Új Szó, 1975. július (28. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-06 / 27. szám, Vasarnapi Új Szó

Ismét mérlegelünk. A párt helyi szervezetei mostanában értékelik, hogy milyen eredménnyel zárult az 1974—75-ös pártoktatás. A számvetésből egyértelműen kicsendül, hogy a pártoktatás az elmúlt évben is eredményesnek bizonyult, jól szolgálta a világnézeti nevelést. Az alapszervezetek értékelése teszi indokolttá, hogy ezúttal a világnézeti nevelés néhány kérdését tekintsük át.

Az egyén világnézetének a kialakulását számos tényező befolyásolja. Ezek közül a legfontosabb: az egyén társadalmi környezete, a világnézet, amelyre nevelünk, valamint maga az ember, mint szubjektív tényező.

Az egyén világnézetének a kialakulását — ha soksok áttételen keresztül is — végső soron a társadalmi lét. a körülmények és az egyéni élet határozzák meg. A szocialista társadalomban a világnézet fejlődésének gyökeresen más feltételei vannak, mint a kapitalista viszonyok között. A kapitalista társadalom gazdasági, társadalmi viszonyai az individualista, egoista nézetek kialakulását segítik elő, a tömegek sanyargatása a legkülönbözőbb

sem vallásos hatás. A meggyőződés kialakításában! alapvető szerepet játszik a világnézet igazságtartalma és a felismert osztályérdek.

A MEGGYŐZŐDÉS FORMÁLÁSA

A helyes világnézet, a dialektikus materialista meggyőződés formálása, az eredményes világnézeti nevelés érdekében az alábbi feladatokat szükséges megoldani: fokozatosan és folyamatosan a ma még vallásos beállítottságú embereket is el kell vezetnünk a marxizmus—leninizmus, és ezen belül a dialektikus materialista filozófia megismeréséhez, igaz voltának belátásához. A történelem és a jelenkor sokoldalú elemzése, a társadalom mozgástörvényeinek feltárása alapján alakítsuk ki mindenkiben annak tudatát, hogy a kommunizmus világméretű győzelme szükségszerűség, ugyanakkor a politikai-társadalmi gyakorlat élményei alapján tudatosítsuk azt is, hogy a szocialista építés aktív támogatása valamennyi dolgozó alapvető érdeke.

misztikus, vallásos hiedelmek tápláló talaját jelentik. A hivatalos burzsoá művelődéspolitika, és ezen belül a nevelésügy is ezeknek a nézeteknek az elterjesztését támogatja. A régi nevelés „eszméinek“ sorában elsőrendű szerepet játszik a nacionalizmus, a sovinizmus, a fajgyűlölet, valamint az antikominunizmus. A szocialista országokban merőben mások azok a hatások amelyeket a politikai és a gazdasági viszonyok spontán módon gyakorolnak az egyénekre. A kapitalista rendszerhez viszonyítva homlokegyenest ellenkező a művelődéspolitikánk s ezen belül az iskolai oktató-nevelő munka, valamint az egész közművelődés világnézeti, eszmei tartalma. Bár az ember világnézetét még a mi társadalmunkban sem formálják mindig egyértelműen pozitív hatások, a legtöbb tényező nálunk lényegében már helyes irányba hat. Kedvezően befolyásolják a világnézet fejlődését a szocialista világrendszer politikai, gazdasági és kulturális-tudományos eredményei, a gyarmati felszabadító harcok és a tőkésországokban folyó osztályharc sikerei. Ezek a sajtón, a rádión és egyéb utakon keresztül spontán módon is hatnak, valóban mély hatást azonban akkor érnek el, ha nevelőmunkánk során szervesen beillesztjük őket a világnézet tudatos formálásába. A materialista társadalomszemlélet kialakítását segíti elő szocialista politikai, gazdasági rendünk is, amelynek a jellegét az ember közvetlenül és közvetve egyaránt átéli.

AZ ELLENTMONDÁS

A dialektikus materialista világnézet formálása során a helyes meggyőződés kialakítását gyakran helytelen nézetek, rendszerint vallásos hiedelmek akadályozzák. A vallásos nézetek leküzdése nélkül a helyes nézetek formálása nem valósítható meg.

A vallás mindenkor reakciós, tudományellenes világnézet volt, jelenleg is az. A fejlődés, a tudomány kézzelfogható bizonyítéka azonban lehetetlenné teszi, hogy bárki nyíltan tudományellenes vagy tudománytalan nézeteket hirdessen. A vallás képviselői számára ezért szükséges a hit és az ész, a vallás és a tudomány „kibékítése“, „összeegyeztetése". A tudomány és a vallás összeegyeztethetőségének a kísérlete és a propagálása azonban támadás a szocialista világnézet, támadás a marxizmus—leninizmus ellen. Mi a tudományos ismeretek átadásával materialista nézeteket akarunk formálni, kialakítani. Ha e feladatot nem jól oldjuk meg, akkor a vallásos propaganda az általunk nyűjtott tudományos ismereteket „a hit alapigazságainak bizonyítására“ használja fei. A különböző hiedelmek megcáfolása önmagában természetesen még nem vezet el a vallásosság megszűnéséhez. Elsősorban azért, mert semmi biztosíték sincs arra, hogy új helyzetben nem jelentkeznek-e az emberek tudatában más idealista hiedelmek. A tényleges és tartós eredmények érdekében az ateista nevelést végezzük úgy, hogy az a vallás elvi alapjai ellen irányuljon, és tegye immunissá az egyént az irracionális és misztikus nézetekkel szemben, egyben vezesse rá, hogy a jelenségeket minden körülmények között materialista módon értelmezze és ítélje meg.

Az egyének világnézetében gyakran tapasztalható ellentmondás a világ egyes jelenségeire vonatkozó nézetek jellege között. (Egyesek például a természet jelenségeit materialista alapon magyarázzák, a társadalom életének az értelmezésekor azonban idealista elveket vallanak.) A világnézeti neveléssel az ilyesmit is le kell győznünk. Tudományos világnézet azonban csak a tudományok eredményeinek legmagasabb szintű általánosításaként jöhet létre.

A dialektikus materializmus, korunk egyetlen valóban tudományos világnézete a legmagasabb tudományos szinten általánosítja a haladó filozófia és a tudományok történelmi fejlődésének tanulságait és mai eredményeit. Míg minden más világnézet; valamilyen vonatkozásban torz módon tükrözi a valóságot, ilyen módon ellentétbe kerül a tudományos ismeretekkel, a marxista filozófia hű képet ad a természet, a társadalom, az emberi gondolkodás jellegéről, legáltalánosabb mozgástörvényeiről. Ezért irányító vezérfonal nemcsak a világ megismeréséért, hanem a világ megváltoztatásáért folytatott küzdelemben is. A tudománynak biztos elvi és módszertani alapja, a dolgozó tömegek számára pedig iránytű a kommunizmus világméretű győzelméért folytatott harcban. A marxista világnézet egyik alapvető vonása az is, hogy aktív Szerepe Marx egyik mondásában így fejeződik ki: „A filozófusok a világot csak különbözőképpen értelmezték, a jeladat az, hogy megváltoztassuk.“

A marxista, illetve a tudományos világnézet alapját a tudományosan helytálló, szilárd ismeretek adják. A világnézet azonban nem csupán tudás, hűvös vélemény, hanem meggyőződéssé szilárdult eszmerendszer. A világnézet szempontjából döntő fontosságú, hogy az egyénnek mivel kapcsolatban alakulnak ki pozitív vagy negatív érzelmei, vagy mi marad számára közömbös. /

Minden világnézet végső soron osztályérdeket fejez ki. Az osztályhelyzet azonban nem határozza meg automatikusan a meggyőződést. A társadalom spontán és tudatos nevelő hatása a kapitalista országokban a dolgozó tömegek jelentős hányadát megakadályozza osztályérdekeinek felismerésében, viszont a történelem tanúsága szerint a munkásosztály világnézetének igaz volta az elnyomó burzsoá osztály nem egy tagját az elnyomottak mellé állította. Szerepet játszik a meggyőződés kialakulásában az egyéni életút is. Nem közömbös például, hogy valakit gyermek-, serdülő- vagy felnőtt korban ér-e vagy

KEDVEZŐ FELTÉTELEK

A világnézeti nevelésnek döntő kérdése a munkához való kommunista viszony és a tudatos munka- fegyelem kialakítása. A fejlődő szociális kapcsolatok és az új közösségi életformák magas szintű követelményeket támasztanak a közösségi érzéssel, az egészért érzett felelősségtudattal, a szervezettséggel és a fegyelemmel szemben. Minden dolgozótól megkövetelik, hogy a kommunista világnézet és erkölcs olyan eszméit és normáit sajátítsák el, mint a szocialista ügyért történő tettrekészség, pártosság, elkötelezettség, a kommunista elvi szilárdság, a készség a szocialista állam erősítésére és megvédésére, a helytállás az emberiség haladásáért küzdők oldalán, a segítőkészség, az igazságszeretet, a szerény fellépés, a nyitottság a jó és a szép iránt s a kérlelhe- tetlenség a társadalmi jogok megsértésével és minden erkölcstelennel szemben. A szocialista személyiség a munkakollektívákban, a szocialista brigádokban, a versenyekben, a tervezésben és a vezetésben való részvételen keresztül, a tanulásban és a szak- képzettség megszerzésében, az ideológiai munkában, a szocialista világnézetre nevelés, a kultúra és az erkölcs elsajátítása során, a kulturális öntevékenységben, a szabad idő aktív felhasználásában és más hasznos tevékenységben alakul ki. A fejlett szocializmus feltételei között — mivel az érettebb politikai, szociális viszonyok s a nagyobb társadalmi gazdagság lehetővé teszi, hogy fő feladatként a politika középpontjába kerüljön az anyagi és a szellemi szükségletek kielégítése — nemcsak növekednek objektíve az ember szellemi-világnézeti-morális profiljával szemben támasztott követelmények, hanem a szociális életmód, valamennyi dolgozó mindenoldalú személyiségfejlődése és a szocialista művelődési koncepció átfogó megvalósításának kedvező feltételei is kialakulnak.

A szocialista személyiségvonások ma a dolgozók nak a munkában tanúsított sokoldalú tevékenységében, kezdeményezéseiben, a munka- és életkörülmények javítására irányuló tevékenységben fejlődnek ki és nyilvánulnak meg. A növekvő tudatosság, az emelkedő műveltségi-kulturális szint, a sokoldalú kommunikáció és információ új lehetőségeket nyit a világnézeti nevelés, a magasabb szintű szellemi, erkölcsi és esztétikai szükségletek számára. Az élet tartalmasabbá válásának, az emberek mindenoldalú és harmonikus fejlesztésének: kedvezőbb feltételeit

teremtik meg a magasabb életszínvonal, a jobb lakáskörülmények, a technikai jellegű fogyasztási eszközök, a tömegkommunikáció fejlődése, a közlekedés megnövekedett lehetőségei. A nagyobb tudás, a fejlett intellektuális képesség azonban nem alakul át spontánul egyértelmű szocialista világnézetté, erkölcsi érettséggé. A múlt hagyományai és szokásai — sajnos — továbbra is hatnak. Ellenfeleink mindent elkövetnek annak érdekében, hogy a polgári és kispolgári életvitelt, szokásokat és „eszméket“ rafinált módon propagálják és elterjesszék. Hatásos világnézeti nevelés, tevékeny építő, politikai, ideológiai és művelődéspolitikai munka szükséges ahhoz, hogy a szocialista társadalomban kialakult kedvező feltételeket a személyiségfejlődés előmozdítására és a még ma is keletkező ellentmondások feloldására használják fel.

AZ ERKÖLCSI MAGATARTÁS

Ideológiai nevelésünknek, ma és a jövőben is, központi kérdése a szilárd marxista—leninista ismeretek közvetítése és világnézetünk alapvető meggyőződéseinek a kialakítása. A világnézeti és az erkölcsi nevelés kölcsönös összefüggésének különösen a szocialista öntudat és magatartás megszilárdításakor van nagy jelentősége. A világnézet és az erkölcs a társadalmi tudatnak minőségileg eltérő jelenségei. A szocialista országok filozófusainak, etikusainak, kultúr- történészeinek a világnézet és az erkölcs közös, illetőleg eltérő vonásaira irányuló vitáiban azok a felfogások találnak ellenzésre, amelyek az erkölcsöt viszonylag élesen szembe állítják a világnézettel, mint egésszel, az erkölcstől mindennemű ismeretjelleget elvitatnak, és kizárólag „cselekvéstudatnak“, szabályok és parancsok összegezésének fogják fel. Az erkölcs, mint társadalmi tudatforma, a filozófiai világnézetnél közvetlenebb és direktebb módon vonatkozik az embernek a társadalomhoz való tevékeny viszonyára, a közösségre irányuló mindennapi tetteire és magatartására, közvetlenül irányítja, szabályozza a magatartást. Az erkölcsi tudatra különösen a célokat állító, értékelő és szabályozó funkció a jellemző. De a szocialista erkölcs a valóság elsajátításának egyik sajátos eszköze, s mint ilyen alapvető világnézeti belátásokon és meggyőződéseken nyugszik, a munkás- osztály és valamennyi dolgozó ismereteit és élettapasztalatát általánosítja. Erkölcsi normáink — mint például a hazafiság és az internacionalizmus, a munkához való kommunista viszony és a szocialista tulajdon tiszteletben tartása, a kollektivitás és a közösségi érzés — világnézetünk egészében gyökerezik. Az erkölcsi magatartás kialakítása azonban a nevelési folyamatban nemcsak és nem egyedül a világnézeti nevelés eredménye. Ahhoz, hogy az emberekben kialakítsuk az új magatartásnormát, hogy kiformáljuk a munkához való új viszonyt, és kifejlesszük a közösségi érzést, tudatosítani kell bennük, hogy a világnézet és az erkölcsi magatartás igen sok tekintetben összefügg. Nem véletlenül foglalkozott ezzel a kérdéssel behatóan a CSKP Központi Bizottságának az 1974 novemberében megtartott nagy jelentőségű plénuma is.

ROSSZ AJÁNLAT

A polgári ideológusok és a revizionisták egy liberalizációs folyamat kibontakozására spekulálnak világszerte. Az emberről való elvont antropológiai,

szubjektivista és egzisztencialista felfogásból, az ember „egyszeri“ voltából, a szabad önfejlődéséből és önmegvalósításából újabban — egyre erőteljesebben, mindenekelőtt a szocialista országoknak címezve — kispolgári-anarchista, ultrabaloldali nevelési „elveket“ ajánlanak. Szerintük „az elnyomott gyermeket* szabadságra kellene nevelnünk, csökkenteni kellene a minden pedagógiára jellemző „betegséget“, a „teljesítmény nyomását“, véget kellene vetni a „tudás kultuszának, fel kellene számolni az osztályozást, a rendszeres tanulás és a megerőltető munka helyébe a játéknak és a fantáziának kellene lépnie, az iskolát mint intézményt meg kellene szüntetni, és így tovább. Tudjuk, hogy egyesek —, akik a kiutat keresik a kapitalizmus és a polgári közoktatás nyomorából — a fennálló állapottal szembeni tiltakozás egy formájának tekintik az elmondottakat. A szubjektivista, az elvont és az individualista koncepciókat azonban mégis a jelenlegi revizionizmus karolja fel előszeretett^!, mivel — úgy vélik —, hogy azok alkalmas eszköznek bizonyulnak a szocializmus, a szocialista közoktatásügy és a szocialista világnézeti nevelés ellen vívott harcban. Politikai és Ideológiai ellenfeleink nem mellékes kérdésekben, nem periférikus területen igyekeznek gyöngíteni a szocializmus pozícióit. Egyrészt a szocialista életforma diszkre- ditálására, a nemzeti közömbösség sugalmazására, másrészt és ezzel együtt a nacionalizmus serkentésére, az idealista világnézet modern változatainak a terjesztésére, a történetiség elvének a tagadására, a vallási befolyás erősítésére törekszenek. Számításuk azonban nem vált be eddig, és nem sok reménynyel kecsegtet a jövőben sem.

FELADATUNK

Napjainkban ismét elburjánzott a kispolgáriasság. E negatív jelenségen azt a sajátos gondolkodás és magatartásmódot, jellegzetes életformát értjük, amely az individualista beállítottságban, a közéleti szereplés előli elzárkózásban, a hivalkodásban, az anyagiasságban és az elvtelenségben nyilvánul meg. A kispolgáriasság elleni harcban a nevelésre az a szerep vár, hogy kompromisszumok nélkül bírálja és nyesegesse a vadhajtásokat.

Az elmondottak alapján a világnézeti nevelés feladatait így foglalhatjuk össze: a csehszlovákiai magyar dolgozók körében az emberek életét, tevékenységét, ismeretszerzését szervezzük és irányítsuk úgy, hogy azok, akikre hatni akarunk, szerezzenek tudományosan Igazolt ismereteket, az emberek tudományos ismeretei rendeződjenek rendszerbe, nézetekké, nézetek rendszerévé, majd fejlődjenek meggyőződéssé. A meggyőződés integrálódjék a meggyőződés rendszerévé: dialektikus materializmussá.

BALÁZS BÉLA