Új Szó, 1975. július (28. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-20 / 29. szám, Vasarnapi Új Szó

EGY A SOK

e ■ ■»

KÖZÜL

Az idén, amikor hazánk felszabadulásának 30. évforduló-, járói emlékezünk meg, sok szó esik azokról a nőkről, akik az első csehszlovák hadtestben, a Szlovák Nemzeti Felkelésben, vagy a prágai barikádokon harcoltak. Mária furíková-Pelcrová ezek egyike. • Kemény életisknlát kapott.

— Az ukrajnai Ner/rovka köz- j ségben nőttem fel — mondja.

— Amikor kikerültem az iskolából, a mezőgazdaságban dolgoztam és mint a legidősebb segítettem szüleimnek kilenc testvérem nevelésében.

Mielőtt megértette volna az élet tar iái múl, gyönyörködött volna szépségében, kitört a háború. A fasiszták eljutottak az ó községükbe is. Máriát 1943-ban Magyarországra vitték kényszermunkára, ahol többek között lövészárkot ástak. Nehéz megpróbáltatások közepette elhatározta, hogy megszökik. Romantikus körülmények közölt eljutott hazájába, ahol azonnal jelentkezett a fasiszták elleni harcba. Fiatal kora ellenére felvették a Vörös Hadseregbe.

— Az egészségügyi tanfo lyam elvégzése után a második* ukrán front kötelékébe ősz-j tottak be — niondja. — Itt szolgáltam mindaddig, míg< Szamboi bán össze nem találkoztam testvéremmel, Vaszillal, aki Svoboda elvtárs egységében szolgált; A formalitások elintézése után magával vitt.

Maruszja, ahogy harcostársai nevezték, így kezdte meg szolgálatát a csehszlovák katonai egységben. Örült, hogy Vaszillal találkozott. F.z az öröm azonban csuk a Dukláig tartott. Testvére, aki Sázavský tábornok személyes őrségéhez tartozott 1944. október 6-án pár lépéssel az államhatártól elesett. Mindezt tetőzte az a hír, hogy apja és három leánytestvére is a fasizmus áldozatául esett

— Akit nem ért ilyen sors, nehezen tudja megérteni, hogy akkor mit éreztem — mondja.

— F.gyedül az hatott rám nyugtatóan, ha sikerült mind több sebesültet kihoznom a tüzvo- nulból.

Sokszor kockáztatta életét, hogy másokat megmentsen. Olyan nehéz harcokban vett részt, mint amilyen a Buktánál, Liptovský Mikulásnál, Vrútkynál és Zilinánál volt. A háború vége Kromérízben érte, ahonnét egységével Prágába siettek, hagy részt vegyenek a Szovjetunióban megalakult első csehszlovák egység díszszemléjén

— Hozzátartozóimról semmilyen hht nem tudtam, így hát úgy határoztam, hogy Csehszlovákiában, második hazámban maradok — mondja.

— S nem bántam meg.

Hű maradt az egészségügyhöz, sőt, növelte szaktudását. Különböző katonai egészségügyi intézményekben dolgozott égé' szén 1954-tg, amikor tartaté kos állományba helyezték, hogy két fia neveléséről gondoskodhasson. Munka nélkül azonban nem sokáig tudott meglenni. Ma a martini katonai egészségügyi központban dolgozik, mint ápolónő, tartalékos őrnagy. Gyakran eljár a fiatalok közé, elbeszéli nekik harcos és megpróbáltatásokban gazdag életútját. Több háborús kitüntetése mellé 1970-ben megkapta a „llaza védelmében szerzett érdemekén" érdemrendet.

— 0(jy gondolom érdemes volt harcolni, érdemes a hol* napért dolgozni — mondja búcsúzóul. — Igazában azonban csak az végez jó munkát a harcban és az építömunkában egyaránt, aki . nem sajnálja a fáradságot, aki kész személyi kényélmeét is feláldozni a cél érdekében.

—né—

A félig dombra épült faluban nem éppen a legkönnyebb feladat; parkosítani a parloidalakat.

Gyümölcsösök futnak visszafelé uz út mentén, akácosok szaladnak elém, szelíd dombok között suhan az autó. Ez már jellegzetesen honti táj. És benne egy község: Demandice (Deménd). Megállunk. A parkosított tér közepén a vasárnapi csendben szökőkút szórja a vizet fel a magasba. Hűs permete arcul csap. A virágágyás közepén középkorú férfi szöszmötöl.

— Brigádozunk? Brigádozunk? — kérdem tőle.

Felegyenesedik, rám néz. Látszik rajta, hogy töri a fejét, mit mondjon, milyen érdekeset mondjon erre a kérdésre. Azután kitalálja és ki is mondja:

— Azáml Mégpedig százezerkoronás lendülettel.

Kérdezném tőle: Hogy-hogy? De Ismerősök közelednek felénk, közöttük Stutika Gyula elvtárs, a hnb elnöke, s hogy pontosabban, jobban értsem az előbb kapott választ, mindjárt kérdezem is:

— Százezerkoronás lendülettel?

Mosolyog.

— Ügy, úgy.

Mosolyán letagadhatatlan büszkeség ragyog. Érzi, tudja, ezért nagyon gyorsan elkomoilyodik, s kimért, pontos szavakkal! magyarázza meg a jogos büszkeség okát:

— Százezerkoronás jutalmai kaptunk a kormánytól a faluépítésben, a faluszépítésben elért sikerekért. És most folytatjuk a munkát, jöjjön, nézze meg, ha érdekli.

Érdekel! Ballagok nyomában, fel a dombra, ahol a tűzoltószertárat építik. Márciusban kezdték, do szemmel látható, hogy hamarosan befejezik az építését. Érdekes: az állványokon főleg idős emberek dolgoznak, biztos, szakszerű mozdulatokkal, míg a körülöttük sürgő fiatalok inkább csak segédmunkás! feladatokat teljesítenek, hordják, rakják a téglát, a betonkockákat, cipelik a maitoros ládákat. '

— Nyugdíjas kőművesekből szerveztük az építőcsoportot — magyarázza az elnök. — A többiek brigádosok.

Már évek óta működik ez az építőcsoport. Tagjai: Pénzes István, Kopa- nyica László, Koöerka fozef, Szilágyi Tivadar, Zathurecky Michal, idősebb Hős Ferenc. Ha itt befejezik a munkát,

hozá kezdenek a művelődési ház átépítéséhez.

— Háromszázezer koronát költünk rá, de az értéke félmillió korona lesz — mondják.

Még pontosabb adatok alapján szemlélteti a faluszépítési brigádmunkák sikerét Nemcok jozef elvtárs, a hnb titkára:

— Tavaly 25 520 brigádórát dolgoztak le a lakosok, munkájuk értéke 2 millió 903 ezer korona.

Egy kis közbevetőleges számítás:

— A lakosok száma 1200. És tavaly 1.2 jelentősebb építési akciót fejeztek be.

Utána önkéntelenül is kimondja az ember:

— Szép siker.

Azután eszembe jut, hogy még mindig akadnak kétkedők, akik így szoktak vádaskodni: Hja, az újságírók könnyen lelkesednek, meglátnak valamit és már zengik is a dicshimnuszokat. Ezért a megállapítás után, hogy szép siker — azon nyomban „másképpen“ szólok:

— fól megszervezték az idei és a tavalyi brigádmunkákat. Szép, kiugró sikereket értek el.

Látom a körülöttem állók arcán a hatást. Bizonyára ilyesmit gondolnak: Miről beszél ez a jó ember? Kiugró sikerekről? Az idén és tavaly? Nőisük ...

A hnb elnökének keze mintha kissé idegesen megrándulna. Amolyan taní- tós mozdulatokkal magyaráz:

— Néhány évvel ezelőtt, amikor ismertettük a választási programot, 18 jelentősebb akció megvalósítását tűztük ki feladatul. Valójában pedig így alakult a munka: 1972-ben 18. 1973-ban 16, tavaly pedig 12 akciót fejeztünkbe. Az idén befejezzük a tűzoltószertár építését, megkezdjük a művelődési ház átépítését, a Felsőmajorban vízvezetéket építünk, melynek értéke közel félmillió korona, löteret építünk, megkezdjük a második gyermekjátszótér építését'...

Azután már halkabban, de nagyon határozottan mond ja:

— Nem először jár a falunkban, ismeri régebbről. Nos, jöjjön, nézzünk

szét.

És járjuk a falut. Az iskola felé vezető út mentén betonjárdán lépegetünk. A vízlevezető, betonkockákkal kirakott árkok, áteresztő csatornák szemléltelőn bizonyítják, hogy még a környéket is rendezték. Régebben, ha esős volt az időjárás, a pincék és a temető felé vezető utcákba csak az fordult be, aki ott lakott. Most nagyszerű, por és sármentes út, járda vezet arrafelé. Autóbuszmegállóhal építettek. Óvodát, ravatalozót l’n üzlete kot.

Kissé fáradtan ülünk le megpihenni a hnb egyik irodahelyiségében, hiszen a félig dombra épült falut körüljárni ezen az egyre inkább forrósodó vasárnapi délelőttön, bizony, elég fárasztó. A hnb elnöke azonban úgy látszik megszokta már ezt a lótást-fulast mert lankadatlan lelkesedéssel magyar ./

— Nem vagyunk központi község, három kisebb település is hozzánk tartozik. Ott a polgári bizottságok szervezik, irányítják a munkát Dicséretet érdemelnek. Akárcsak a tömegszerve-» zetek közül a nöszóvetség, az Ifjúsági szervezet, a tűzoltók szervezetének tagjai. És a PHSZ vezetősége.

Amikor elhallgat, kérdve néz reám. Tekintetében „kiolvasom“ a kérdést:

— Nos. ml a véleményé?

A ki nem mondott kérdésre szokványos módon válaszolok:

— Valóban ... Alaposan megváltozott a falu külső arculata.

Erre megszólal Gombkötő Vilmos elvtárs is, aki az efsz gépesítöje, a pártszervezet elnöke:

— Ha nem is gyökeresen, de alaposan megváltozott az utóbbi években az emberek gondolkozása. Ennek nyomán főleg a magatartás. Példának vehetjük a polgári ügyekkel foglalkozó testület tevékenysége nyomán kialakult helyzetet.

Vegyük! A PÜT 7 tagú vezetőségének elnöke Lalik Jurái tanító. A testület rendezvényei színvonalasak. Ez annál is inkább jelentős, mivel anyakönyviig Deménd községhez tartoznak még Százd és Alsószemeréd. Egyébként az újszülöttek fogadásának rendezvénye már évek óta honos. Az utóbbi időben már csak polgári házasságkötés szokásos a faluban. A fiatalok mellőzik az egyházi esküvők szertartásának megrendezését. Az idén már négy temetési szertartást egyházi ceremónia nélkül tartottak. S úgy szokásos, már a faluban, hogy temetéskor, még ha pap szervezi a szertartást, akkor Is kötelességének tartja a halott elbúcsúztatását a polgári ügyekkel foglalkozó testület.

Közben a hnb elnöke díszkötésbe foglalt emléklapokat dicsérő okleveleket rak elénk az asztalra.

— Megérdemlik lakosok közül •» legtevékenyebbek, a szervezők, a lelkesítők, a példásan dolgozók ;i dicséretet, az elismerést.

Megérdemlik. így kapott dicsérő oklevelet a kerületi nemzeti bizottság tanácsától Sinka Lajos és Ukrop fán. A járási nemzeti bizottság tanácsától Tu- hárszky János. Tizenkettőn pedig a helyi nemzeti bizottság tanácsától kaptak díszkötésbe foglalt oklevelet.

— Ez amolyan ráadás a kormánytól kapott százezei’koronás jutalom mellé

— mondja a pártszervezet elnöke.

— Mire költik majd? - kérdem.

— Faluszépítésre, faluépítésre)

És már mutatják is az elkészített tervrajzokat. Az egyik park közepére 5 méter magas emlékművet építenek. Erre 27 000 koronát szánnák. A második gyermekjátszótér építése 16 000 koronába kerül majd. Nagy szükség van az óvodára. Még egyet építenek. Fásítani kell.

Számolok magamban.

— Erro kevés százezer korona.

Hamiskásan kacsint a hnb elnöke.

— Az úgy van, hogv most százezerkoronás lendülettel folytatjuk íi falu- építést, de lesz abból több is.

Hümmögök magamlwni. azután eszembe jut az iskolában tanított törvényszerűség a mozgásról, mely szerint a kezdő sebesség után már ugyanolyan erő hatására is felgyorsul a mozgásba indított test. s vele együtt bizakodom: Futja abból többre is.

HAJDÚ ANDKAS

Fásítani kell. Ahogy a felvételen látható, Michría Gizella és llós Ferencné már meg is kezdték.

Hamarosan befejezik a tüzoltószertár építését