Új Szó, 1975. július (28. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-20 / 29. szám, Vasarnapi Új Szó
ÉLETSZÍNVONALUNK FEJLŐDÉSE AZ ELMÚLT 30 ÉV ALATT Az elmúlt 30 esztendőre visszatekintve az egyik legszembetűnőbb jelenség az életszínvonal és a szükségletek gyors fejlődése volt. A háborús károk helyreállítása és egyéb gazdasági problémák ellenére társadalmunkban teljes mértékben érvényre jutott a szocializmus alapvető törvénye — a lakosság anyagi és kulturális szükségleteinek növekvő kielégítése. v A szocializmus építésének kezdeti szakaszában társadalmunk ezen a téren olyan igényes feladatot vállalt magára, mint a dolgozók széles tömegei számára megteremteni a szükségletek kielégítésének egyenlő feltételeit, csökkenteni az egyes osztályok, rétegek és területi egységek közt fennálló lényeges különbséget. Elsősorban az egészségügy, szociális gondoskodás, valamint az iskolaügy és művelődés területén kellett fokozatosan érvényre juttatni az „egyenlő lehetőségek“ elvét. EGYENLŐ LEHETŐSÉGEK Nagy jelentőségű volt a szocialista társadalom és az egyén számára is az alkotmányos munkához való jog, a munkanélküliség felszámolása, ami nemcsak jogot, hanem nagymértékű lét- biztonságot is jelentett. A kizsákmányolás megszűnésével a társadalom érvényre juttatta a munka mennyisége, minősége és társadalmi jelentősége alapján történő értékelése elvét. A nemzetgazdaság helyreállítása és fejlődése során az alapvető szükségletek elsődleges kielégítésének politikája érvényesült, ami a kezdeti szakaszban az élelmezés és ruházkodás prioritását jelentette. A termelés és a nemzeti jövedelem gyors fejlődése megteremtette a szükségletek kielégítésének és fejlődésének alapvető feltételeit. 1974-ben a társadalmi össztermelés az 1948. évinek az 5,5 szűrösére emelkedett. A szocialista szektorion dolgozók átlagbére 1950-től 1973 ig 948 koronáról 2181 koronára növekedett. Az egy főre eső évi jövedelem nagysága 1973-ban a szövetkezeti dolgozóknál 17 130 korona, az alkalmazotti családokban 19 913 korona, a munkáscsaládokban 17 197 korona volt. A kiskereskedelmi forgalom 1950 és 1974 között csaknem a 4,5-szeresére nőtt. A szükségletek egyre teljesebb kielégítéséhez nagymértékben hozzájárult a társadalmi fogyasztás is. Az egy lakosra átszámított társadalmi fogyasztás (itt csak a lakosság társadalmi fogyasztását vesszük figyelembe, tehát eltekintünk a társadalom fogyasztásától, mint olyantól) 1961 és 1973 között 2585 koronáról 5870 koronára nőtt. Ez olyan tétel, amely a lakosság jövedelmének egyre nagyobb részét képezi: míg 1961-ben a lakosság összjövedelmének 27,3 százaléka, 1973-ban már 30,9 százaléka. MINŐSÉGI VÁLTOZÁSOK Az élelmiszerfogyasztásban már 1955 körül elértük azt a kalóriaértéket, melyei a szakemberek racionális táplálkozási normának tartanak. Az alapvető szükségletek nagymértékű kielégítése megteremtette, annak az alapját, hogy új szükségletek alakuljanak ki, és terjedjenek el a lakosság széles rétegeinél. A szükségletek fejlődésében, differenciálódásában és kultiválásában nagy szerepe van az előretörő tudományos-technikai forradalomnak is. A műszaki-tudományos fejlődés lényegesen megváltoztatja a szükségletek kielégítésének módját, hozzájárul az új szükségletek kialakulásához és megváltoztatja a szükségletek kielégítésének feltételeit is. Minőségi változások következtek be az alapvető szükségletek kielégítésében: az élelmiszerfogyaszlás területén szembeötlő az egyre növekvő húsfogyasztás, csökkenő irányzatot mutat viszont a liszt és a kenyér fogyasztása. Az egy főre eső élelmiszerfogyasztás a háború előtti színvonalhoz képest a következőképpen alakult: Egyes élelmiszerek fogyasztása egy főre átszámítva. ajánlott 1936 1965 1972 mennyiség eltérés hús (kg) 34,0 tej (1) 159,1 61,7 75,1 76,3 — 1,2 zsiradékok (kg) 14.1 .106,5 122,3 136,4 —14,1 ebből vaj (kg) 4,9 20,2 20,0 21,0 — 1,0 gabonafélék 6.8 7,3 7,0 + 0,3 (lisztre átszámítva — kg) 121,1 130,2 110,8 95,0 + 15,8 cukor (kg) 23,2 37,5 36,6 28,3 + 4,8 zöldség (kg) 45,5 76,7 76,2 96,5 —12,7 gyümölcs (kg) 42,9 34,2 36,2 79,0 —41,5 Élelmiszerfogyasztásunk az egyes esetekben megközelíti, illetve meghaladja az optimális szintet. így van ez például a hús és a vaj esetében. Kevésbé pozitív az a jelenség, hogy még mindig aránylag magas az úgynevezett üres kalóriák fogyasztása (pl. cukorból). Az optimálisnál lényegesen alacsonyabb a gyümölcs és zöldségfogyasztás, ami egyrészt étkezési szokásainkkal, másrészt pedig az ellátásban mutatkozó hiányosságokkal magyarázható. Elgondolkodtatóak viszont azok az adatok, melyek az alkoholfogyasztás alakulását dokumentálják. Az egy főre átszámított szeszesital-fogyasztás az áttekintett időszakban így alakult: literben " 1950 1965 1972 szeszes italok (100 százalékos alkoholra átszámítva) 4,0 6,9 8,6 sör 86,7 130,0 147,7 bor 6,0 15,6 6,0 tömény szeszes italok (40 százalékos) 3,8 2,7 6,0 A szeszes italokra fordított kiadások a kiskereskedelmi forgalomban csaknem 17,5 milliárd koronát tettek ki 1973-ban. összehasonlítva a többi tétellel: szeszes italokra többet költöttünk, mint amennyit lakberendezésre és a háztartás felszerelésével kapcsolatban tartós fogyasztási cikkekre együttvéve. Vagy más példát véve összehasonlítási alapul: a szeszes italra fordított kiadások összege meghaladja a tejre, tejtermékekre, zöldségre, és gyümölcsre fordított kiadások együttes összegét. ELŐTÉRBEN A LAKÁSKÉRDÉS Az alapvető szükségletek kielégítésében fennálló problémák közül a legégetőbb a lakáskérdés, melynek megoldására társadalmunk nagy gondot fordít. A háborús károk helyreállítása, az iparosítás elsődleges szerepe folytán a lakásépítés csak 1956 körül érte el a háború előtti szintet. Ezután viszont a lakásépítés üteme jelentősen felgyorsult, úgyhogy az 1945 óta felépített lakások száma eléri az 1 930 000-et, ami azt jelenti, hogy a lakások kb. 45 százaléka új, a háború után épült. Jelentősen emelkedett a lakások műszaki ellátottsága és minőségi színvonala: a lakások kb. 30 százaléka központi fűtéssel, 77 százaléka vízvezetékkel, 30 százaléka gázzal, 57 százaléka fürdőszobával ellátott, növekszik az egy lakásra eső lakóterület stb. A növekvő igények, a nagymértékű szanálás miatt a lakásprobléma még aránylag hosszú ideig időszerű marad. Az 1970-es mikrocenzus adatai szerint a családok 12 százaléka nem lakott önálló lakásban. Komoly problémát jelent a lakáskérdés főleg a fiatal házasok számára: a bratislavai Életszínvonalkutató Intézet felmérése alapján 1973-ban háromévi házasság után a fiatal házasoknak mintegy 51 százaléka lakott önálló lakásban. Az egyre magasabb lakáskultúra jellemző többek között a tartós fogyasztási cikkek növekvő szerepe a lakberendezésben és a háztartások felszerelésében. Ezen a téren európai viszonylatban is magas színvonalat értünk el. Száz háztartásra 1973-ban 79 hűtőgép, 89 mosógép, 65 porszívó, 68 varrógép, 86 televíziókészülék és 17 magnetofon jutott. Kb. minden negyedik családnak van autója és minden 15-nek hétvégi háza. Ezzel jeleztük is a fogyasztásban előforduló tendenciák egyik legjelentősebbikét: az automobilizmus gyors fejlődését. Míg l&S&bffin autóra 30 személy jutott, 1973-ban 12, 1974-ben pedig már csak tíz. Az automobilizmus elterjedésével párhuzamosan lényeges mértékben megváltozik a kielégített és kialakuló szükségletek struktúrája is, ami a családi költségvetés tételeiben is megmutatkozik. Nagyobb jelentőséget kap a szabad idő és azok a tevékenységek, melyek a szabad idő kihasználásával függnek össze. így az automobilizmus fejlődésével párhuzamosan szinte ugrásszerűen megnövekszenek az üdülésre és az aktív pihenést szolgáló tárgyakra fordított kiadások. A MŰVELŐDÉS SZEREPE Az alapvelő szükségletek relatív nagymértékű kielégítése fokozatosan megteremti a magasabb szükségletek kialakulásának és elterjedésének feltételeit. Ehhez nagymértékben hozzájárul a társadalmi fogyasztás is. Milliárdo- kat kitevő összegeket fordítunk az iskolaügyre, az egészségügyi és szociális ellátásra, a közlekedés fejlesztésére és a kultúra terjesztésére stb. Ennek eredményeképpen az elmúlt 30 év alatt jelentős változások történtek a művelődés területén. Azáltal, hogy a művelődés lehetősége mindenki számára hozzáférhetővé vált, lényegesen megváltozott a lakosság összetétele az elért iskolai végzettség szerint. A műveltségi szint általános emel kedése rendkívül nagy jelentőségű egyrészt a munkaerők kvalifikációs szintje, másrészt az életmód alakulásának szempontjából. Ennek megfelelően a növekvő műveltségi szint a műszaki- tudományos haladás egyik alapvető feltétele, de ugyanakkor a lakosság kulturális színvonalának is jelentős tényezője. Ez annál fontosabb, mivel elképzelhetetlen a szocialista életmód kialakulása a lakosság magas kulturális szintje nélkül, hiszen ez elengedhetetlen feltétele a személyiség sokoldalú fejlődésének. Az életszínvonal alakulásáról alkotott képünk nem volna teljes, ha nem említenénk a szociálpolitika terén elért jelentős eredményeket, melyek a szociális és létbiztonság szavatolásával kapcsolatosak. Ez nemcsak azt jelenti, hogy ingyenes az egészségügyi ellátás, hanem azt is, hogy a társadalom garantálja a munkaképtelen dolgozók, valamint a gazdasági szempontból ak- <iv kort megelőző és követő időszakban az állampolgárok létbiztonságát. Ide tartoznak azok az intézkedések is, melyek a népszaporulat növekedését vannak hivatva elősegíteni. Természetesen mindez nem kis feladatot ró a társadalomra; egyrészt a munkaerő kvalifikációs szintjének növekedésével kapcsolatosan egyre jobban kitolódik az aktív gazdasági tevékenység kezdete, másrészt az átlagéletkor emelkedésével növekszik azoknak a száma, akik elérik a nyugdíjkorhatárt és befejezik gazdasági tevékeny-, ségüket. Tehát a társadalmi fogyasztási alap e célra fordítandó és korlátozott nagyságrendű eszközeit egyre nagyobb számú népességi csoport közölt kell megosztani. A nyugdíjak szintje így is lényegesen emelkedett: míg 1980- ban 7Ö5 korona, addig 1973-ban csaknem 730 korona. Az itt fennálló problémák megoldásában a CSKP XIV. kongresszusának irányvonala érvényesül, melynek célja a dolgozók létbiztonságának további növelése. Mindezek a változások hűen tükrözik pártunk politikájának irányvonalát: a szükségletek egyre teljesebb kielégítésére fordított igyekezetei. Az alapvető szükségletek csaknem teljes kielégílésa lényegében megteremtette a magasabb- rendű szükségletek kifejlődésének és széles körű elterjedésének lehetőségét, utat nyitva a személyiség sokoldalú fejlődéséhez. Mindannyiunk ügye, hogy az életszínvonal emelkedését ne óéiként, hanem mint feltételt tartsuk számon, a szocialista életmód kialakulásának, a személyiség sokoldalú fejlődésének feltételét. BAUEK EDIT mérnök, a bratislavai Eletszínvunal kutaló Intézet munkatársa Susil Weerarathna felvétele
