Új Szó, 1975. július (28. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-13 / 28. szám, Vasarnapi Új Szó

• •

OT

vánta meg az elekkel ezelőtt.

emberrel szorítok kezet. A szorítások között nincs különbség: kemény, férfias és őszinte mindegyik. így, ilyen módon csak azok tudnak kezet adni, akiket a vas nevelt és tanított, akiktől a vas ki- ilyen fogást — évtizeKezdenénk is mindjárt gondolatainkul, szívünket is egymáshoz igazítani, do kislány lép a műhelybe, piros blúzban. feszülő nadrágban, és magára csalja azonnal figyelmünket, mind egy cseppig.

— Tibor, ezt a temezt légy már szívós kiegyenesíteni.

Míg a lemez egyenesedik, a köszörű mellől anekdota melegít. A végét kapom el:

— Úgy mondta, tizenöt disznót vá gott a télen. De csak sündisznót!

Novetünk, jólesik a nevetés a különféle szerszámgépek, esztergapadok, fémok között. Én meg különösen örülök neki. mert gyorsan lélekközelbe hozott hat-embert, itt a komáromi Steiner Gábor Hajógyár műszaki fejlesztési osztályának prototípus műhelyében. Hogy mi készül ebben a műhelyben? Laikus lévén nem merek rá válaszolni. Kovács Miklós művezetőt kérem meg, még mielőtt más vizekre, mélyebb tengerekre eveznénk.

— Itt készülnek a gyár részére a legható. Kedves íróit, könyveit említi. Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés című regényét, amelynek szovjet és francia filmváltozatát is látta.

— Mit tetszik érezni egy-egy könyv elolvasása után?

— Azt, hogy bővült a látóköröm. Mindig nagyobb és nagyobb.

Bazinszky György 1920-ban született Somor ján.

— Tízéves koromban kerültem el onnan. Aztán dobált a sors mindenhova, az a mostoha, az a kis piszok.

De azután fordult a kocka. Kitanult autószerelőnek, és alighogy 1953-ban belépett a hajógyárba, Prágába küldték, tanulni. Szinte minden részleget kipróbált az eltelt esztendők alatt. Szereti a változatosságot, talán azért is kedvelte meg olyan nagyon ezt a műhelyt. Kovács Miklós meg is jegyzi:

— Ml már mindent csináltunk itt, csak rakétát nem. De ha azt hoznának, azt is megcsinálnánk.

— Jól érzem magam ebben a kollektívában — folytatja Bazinszky György.

— Sokat köszönhetek a főnöknek, hogy bevezetett a munkába, meg a társaimnak is.

— Hol lakik?

— Itt, Komáromban, munkásszálláson. A családi életem? Akitől a munkakört többet megkíván, az ráfizet a családi életre.

— Mivel tölti szabad idejét?

— Olvasok, tévét nézek és szeretek méhészkedni. Igaz, a 15 családból már csak 3 maradt.

— Mit szeretett meg a kis méhecskékben?

viil is — szól közbe Bazinszky György, aztán Gyula bácsi így folytatja:

— Volt nekünk másfél hold földünk, arattunk, csépeltünk és egyszer az apám azt mondta, fiam, csak ennél a szakmánál ne maradj. így mentem el Pestre, lakatosinasnak, a legrosszabbkor, háború qlatt. Későn nősültem, 32 éves koromban. Három fiam van, az egyik ide készül. A legkisebbik inog most pionírtáborba. Mint ogy kiskutya, úgy ugrál körül örömében, hogy mehet. Mosl először.

— Gyula bácsi, látta-e már a tengert?

— Én még nem. De sok mai gyerek már igennel válaszolna. Emlékszem, egyszer az osztályban, amelyben voltunk vagy negyvenen, megkérdezte a tanító, ki utazott, már vonaton. Hárman álltunk fel. Melyik gyerektől lehetne ma már ilyet kérdezni. Én sze gényes körülmények között nőttem. Nemrégén fejeztük be a lakásépítést, sokat kivett belőlünk, még nem is tudtuk berendezni. A feleségemmel építettük. Valamikor egyszoba-konyhás lakásban négyen voltunk testvérek. Most már mindegyikünkoek külön lakása van.

— És a fiai?

— Három olyan fiam van, hogy hát...

A legszebb jelzőket szeretné mondani, amilyenek talán nincsenek is. A boldogság sokszor kifejezhetetlen. A szó helyett, egy pillanatig, a csend mesél.

— A legnagyobbik olvas, és nem lehet elzavarni a tévétől. A középső

KOVÁCS MIKLÖS

kényesebb prototípusok és prototes tek az anyagvizsgához — mondja. — Továbbá a legyártásra elfogadott újítási javaslatok mintapéldányai. Sok mindent csináltunk már, központi távvezérlő-berendezéstől kezdve csőnakle- eresztőkig. Ha az Itt elkészített mintapéldányok kiállják a próbát, megkezdődhet sorozatgyártásuk.

A művezető még érzi, valamit el kell mondania, hogy biztos legyek benne, nem járok rossz helyen, rossz emberek között:

— Kollektívánkat többször értékelték a szocialista munkaverseny során. Nyugodtan mondhatom, itt mindenki több mint orvosa: professzora a szakmájának. Nyomozókutya se voltam, sose.

Kovács Miklós 44 éves, 1948-tól dolgozik a hajógyárban. Ifjúkorában képzelete, álmai messzire elkalandoztak.. Nem hitte, hogy esztergályos lesz, hajógyári munkás. Még cukrásznak vagy péknek ts szívesebben elment volna annak idején. De valahol Kovács Miklós számára is ott kezdődött az élet, ahol először kellett birokra kelni vele. És mint annyiszor, az utóbbi bizonyult erősebbnek. És nem adott lehetőséget a választásra. Édesapja hozta be a gyárba. amelybe rövidesen úgy beleszerel- me;edett a nagyálmú fiatalember, hogv azóta se tudott megválni tőle.

— Megszerettem ezt a szakmát, és mindig érzem magam annyinak, mint a legnagyobb professzor, bárhol a világon

Erő feszül ebben a mondatban. Érzi Kovács Miklós is, egyelőre nem mond többet.

Csóka László, aki naponta csak öt cigarettát szív el, 21 éve dolgozik a hajógyárban. Csallóközaranyosról jár be, vonattal. Szemefénye: a család, „jó- eszű“ kislánya és három fia. A legidősebb, géplakatos, a középső katonatiszt és a mesebeli legkisebb fiú autószerelő, most katona.

Nézem két tenyerét, amely hol kinyílik, hol meg összecsukódik, mint némely virág, ha napfény éri vagy ha az éj sötétje. Így, összecsukva, mint mosl is, hatalmassá nő, győzhetetlenné.

— Tíz évvel ezelőtt a nagy árvíz elvitt mindent. Újra kellett kezdeni. Először házat építeni. Saját erőből egy év alatt sikerült, még a falakat is magara raktam. A kertecskét is rendbe tettük, szőlő is lett újra. Ez a hobbym. Ha nyugdíjba megyek, lesz hol szórakozni, dolgozni. Mert nem tudok munka nélkül élni. Halott ember az, aki nem dolgozik.

Laci bácsi rengeteget olvas, könyvtárában mintegy négyszáz kötet talál

— A szorgalmukat. Ahogy dolgoznak, ahogy hordják a virágport. Meg a rendezett életüket. Ha a népek olyan becsületesek lennének, nem lenne probléma. A népek tanulhatnának a méhek tői.

Kovács Tibor fél óra múlva edzésre megy. Ü a kis munkaközösség legifjabb tagja — és büszkesége. Bokszoló, csehszlovák válogatott. Csendes, kevés sza vú, mint az erős emberek általában.

Nagyon kiváló a munkában; és nagyon jó sportoló — mondja Kovács Miklós. — Kora ellenére még mindig Sportkedvelők vagyunk mindnyájan, elmegyünk mérkőzéseire és szurkolunk neki

— Én vagyok az edzője — szól közbe nevetve Csóka László. De amikor látja, hogy nem hiszem el, hozzáteszi:

— Humorban.

Kovács Tibor 31 éves, nős, három kislány édesapja. 1959-től dolgozik a gyárban; szakmája: géplakatos.

— Jó érzés, hogy a kollektíva is boldog egy-egy győzelmem után. Napi hat órát dolgozom, kettőtől van edzésem, egy héten hatszor.

— Minek örül jobban, egy-egy győzelemnek, vagy a jól végzett munkának?

— Nem is Ludom. Az öröm, úgy ér zem, egyforma. Csak az a baj, hogy nem «tudtam bajnokságot nyerni. Háromszor voltam második, kétszer harmadik. Most már nem hiszek abban, hogy nyerhetek. Olomoucban még lett volna rá esélyem, de hiába voltam döntő fölényben* elveszítettem a mérkőzést. A kassai Jakab Olomoucon katonáskodik. és hiába, hazainak számított.

— Sokat járt külföldön.

— A válogatottal körbejártam Európát, szinte mindenhol voltam. Most Bécsbe, a Volksstimme versenyére készülök, amelyet a szocialista országok versenyzői számára rendeznek.

— Művelődésre mennyi ideje jut?

— Kevés. De a MATESZ előadásait megnézem, és jó barátom Csendes Laci, Holoesy Pista és még néhányan. Hobbym? Az autószerelés. Most éppen Rena ultom van.

Kezet szorítok Tiborral, és hadd vallom be, büszke vagyok én is, hogy találkozhattam egy remek emberrel.

Kurucz Gyula 50 éves, 1954 óta dolgozik a hajógyárban. Az „öregben“ kezdte, javításokkal. Három részlegben dolgozott eddig, de itt érzi magát a legjobban.

— Őszintén megmondom, bár az elejétől itt dolgozhattam volna. Van némi betegségem, régi betegség, de a kollégák megkímélnek a nagy munkától.

— A művézető olyan, hogy ahol tudja, ott egyengeti sorsunkat, a kapun kíaranyérmet nyert futballban, a legkisebbik meg tűzoltóversenyen.

Kurucz Gyula szerette volna, ha fiai többször mehetnek pionír táborba, ö is szívesen ment volna, együtt a feleségével, kirándulni, külföldre is, szép tájakban gyönyörködni

— Kevés rá a lehetőség, mert sokan vagyunk a gyárban — mondja Kovács Miklós.

Aztán Gyula bácsi folytatja:

— A kollégáimnak köszönhetem, hogy még most is húzom. Meg jók a családi körülményeim, a kertben dől gozgatok, nekem is ez a hobbym.

— Hallottam, hogy most ünnepelte 50-ik születésnapját.

— Ő, úgy kitett magáért a kollek tíva, hogy nem is lehet elmondani. Ajándékok, annyi minden.

Kevés szebb dolog van a világon, mint olyan emberekkel beszélgetni, akiknek egyszerre dobban a szívük, egyszerre mozdul a kezük, akik valahol, bent, mindig találkoznak, mint éggel a tenger. Nőm feledkeznek meg Óra vecz Lászlóról, a kollektíva hatodik tagjáról sem, aki ma épepn szabadságon van. Kérnek, írjak róla is. Ki ne felejtsük a kollégát, mondják:

— Ö az esztergályosunk. Húsz éve dolgozik a gyárban, nős, két kislány édesapja. A motorok szerelmese, motorcsónak-versenyző.

— Úgy látom, nagyon összetartoznak, nagyon jó barátai egymásnak. Pedig hát a gyáron kívül nemigen van alkalmuk találkozni. Messzire laknak egymástól, több kilométernyi távolság ra is.

— Az ilyen kollektívát a távolság nem választja el — fogalmazza meg mindnyájuk nevében Kovács Miklós, aki az idei Jókai-napok előestéjén a MATESZ előadásában látta A kőszívű ember fiai című színdarabot.

— Nagyon tetszett.

— Az nagyon szép könyvben is — egészíti ki Bazinszky György.

Nem tudom, miért, ismét a tenger jut eszembe. Négyük közül, akik most jelen vannak, csak Kovács Miklós lát ta, amikor szolgálati úton járt a Szovjetunióban. De valami azt súgja, hogy Csóka László is, Bazinszky György is és Kurucz Gyula is látott már hatalmas, olykor kegyetlen, gyönyörűséges vizeket.

Gyula bácsi mintha megérezte volna, megszólal:

— Ha kimegyek a Duna partjára, onnan látom a tengert. Mert ha én

nem is, de a Duna vize elmegy a tengerig ...

BUDMAK GYULA

CSÓKA LÁSZLÓ

BAZINSZKY GYÖRGY

KOVÁCS TIBOR

KURCJCZ GYULA

Karol Vlcko fölvételei