében. Bizunk benne, hogy vala­mennyi tagunk ongazsált hozzáállásával, tisztségvise'őink aktivitásával elérjük célkitűzéseinket, sőt több vonatkozásban túlteljesítjük eredeti tervünket. Ugyan­akkor teljesítjük kötelezettségvállalásain­kat is, amelyeket 1974 januárjában, majd novemberében a szövetkezetek II. kongresszusán adtunk át Jözef Lenárt elvtársnak, a CSKP Központi Bizottsága Elnöksége tagjának, oz SZLKP Központi Bizottsága első titkárának. A nemzetközi szövetkezeti nap alkal mával, amelyet nagyarányú békeünnepé­lyekkel kötünk egybe, ismét tudatosítjuk, felszabadítóinknak, a Szovjetuniónak kö­szönhetjük, hogy pártunk elvszerű és körültekintő vezetésével a szövetkezeti mozgalomban olyan eredményeket és si­kereket érhettünk el, amelyekről elő­deink még csak nem is álmodhattok A Szovjetunió békeoffenzíváját, ame­lyet a szovjet párt XXIV. kongresszusa körvonalazott és rögzített, valamennyi szövetkezeti tag támogatja világszerte. Ennek a politikának tulajdonítható, hogy az utóbbi időszakban jelentős enyhülés­nek lehetünk tanúi a nemzetközi politi­kai é'et vonatkozásában, reálissá vál­tak reményeink, vágyaink, hogy a ma élő és az eljövendő nemzedékek béké­ben élhetik le életüket. A csehszlovákiai szövetkezeti mozga­lom az elkövetkező időszakban nemzet­közi szinten is aktívan kiveszi részét a békeharcból és a haladásért folytatott küzdelemből Tagjainkat, tisztségvise­lőinket a proletár nemzetköziség szele­mében neveljük, úgy irányítjuk őket, hogy szolidaritást vállaljanak a világ haladó mozga’maival, amelyek szin­tén a békéért és a haladásért folytat­nak küzdelmet. Ma senki sem kételkedik benne, hogy a csehszlovákiai szövetke­zeti mozgalom jelentős mértékben járul hozzá hazánk társadalmi, gazdasági és kulturális éétének a további fejlesztésé­hez. A fogyasztási szövetkezeteknek eb­ben a vonatkozásban valóban komoly a küldetésük. A nemzetközi szövetkezeti nap alkal­mából minden esztendőben örömmel ál­lapíthatjuk meg, hogy o szlovákiai fo­gyasztási szövetkezetek szolgáltatásaik­kal és tevékenységükkel általában köz- vet'enül is befolyásolják dolgozóink életszínvonalának emelkedését, szocia­lista életstílusának kialakítását. Mint társadalmi szervezetek aktívan bekap­csolódnak szocialista társadalmunk éle tébe. Nyilvánvo'ó, hogy hazánk szövetkeze- tesei számára is teljes mértékben érvé­nyesek Gustáv Husák elvtórsnok, a CSKP Központi Bizottsága főtitkárának a szavai, amelyek o novemberi plénumon hangzottak el: „Tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy sikerrel teljesít­sük a XIV. kongresszus határozatait, hogy teljesítsük a nemzeti felszabadítási harc forradalmi örökét és hozzájárul­junk szocialista hazánk további fejész- téséhez." A pillanatnyi nemzetközi politikai helyzetben magától érthetően résen kell állnunk. A nemzetközi reakció, amely többek között a chilei katonai rezsimben is támaszra ta’ált, mindent megtesz an­nak érdekében, hogy kedvezőtlen lég­kört teremtsen, akadályozza a nemzet­közi feszültség enyhülésének a fo'ya- matát. A reakció, a szétvert fasiszta pártok maradványai és a revansista mozgalmak közös platformro helyezked­nek. Figyelemmel kísérjük a chilei ese­ményeket és te jes mértékben támogat­juk az ENSZ határozatát, amely a poli­tikai foglyok szabadon bocsátását tűzte ki célul. Még mindig veszélyben forog Corvolán elvtársnak, a Chilei Kommunista Párt Központi Bizottsága főtitkárának az éle­te, akinek megmentéséért az elmúlt na­pokban a Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség is fe'emelte szavát. Mi, szö­vetkezeti tagok a nemzetközi szövetke­zeti nap ünnepségei során, amely egy- úttol a nemzetközi szolidaritás napja is. szintén tiltokozunk és követeljük az összes chilei politikai fogoly szabadon bocsátósót.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents