Új Szó, 1975. július (28. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-29 / 176. szám, kedd

SZABADSÁG CSAK ARATÁS UTÁN JÁRÁSI NÉPMŰVELÉSI KÖZPONT — NYÁRON Mi tagadás, kissé bizonylata nul léptem be a dunaszerdahe lyi Járási Népművelési Központ ajtaján. Uborkaszezon van, a szabadságok ideje, ki tudja, ta­lálok-e itt valakit. Aggályaim már a folyosón szertefoszlat iák. A szobákból az írógépek kopogását hallottam, az egyik teremben népizenekar próbált, már a folyosón az intézet több dolgozójával találkoztam. Csuk HÉGER KÁROLY igazgatót nem találtam a szobájában. — Lent van a pincében, az Aratási Híradót készíti — tájé­koztat a titkárnője. Zakatol a sokszorosító gép, emberek állják körül, figyelik a festékszagú papírokat. Héger Károly int, üljek mellé, s ezzel jelzi azt is, hogy nagyon sok munkája van. — Ez tizenhét sor, akkor még négy sor jöhet, teszünk egy kis díszítést aztán kész az oldal — mondja a technikus luik. Azután még a fényképeket nézi át: — ez jó lesz a címol­dalra — mutatja. Még néhány szót vált az itt* levő embereik­kel, aztán visszamegyünk az irodába. — Tessék, kérdezzen. — Jelenleg csupán egy érde­kel: mit csinálnak a Dunaszer tiahelyi Járási Népművelési központban nyáron? Elmosolyodik: — Elsősorban aratunk. Kíváncsi pillantásomra ma­gyarázattal szolgál: — persze, ezt csak magunk között hívjuk így. Hivatalosan az aratási pro­pagandát szervezzük. A röpla­pokon kívül Aratási Híradót je­lentetünk meg. Most készül a hetedik szám. Ezen kívül hár­mat adunk majd ki. — Ez a híradó mennyiben se­gíti elő az aratást? — A kombájnosok, s más me­zőgazdasági dolgozók szakmá­jukhoz értő, derék emberek. Nekik tehát nem azt kell meg­írnunk, hogy mit tegyenek, mi­képpen dolgozzanak. Azt tudják maguktól is. Arról viszont szí­vesen olvasnak, hogy milyen eredményeket értek el, hol tart az aratás, milyenek a hektár- hozamok, hogyan áll a kombáj­nosok versenye és így tovább. Ezekről írunk az Aratási Hír­adóban. Az emberek érdeklő­léssel olvassák. Szavait a telefon csengése szakit/a meg. — A hatos szára? — hallom az igazgató hangját. — Márkét napja elkészült, s szétküldtük az anyagot. Ügy látszik vala­hol elkeveredett szállítás köz­ben. Természetesen küldünk újat. Leteszi a kagylót. — Látja, a híradónk népsze­rűségére jobb bizonyíték nem is kellett volna. Felsőpatonyból hívtak, valahogy elkeveredett a hatos szám. az emberek már hiányolják. — Nem nehéz a szerkesztés? — Nehéz, de ez kellemes fel­adat. Az idei aratás a kedve­zőtlen időjárás miatt nagyon nehéz. Nagyon sokan hősiesen dolgoznak. Amint lehet, arat­nak. Éjszaka, nappal, szomba­ton, vasárnap, nem számít. Na­gyon sok emberről Írhatnánk, de egy szám mindössze tíz ol­dalból áll. Gyökeres Béla fényképész lép be a szobába. Friss felvételeket hoz. — Az aratókhoz hasonlóan mi is nyújtott műszakban dol­gozunk. A lányomat már két hete csak alva látom. Mikor elmegyek, még alszik, késő éj­jel már szintén az igazak álmát alussza. Őszintén mondom, nem érzek fáradságot. Tegnap pél­dául a Csilizközben jártam, ott sok helyen talajvíz borítja a földeket. Láttam az emberek, hogyan takarítják be a ter­mést. Géppel, kaszával, ahogy lehet. Amikor ezeket az embe­reket látom, s beszélünk velük minden fáradtságom elszáll. Öllé Imre, az ekecsi efsz elnöke az aratási faliújság előtt. IGyökeres Béla felvétele) Pavol Jakubco osztályvezető most érkezett meg. Felső-Csal- lóközben járták az agitációs központokat, s az aratási fali újságokat szemlélték meg. — Ezekben a napokban mi is az aratási propagandánál se­gédkezünk. A mi osztályunk egyébként az iskolánkíviili ne­veléssel és a felnőttoktatással foglalkozik. Must készítjük elő az új tanévet. Helena Ostrochovská és Krá ner Zsuzsa a tervekről tájékoz tat. Különösen a nyelvtanfolya­mok, a varrás és hímzés iránt mutatkozik nagy érdeklődés. Népszerűek az előadások is. Kü lönösen a tudományos-technikai forradalommal a honvédelm neveléssel, valamint a tudomá nyos világnézettel kapcsolatos kérdések érdeklik az embere két. A járás területén jól mű ködnek a csillagászati szakkö rök is. Amikor visszatérek az igaz gató szobájába, már újabb tér veket kovácsolnak. — Minden erőnkkel az ara­tást említjük, de ha akad egy kis időnk, akkor más időszerű feladatot is megoldunk. Most például a járási aratóünnepély műsorán dolgozunk. A tervek szerint a rábapatoni és a my- javai folklór csoport ad majd műsort Királyfiakarcsán. Ké­szül a Csallóközi Dal- és Tánc- együttesünk is. Ök a galántai járásban lépnek föl, majd kü­lönböző aratóünnepélyeken sze repelnek. Ott lesznek Nyitrán is. Szinte percenként nyílik az ajtó, cseng a telefon. — Hát itt nincs uborkasze zon — mondom az igazgató nak. — Sőt, úgy mint mezőgazda- sági dolgozóink, mi is teljes erővel végezzük munkánkat. — Szabadságra_ mikor mén nek? — Néhány kivételtől élte kintve dolgozóink zöme csak az aratás után, tehát augusztus közepétől mehet szabadságra. Akkor is legfeljebb két hétig. Szeptemberben kezdődnek a kulturális rendezvények, s be Indulnak a különböző tanfolya­mok. Akkorra mindenkinek ill kell lenni. Az órámra pillantok: négy óra múlt. Az igazgató es a fényképész szedelőzködik. — Letelt a mai munkaidő? — Igen. — Akkor most mennek ha z a. — Dehogy. Kocsiba ülünk és megyünk a földekre. Anyagot gyűjtünk az Aratási Híradó nyolcadik számába. SZ1LVASSY JÓZSEF Írók az irodalomról Tallózás o Literárni Mésíčníkben A Cseh írók Szövetségének folyóirata, a Lilerárni MésíCník nemrég megjelent 5. számában felszabadulásunk 30. évforduló­ját köszöntik versben és prózá­ban. A folyóiratban közölt más írások, fényképek és képzőmű vészeti alkotások reprodukciói tartalmunkban a felszabadulás­hoz kapcsolódnak, illetve a fel­szabadult nép alkotó munkáját ünnepük. Az ötödik számban több fiatal szerző alkotása mel­lett versek jelentek meg Vilém Zavada, Iván Skála, Josef Ry- bak és Miroslav Flórian költők­től. A jubileumi szám bevezető cikkében Josef Rybak nemzeti művész az író kötelességeiről tesz vallomást. Hitet tesz az el­kötelezett, a kor problémáival élő irodalom mellett: „ .. .Nincs irodalom, amely a politikán kí­vül állhatna, s akik ennek az ellenkezőjét akarnák állítani, állásfoglalásukkal cáfolják meg önmagukat: a különbség csak annyi, hogy ők más politikát támogatnak, mint mi... Szocia­lista irodalmunk nem szakad­hat el e politikától, a mi poli- kánktól, a mi népünktől. Leg­nagyobb íróink életművei iga- zálják, hogy irodalmunk csak így válhat naggyá“ — írja. A folyóirat prózai írásaiból kiemelkedik Zdenék Pluhái­„Kőpor“ (Kamen? prach) című elbeszélése, amelyben szuggesz- tíven festi meg a kemény fér­fimunka környezetrajzát. Jiri Kikenek ,,A kalmük tea" JKal- cick^ Caj) című írásában a fel- szabadulás eseményekben gaz­dag élményanyagából merít. A Literárni mesíCník Mihail Solo- hov 70. születésnapja alkalmá­ból részletet közöl a jubiláns ,,A hazáért harcollak“ című re­gényéből. A cseh írók folyóirata több tanulmányban és cikkben em­lékezik meg Vilém Závada nem­zeti művész 70. születésnapjá­ról. Václav Pekarik a költőről szóló tanulmányában nagyra értékeli Zavada műfordítói te­vékenységét is, különösképpen a magyar költészet tolmácsolá­sa terén. Amint ismeretes, Za­vada fordította csebre Adyt, Petőfit és |ózsef Attilát. A folyóirat felszabadulási an- kétjának kérdéseire ezúttal Jo­sef Rybak, Oldrich Rafaj és Václav Kaplicky válaszol. Arra a kérdésre, miben látják a mai szocialista irodalom fő felada­tait, J. Rybak így válaszol: „ ... A szocialista irodalom fő Jeladatát abban látom, hogy íróink magas célokat tűznek maguk elé, s mi mindannyian nagy igényességgel és kommu­nistákra jellemző szenvedélyes­séggel törekszünk e célok meg valósítására .. . Fiatal íróinknak bátraknak kellene lenniük, al kotásukban nem szabadna a fejlődés mögött haladni, egész mélységében szélességében és változásaiban kellene látniuk az életet A kérdésre a nyolcvanéves Václav Kaplicky (számos tör­ténelmi regény szerzője) így reagált: „A mai irodalom fő és konkrét feladatát u kispol gáriasság elleni harcban látom, mivel ez a jelenség már a mun­kásság sorait is kikezdi. Ha ma nálunk az élet értelmét any nyian az autóban, a fényűzően berendezett hétvégi házakban, a külföldi (ha csak lehet nyu gáti külföldi) utakban látják — ez elgondolkoztató jelenség. Az új szocialista feltételek új, szó cialista embert igényelnek, s ebből a követelményből kell el sősorban kiindulnunk.“ A mai szlovák irodalmat a folyóiratban Stefánia Partosa vá, Vladimír Reisel, Michal Chu da és l'incent Sikula képviseli. A „Panorama“ című rovat ,,Ma­gyar tollal Prágában“ címmel bemutatja Barsi Imrét, illetve az „Emberek, akikkel találkoz­tam“ (Madách, 1972) című iro­dalmi portrékötetét. (sm) ÚJ FIL MEK SOLARIS szovjet) Stanislaw Lem lengyel író Solaris című regénye alapján készült ez a szovjet film. Ren­dezője Alekszandr Tarkovskij, aki az Iván gyermekkora és a Rubljov-film alkotójaként alig 30 évesen már eljutott a vi­lághírig. A Solarisbau is hasonló kér­désekre keres választ mint ko­rábban; a filmben olyan hely­zetben vallatja meg hőseit, amikor a tudomány hatalma végső próbára teszi az embert. nak. Kelvin «setében az törté­nik, hojfy egyszerre csak meg­jelenik tíz éve halott felesége, akinek öngyilkosságáért Kel­vin is felelősséget visel. És hiába kísérli meg, hogy meg­szabaduljon tőle, hogy elpusz­títsa „.kísértetét,“ minden hasztalan, az asszony újra megjelenik. A szuperagy bűvkö­rében ugyanis nincs menekülés a lelkiismereti elől, mert nem lehet elfojtani az emlékeket. Nyilvánváló a történet át­Jelenet a Solaris című szovjet filmből; a képen Donatasz fíanio- nisz és Natalja Bondarcsuk. Kétségtelen, hogy válasznak szánta ezt a filmet a nyugati gondolkodók és művészek jövő- látomásaira, amelyek a tech­nikának alárendelt, az önma­ga humán voltát feladó ember falansztervilágát, mint elkerül­hetetlen, egyetlen alternatívát állítják elénk, és a tudomá­nyos-technikai forradalom által kiváltott pesszimizmusukat kozmikussá nagyítják. Tar* kovszkij fordított eredményre jut. 0 azt bizonyítja, lz ember képességein, fejlődésén mú­lik, hogy heíytáll-e majd az új helyzetben — alternatí­va tehát igenis van. Lem tudományos-fantasztikus regénye adja ^ film történeté­nek keretét. Arról van szó, hogy a Solaris csillagképet, ahová Kelvin pszichológust, a film hősét űrhajón küldik fel, az ún. Óceán veszi körül, ami nem más, mini egy kozmikus méretű agyvevő, «gy intelligen­cia-csillag. Ennek az emberek­re gyakorolt titokzatos sugár­zását, hatását kell tanulmá­nyoznia, különösen azt, miért válnak kedélybetegekké vagy hisztérikusokká azok az embe­rek, akik ebben a sugárzásban az űrhajón élnek, miért lett öngyilkos az egyikük, miért válik képtelenné a közös munkára, az együttműködésre a másik két tudós, aki már hosszú évek ót* itt él. Kelvin önmagán tapasztalja majd ki a , megoldást“. Az in­telligencia-központ ugyanis nem dehumaniZál ja az embert, ellenkezőleg: hihetetlen mér­tékben felfokozza az egyén emberi érzékenységét. Ebben a történetben például azáltal, hogy az ember lelkiismeretét terhelő emlékek ónyagiasod­vitt értelme: az ember nem ha­ladhatja túl önmaga emberi lényegét, önmaga elől nem menekülhet, mindenhová ma­gával viszi múltját, s az embe­riség nem maradhat meg em­bernek, ha nem ismeri, ha nem éli át múltját, ha elveti azt az utat, amelyen eddig eljutott, ahelyett, hogy tovább építené, fejlesztené értékeit. Az érkölcs elvei változnak, az embert a mai és különösen a holnapi fejlődés új helyzetek elé ál­lítja, amelyeken a régi elvek­kel már nem lehet úrrá, az em­bernek erkölcsileg is hozzá kell nőnie az új szituációk követel­ményeihez. ^ film jelképes záróképe is ezt fejezi ki. Újra Kelvin földi házát, meghitt em­beri környezetét látjuk, csodá­latosan lágytónusokban az orosz tavakat és erdőket, min­den szépségükkel — de a ka­mera egyre távolodik, míg ez az emberi sziget a Solaris szellemi Óceánjából emelke­dik ki... A Solaris, mint probléma­felvető film igen érdekes. Meg­valósításának részletein érző­dik Tarkovsz-kij kivételes ábrá- zolóereje. A rendező azonban túl lassan, hosszadalmasai! bontja ki a mondanivalót, és túlságosan a „hogyan lehetsé­ges“ kérdéseire irányítja a né­zők figyelmét. Ezáltal a lényeg, a „miértek“ kissé háttérbe szorulnak. A film főszereplői — Oona- tasz Baninnisz ( Kelvin |, Jurij Jar. vet, Anatolij Szolonyicin és Ma­tatja Bondarcsuk — mélyen át­élt, hiteles alakítást nyújta­nak. A Solaris egy érdekes re­gény egyéni felfogású, jól meg­rendezett filmváltozata. —yin— silSTStl 1975. VII. 29. Könnyű nyári szórakozást ígér a Fantomas haragszik című fran- cia film. Előtérben fean Marais, az egyik izgalmas jelenetben.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents