Új Szó, 1975. július (28. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-20 / 29. szám, Vasarnapi Új Szó
N yár elején még sem dátum, sem színhely nem volt; Konsztantin Sztefanakisz görög igazságügyminiszter, amikor bejelentette, hogy hamarosan bíróság elé állítják a bukott katonai junta vezetőit, csak hozzávetőlegesen jelölte meg mindkettőt. „Valószínűiég július második jelében kezdődik majd a tárgyalás" — mondotta, és azt is hozzátette, hogy a bíróság valószínűleg az Égei-tenqer valamelyik szigetén tartja majd üléseit. Egy Igazságügy-minisztériumi tisztviselő június közepén azt mondotta, hogy körülbelül 500 személy ellen olvassák majd fel a tárgyalás első napjaiban a vádiratot, de arról nem óhajtott nyilatkozni, hogy vajon mindannyiuk ellen ugyanazt a vádat szögezik-e mint Papadopulosz volt diktátor és vezető garnitúrája ellen, Pa- padopuloszt és társait ugyanis hazaárulással és összeesküvéssel vádolják. A tárgyalásra meglehetősen nehéz gazdasági körülmények között kerül sor — Karamanlisz kormányának meg kell kísérelnie a junta által teljesen szétzilált, tönkretett görög gazdaság helyzetének rendbehozását. Sok gazdasági szakember azonban azt állítja: a katonai rezsim megdöntése óta eltelt idő a világgazdaságban is sok változást hozott és a tőkésországok gondjaiból nem kevés sújtotta Görögországot is. Igaz, hogy az 1973 elején még 30,6 százalékos inflációt 1974-re már 13,5 százalékra csökkentette a polgári kormányzat, a gazdasági élet nagyon sok területén azonban nem sikerült megállítani a visszaesést. 1974 decemberében keserűen állapították meg a görög közgazdászok, hogy 1950 óta először csökkent a nemzeti össztermék mennyisége, mégpedig 2 százalékkal. 1952 óta most volt a legnagyobb különbség két egymást követő év idegenforgalmi bevételei között: 1974- ben 30 százalékkal kisebb volt a turizmusból származó bevételek összege Görögországban, mint 1973-ban. Egy esztendő alatt 1.3 százalékkal apadtak a külföldön dolgozó görögök, a nyu-> gat-európai vendégmunkások hazairányuló átutalásai. 1975 úgy kezdődött, hogy Karamanlisz kormánya kénytelen volt deviza- tartalékaihoz nyúlni. A múlt esztendő őszén görög gazdasági szakemberek büszkén közölték, hogy bár az ezredesek rezsimje sok-sok milliót téko- zolt el, Karamanlisznak sikerült mint egy 900 millió dolláros devizatartalékot gyűjtenie. Azonban 1974 1,4 milliárd dollárral növelte a már előzőleg meglevő 4,9 milliárdos fizetési mérleghiányt. Az állami költségvetés kiadásai egy esztendő alatt 33 százalékkal növekedtek — így emelni kellett az adókat. (Az ezredesek, a katonai junta uralma alatt a sok-sok milliárd hasznot bezsebelő hajómágnások- nak olyan adókedvezményeket adtak, hogy éveken át egyetlen drachmát sem kellett fizetniük. Karamanlisz egyik első intézkedése ezek kíméletlen megadóztatása volt; az idén 1,2 milliárd drachmát hajt be rajtuk, a tavalyi mindössze 42,7 millióval szemben.] Az adóemelés azonban a kisembereket is sújtja. A párizsi Figaro írta: „A fogyasztók amúgy is nehéz körülmények között élő tömegeinek helyzetét erőteljesen rontotta az adóemelés, még nagyobb terheket rótt rájuk." Egyébként a kormányelnök nemzeti érdeknek nyilvánította az adóemelést, közölte, hogy a többletbevétel egészét fegyver- vásárlásra fordítják. Ez azt jelenti, hogy az elkövetkező fél évben már a költségvetési kiadások 25 százaléka a fegyverkezési' számlán szerepel majd. A Törökországgal kialakuló és mindinkább élesedő szembenállás — nagy hiba lenne arra gondolni, hogy oka kizárólag Ciprus; legalább ilyen jelentősége van annak a csatározásnak, amely — egyelőre, persze, csak politikailag, beszédekben és sajtóban — zajlik az égei-tengerl olajforrások kitermelésének joga fölött Athén és Ankara között milliókat nyel el. Az ezredesek elleni perben nem csak azok a bűntettek szerepelnek majd a vádiratban, amelyekről az egész világ tud — Papadopulosz és társasága népellenes terrorja, a hazafiak, haladó emberek, kommunisták és más pártok harcosainak börtönbehur- colása, a titkosrendőrség kihallgató- szobáiban való megkínzatása, az elha- gyott, terméktelen szigeteken berendezett koncentrációs táborok szörnyűségei csak az egyik részét jelentik annak a bűnhalmazatnak, amelyért felelniük kell. Az egyik legérdekesebb kiegészítés ebben a vádiratban most két személy tevékenységével kapcsolatos. Egyikük a nagyon sokszor emlegetett foanni desz dandártábornok, akiről azt állítják, hogy tulajdonképpen ő volt a junta leghatalmasabb embere, a másik pedig Dimitriosz Papaposztolu nyugalmazott ezredes. Különösen a második személy szerepe az, amelyről nagyoli sok szó esik. Papaposztolu 10—12 évvel ezelőtt ment nyugdíjba és nem sokkal később egy olyan intézmény élére került, amalj első pillanatban meglehetősen békés jellegűnek látszik. Az állami Pro-Qro nevű sporfogadási iroda igazgatójává nevezték ki. Ma már világos, hogy a junta ezt a fogadóirodát tekiiu tette az egyik legfontosabb fedoszerv- nek, amikor olyan ügyek intézésébe kezdett, amelyeket még Dimitriosz foannidesz dandártábornok, a katonai rendőrség vezetője sem mert vállalni. Ma már tudjuk, hogy péudául annak az 1970-es merényletnek a megszervezése, amelyet Makariosz ciprusi elnök ellen követtek el, a fogadóiroda dolga volt. Papaposztolu bízta meg a Ciprusra küldött mesterlövészt azzal, hogy löjjön rá Makariosz helikopterére, amikor az a levegőbe emelkedik. Az érsekelnök csodával határos módon megmenekült; meg sem sérült, a merénylő azonban eltűnt. Az elnöki utazást megszervező belügyminiszter, Georgadzisz az ügy után néhány órával eltűnt és egy héttel később Nicosia környékén holtan találták egy mezőn. Ma is tisztázatlan körülmények között lőtték főbe, — állítólag az Eoka-B-nevű szervezet tagjai, akiknek irányítását az athéni junta emberei végezték. Azt mondják; a júliusi tárgyaláson kiderül majd, hogy a ciprusi belügyminiszter meggyilkolására is a fogadóirodában adtak ki parancsot. Annál is inkább, mert a nyugalmazott ezredes gyakran vett ki szabadságot a Pro-Pro igazgatójaként. Ilyenkor újra katonatisztként teljesített szolgálatot — igaz, civilben és Igaz, hogy egyáltalán nem mindig Görögországban. Állítólag a Makariosz-ellenes merénylet idején valahol Cipruson irányította embereit... Vádat akarnak emelni Papaposztolu ellen sikkasztás miatt is. Megállapították ugyanis hogy a Pro Pro pénzből sok millió drachma hiányzik. Egyelőre méig nem került kézre — külföldön van és idegen néven él — a junta testnevelési minisztere, Aszlanidisz, aki a Pro-Pro felügyeletét ellátta. A szintén ezredesből miniszterré lett Aszlanidisz Papaposztolus- val osztozott a pénzen ... A vádirat a múlt. Karamanlisz miniszterelnöksége előtti időszak bűnein kívül egy 1974 őszi ügyet is tartalmaz majd. Akkoriban Joannidesz és Papaposztolu már régóta a Koridalosz-bör- tönben ültek [felettük, miután a katonai törvényszék előtt a Papadopulosz és társai elleni perben kihallgatták őket, polgári bíróság ítélkezik majd — az 500 vádlott közül mindössze 60—70 esetében mondanak csak ítéletet katonai bírák) — de ők voltak az irányítói W annak az összeesküvésnek, amelyet két páncéloshadosztály tisztjeinek közre-, működésével akartak a junta megmaradt hívei úgy megszervezni, hogy az Karamanlisz megbuktatásához vezessen. Ugyancsak a perben mutatják majd be azokat a bizonyítékokat, amelyek szerint Papadopulosz híveivel meg akarta öletni Karamanlisz miniszterelnököt a szeptemberi szaloniki nemzetközi vásáron történt látogatása idején. 1975 májusában, amikor véglegesen eldöntötték Athénban, hogy úgy számolnak le a múlttal, hogy törvény elé állítják a hazaáruló junta egykori vezetőit, egymást érték a külföldi újságírók az athéni kormányhivatalokban, hogy véleményt alakítsanak ki a Kara- manlisz-kormány általános politikájáról és mindazokról a konkrét kérdésekről, amelyek a perrel kapcsolatban felmerülhetnek. Egy angol újságírónak mondotta Karamanlisz: „A tisztogatás már régóta tart. Két szakaszból áll: a köz- igazgatásból tulajdonképpen tízezreket távolítottunk el az elmúlt esztendőben: — kis falvak polgármestereitől egészen az Areopag, a legfőbb bíróság elnökéig. Higgyék el, sehol sincsenek már junta-szolgák; visszahelyeztünk állásába minden demokratát, akiket az ezredesek annak idején etbocsájtottak. A hadseregből és a rendőrségből számos tisztet — több százat — elbocsájtot- tunk" Amikor 1974 júliusában hélévi véres uralom után összeomlott az ezredesek uralma, nagyon sokan azt mondották, hogy igazán komoly változásokra aligha lehet számítani, hiszen Konsztantin Karamanlisz konzervatív politikusként távozott 1963. december 9-én Görögországból és egyáltalán nem biztos, hogy a tíz évig, hét hónapig és 17 napig tartó önkéntes száműzetése idején megváltozott. Akár hogyun is van, akár mennyire is úgy kel] tekintenünk, Ka- ramanliszt, mint a nyugat-európai kapcsolatok érdekében az egyébként számára sok hasznot jelentő junta feláldozásával is megőrző görög nagytőke emberét, nem tagadható ei tőle, hogy hazaérkezése után az ország demokratikus erői végre hozzákezdhettek a munkához. 1974. július 24-én, amikor Karamanlisz miniszterelnök lett, nemcsak a börtönbe zárt hazafiak ezreit hocsájtották szabidon, hanem hosszú és nehéz illegális küzdelem után ezeknek a hazafiaknak a legjobbjai, a kommunisták is nyíltan színre léphettek. Rendkívül érdekes volt a párizsi Lq Monde megállapítása a konzervatív Ka- ramanlisz új arculatáról: „Karamanlisz kijelentette, erősnek kívánja látni a demokráciát Görögországban. A száműzetésből megtért ember nem azonos azzal, aki Görögországot mintegy 11 évvel ezelőtt elhagyta. Az önkéntes távoliét évei, az ezredesek — általa azon* nal erélyesen elítélt — államcsínye óta táplált érzelmei, t görögök végső re* ménye volt, hazatértéig; és azok a néha bizonyos önkritikus gondolatok, amelyeket múltbeli politikai tevékenységéről megfogalmazott, ugyanúgy pozitív módon befolyásolták elképzeléseit, mint az, hogy közben idősebb lett és több mint egy évtizedig politikailag magányos volt". Kétségtelen, hogv az elegáns, szabályos, szigorú arcú, 67 esz- tendős Karamanlisz ma már sokk'al jobban megérti, hogy a baloldal nélkül Görögországban csak az ezredesekhez hasonló jobboldali figurák újrafelbuk- kanásának veszedelmével lehet tovább élni — ma már jóval több megértést tanúsít a realitások iránt. Igaz, ezek a realitások nem mindig kellemesek Görögország számára. Kara- manliszt sok más tényező mellett az tette Görögország vezetőjévé a junta bukásának pillanatában, hogy az ezredesek belebonyolódtak a ciprusi ka* landba. Karamanlisz természetesen elhatárolta magát az ezredesek kalandor politikájától és a független Ciprus mellett foglalt állást. Ám a törökök lépései — a török hadsereg inváziója a szigeten, majd a török népcsoport létszámához képest aránytalanul nagy terű- let véglegesnek tűnő megszállása és ott egy török államrész közigazgatásának megszervezése, majd részleges önállóságának kinyilvánítása — egyáltalán nem tették könnyűvé helyzetét. Szembefordulna a közhangulattal, ha mindezt szótlanul eltűrné. Görögország nagyon határozott fellépése a NATO-ban ennek a közhangulatnak a kifejeződése is. (Sokaknak az a véleménye, hogy í.z önkéntes emigrációját annak Idején Franciaországban töltött Karamanlisz na- gyón sokban tekinti példaképének de Gaulle tábornokot és amikor, éppen Ciprus miatt, kérdésessé tette a NATO* val való teljes együttműködést, akkor is a francia tábornokelnök módszereit követte.f Az égéi tengeri olajkutatás és későbbi olajbányászat kérdéseiben meglevő görög—török ellentétben sem engedhet; pedig ilyenfajta engedékenységre bíztatják a nagy nemzetközi monopóliumok. A görög—török ellentétek kérdéséről kérdezték meg 1975 májusában Karamanlisz miniszterelnököt a hamburgi Spiegel Athénba utazott munkatársai. A miniszterelnök kijelentette, hogy a ciprusi kérdésen kívül az olajproblémát tartja a legsúlyosabbnak és azt mondotta, hogy Görögország a maga jogait természetesnek tartja és ebben az sem zavarja, hogy Törökország — vélt jogai védelmében — a hágai nemzetközi bírósághoz fordult. „Ilyen atmoszférában, amelyet naponta felfűt a ciprusi ellenségeskedések híre, vajon nincs-e olyan veszély, hogy akármilyen apró összeütközésből háború keletkezhet?“ — kérdezték az újságírók. Karamanlisz válasza: „Ha a törökök továbbra is provokálnak, ha ők maguk az eddigi módon ítélik meg az összeütközéseket, ezt sem tudom kizárni. Mi egyébként elhatároztuk, hogy minden vitás kérdést békésen kívánunk megoldani." De Görögország mindenesetre felkészül egy háborúra?“ — kérdezték a hamburgi hírlapírók. „Termén szetesen. Nem akarjuk a háborút, de ha kényszerítenek rá bennünket, megfelelően reagálunk" — mondotta annak az országnak a miniszterelnöke, amely nemcsak az infláció már említett 13,5 százalékával, hanem a munkanélküliség 8 százalékos arányával is kénytelen szembenézni és költségvetésének minden 100 drachmájából 25-öt fegyverekre fordít. Ilyen háttér előtt kerül sor júliusban a junta vezetőinek és támogatóinak perére. Valószínűnek látszik, hogy í.zok a leleplezések, amelyeket 1975 januárjában közölt a világsajtó a legfőbb bűnösök és az ügyüket akkor már vizsgáló Voltisz ügyész beszélgetéseiről a hivatalos jegyzőkönyvek alapján, nemcsak a közvéleményt, hanem a kormányzatot Is keményebb fellépésre késztetik. Papadopulosz, a legfőbb bűnös, aki az 1967-es puccs, a demokraták egész sorának meggyilkolása, az 1973 novemberi, az athéni műszaki egyetem előtt rendezett vérfürdő, a ciprusi agresszió bűnének legfőbb vádlottja, azt mondta az ügyésznek: „Elítélnek bennünket de aztán amnesztiát kapunk és újra politizálni fogunk.“ La- dasz tábornok, aki Joannidesz dandár- tábornokkal együtt a kínzásokért, a koncentrációs táborokért felel majd a bírák előtt, itt közbevágott és azt mondta: „Politizálni fogunk és bosszút állunk.“ Sztefanakisz igazságügyminiszter, amikor a sorra kerülő per kérdéseit fejtegette egy sajtóértekezleten, hangoztatta: bűntettek és visszaélések között természetesen különbséget tesznek ugyan, de a törvények teljes szigorával kell eljárni a junta vezetői ellen. G. M. M-ÁR A KÖLTSÉGVETÉS 25 SZA^ALÉKAT FORDÍTJA FEGYVERKEZÉSRE A GÖRÖG KORMÁNY • .A TŐKÉS VÁLSÁG megnehezíti A JUNTA GAZDASÁGI KÁRTEVÉSÉNEK HELYREHOZATALÁT • ÜJ VÁDPONTOK AZ EZRED ÉS Ék ÉS TÁMOGATÓIK ELLEN • KARAMANLISZ PÉLDAKÉPE: DE GAULLE: # PAPAPOPULOSZÉK FENYEGETŐDNEK Októberben letartóztatták és Kea-szígeté re deportálták a volt junta több magasrangú személyiségét, gépünkön: f. Ladasz egykori belügyminiszter, G. Papadopulosz, az egykori diktátor és miniszterelnöke, Sz. Patakosz látható. (MTI-felv.) BÍRÓSÁG ELÉ KERÜLNEK A JUNTA-FŐNÖKÖK GÖRÖGORSZÁG
