Új Szó, 1975. július (28. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-13 / 28. szám, Vasarnapi Új Szó
KALANDOK AZ EXPRESSZEN A prágai főállomásról méltóságteljesen gördül ki a nemzetközi gyors. Az utasok javarészt elhelyezkedtek már, csupán néhány későn jövő törtet át a folyosón számtalan csomagjával. Öt-hat órás út áll előttünk, ragyogó napsütésben fürdik az elsuhanó táj, ki-ki könyvet, folyóiratot vesz a kezébe — úgy tűnik nyugalmas, sőt kellemesen eltöltött óráknak nézünk elébe. A szűk folyosón egyszeriben tumultus támad. Élénk vita bontakozik ki a helyjegyek érvényessége körül. Az objektív tényállás végeredményben a következő: nyolc ülőhelyre tizenhat érvényes helyjegyei adott ki a pénztár. Fogadott és fogadatlan prókátorok szópárbaja veszi kezdetét. A kalauz kétségbeesetten védekezik, többször izzadó homlokához kap. „Uramisten! Hát értsék meg végre! Mi közöm nekem az egészhez ..." „Még hogy nincs köze?“ „Maga a kalauz, vagy én?" „Ilyesmi is csak a vasúton történhet meg!“ Végre egy értelmes megállapítás. Ilyesmi valóban, sőt kizárólag csak a vasúton, pontosabban a uamüon történhet meg. fis amikor már teljesen fejtetőre állt a rend, amikor a helyjegy-probléma hovatovább szélesebb társadalmi összefüggések nem éppen elmés boncolgatásába esap üt, megszó- éal egy hang: „Mi tenne, ha a kalauz elvtárs a többi fülkében szabadon maradt helyekre ültetné szét a kárvallottakat?“ „Lám, mi lenne?“ „És tulajdonképpen miért nem teszi meg?“ A kalauzt a végkimerülés környékezi. Egy utolsó nagy erőfeszítéssel túlharsogja a többieket: „De hiszen éppen ezt magyarázom már vagy fél órája! Hát értsék meg végrel Emberek, értsék meg!..." Megértik. Szétszélednek, elhelyezkednek. De érezni, hogy „valami lóg a levegőben“, sejteni, „itt ma még történik valami". Történik hát.. Az egyik fülkéből gyereksírás szűrődik ki. A sírás pillanatokon belül jajveszékeléssé erősödik. Nézzünk utána, mi történt. A lett színhelyére egy éltesebb asz- szonyság érkezik elsőnek. Kezelésbe veszi a gyereket (a szó szoros értelmében). MegtÖrli az orrát, karjára emeli. „Hol van az anyukád?“ „Az apukámmal vagyok „Akkor hol van az apukád?a „Kiment valahova." „Azért nem kell úgy ordítani, biztosan mindjárt visszajön Az apuka határozottan nehezen kerül elő. A mosdóbon sincs, ü dohányzó fülkében sincs. „Az étkező kocsiban lesz. Biztosan sörért ment. Ezek az üvegek itt már üresek". „Ha egyszer gyerekkel van, hát ne vedelje az italt! fgy bízza az ember a gyerekek az apjára!" Megérkezik az apuka. Díszkísérettel. Tökrészeg. A diszk isér etet két kalauz és a vonatvezető alkotja. Az apuka ugyanis, miután az elfogyasztott szesz mennyiségére való tekintettel az étkező kocsiban nem szolgálták ki, egy sörösüveggel kiverte az ablakot. Most nem hajlandó fizetni, sőt az igazol vámját sem adja elő. A gyerek fokozott hangerővel ordít. Az apja rázörren és egy zacskó kekszet nyom a kezébe. A folyosón és a fülke előterében megoszlanak a vélemények. „Az ilyet le kell szállítani a vonatról" „De akkor mi lesz a gyerekkel. Azt mégsem vihetik a kijózanítóba" „Egyáltalán miért engedték fel a vonatra?" ^ „Miért? ... Lehet, hogy akkor még józan volt.“ így a folyosón szorongó „közvélemény“. A kalauz viszont a részeg apuka személyazonossági igazolványát szeretné néhány pillanatra megszerezni; Többféle módszerrel. Szelíd rábeszéléssel, hivatalos szigorral. „Magának nincsen joga személyazonossági igazolványt kérni“ — jelenti ki végül a támolygó férfi. „Érti, nincs?“ A kalauz nem érti. A következő állomáson rendőrt hív. S bár a garázdálkodó férfi szesztársa közreműködésével négy feketét nyel le gyors egymásutánban, a kijózanodást kísérlet mégsem sikerül. A közbiztonsági szerv emberének vé gül odanyújtja az igazolványát. „Maguk azt gondolják... szóval azi gondolják, hogy én nem ismerem az előírásokat. Én, nem ismerem. Ha tud ni akarják, én is a vasúton dolgo zom.“ Valóban igaza van. Vasutas! Ez a váratlan fordulat új mederbe tereli a vitát. Az utasok vissza-visszatérnek az előbbi helyjegy-históriához, a munka- fegyelem kérdéseihez, az alkohol elle ni küzdelem néhány vonatkozásához. A vélemények megoszlanak, a vita heve elül, expresszünk céljához közeledik. Csomagolunk, búcsút veszünk egy mástól... ... és mint annyiszor, ismét megállapítjuk:- tulajdonképpen jól telt el az utazás, bár akadnak még ugye kisebb hibák! BALOGH P. IMRE — mondja az elnök. — Sok segítsd goi kapunk a nőszövetségtől, a szisztől, az Antifasiszta Harcosok Szövetségétől és a Jednota fogyasztási szövetkezei helyi szervezetének tagjaitól is. Aktívan részt vettek a falu fejlesztésében Ľudovít Lukačovič. Ján Slimák Ján Fvaii Pavel fÍH'iri.. -,o Ondrej Sládkovič . A kis falu nnnden ..musKi arra törekszik, hogy a' választási programban meghatározott feladatokat maradéktalanül teljesítsék, sőt azi lehetőleg túl is szárnyalják. Ezt .1 eélt szolgálja a hazánk felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére tett szocialista kötelezettségvállalás. Ebben Limbách község lakosai többek között azt ígérik, hogy az idén 16 000 brigádőrát dolgoznak le, és 348 ezer korona ráfordítással 1050 000 korona értéket hoznak létre. Hogy állják szavukat, azt az is bizonyítja, hogy az év első felében a falu lakosai w '’^eátí órái dolgoztak le — Évek óta baráti Kdjjosu.aiot tar tünk fenn a Brno-vidéki járás Vynič né Sumicc községgel. Rendszeresen találkozunk az ottani funkcionáriusokkal, lakosokkal, és kicseréljük a tapasztalatokat. E rendszeres baráti kapcsolat keretében eddig már sok értékes ötletet sikerült megvalósítani — mondja az elnök. — Sportlétesítményünk énítése is ■» gyümölcs' Az ív végéig csaknem uui nőnap van még hátra, de Limbachon már arra gondolnak, hogy mit Is kellene a jövő évben a következő választási időszakban megvalósítani, mivel lehetne a községet tovább gyarapítani, hogyan lehetne szépíteni. Szeretnénk 9,5 km-nyi helyi jellegű utat az új falurészben megépíteni, illetve portalánítani, befejezni a járdák és a sportlétesítmények éjjí- tését és ott egy szaunát építeni. Jó volna pontot tenni a kanalizáció építése után is. Vágyunk, hogy a korszerű „Silván“ vendéglő mellé a jednota áruházat, vagy legalábbis üzletet építsen a községben, hogy végre lete- hessük a művelődési otthon alapkövét — mondja az elnök. — Természetesn ezeknek a céloknak a megvalósítása nemcsak rajtunk múlik. Ha mindez, amit említettem, bekerül a jövő megbízatási időszak választási programjába, akkor amellett, hogy elégedettek leszünk, erőnk összpontosításával igyekszünk azokat meg is valósítani. S talán, ha hamarább nem is, de ezekben az években ismét sikerül majd járási elsőségre szert tennünk, mert nem titkolom, hogy ez is titkos vágyaink közé tartozik. Limbách tehát épül, szépül. Szükség is van erre, hiszen turistakörzetbe tartózik. Évente igen sok idegen fordul meg itt, hogy a hírneves bort, a sült kacsát, libát megízlelje. A Szárazhegyen 80, a Medvevölgyben pedig 44 víkendház áll. — Mindent megteszünk azért, hogy az idegenforgalom terén is megálljuk a helyünket — mondja búcsúzóul az elnök. — Azt akarjuk, hogy aki egyszer eljön hozzánk, az máskor se kerülje el községünket. — A múlt évi eredményekért nemcsak a község részesült jutalomban, hanem a polgári ügyek testülete is. Ez arra vall, hogy a tervszerű tudatos és pártos politikai tömegmunka útjára léptek, amelynek nemcsak a társadalom, hanem a község minden egyes lakosa hasznát látja majd. fÁNOS L lmbaohot, ezt a Kis Kárpátok lábánál elterülő községet az 1500-as években említik először. Halárának lejtőin ősidők óta szőlőt termelnek. Az itteni Szilváni már több nemzetközi borversenyen szerzett érmet. Az öt község egyesített szövetkezete ma 4000 hektár mezőgazdasági területen gazdálkodik, amelyből 700 hektár a szőlő. A nagyüzemi szőlő- termelés minden bizonnyal tovább öregbíti a limbaolii bor eddigi jó hírnevét. Az idén egy másik tény is‘hozzájárult ahhoz, hogy a 928 lakosú község nevét Szlovákia-szerte megismerjek A Bratislava vidéki járásban a nemzeti bizottságok versenyében a múlt évben megszerezték az elsőséget amelyért a? SZSZK kormányától elismerő oklevelet és 100 000 korona pénzjutalmat kaptak. *- Mint ismeretes, községünk lakosainak nagy része a kitelepítés keretében, a felszabadulás után jött ide lakni. Myjavaiak, lozornóiak éppúgy találhatók közöttük, mint a Közép- Szlovákiából, Magyarországról, Romániából és Jugoszláviából áttelepült szlovákok. Az első időben sokan kételkedtek abban, hogy a máshonnan jövők meg tudják művelni a szőlőt. A bizalmatlanok kételyeit eloszlatta, hogy 1949-ben megalakítottuk az egységes földművesszövelkezetet, — mondja Pavel Eliásik, a helyi nemzeti bizottság elnöke. — A szövetkezet rövid időn belül jő gazdasági eredményeket ért el, s ma már nagyüzemi bortermelés folyik. Az első próbát tehát sikeresen kiálltuk. Az 50-es évek közepétől, amikor a szövetkezet megerősödött, a falu la- kosai hozzáfogtak lakóhelyük, községük fejlesztéséhez. Az azóta eltelt idő alatt 88 új családi ház épült fel, s a többit is átalakították, korszerűsítették. Oj közvilágítási hálózatot, iskolát kapott a falu, tatarozták az üzletet, utakat, járdákat építettek, porta- tanítottak. A község új tűzoltószer- tárral és óvodával gyarapodott, és a nemzeti bizottság székháza is új külsőt kapóit. Befejezés előtt áll a vízvezeték-hálózatépítése, és 1200 folyóméter hd&szú szennycsatorna is elkészül — A Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulója tiszteletére tett kötelezettségvállalásunkban azt ígértük, hogy 21 000 brigádórát dolgozunk le, vagyis 858 000 korona ráfordítással 1 8Ó0 000 korona értéket hozunk létre. A képviselők szervezőképességének és a falu lakosai aktív munkájának köszönhetjük, hogy tavaly 28 000 brigádőrát dolgoztunk le, és a létrehozott érték — az említett ráfordítás mellett — 2 800 000 korona, vagyis 1 millióval több, mint amennyit kötelezettségvállalásunkban ígértünk — mondja Eliásik elvtárs. Eredményeik titka, hogy a nemzeti bizottság szorosan együttműködik a helyi pártszervezettel, hogy a képviselők csaknem naponta találkoznak választóikkal. Nyilvános plenáris üléseket tartanak és a példamutatás érdekében a képviselők egy-egy akció során testületileg vesznek részt a brigádmunkában. Sokat segít a szemléltető agitáció, a helyi hangosanbeszé- lőben készített műsor, a jól dolgozók megdicsérése. — Nem azért mondom', mert én is közéjük tartozom, de a társadalmi, munkákban legtöbbet segített a 180 tagú helyi testnevelési szervezet, talán azért, mert sporttelepet is építünk Az új líízultúszertár A nemzeti bizottság épülete
