Új Szó, 1975. július (28. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-20 / 29. szám, Vasarnapi Új Szó

EGY A SOK e ■ ■» KÖZÜL Az idén, amikor hazánk fel­szabadulásának 30. évforduló-, járói emlékezünk meg, sok szó esik azokról a nőkről, akik az első csehszlovák had­testben, a Szlovák Nemzeti Felkelésben, vagy a prágai barikádokon harcoltak. Mária furíková-Pelcrová ezek egyike. • Kemény életisknlát kapott. — Az ukrajnai Ner/rovka köz- j ségben nőttem fel — mondja. — Amikor kikerültem az isko­lából, a mezőgazdaságban dol­goztam és mint a legidősebb segítettem szüleimnek kilenc testvérem nevelésében. Mielőtt megértette volna az élet tar iái múl, gyönyörködött volna szépségében, kitört a há­ború. A fasiszták eljutottak az ó községükbe is. Máriát 1943-ban Magyarországra vit­ték kényszermunkára, ahol többek között lövészárkot ás­tak. Nehéz megpróbáltatások közepette elhatározta, hogy megszökik. Romantikus körül­mények közölt eljutott hazájá­ba, ahol azonnal jelentkezett a fasiszták elleni harcba. Fiatal kora ellenére felvették a Vö­rös Hadseregbe. — Az egészségügyi tanfo lyam elvégzése után a második* ukrán front kötelékébe ősz-j tottak be — niondja. — Itt szolgáltam mindaddig, míg< Szamboi bán össze nem talál­koztam testvéremmel, Vaszillal, aki Svoboda elvtárs egységében szolgált; A formalitások elin­tézése után magával vitt. Maruszja, ahogy harcostársai nevezték, így kezdte meg szol­gálatát a csehszlovák katonai egységben. Örült, hogy Va­szillal találkozott. F.z az öröm azonban csuk a Dukláig tar­tott. Testvére, aki Sázavský tábornok személyes őrségéhez tartozott 1944. október 6-án pár lépéssel az államhatártól ele­sett. Mindezt tetőzte az a hír, hogy apja és három leánytest­vére is a fasizmus áldozatául esett — Akit nem ért ilyen sors, nehezen tudja megérteni, hogy akkor mit éreztem — mondja. — F.gyedül az hatott rám nyug­tatóan, ha sikerült mind több sebesültet kihoznom a tüzvo- nulból. Sokszor kockáztatta éle­tét, hogy másokat megment­sen. Olyan nehéz harcokban vett részt, mint amilyen a Buk­tánál, Liptovský Mikulásnál, Vrútkynál és Zilinánál volt. A háború vége Kromérízben érte, ahonnét egységével Prágába siettek, hagy részt vegyenek a Szovjetunióban megalakult első csehszlovák egység díszszem­léjén — Hozzátartozóimról sem­milyen hht nem tudtam, így hát úgy határoztam, hogy Csehszlovákiában, második ha­zámban maradok — mondja. — S nem bántam meg. Hű maradt az egészségügy­höz, sőt, növelte szaktudását. Különböző katonai egészségügyi intézményekben dolgozott égé' szén 1954-tg, amikor tartaté kos állományba helyezték, hogy két fia neveléséről gon­doskodhasson. Munka nélkül azonban nem sokáig tudott meglenni. Ma a martini kato­nai egészségügyi központban dolgozik, mint ápolónő, tar­talékos őrnagy. Gyakran eljár a fiatalok közé, elbeszéli nekik harcos és megpróbáltatásokban gazdag életútját. Több hábo­rús kitüntetése mellé 1970-ben megkapta a „llaza védelmében szerzett érdemekén" érdem­rendet. — 0(jy gondolom érdemes volt harcolni, érdemes a hol* napért dolgozni — mondja búcsúzóul. — Igazában azon­ban csak az végez jó munkát a harcban és az építömunkában egyaránt, aki . nem sajnálja a fáradságot, aki kész szemé­lyi kényélmeét is feláldozni a cél érdekében. —né— A félig dombra épült faluban nem éppen a legkönnyebb feladat; parkosítani a parloidalakat. Gyümölcsösök futnak visszafelé uz út mentén, akácosok szaladnak elém, sze­líd dombok között suhan az autó. Ez már jellegzetesen honti táj. És benne egy község: Demandice (Deménd). Meg­állunk. A parkosított tér közepén a vasárnapi csendben szökőkút szórja a vizet fel a magasba. Hűs permete ar­cul csap. A virágágyás közepén közép­korú férfi szöszmötöl. — Brigádozunk? Brigádozunk? — kérdem tőle. Felegyenesedik, rám néz. Látszik rajta, hogy töri a fejét, mit mond­jon, milyen érdekeset mondjon erre a kérdésre. Azután kitalálja és ki is mondja: — Azáml Mégpedig százezerkoronás lendülettel. Kérdezném tőle: Hogy-hogy? De Is­merősök közelednek felénk, közöttük Stutika Gyula elvtárs, a hnb elnöke, s hogy pontosabban, jobban értsem az előbb kapott választ, mindjárt kérde­zem is: — Százezerkoronás lendülettel? Mosolyog. — Ügy, úgy. Mosolyán letagadhatatlan büszkeség ragyog. Érzi, tudja, ezért nagyon gyor­san elkomoilyodik, s kimért, pontos szavakkal! magyarázza meg a jogos büszkeség okát: — Százezerkoronás jutalmai kap­tunk a kormánytól a faluépítésben, a faluszépítésben elért sikerekért. És most folytatjuk a munkát, jöjjön, néz­ze meg, ha érdekli. Érdekel! Ballagok nyomában, fel a dombra, ahol a tűzoltószertárat épí­tik. Márciusban kezdték, do szemmel látható, hogy hamarosan befejezik az építését. Érdekes: az állványokon főleg idős emberek dolgoznak, biztos, szak­szerű mozdulatokkal, míg a körülöttük sürgő fiatalok inkább csak segédmun­kás! feladatokat teljesítenek, hordják, rakják a téglát, a betonkockákat, cipe­lik a maitoros ládákat. ' — Nyugdíjas kőművesekből szer­veztük az építőcsoportot — magyaráz­za az elnök. — A többiek brigádosok. Már évek óta működik ez az építő­csoport. Tagjai: Pénzes István, Kopa- nyica László, Koöerka fozef, Szilágyi Tivadar, Zathurecky Michal, idősebb Hős Ferenc. Ha itt befejezik a munkát, hozá kezdenek a művelődési ház át­építéséhez. — Háromszázezer koronát költünk rá, de az értéke félmillió korona lesz — mondják. Még pontosabb adatok alapján szem­lélteti a faluszépítési brigádmunkák sikerét Nemcok jozef elvtárs, a hnb titkára: — Tavaly 25 520 brigádórát dolgoz­tak le a lakosok, munkájuk értéke 2 millió 903 ezer korona. Egy kis közbevetőleges számítás: — A lakosok száma 1200. És tavaly 1.2 jelentősebb építési akciót fejeztek be. Utána önkéntelenül is kimondja az ember: — Szép siker. Azután eszembe jut, hogy még min­dig akadnak kétkedők, akik így szok­tak vádaskodni: Hja, az újságírók könnyen lelkesednek, meglátnak vala­mit és már zengik is a dicshimnuszo­kat. Ezért a megállapítás után, hogy szép siker — azon nyomban „más­képpen“ szólok: — fól megszervezték az idei és a ta­valyi brigádmunkákat. Szép, kiugró si­kereket értek el. Látom a körülöttem állók arcán a hatást. Bizonyára ilyesmit gondolnak: Miről beszél ez a jó ember? Kiugró sikerekről? Az idén és tavaly? Nő­isük ... A hnb elnökének keze mintha kissé idegesen megrándulna. Amolyan taní- tós mozdulatokkal magyaráz: — Néhány évvel ezelőtt, amikor is­mertettük a választási programot, 18 jelentősebb akció megvalósítását tűztük ki feladatul. Valójában pedig így ala­kult a munka: 1972-ben 18. 1973-ban 16, tavaly pedig 12 akciót fejeztünkbe. Az idén befejezzük a tűzoltószertár épí­tését, megkezdjük a művelődési ház átépítését, a Felsőmajorban vízvezeté­ket építünk, melynek értéke közel fél­millió korona, löteret építünk, meg­kezdjük a második gyermekjátszótér építését'... Azután már halkabban, de nagyon határozottan mond ja: — Nem először jár a falunkban, is­meri régebbről. Nos, jöjjön, nézzünk szét. És járjuk a falut. Az iskola felé ve­zető út mentén betonjárdán lépege­tünk. A vízlevezető, betonkockákkal kirakott árkok, áteresztő csatornák szemléltelőn bizonyítják, hogy még a környéket is rendezték. Régebben, ha esős volt az időjárás, a pincék és a temető felé vezető utcákba csak az fordult be, aki ott lakott. Most nagy­szerű, por és sármentes út, járda vezet arrafelé. Autóbuszmegállóhal épí­tettek. Óvodát, ravatalozót l’n üzlete kot. Kissé fáradtan ülünk le megpihenni a hnb egyik irodahelyiségében, hiszen a félig dombra épült falut körüljárni ezen az egyre inkább forrósodó va­sárnapi délelőttön, bizony, elég fárasz­tó. A hnb elnöke azonban úgy látszik megszokta már ezt a lótást-fulast mert lankadatlan lelkesedéssel magyar ./ — Nem vagyunk központi község, három kisebb település is hozzánk tar­tozik. Ott a polgári bizottságok szer­vezik, irányítják a munkát Dicséretet érdemelnek. Akárcsak a tömegszerve-» zetek közül a nöszóvetség, az Ifjúsági szervezet, a tűzoltók szervezetének tagjai. És a PHSZ vezetősége. Amikor elhallgat, kérdve néz reám. Tekintetében „kiolvasom“ a kérdést: — Nos. ml a véleményé? A ki nem mondott kérdésre szokvá­nyos módon válaszolok: — Valóban ... Alaposan megválto­zott a falu külső arculata. Erre megszólal Gombkötő Vilmos elvtárs is, aki az efsz gépesítöje, a pártszervezet elnöke: — Ha nem is gyökeresen, de alapo­san megváltozott az utóbbi években az emberek gondolkozása. Ennek nyomán főleg a magatartás. Példának vehet­jük a polgári ügyekkel foglalkozó tes­tület tevékenysége nyomán kialakult helyzetet. Vegyük! A PÜT 7 tagú vezetőségé­nek elnöke Lalik Jurái tanító. A testü­let rendezvényei színvonalasak. Ez an­nál is inkább jelentős, mivel anya­könyviig Deménd községhez tartoz­nak még Százd és Alsószemeréd. Egyébként az újszülöttek fogadásának rendezvénye már évek óta honos. Az utóbbi időben már csak polgári házas­ságkötés szokásos a faluban. A fiata­lok mellőzik az egyházi esküvők szer­tartásának megrendezését. Az idén már négy temetési szertartást egyházi ceremónia nélkül tartottak. S úgy szo­kásos, már a faluban, hogy temetés­kor, még ha pap szervezi a szertartást, akkor Is kötelességének tartja a ha­lott elbúcsúztatását a polgári ügyek­kel foglalkozó testület. Közben a hnb elnöke díszkötésbe foglalt emléklapokat dicsérő okleve­leket rak elénk az asztalra. — Megérdemlik lakosok közül •» legtevékenyebbek, a szervezők, a lel­kesítők, a példásan dolgozók ;i dicsé­retet, az elismerést. Megérdemlik. így kapott dicsérő ok­levelet a kerületi nemzeti bizottság tanácsától Sinka Lajos és Ukrop fán. A járási nemzeti bizottság tanácsától Tu- hárszky János. Tizenkettőn pedig a helyi nemzeti bizottság tanácsától kaptak díszkötésbe foglalt oklevelet. — Ez amolyan ráadás a kormánytól kapott százezei’koronás jutalom mellé — mondja a pártszervezet elnöke. — Mire költik majd? - kérdem. — Faluszépítésre, faluépítésre) És már mutatják is az elkészített tervrajzokat. Az egyik park közepére 5 méter magas emlékművet építenek. Erre 27 000 koronát szánnák. A máso­dik gyermekjátszótér építése 16 000 koronába kerül majd. Nagy szükség van az óvodára. Még egyet építenek. Fá­sítani kell. Számolok magamban. — Erro kevés százezer korona. Hamiskásan kacsint a hnb elnöke. — Az úgy van, hogv most százezer­koronás lendülettel folytatjuk íi falu- építést, de lesz abból több is. Hümmögök magamlwni. azután eszembe jut az iskolában tanított tör­vényszerűség a mozgásról, mely sze­rint a kezdő sebesség után már ugyan­olyan erő hatására is felgyorsul a mozgásba indított test. s vele együtt bizakodom: Futja abból többre is. HAJDÚ ANDKAS Fásítani kell. Ahogy a felvételen lát­ható, Michría Gizella és llós Ferencné már meg is kezdték. Hamarosan befejezik a tüzoltószertár építését

Next

/
Thumbnails
Contents