Új Szó, 1975. július (28. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-20 / 29. szám, Vasarnapi Új Szó
Tüskés Tibor KODOLÁNYI JÁNOS a szlovák fővárosban ' Kodolányi a század magyar pró- nyebb, legegyénibb legellentmondáso- zairodalmának egyik legjelentéke- sabb alakja. Műfaji érdeklődése a ko* rai novelláktól a társadalmi drámá-i kon és a magyar előidőkbe visszanyúló regényeken át egészen az archaikus múltban játszódó regényeposzokig ível. Témavilága magába foglalja az ormánsági népélet színeit, a széthulló középosztály társadalmi diagnózisát, megeleveníti a magyar honfoglalás és középkor alakjait. Átéli a mondák és eposzok világát, alá- száll az archaikus időkbe. Valóságos magyar mitológiát, s teljes és autonóm babiloni és biblikus világképet teremt. Ábrázolási eszközökben, kife-? jezésmódban végigjárja az utat a korai írások naturalizmusától a férfikor érett realizmusán át egészen a kései regények szimbolikus-mitikus ábrázolásáig. Művészete a magyar próza legnemesebb hagyományaihoz kapcsom lódik; a világirodalomban a bibliai időket regényesítő Thomas Mann és a jóra a bűn felmutatásával, az értékre, az elbírliatatlan rossz ábrázolásával figyelmeztető Mauriac írásaira emlékeztet. Látomásainak és indulatainak kifejezésére archaizáló elemekkel színezett, költői erővel átitatott önálló és eredeti nyelvet alkot. Végtelenül szubjektív, kitárulkozó művész. Az élettények és a művek között itt szorosabb a kapocs, mint másoknál. Regényei és drámái egy folyamatosan írt, áttételes önéletrajz részei, az önéletírás kifejezett szándékával életre hívott munkái viszont teli vannak re- gényesített elemekkel. Kevés epikust ismerni, aki a legkülönbözőbb időben és tájon született hőseiben ennyire önmagát ábrázolná, amikor pedig magáról vall, ennyire transzponálná élményeit. Az „idegen téma“ a közvetlen és vallomásos előadásban személyes üggyé lesz, de ha saját életéről szól, magát is tárggyá változtatja, önvizsgálatát az élve boncolás példájává teszi. Tollát a szenve^ dély és az indulat vezeti. Minden apró megnyilatkozását a végrendeletíró komolyságával és elszántságával veti papírra, ugyanakkor tévedései miatt nemegyszer kell önkritikát gyakorolnia. Életében sokan és sokak bántották és ő sem volt másokhoz kíméletes. Mint minden sebzett érzékenység kitörése, szavával újabb vi- szont-bántást és viszont-indulatokat fakasztott. Könyörtelensége és következetlensége, mely gyakran ideológiai mezbe öltözött, sok sebet, sérelmet, égető és indulatot fakasztó hántást okozott. Publicisztikai megnyilatkozásai gyakran ellentmondásosak s az ő megítélése is gyakran szélsőséges. Könyvei magas példányszámban látnak napvilágot, rajongó olvasói vannak, de magatartásának megítélése mindmáig vitatott. Annak ellenére, hogy művei már az első kiadás idején általában élénk visszhangot váltottak ki, munkássága ma is viták pergő tüzében áll. Kodolányi művészi fejlődésében igen fontos szerep jut mindenkori szellemi-ideológiai tájékozódásának. Az elbeszélésekben és regényekben fölvetett gondolatok gyakran átkerül-- nek publicisztikájába; máskor a szemléletében bekövetkező változások hatnak a művek esztétikai arculatára. A Sötétség, a Börtön, a Kántor József megdicsőülése, központi gondolatát, a földkérdést és az egykét nemcsak szépíróként ábrázolja, hanem elméletben is kifejti. Az egykekérdésben 1927-ben A hazugság öl címmel röp- iratot ír, illetve kiáltványt intéz Huszár Károlyhoz, a képviselőház al- elnökéhez. Huszár azt válaszolta, Kodolányi segélykiáltására, az egyke orvoslására: ,,Mit gondol, ha néhány század huszárt helyeznénk az egykés vidékekre. Vajon nem lenne-e áldásos következménye?“ A népszaporulat kérdésében az aggodalom és az erkölcsi felelősség szavát először Kodolányi mondja ki. Illyés Gyula Pusztulás című Nyugat-beli cikke, Fü- lep Lajos tanulmányai majd azt a föltáró munkát folytatják, amit Kodolányi alapos tárgyismerettel, a tények drámai nyelvén, változást sürgető indulattal — bár helyenkint nai- iv, utópisztikus hittel — megkezdett. Kodolányi neve már a húszas évek végén a Bartha Miklós Társaság tagjairól szóló detektívjelentésben a „baloldaliak“ jegyzékének élén szerepel, Illyés Gyulával és József Attila, vál együtt. Á társaság egyik vitáján Katona Jenő hozzászólása után feláll, és azt mondja: „Az előttem szóló Katona Jenő igen szépen beszélt, de a kérdéshez nincs joga hozzászólni, mert halvány fogalma sincs a dialektikus materializmusról.“ Gellért Oszkár megjegyzi: „A harmincas évek elején még hevesen vitatkozik a Nyu* gat-barátok Körében Babitsosai, a dialektikus materializmus híveként.“ Igen korán szocialistának vallja magát, s már a húszas évek elején kapcsolatba kerül a munkásmozgalommal, az illegális kommunista párttal. Katona Jenő szerint „ő volt a ,gödi fészek’ előadásainak szervezője.“ A „gödi fészek“ hivatalosan a szociáldemokrata párt felügyelete alatt tevékenykedett, de az illegálisan működő kommunista párt is beépült a vezetőségbe. A rendszeres testedzés és természetjárás mellett szavaűókórusokat szerveztek, előadásokat rendeztek, a Vörös Segélyre gyűjtöttek. A munkában számos mai ismert író, művész és politikus vett részt. Kodolányi Mad- zsar Józsefnek, a szocialista baloldal vezető egyéniségének csoportjában dolgozott. A bebörtönzött Pákoz- dy Ferenc védelmében írott cikke miatt „osztályelleni izgatás büntet le és bűntevő feldicsérésének vétsége“ címén bíróság elé állítják. A Süllyedő világ új, 1965-ös kiadásában azt írja, hogy amint Fáy Árpád és Pákozdy Ferenc, maga is az illegális kommunista párt tagja volt. 1920 nyarán Bratislavába látogat, hogy találkozzék a csehszlovákiai fiatalok haladó mozgalmával, a Sarlóval. ★ Az emigrációban élő Barta Lajos 1929 nyarán Bratislavában Oj Szó címmel kéthetenként megjelenő folyóiratot indít. Kodolányi itt Bartával is találkozik, s elvállalja a lap budapesti szerkesztését. „A lap a felvidéki ifjúság mozgalmaiba kapcsolódva bele, és iránya progresszív, mondjuk: szocialista“ — tájékoztatja Várkonyi Nándort Pécsre küldött levelében. Cikket ír az Új Szóba, majd más szlovákiai lapokba is dolgozik. Többször járt Bratislavában, az ottani haladó értelmiség szerzői estet rendez neki. „Én értetek vagyok és dolgozom, s nem magamért“ — írja. Bratislava a szabadság illúzióját kínálja számára. Délibáb című elbeszélésében örökíti meg az Ősi Város képét, első pozsonyi utazását és Bartával való találkozását. „Kiderül, hogy barátom — nevezzük Tapolcainak — rengeteget futkos, hogy soha rá nem ér, hogy nem olvas, nem ír, csak szerkeszt, levelez és adminisztrál, hogy délutánra randevúja van egy kávéházban egy hirdetési ügynökkel, de nem tudja, hogy melyik kávéházban, hogy egyszerre hétfelé kell tépni magát, és az ő vállán nyugszik az Ősi Város legnagyobb lapjának, s kiadóhivatalának minden gondja. Rossz jel, gondolom, ez ilyen nagy hűhót csinál semmiért. De azért annyira bánt a magam lustasága, léha semmittevése, lézengése, hogy már rágyújtani is alig merek, szégyenlem magam, amiért én kevesebbet levelezek, adminisztrálok és csak éppen hogy írok." Bratisilavai utazásainak élményét dolgozza föl Vilma három szerelme című 1930-ban megjelent kisregényében is. # * * A közelmúltban jelent meg a Magvető Könyvkiadó gondozásában Tüskés Tibor Kodolányi Jánosról írott monográfiája. A szerző könyvében Kodolányi bratislavai, illetve a Sarló mozgalommal kialakult kapcsolatát is érinti. Könyvének fenti részleteit azért közöljük, hogy egyrészt ismertté tegyük a könyv adatait, másrészt fölhívjuk a figyelmet a további Kodo- lányi-kutatás szükségességére és lehetőségére. Ugyanis hasznos volna, ha a még élő kortársak lejegyeznék Ko- dolányira vonatkozó emlékeiket, ha újabb dokumentumok kerülnének elő, s különösen a részletes feldolgozás és önálló tanulmány születne Kodolá- nyi János bratislavai kapcsolatairól. KONSZTANTYIN SZIMONOV. „Szeretlek* - vollottad nekem, de csak éjjel, alig rebegve. s a „tűrlek"-et is nehezen tartottad vissza reggelente. Hittem ajkadnak s mind vadabb kezednek is a vaksötétben, de láthatatlan szavadat nem hittem éjjelente mégsem. Nem csaltál, én ismertelek, akartad, hogy szíved szeressen, s hazudni csak éjjel lehet, mikor a test az úr a leiken. De reggel, józanul, mihelyt ismét a lélek az erősebb, nem mondtál volna egy igent nekem, az ott remélykedönek. MIRZA GELOVANI: S háború jött, vá.ás, peron, hol ölelkezni sincs elég hely, s egy vicinális kis vagon bresztlitovszki rendeltetéssel ... Este volt, s már remény sem volt éjre, örömre, ágymelegre. „Reménytelen" - mint a sikoly, sejtetted csókod köpenyemre. És hogy az éji szerelem szavával össze ne zavarjam: „Szeretlek" - mondtad hirtelen, de szinte higgadtan, de halkan. Ilyen nem voltál még soha, mint ott, abban a búcsúpercben. Szeretlek ... Peron, éjszaka, bánattól hideg kéz kezemben... TELLÉR GYULA fordítása Cibálta az apját a kisgyerek:- Mikor megyünk haza? Mikor megyünk? A felhők sem voltak már olyanok, mint puha röptü denevérsereg, egerekként az eget összerágták. És rigóhangon sírt a kisfiú, és a tulajdon sírását cibálta:- Mikor megyünk? Mikor megyünk haza? A nap aludt csak akkor éjszaka- Segítség! - jajdult pánikban a szél. A fáknak meg lábuk nőtt hirtelen, hogy nyárfák, tölgyek, mint ördögfiókák száguldozhassanak a levegőben. Halljátok? Halkan, mint ha fű zizeg, a külső sötétségnek küszöbéről felsír a hang: - Mikor megyünk haza? RAB ZSUZSA fordítása r\ ILJA EHRENBURG: sÁmmó mim Sárkunyhő fehérük. Majdnem felgyújtották, de nem volt idő. Est, gyerek, kacaj... Harc folyt e tájért. Egy előőrs futott át s havon maradt itt - távol harci zaj. Szinte alszik. Nem ver a szíve többé. Messze jutott, fényt lelt magasban, fent. S mert nem sikerült szépen elkerülni, hát a halálnak így eleje ment. JOBBÁGY KÁROLY fordítása * E napokban jelent meg a Madách Kiadó gondozásában a Nagy Honvédő Háború eseményeit felelevenítő verseskötet. Ebből válogattuk az itt közölt költeményeket. Könözsi István felvétele az EMLÉKEK című sorozatból ŐZíRtTLtK
