Új Szó, 1975. július (28. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-20 / 29. szám, Vasarnapi Új Szó
* rsekújvárban, a Malinovszkij utcában áll egy ház. Nem feltűnő épület, meglátszik Li rajta az idő foga. Ebben a házban 21 lakás ■ ^ található, kert is tartozik hozzá, zöld gyep, mm virágágyak, terebélyes fák, amelyek alatt oly nyugalmasan tűnnek tova a pihenés órái, azok az órák, amelyekben emlékeinek él az ember, hosszú hosszú életútjára gondol vissza, esz tendők sorára, amelyek ezüsttel hintették be a fejét, barázdákat vontak homlokára, elárasztották, megtörték testét. Ezt a házat idős emberek lakják, főként nyugdíjasok, de nem szokványos aggmenhelyről, nyugdíjasok házáról van szó. Ez a ház a nyugalmas öregség háza. Nem véletlen, hogy a szociális gondoskodással foglalkozó dolgozók szinte egész Szlovákiából ellátogatnak ide. A szociális gondoskodás háza Szlovákiában az első olyan intézmény, ahol valóban bevezették a gondoskodás új formáit és a hajlott korú emberek lényegesen más körülmények között élnek. Az eddigi tapasztalatok, bár az intézmény mindössze néhány hónapja működik, a lehető legjobbak. Gyakorta kissé szomorúan gondolunk az öregkorra, az idős emberekre, akiknek a világa a magány óráira, a ,,leélé:»“ perceire zsugorodott csupán. Több szociológiai felmérés bizonyítja azt a tényt, hogy az emberek hajlott korukban magányosnak, feleslegesnek érzik magukat. Ez a lelki- állapot magától érthetően kellemetlenné teszi a megérdemelt pihenés napjait, egészségügyi szempontból káros, sietteti a szervezet élettani őrenyugalmát szolgálja, illetve azokról gondoskodik, akik valamilyen okból kifolyólag magukra maradtak és a társadalom gondoskodására szorulnak. A nyugdíjasok otthonaiban ugyanis olyan idős emberekkel is találkozhatunk, akik lényegében önállóan is élhetnének: Ugyanakkor lelki és egészségügyi állapotukra kedvezőtlenül hat az a tény, hogy gyakorta beteg és magatehetetlen kortársaikkal élnek egy otthonban. Sőt, előfordul, hogy az a sokoldalú gondoskodás, amelyet a szóban forgó otthonokban kapnak, fokozza bennük a ráutaltság érzetét, tehát azt a téves felfogást helyezi előtérbe, hogy az illető immár „felesleges“, „szükségtelen“ tagja társadalmunknak. Nyilvánvaló, hogy a nyugdíjasok házának rendje — eddig csupán ezt a típust ismertük — több idős embernek nem felel meg. Ezt bizonyítják a szociológiai felmérések és lényegében a gyakorlati tapasztalatok is, amelyek szerint a nyugdíjasok otthona, avagy háza szinte „rémisztő fogalom“ az idős emberek számára. Nos, hasonló tapasztalatokat szerezlek az érsekújvári járásban. A kovácovói nyugdíjasok otthona nem volt éppen vonzó intézmény az idős emberek számára. Hozzájárult éhhez az a momentum is, hogy a járásban viszonylag kévés a kórházi ágy és éppen ezért gyakorta fekvőbeteg idős embere két is elhelyeztek a nyugdíjasok otthonába. A lakók ilyen összetétele egy-egy otthonban teljes mértékben magán viselte az elmondottak negatív hatásait, tehát károsan halott a relatíve egészséges emberekre. NYUGALMAS gedését, betegségeket, gondokat, szenvedést okoz. Ezek az emberek természetesen nagymértékben igénylik szeretteik, rokonaik, felnőtt gyermekeik figyelmességét, szerető gondoskodását. Nos, ebből nem minden esetben jut ki számukra. Több olyan ember is akad, aki „nehezen találja meg az utat“ a nyugdíjasok házába, ott élő szüleihez. Persze, hálátlan gyermekekről már számtalan cikk, írás jelent meg ós valószínűleg még hosz- szabb ideig érvényben marad Ballzac kijelentése, amely szerint a hála olyan adósság, amelyet a gyermekek nem minden esetben vesznek át az örökséggel együtt. És sok írás látott napvilágot a nyugdíjasok otthonairól, arról, hogy szocialista társadalmunk milyen szerető és sokoldalú gondoskodással veszi körül az idős embereket. Nem feledkezünk meg róluk ós mindenképpen arra törekszünk, hogy jó életkörülményeket teremtsünk számukra, kellemessé tegyük nyugalmuk éveit. Hogy csak egy példát említsünk: mindany- nyian jól emlékszünk a párt központi bizottsága áprilisi plénumán elfogadott határozatra, amely a szociális biztosítást, nyugdíjakat érinti, s arra is, milyen nagy örömet váltott ki. Nyugdíjasaink számtalan előnyt, kedvezményt élveznek, klubokat, egészségügyi intézményeket létesítünk számukra; szociális dolgozók, ápolónők gondoskodnak a magatehelet'len öreg emberekről, ugyanakkor azok a nyugdíjasok, akik jó egészségnek örvendenek, bekapcsolódhatnak kedvező feltételek között a munka folyamatába. Számos olyan intézményről számolhatunk be, ahol nyugdíjasainkkal jól képzett szakemberek törődnek. Nos, „menet közben“ megmutatkozott, hogy a nyugdíjasok háza, otthona nem lehet az egyedüli intézmény, amely a hajlott korú emberek így született meg az ötlet... Bár a szociális gondoskodás házának a gondolata nőm éppen új keletű, a Cseh Szocialista Köztársaságban immár nyolcvan iilyen működik, Szlovákiában az érsekújvári ötlet mégis újdonságnak számított. A járási nemzeti bizottság szociális ügyosztálya, élén Pénzes lnne elvtárssal, több mint egy évvel ezelőtt tette meg az első lépéseket a szociális gondoskodás házának létrehozására. Kiindulási pontként a csehországi tapasztalatok szolgáltak, majd felszabadulásunk 30. évfordulójára megszületett egy olyan kötelezettségvállalás, amely erős lökést adott a gondolat megvalósításának. Érthető tehát, hogy 8 hónapon belül egy valóban rendkívül igényes feladattal birkóztak még, olyan feladattal, amelynek realizálása körül számos probléma vetődött fel. A helyi nemzeti bizottság a/, intézmény rendelkezésére bocsátotta a Malinovszkij utcában található épületet, amelyben a múltban, nem éppen kedvező körülmények közölt, pontosabban egyszobás lakásokban többgyermekes családok laktak. A lakásokat rendbehozták, biztonságos gázfűtést vezettek be, a földszinten higiéniai helyiségeket alakítottak ki. Az ünnepélyes megnyitót követően a Malinovszkij utcai házba 1974 szeptemberében behurcolkodtak az első lakók, valamennyien idős, magányos emberek. Többek között Anna Pupáko- vá, Rozália Ivanicová, Anna Vörösová, a Nuvák házaspár és sokan mások. Érdeklődő természetesen több is akadt, és még több, akadna, hiszem a szociális gondoskodás házának jó híre messze repült ós lakói sem takarékoskodnak a dicséin szóval. Nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy ebben a házban mosolygós arcú emberekkel találkozhatunk csupán. Olyan emberekkel, akik boldogan élik le hajlott koruk esztendeit. „Tudja, még mindig könni/ szökik a szemembe a boldogságtól, ha arra gondolok, hogy ide kerülhettem“ — mondja 6*1 Vörösová Anna. „Nem va gyök férjezett. Egy öreg házban éltem egyedül. Az egyik napon, szerencsére nem tartózkodtam otthon, összedőlt a ház. Azt sem tudtam mihez kezdjek! S most? Talán jó is, hogy az az öreg húz összedőlt. Itt mindenem megvan, valóban szép la kást kaptam, jó szomszédaim vannak. Ilyen szerencsét, ennyi boldogságot bizony nem is váriam az élettől „A szociális gondoskodás házát össze se lehet hasonlítani a nyugdíjasok otthonával“ — jelenti ki Novák bácsi. „Nyugodtan élünk itt, semmiben sem szenvedünk hiányt,- bizony kortársaink csak irigyelhetnek bennünket.“ „En bizony nem térnék vissza haza“ — ismeri be Ivaniőová Rozália. „Odahaza bizony aligha találnék olyan nővérkét, mint Perluky Júiiu, akinek valóban aranyból van a szive, gondoskodik rólunk, ha kell bevásárlásainkul is elvégzi, meg' mossa a hajunkat, sőt még a kezünket is kimanir kürözi.“ A szociális gondoskodás házának többi lakója elismerően és egyetértőén bólogat az elmondottak hallatán, valamennyien dicsérő lég nyilatkoznak az intézményről, a gondoskodásról. Tulajdonképpen úgy élnek, mint egyetlen nagy család, ám ki-ki saját lakással (szoba, konyha, előszoba] rendelkezik. saját bútorával rendezheti be azt. tehál eddigi élete során megszokott tárgyaival veheti körül magát. Ez nagy előny, szinte felmérhetetlen jelentőségű az idős emberek számára. Persze, a szociális gondoskodás házának számos más előnye is van. A nyugdíjasok csupán lakbért fizetnek — 80—90 koronát havonta — a többi szolgáltatást ingyenesen kapják. Perlaky Júlia, aki gondoskodik róluk, valóban elvégzi bevásárlásaikat, ha szükség mutatkozik rá, megfőz egy-egy lakónak, vagy meleg ételt hozat, törődik a ház lakóinak egészségi állapotával és számos más apró- cseprő szolgálatot végez el, amelyek nem csupán megkönnyítik, hanem kellemessé teszik a magá nyos, idős emberek életét. Az egészségügyi és szociális dolgozók, akik tanulmányútra jönnek Érsekújvárba a látottakból azt a tapasztalatot szűrik le, hogy az idős emberek elhelyezésének ez a módja ideális az emberek közötti kapcsolatok megteremtése szempontjából is. Elkerülhetők azok a súrlódások, amelyekre a nyugdíjasok házaiban gyakorta sor kerül, hiszen egy-egy lakószobában több nyugdíjas ember lakik, valamennyi különböző természetű, más-más életformát szokott meg. \ sxőeiális gondoskodás há zában az ilyen súrlódásoknak nyoma sincs, sőt eleddig elő sem fordult. Az érsekújvári tapasztalatok egyértelműen bizonyítják: szükséges hasonló intézmények létesítése másutt is. S hogy erre van lehetőség, azt az érsek- újyári példa bizonyítja, hiszen minden jel arra vall, hogy a közeli jövőben további két hasonló intézményt létesítenek Sőt, a járási székhely építői perspektivikusan is gondolnak az idős emberekre, a lakásépítés tervébe ennek megfelelően kisebb méretű lakások építését is bevonták. A szociális gondoskodás háza az egyik megoldás csupán, amely az idős emberek elhelyezését és életkörülményeinek kialakítását hivatott biztosí■ tani a közeljövőben. A régi típusú nyugdíjas otthonokon kívül ez az irányvonal oílyan idős emberekkel is számít, akiknek az egészsége megroppant. Nagy jövője van annak az. elgondolásnak, amely a szociális gondoskodás házának fel ipílésél immár szükségszerűvé tenné valamennyi új lakónegyed kialakításakor. Az ilyen lakóházakban létesített kisebb méretű lakások teljes mértékben megfelelnek az idős embereknek, ugyanakkor ezekben az épületekben egyéb berendezések is elhelyezhetők, amelyek összefüggenek a szociális gondoskodással általában. A tervezők számítanak azzal, hogy a szóban forgó épületekben étkezdét, klubokat stb. rendeznek be. Nem kevésbé érdekes az az elgon dolás sem, amely úgynevezett „elasztikus" laká sok létesítésével számol, tehát olyan lakások kialakításával, amelyben tulajdonképpen egy család három generációja helyezhető el. A fenti elképzelések, amelyek immár a tervezők asztaláról a felsőbb szervek elé kerültek, bizonyítják társadalmunknak azt a törekvését, hogy a lehető legjobb feltételeket alakítsuk ki a „harmadik nemzedék“ , tehát az idős emberek számára. Ez a sokoldalú gondoskodás egyik jellemzője szocialista társadalmi rendünknek, amelynek alapvető megnyilvánulási formája a humanizmus, az emberiesség. Ezt a szerelő gondoskodást öregjeink hálával nyugtázzák. Számunkra rendkívül megnyugtató, sőt örömet okozó érzés, ha látjuk, hogy barázdám arcukról nem tűnik el a mosoly, mint ahogyan azt az érsekújvári szociális gondoskodás házában is tapasztalhattuk. M. PANUSKOVÁ A Szerszámgépgyárak galántai üzemében Po Iák július mérnöknek szegezzük a kérdést: — Vajon az igazgatóhelyettes pozíciójából miként látja az újítómozgalom helyzetéi? — Ügy gondolom mind újítómozgalmunk, mind az újítási javaslatok színvonalával elégedettek lehetünk. A realizált újítások a múlt esztendőben üzemünkben 178 ezer korona megtakarítást eredményeztek. Persze felvetődött a kérdés, vajon 1974-ben hány újítási javaslatot nyújtottak be a dolgozók. Nos, ötvenhármat, amelyek közül huszonkilencet megvalósítottak. Érdekes momentum, hogy az újítási javaslatok jelentős részét az „újítók hónapja“ alkalmából nyújtották be. Ez utóbbi ötlet valóban figyelmet érdemel. Polák elvtárs elmondotta, hogy ebben az esztendőben szintén megrendezik és valóban sokat várnak tőle. Tény ugyanis, hogy a Szerszámgépgyárak galántai üzemében nagy gondot fordítanak az újítómozgalom fejlesztésének. Igaz ugyan, hogy ebben az üzemben, ahol főként marógépeket, különböző köszörűket és esztergapadok tartozékait gyártják, termő talajra talál valamennyi újító. Az egyik közülük Kowlé Pavol elvtárs, akit az üzem legjobb újítói között tartanak számon. Néhány szóra megzavartuk őt munkájában. Nem véletlen, hogy Kováé elvlárs, aki levelezői tagozaton elvégezte a szakközépiskolát, tevékenyen bekapcsolódik a társadalmi munkába. A PHSZ galántai szervezetében tevékenykedik, ugyanakkor az üzem pártszervezetének a tagjelöltje. Az elismerés, az a tény, hogy pártunk soraiba lép, további ösztönzési ad munkájához. Polák elvtárs tovább kalauzol bennünket a gyár-: bán és egy további újító fíilavsky Vladimír dolgozószobájába kopogtat be. Pillanatnyilag a káderek nevelésével foglalkoz,ik Bilavsky elvtárs, ám ez nem jelenti azt. hogy ne foglalkozna további újítások gondolatával. — A technikus előnyben van - mondja, hiszen itt, benn az irodában az embernek korlátozottabbak a kapcsolatai a termeléssel. Igaz, azonban, hogy amint ogy egy újabb típus gyártását vesszük tervbe; ki ki igyekszik a lehelő legközelebbről megismerkedni a géppel. Ez alkalmat ad arra, hogy elgondolkodjunk: mit, mennyit le hetne javítani rajta, a gyártás folyamatát alkalmasabbá tenni adott körülményeinkhez. Két újítóval nyílott alkalmunk elbeszélgetni és érdekes módon mindkettő egyértelműen annak a véleményének adott kifejezést, hogy a galántai üzem vezetői, a pártszervek és a szakszervezet is hatékony támogatást ad az újítóknak, s minden szempontból! felkarolja a mozgalmat. Végeredményben ezt a tényt bizonyította Polák igazgatóhelyettes néhány adata is. Viszont ez a momentum rendkívül fontos abból a szempontból is, hogy tág terel biztosít a kezdeményezésnek, unnak a folyamainak, amely a novemberi pártplénumot követően vet le kezdetét, s amelynek az elkövetkező időszakban még tovább el kell mélyülnie. ŰJÍTÓK és ÚJÍTÁSOK — Legutóbbi újítási javaslatom a daruk kezelésével, illetve vezérlő pultjainak megszerkesztésével függ össze. Olyan vezérlést szerkesztettem, amely mind felülről mind alulról lehetővé teszi a daru irányítását, s ezáltal műszakonként egy munkaerőt sikerül megtakarítani.
