Új Szó, 1975. július (28. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-27 / 30. szám, Vasarnapi Új Szó
CSEH KÖLTŐK VERSEI Jan Piláf: Vagy Bezárkózni a nedves akváriumba a falra tapadó üveghalak közé müéggel a fejem fölött és tűkarcolta gramofonlemezzel melyen az élet évgyűrűi álmodozó Ikaroszok szemét forgatják, holdkóros arcok lebegnek a moszatban, mit nekik a világ, csők feledés legyen, a súlytalanság állapota, amikor a cipő már nem csikorgatja a kavicsot. Vagy kimenni a nedves akváriumba arccal a végtelen üresség felé amelyet fölfedezett csillagzatok halai töltenek ki és a hold elfordított fele, a virradat gyalogosának lenni poros utakon félretaposott sarkú bakancsban, új boszorkánymesterek hajójának fedélzetén a holnapok levegőjét lélegezni, homlokommal emelni a kristályboltozatot, hogy a világűr szívét rögzítő horgony ujjaivol szilárdan megkapaszkodhasson a földben. Karéi Bousek: Elégia Jirí Orten emlékére Költő járt erre hullt a tél hormata a föld csupa sár volt. A hócsillagocskák ezüstös hada tócsák fölött táncolt. A fákon a fekete ágkeresztek november bánatát könnyezték. A sárban nyűtt levelek temetkeztek halálba szédült őszi lepkék. Nedvedzett minden a világon- csak a szívek voltak szárazok a vattázott télikabátok és a vattázott közöny alatt. Fájdalom járt erre rangját rejtve tán felsír valahol a lel ki ismeret. A kerge szél a részvétet kereste a köveket motozta nem o szíveket. Iván Skála: Kőtörőfű Zafírtü alatt a napi gondok végtelen korongja forog. Kitartással szerzett szék. kitartásso! szerzett bölcsesség, kitartással szerzett bizonyosság. Amikor széttáncoltad első cipődet, amikor falak vesznek körül, rájuk írod minden vágyadat. Vak vagy, mint szobrok dülledt szemgolyója, a kedvesség visszahúzza lábad, s gonoszság nyeregbe ültet a taps eltemet, a könnyek életre hívnak. És mégis .« lépésnyire tőled a kövezetből kőtörőfű furakodik elő. Baráti kéz szára úszik feléd az Acheron vizein. És mégis mennyi lélek a mükénéi síroknál is mélyebb! És mégis mennyi öröm a bizonytalanságok tűzhelyei fölött is lángolva! .;zt a hitet oelülről belevésem még a koporsóm fedelébe is. ZÄDOR ANDRÁS fordításai Vliroslav Flórian: Feljegyzés az özönvízről Éjszaka. Levélzizegés. Fölnéztél - és megdördült az ég. Aztán megnyílt. (Hát elővettük Brehmet azzal a sok állattal meg egy marék kavicsot is a békákra). Reggelre körös-körül víz gyűrűzött. Meséltünk egymásnak, idegen. lassú nyelven, alighanem héberül és a fehér angyalok hunyorogtak neonszemükkel. A negyvenedik napon csend zümmögött. És én fütyörésztem magamnak, mint egy köszörűs. A nedves, csípős szélbe lassan belefújtr cigarettád füstjét, a szürke galambot. Emberek, esetek, ötletek A FŰZFA lakótelepünkön az öreg fűzfa niáv három emelet magas. Nem tudom, hogy vannak-e vidám fűzfák is, ez tipikusan szomorú, pedig már sok jó viccet meséltem alatta a szomszédoknak. A bánatos fűzfa mellett húzódik a fővezeték és ezt az ágak rendszeresen elszakítják. Olyankor harmincnégy lakásban nincs villany. Ezt a fűzfát ki kell vágni! — mondták a villanytelep karbantartói, akik hetenként kétszer vendégszerepeinek telepünkön, fűzfa miatt. Kértük, hogy vágják ki. Ez nem az ó hatáskörükbe tartozik, válaszolták. A házkeze- löség hatáskörébe sem tartozik. A városkerületi nemzeti bizottság hatáskörébe sem tartozik, a tűzoltók és a mentők hatáskörébe sem tartozik. A húsipari dolgozók tekecsapatának a hatáskörébe sem tartozik. Az öreg, három emelet magas fűzfa tehát továbbra is betyárkodik: eltépi a fővezetéket. Mert ez. a fűzfa hatáskörébe tartozik. Illetékesek és illetéktelenek véleménye szerint ezen nem lehet segíteni, mert ez objektív nehézség. Most gyertyafény mellett egy dalt zengnek az illetékesek tiszteletére: így változnak a fogalmak — nem fér ehhez semmi kétség: ami rímfaragók gúnyneve volt — ma már — objektív nehézségi CSOMAGBÓL VAN! Azt hittem, hogy ez a társasjáték már megszűnt, de tévedtem. Naponta jön a a Csenténé, vagy a Penténé, vagy a Ten- téné, rám bájolog és csicseregni kezd: „Ezt vegye meg a feleségének, csomagból van! A húgom küldte Svájcból... a sógornőm küldte Hamburgból... a keresztanyám fia küldte, aki megyés püspök Kanadában!“ És előránt valami alig hordott hálóinget, pamutkendöt, szönyegrojtból csirizzel alkotott falvédöt, kék-piros sárga- zöld-lila alsószoknyát és más kábító szépségű nyugati „divatholmit“ és lakás- ~ díszt. Ilyenkor csendesen émelygek, egyrészt a látványtól, másrészt a na/ta- linszagtól. De azért nagyon udvarias vagyok. Ma például megkínáltam Pentenét disznósajttal. Nem akart enni beloie, mert testvérek között száznyolc kiló. (Mérlegen több.) De mégis majszolni kezdte, mert mondtam, hogy „csomagból van!“ — Hiába —, gurgulázta tele szájjal —, még a disznósajton is érezni, ha csomagból van, mert ilyen finomat csat o 11 tudnak csinálniI Aztán megkérdezte, hogy honnan kaptam a csomagot. Közöltem, hogy a galántai rokonoktól, mert disznói öltek és küldtek kóstolót. Csomagban. A NYARALÁS Most a nyaralás problémája gyötör, ugyanis lokálpatriota vagyok és azt szeretném, ha az idén mi bratislavai IukO' sok itthon nyaralnánk. Persze ezt az ötletet népszerűsíteni kellene. Például hirdetésekkel. Néhány ötletemet minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül az utazási irodák rendelkezésére bocsátom: Vegyen részt a világ legolcsóbb társasutazásában: utazzon a 20 as autóbuszon az egyik végállomástól a másikig. Ára: 1 korona (Éjszakai szállás és étkezés nélkül.] Élvezze városunkban a technika vívmányait: a Prior Áruházban várja önt a — mozgólépcső! Töltse szabadságát — a saját otthonában. Útlevél és helyjegy nem kötelező! Igazán szép és kényelmes pihenést biztosít a megszokott fekhely, a megszokott -környezet, a megszokott feleség! Persze tudom, hogy megint hiába beszélek. A KUTYA Az interhotel bejárata előtt egy kutya ül a járdán, nyakörve végét a hotel dísz- egyenruhás alkalmazottja fogja. Vajon mi a jó hideglelésre várnak? — kérdem önmagomtól és én is várok, mert betegesen kíváncsi természetem van. Vagy húsz perc múlva megjelenik egy férfi és egy asszony. A díszegyenruhás tiszteleg és átadja a nyakörvet a férfinak. Az asszony lehajol és forró csókot nyom az eb határozottan szőrös képére. A kutya forgatja a fejét, de hiába, a szenvedélyes támadást nem tudja kivédeni. A férfi kinyitja a járda mellett álló nyugati rendszámú autó ajtaját, a hátsó ülésre tessékeli a kutyát, ő maga a kormány mögé ül és az asszonyt is maga mellé parancsolja. A jármű elindul és a díszegyenruhás alkalmazott ismét tiszteleg. Sárgulok az irigységtől, mert én ebben a hotelban már jártam, többször is. A kávéházban süteményt ettem, feketét ittam és jelentős hálapénzt adtam, de nekem még soha nem tisztelegtek. Igaz, csak hazai pénzzel fizettem. Ez az eb pedig nyugati. Konvertibilis kutya! Megvan róla a véleményünk — de azért tisztelgünk nekil PÉTERFI GYULA Orest Dubay: ANYA
