Új Szó, 1975. július (28. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-06 / 27. szám, Vasarnapi Új Szó
A mezőgazdasági termelésben minden évben növelni kell a termékek termelését és értékesítését. Az életszínvonal állandó emelkedése szempontjából elengedhetetlenül szükséges a termelés tervszerű és rendszeres növelése. E funlos feladat teljesítéséből a mezőgazdasági vállalatok -eltérő mértékben veszik ki a részükét, közismert' ugyanis, hogy egész sor mezőgazdasági vállalat a lehetősé.- geihez mérten kiváló eredményeket ér el, s akkor a vállalatok egy' része lemaradozik. A hektárhozamok és az állatállomány jelenlegi hasznossága mellett a mezőgazdasági termelés növelésiének Legnagyob tartalékát a lemaradozó vállalatok termelési színvonalának emelése képez! Ebben látjuk a termelés növelésének egy i’: leghatékonyabb módszerét, amelyhez nem szükségesek igényes beruházások, csupán a munkaszervezés és a munkafegyelem színvonalát kell javítani ezekben a vállalatokban, s gondoskodni kell a technológiai folyamatok hibátlan elvégzéséről. Fontolóra kell venni, liogy nem kis különbségekről van szó, s ezek valamennyi járásban előfordulnak in ind a társult vállalatoknál, mind pedig a mezőgazdasági termelés alapegységeit képező szövetkezeteknél és állami gazdaságoknál. Ennek igazolására néhány példát említünk a Nővé Zámky-i (érseki)jvári) járásból. Két hasonló feltételek között gazdálkodó szomszédos vállalat hektárhozamainak összehasonlításánál például megállapítottuk, hogy a koltai Efsz a cukorrépából 626 q/ha, a Seme- rovoi Efsz pedig 444 q/ha hozamot ért el. Ugyanennél a terménynél a Eubái (Libádi) Efsz-ben 532 q, a Gbelcei (Köbölkúti) Efsz-ben pedig 322 q volt az átlagos hektárhozam. A különbség tehát mindkét esetben 200 mázsa körül mozog, foggal feltehetjük tehát a kérdést, hogy a cukorrépa-termelés és a felvásárlás növeléséhez elkerülhetetlenül szükségese minden »•setben növelni a vetésterület nagyságát. A gabonatermesztés növelése a mezőgazdasági vállalatok legfontosabb feladatai közé tartozik. Az elmúlt évben csúcshozamokat értünk el a gabonatermesztésben, s úgy tűnhet, hogy litereset. Az állomány minőségében ugyanakkor nincs lényegesebb különbség, a takarmányadagok is egyformák, a különbséget tehát a hiányos gondozásban kell keresni. Ilyen esetekben javítani kell a vezetők és a dolgozók együttműködését, naponta kell ellenőrizni a munka minőségét, rendszeresen kell tartani munkaértekezleteket, értékelni kell a legjobb dolgozókat és nyíltan rá kell mutatni a munkában előforduló fogyatékosságokra. Csaknem minden mezőgazdasági vállalatban jelentős különbségek fordulnak elő az egyes táblák terméshozamában, ami nem mindig és nem teljes mértékben a termőtalaj eltérő minőségének a következménye. Az elmúlt évben például a búza hektárhozama az egyes táblákon a Semerovói Efsz-ben 38 q és 83,5 q, a Stúrovói (Párkányi] Állami Gazdaságban 39,6 mázsa és 74,3 q között ingadozott. A tavaszi árpánál hasonló különbségek voltak, a Salkai Efsz-ben például 21,4 q-tól 7L,0 q-ig. a Stúrovói Állami Gazdaságban 38,4 q-tól 64,6 q-ig terjedt a táblák hektárhozama. Ezek a legtöbb esetben több mint kétszeres különbségek. •A gyakorlatban az is sokszor előfordul, hogy a mezőgazdasági vállalatok kevés eredmény- nyel használják ki az intenzifikációs tényezőket. Eltérő különbségek tapasztalhatók például a műtrágyák és a koncentrált takarmányok felhasználásában, az öntözés kihasználásában, valamint az üzemanyagok fogyasztásában. A Bánovi Efsz-ben például 1 ha búza trágyázásához 303 kg tiszta tápanyagot használtak, 59,7 q/ha hozamot értek el, ami azt jelenti, hogy 1 kg tiszta tápanyaggal 19,7 kg szemet termeltek. A szomszédos Beseúovi Efsz-ben 427 kg tápanyag felhasználásával 58,3 q/ha búzát termeltek, itt tehát 1 kg tápanyag csak 13,6 kg szemet eredményezett. A tavaszi búzánál a Kamenica nad Hronom-i (Kőhídgyarmati) Efsz 1 kg tápanyaggal 19,84 kg szemet termelt, a szomszédos Kameníni (Kéméndi) Efsz viszont már csak 14,13 kg-ot. Ezek az adatok azt bizonyítják, hogy a nagy trágyaadagok önmagukban még nem jelentenek nagy hozamokat. A legfontosabb az, hogy az egyes tápanyagokat AZONOS FEIIÍIE1ÍK, KillMZd EREDMENYEK a hektárhozamok további növelése már eléggé körülményes feladat lesz. Nos, a csúcshozamokat elérő vállalatok eredményei között is vannak különbségek, a Húli 2itva Efsz-ben például búzából 62,9 q/ha, tavaszi árpából pedig 64,7 q/ha volt az átlagos hektárhozam, az azonos feltételek mellett gazdálkodó Doln^ Ohaj-i Elsz-ben viszont búzából 53,0 q/ha, árpából pedig 53,4 q/ha hozamot értek el, vagyis hektáronként 10—11 mázsával kevesebbet. Minden évben jelentős különbségek tapasztalhatók , a kukoricatermesztés eredményességében. Tavaly például a Milanovcei Efsz-ben 59 q/ha szemes kukoricát takarítottak be, a szomszédos Komjaticei Efsz-ben azonban csak 43,8 mázsát, ami 15,2 mázsával kevesebb A Dvory nad Zituvou-i (Udvardi) Efsz-ben 48,6 mázsát értek el hektáronként, a szomszédos Beseúovi Efsz-ben azonban csak 27,9 mázsát. Az említett különbségek fő okait az emberekben kereshetjük. A csúcshozamok eléréséhez az agrotechnika alapelveit hiánytalanul érvényesíteni kell, egyetlen tényező kihagyása, esetleg megkésett alkalmazása a hozamok csökkenéséhez vezet. Az említett példák azt is bizonyítják, hogy nem minden mezőgazdasági vállalatban sikerült eleget tenni az agrotechnika követelményeinek. Azonban nemcsak a növénytermesztésben, hanem az állattenyésztésben is tapasztalhatók indokolatlan különbségek a termelésben. A Nővé Zámky-i Efsz-ben például átlagosan 11,45 liter tejet adnak el egy tehéntől, a szomszédos Palárikovói Efsz-ben azonban már csak 6,05 litert. Ezzel a teljesítménnyel a Nővé Zámky-i Efsz az első helyet vívta ki magának a járásban, a Palárikovói Efsz pedig az utolsó a sorban. Hasonló esetek tapasztalhatók a sertéshiz- Ifilásban, ahol például a Bánovi JRD 656 g napi átlagos súlygyarapodással első a járásban, a szomszédos Doln£ Ohaj-i Efsz pedig 396 g napi súlygyarapodással a legrosszabbak közé tartozik. Az állattenyésztés többnyire „tető alatt“ történik, s csaknem hasonló tenyészanyaggal. A hasznosságban jelentkező különbségek tehát elsősorban a helytelen takarmányozás és gondozás következményei. A gazdasági eredmények elemzése során azt tapasztaltuk, hogy egyes vállalatokon lseiül is előfordulnak lényeges különbségek, amelyek felszámolása jelentős tartalékok feltárását eredményezhetné. A Bánovi Efsz például a járás jobb szövetkezetei közé tartozik, egy telténtől naponta 8,16 litert adnak el átlagosan, miközben a 6. számú téhénistállóban, ahol Ca- gáft elvtárs a vezető 13 literes átlagot érnek el, a 4. számú istállóban azonban már csak 5 megfelelő arányban és helyes agrotechnikai időben adagolják. Az öntözőberendezések építése általában több milliós beruházásokat jelent, amelyek nagyobb részét az állam fedezi. Ezeket a berendezéseket tehát intenziven ki kell használni, hogy mezőgazdasági termékek formájában minél gyorsabban megtérüljenek. Többnyire ez így is van. Vannak azonban olyan esetek is, hogy a vállalatok nem használják ki teljesen az öntözés lehetőségét. A Bínai (Bényi) Efsz- ben például 600 ha öntözhető, amit 100 százalékosan ki is használtak, a szomszédos Kameníni Efsz-ben azonban a 909 hektáros öntöző- berendezést csak 646 hektáron használták ki. Az utóbbi Időben gyakori jelenség, hogy egyes mezőgazdasági vállalatok rosszul gazdálkodnak a gabonaalappal, nagy arányú a koncentrált takarmányok fogyasztása az állattenyésztési termékegységre számítva. A Bánovi Efsz-ben például 1 liter tej termeléséhez 0,23 kg abraktakarmányt, a szomszédos Doln? Óhaj ban pedig 0,43 kg abraktakarmányt fogyasztanak. Egy kilogramm sertéshús előállításához a Koltai Efsz-ben 3,72 kg koncentrált takarmányt használnak fel, a Svodíni (Szőgyé- ui) Efsz-ben viszont 4,35 kg-ot, s itt a napi súlygyarapodás Is 63 grammal kisebb, mint Koltán. A szarvasmarha-hizlalásban a Rúbaúi Efsz-ben 2,56 kg koncentrált takarmány fel- használásával érnek el 1 kg súlygyarapodást, a szomszédos Dubníki (Csúzi) Efsz-ben viszont 3,93 kg-ot használnak fel, s emellett a napi súlygyarapodás itt 222 grammal kisebb. Általában azt állapíthatjuk meg, hogy a szövetkezetek a jó minőségű szálas takarmányok hiányát az abraktakarmányok aránytalanul magas adagolásával igyekeznek pótolni, ami azonban rendkívül megdrágítja a termelést. Az idén a szövetkezetek és az állami gazda ságok többségében kötelezettségeket vállaltak az üzemanyag-fogyasztás csökkentésére. Ez nagyon helyes, hiszen az elmúlt évben az átlaghektárra számított üzemanyag-fogyasztásban szintén jelentős különbségek fordultak elő. A Svodíni Efsz-ben például 1 átlaghektárra számítva csak 6,9 liter üzemanyagot fogyasztottak, a szomszédos Bífíai Efsz-ben azonban már 9,6 litert, a Kameníni Efsz-ben pedig 11,6 litert, ami már nagyon sok. A felsorolt esetek azt bizonyítják, hogy a mezőgazdaságban jelentős tartalékaink vannak a termelés növeléséhez, amint arra a CSKP KB novemberi plenáris ülése Is rámutatott. A mezőgazdasági üzemek dolgozóitól függ, hogy ezeket a tartalékokat milyen gyorsan tudjuk a gyakorlatban kihasználni. JOZEF MUDROCH Jkolenszky Gábor Jozef Kován VETŐMAGTERMESZTŐK Az aratás küszöbén, s a,n- . nak egész ideje alatt előtérbe kerül az agronómu- sok, a gépesítők, a kombájnosok és a traktorosok munkájának társadalmi jelentősége. Ez érthető is, hiszen a gabonatermés betakarítása évezredeken át a legfontosabb eseménynek számított az emberi közösség életében. Népek sorsa függött a termés nagyságától, az időjárás alakulásától. A természet még ma is nagy úr, keresztül tudja húzni a mezőgazdászok számításait, egyaránt okozhat örömöt és bosszúságot, a termés alakulását azonban ma már mégis inkább az ember tartja a kezében, felfegyverkezve a tudás és a technika hatalmával. A tudományos kutatás eredményeinek gyakorlati érvényesítése, a gépesítés, .íz agrotechnikai és a keni izálás növekvő színvonala mellett egyre nagyobb szerepet játszanak a biológiai anyag, a fajta tulajdonságai, hiszen elsősorban éttől függ, hogy milyen lesz a többi tényező hatása. A ne- mesítők munkájának eredményeit, a kívánt tulajdonságokkal felruházott, nagy termőképességű fajtákat el is kell szaporítani, éspedig így, hogy azok ne veszítsenek semmit ezekből a tulajdonságokból. Erről a feladatról nálunk elsősorban a Slo- vosivo vezérigazgatósághoz tartozó magtermesztő állami gazdaságok gondoskodnak A napokban a Levicei (Lévai) Magtermesztő Állami Gazdaság löki (löki) üzemébe látogattunk el, hogy megismerkedjünk a magtermesztéssel foglalkozó szakemberek munkájával. Ilyenkor, aratás előtt Oko- lenszky Gábort, az agronó- must a mezőn kellene keresnünk, de éppen az irodában tartózkodott, egy-, részt azért, mert az előző napi kiadós eső miatt a mezei munkák programja is megváltozott, másrészt pedig azért, mert arról tárgyalt Csertyánszky Mihály- lyal, a gazdaság főzootech- nikusával, hogy milyen sorrendben kellene folytatni a zöldlisztnek szánt lucerna kaszálását. E megbeszélés során a gazdaság problémáiba is sikerült betekinteni. Általában minden mezőgazdasági üzem számára fontos, hogy megfelelő összefüggés legyen a növénytermesztés és az állattenyésztés között. A vetőmagtermesztő gazdaságban a talaj termőképessé gének fokozása, valamint az elővetemények megválo- gatása szempontjából a szarvasmarha-tenyésztésre kell helyezni a súlyt. A szarvasmarha-tartás munkaerővel való ellátása Itt is nagy gondot okoz, korszerű épületekre lenne szükség, a beruházási keretet ?»zonban a vetőmag tárolásához, kezeléséhez szükséges kapacitások bővítésére kell felhasználni. így a szarvasmarha-tenyésztés említett problémáit is egyelőre csak a technológiai folyamatok korszerűsítésével lehet megoldani. Rövidesen üzembe helyezik például a pogácsázó gépsort, ami lényegesen javítja majd a takarmányozás feltételeit, s ugyanakkor lehetővé teszi a szalma takarmányozási célokra való felhasználását. Ez a löki üzem feltételei között azért is fontos, mert 920 hektáros területe kizá rólag csak szántóföld, s ennek 50 százaléka szaporító terület. A vetőmagtermesztésről Okolenszky Gábor agronómus egy hatalmas könyvből, az agrotechnikai nyilvántartási naplóból nyújtott felvilágosítást. Ebben a naplóban minden megtalálható, ami az egyes parcellákon történt, még az is, hogy ki, mikor és milyen feltételek mellett végezte az egyes munkákat. Búzát 165 hektáron termesztenek, ebből 125 ha-on Jubilejnaja 50-est, 40 ha-on pedig Szávát. Az árpa vetésterülete 83 ha, a termesztett fajta Ametyszt. A többi területen borsót, répát és egyéb speciális növényeket szaporítanak, 82 hektáron repcét is termesztenek, amely kitűnő előveteménye a búzának. Az agrotechnikai nyilvántartásból azt is kiolvastuk, hogy a búza 347 kg tiszta tápanyagot kapott, ebből 130 kg volt a nitrogén. Vetés előtt 58 kg nitrogént juttattak a talajba, a többit vetés után, azt is két adagban, először 30 kg-ot salétromos formában, 42 kg nitrogént pedig karbamidként szórtak szét repülőről a levélre, amikor egyúttal gyomirtó permetezést Is végeztek. Ez a levélen keresztül történő trágyázás az agronómus véleménye szerint hektáronként 4—6 mázsával növeli a termést. Az agrotechnikai nyilván tartási napló áttanulmányozása után az agronómussal és Jozef Kovái: gépesítővel megtekinthettük az aratásra váró gabonatáblákat. Az utóbbi napok viharos széllökései és a sok csapadék következtében a dús növényzet bizony jelentős mértékben megdőlt, elég sok gondja lesz majd Július Halló, Ján BeluS és Jozef Kuőera kombájnosoknak a betakarítással. A gépesítő azonban nem nyugtalankodik, bízik a kombájnosok tapasztalataiban, hiszen már évek óta ők végzik a vetőmagnak termesztett gabonafélék és a különböző egyéb növénymagvak betakarítását. Július Halló az NDK- ban gyártott gépeket szokta meg, ő majd E 512-es kombájnnal arat, a takarmánybegyűjtésben pedig jelenleg E 280-as járvaszecskázóval dolgozik. Az idén egy Ko- losz kombájn is részt vesz az aratásban, ezt Jozef Ku- cera fogja vezetni. A löki gazdaság gabonatáblái jó termést ígérnek. Az idejében és pontosan végzett agrotechnika, a gazdaságos és célszerű táp anyagellátás, valamint a hozzáértéssel végzett vegyszeres gyomirtás eredményei nem maradtak el. Most már a betakarítókon a sor, hogy a megtermesztett vetőmag jó minőségben és minimális veszteséggel a raktárba, onnan pedig a tér mesztőkhöz kerüljön. MAKRAI MIKLÓS
