Új Szó, 1975. június (28. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-09 / 132. szám, hétfő

EGY HÉT A BELPOLITIKÁBAN HA BÉKÉT AKARSZ — KÉSZÜLJ A BÉKÉRE Az ókori Rómában érvényes volt a szólásra ód ás: ha bókét akarsz — készülj a háborúra. S ha visszatekintünk a törté­nelemre, ez az ókori hatalom tulajdonképpen ritkán akart békét, viszont annál gyakrab­ban készült a háborúra, újabb hódító hadjáratokra. Magában a szólásmondásban kifejezésre jut az, hogy amennyiben va­lóban békés életet kívánunk portánkon, akkor fegyverkez­nünk kell, erőseknek kell len­nünk, hogy az esetleges el­lenség visszarettenjék. Azóta sok-sok százaid telt el, s bár a szólásmondás száj­ról szájra szállva fennmaradt, a kizsákmányoló társadalmak Inkább a római gyakorlatot követbe készültek s nemcsak készültek a háborúra. A tör­ténészek adatai megdöbben­tőek. Háború követett háborút, egyidőben több helyen is dúlt az emberirtó harc. Mintha igazolást nyerne az ismétlő­dő tapasztalatra épülő megál­lapítás, hogy az ember az egyetlen dúvad, amely okta­lanul is irtja fajtáját. Ez a rettenetes gyakorlat nemcsak átnyúlt századunkba, hanem ebben a XX. században kulmi­nált két pusztító világháború­ban, amelynek csak halottaik- ban 60 millió áldozata volt. Viszont ebben a században, nem sokkal a kezdete után az októberi forradalom az emberiség történelmének vi­harfelhőktől komor egén az új hajnal pírját jelentette. Az­óta a gyerekcipőből kinőtt, felserdült és megerősödött nemcsak a Szovjetunió, hanem a második világégés után a szocialista országok közössé­ge is. Egy olyan közösség jött létre, amelynek létfontos­ságú érdeke éppen a béke. S báír ez nem adatott meg ne­künk, mégis tény és való, hogy kezdettől fogva napjain­kig a szovjetek országa és az egész szocialista vllágközös- ség élén állt és áll annak a harcnak, amely éppen a tar­tós bilágbékéért folyik. Igaz, a hidegháború éveiben még nálunk is érvényben volt a római szólásmondás, mert az ellenség szüntelenül a csapko­dott. Igaz az is, hogy béke­akarásunk ma sem foghíjas pacifizmus. Ma is tudjuk, hogy erőseknek kell lenmüiiik, ha meg akarjuk védeni a békét. De a helyzet mégis más, és évek óta sok jel arra vall, hogy módosulhat, kevésbé ér­dessé válhat a régi szólás, valahogy ílyformán: Ha békét akarsz — készülj a békére. S hogy ezt tesszük, arról legutóbb a Varsói Szerződés tagállamai közvéleménye kép­viselőinek kétnapos prágai gyűlése is meggyőzhette a vi­lágot. A Varsói Szerződés ter­mészetesen védelmi jellegű, amely — immár húsz eszten­deje — tulajdonképpen vá­laszképp jött létre az észak- atlanti szerződés, e kifejezet­ten agresszív jellegű imperia­lista tömörüléssel szemben. Azt viszont senki sem vitatja, hogy a Varsói Szerződés is katonai jellegű. S ennek el­lenére éppen e szerződés tag­államai közvéleményének kép­viselői fordulnak ismét az egész világ közvéleményéhez, hogy további, az eddiginél még határozottabb bókeharcra ösztönözzék. Ojra hangsúlyoz­zák, hogy azok az országok, amelyeket képviselnek, haj­landóak a Varsói Szerződést hatálytalanítani, katonai szer­vezetét felszámolni, amennyi­ben a NATO is megszűnik, s végetér az esztelen fegyver­kezési hajsza. Bölcsen rámu­tattak arra, hogy a béke és a nemzetközi biztonság megszi­lárdításának feladata már ré­gen nemcsak a kormányok ós az államférfiak dolga, hanem a tömegeké is, akik aktívan részt vesznek a világ fejlemé­nyeiben, s akik életükkel, ma­gatartásukkal, harcukkal és munkájukkal formálják ezt a világot. Nem kételkedünk ben­ne, hogy a prágai gyűlésről kiadott közlemény világszerte éppen az e«gyszerű emberek körében talál visszhangra és sürgető szavai követőkre. S talán nincs messze az az idő, amikor már teljes mértékben és minden fenntartás nélkül, visszavonhatatlanul érvényes lesz: ha békét akarsz — ké­szülj a békére. NINCS SZENTEBB KÜLDETÉS A BÉKE SZOLGÁLATÁNÁL Ennek az országnak ural­kodó ideológiája a materializ­mus alapjaira épül. Ellentét­ben áll az idealizmus minden megnyilvánulásával. A kom­munisták ezt a tényt sohasem kendőzték el. Ez viszont mit sem változtat azon, hogy eb­ben az országban ateista és hívő ember értékét egyaránt emberi tartása, munkája, éle­te, Jelleme határozza meg. így kell ennek lennie, hiszen lakosságunk zöme nem kom­munista, viszont a szocializ­mus nagy művét vállvetve épí­tik kommunisták és nem kom­munisták. Nálunk vallásszabadság van, ami nem érthető valamiféle könyöradománynak, hanem abból a felismerésünkből kö­vetkezik, hogy az ember tuda­tának megnyerése hosszú ideig tartó folyamat, a tudat megváltoztatása nem érhető el semmiféle adminisztratív intézkedéssel, csak hosszú tá­vú, hangyaszorgalmú meggyő­ző munkával, s ami nem ke­vésbé fontos' és talán még ha­tásosabb is az előzőnél: kö­vetésre ösztönző példamuta­tással. Államunk és pártunk hívők­kel kapcsolatos gyakorlati po­litikáját elismeréssel nyugtáz­zák nemcsak a vallásos embe­rek tömegei, hanem — többi között — a katolikus papság is. Erről meggyőzően tanúsko­dott a Pacem in Terris szer­vezet múlt heti brnói I. kong­resszusa. A katolikus lelki­pásztorok ezen a kongresszu­son külföldi vendégek jelen­létében nyilatkozatukban a legnagyobb elismeréssel szól­tak elsősorban a szocialista rendszer magas fokú erkölcsi értékeiről. Az elismerő szavak mindig jól esnek, de valahogy ennél többre tartjuk azt a kö­rülményt, hogy a kongresszus résztvevői — minden bizony­nyal kifejezésre juttatva sok száz ós ezer társuk vélemé­nyét — kijelentették: köteles­ségüknek tartják a szocialis­ta rendszer iránti szeretetre és hűségre vezetni hívőiket. A GAZDASÁGI HATÉKONYSÁG NÖVELÉSÉNEK FÖ ÚTJA Az utóbbi időben mind több szó hangzik el a komplex ra­cionalizációs brigádokról. Ezekben a munkaközösségek­ben tudvalevőleg különféle hivatású emberek, pl. munká­sok, technikusok, mérnökök, esetleg kutatómunkások tömö­rülnek egy bizonyos feladat, vagy feladatok ésszerű elvég­zésére. Elnevezésükben azért szerepel a komplex fogalom is, mivel ezt a feladatot igye­keznek komplex módon, vagy­is teljes egészében megvaló­sítani. Szlovákia fővárosában a múlt héten kétnapos szeminá­riumot tartottak az ilyen bri­gádok tevékenységével össze­függő kérdésekről. A beszá­molók és a vita megerősítette, hogy ezek a brigádok hidat képeznek a tudomány, a ku­tatás és a termelés, között. Szlovákiában 1973-hoiz mérten 1974-ben megtízszereződött a számuk és 1105 ilyen komplex racionalizációs brigád műkö­dött 13 461 taggal. A CSSZK- ban még gyorsabb iramú a fejlődés, így tehát remélhető, hogy a gazdaságfejlesztésnek ez az új eszköze, amelyet csak nemrég tárt fel Milán Zaböíknak, az Antonín Zápo- tocky Bánya ifjúsági szocia­lista munkabrigádja vezetőjé­nek kezdeményezése, fegyver­ré válik munkásosztályunk és műszaki értelmiségünk kezé­ben. (gály) Többet, mint o kötelesség diktál A pobrezovái Sverma Vasmű dolgozói az elmúlt évek folya­mán számtalan alkalommal ta­núbizonyságot tettek önzetlen munkaszeretet ü kr 61. Legutóbb tavaly ősszel győződhetett meg az ország arról, hogy a gyár valamennyiük számára jóval többet jelent annál, amit a munkahely fogadnia alatt érte­nek az emberek. Októberben, amikor a meg­áradt Garam szinte percek alatt elöntötte a hatalmas csarnoko­kat, a vasgyáriak hosszú hete­ken át csaknem emberfeletti erővel dolgoztak a milliós károk gyors helyreállítása és a ter­melés mielőbbi megindítása ér­dekében. Akkor még kevesen bíztak abban, hogy a 47 700 000 koronás termeléskiesés jelentős résziét az év végéig sikerül majd behozni. A víz levonulása után mégis mindenütt fokozott szorgalommal láttak munkához. December végéig 18,5 millió ko­ronára sikerült lecsökkenteni a természeti csapás miatti terme­lési lemaradást. A szocialista országokba irányuló kivitel ter­vét pedig maradéktalanul tel­jesítették a vasmű dolgozói, akik az árvíz utáni komoly nehézsé­gek ellenére szép sikerekkel kezdték az idei évet. Azóta minden szakaszon egyenletesen teljesítik a tavalyinál lényege­sen igényesebb termelési fel­adatokat. Lemaradás eddig se­hol sem történt. Ezzel szemben a májusvégi mérlegkészítés so­rán több termelési részlegen je­lentős értékű tervtúlteljesítés- rol is számot lehetett adni. — Minden tekintetben szép sikereket eredményezett szá­munkra az idei év első öt hó­napjában elvégzett munka — újságolta a minap Ján Chle­bovec, a tervezési osztály ve­zetője. — Terv fel adataink ma­radéktalan teljesítésén kívül összesen 2300 tonna nyersacélt, 3260 tonna hengerelt árut és 380 tonna acélcsövet gyártot­tunk. A tervtúlteljesítések együt­tes értéke eléri az öt és fél­millió koronát. Viszont azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az említett gyártmányok mind a hazai, mind a külföldi piacon a legkeresettebb kohá­szati termékek közé tartoznak. A vasmű dolgozói az év kez­dete óta következetesen teljesí­tik a tervfeladatok minden mu­tatóját. A tavalyi év hasonló időszakához viszonyítva az áru­termelés tervét például 100,7 százalékra, a bruttótermelés tervét kerek 100 százalékra, a munkatermelékenység tervét pe­dig 106,1 százalékra sikerült teljesíteni az év első öt hónap­jában. Az is említést érdemel, hogy a tervezett anyagköltsége­ket egy tonna gyártmányra szá­mítva átlagosan 34 fillérrel csökkentették május végéig. Ilyenformán összesen 1 200 000 koronás megtakarítást értek el. A vasgyáriak természetesen örülnek ezeknek a sikereknek. Azonban nem elégednek meg ennyivel. Annak ellenére, hogy az idei évben több termelési részlegen kall elvégezni az idő- s erűvé vált főjavításokat és hogy ezenkívül jelentős erőt kötnek le a beruházási építke­zések, az év első felére megha­tározott termelési feladatokat június 25-ig akarják teljesíteni. A hónap hátralévő napjaiban pedig a CSKP KB és az SZLKP KB januári felhívása nyomán vállalt háromszázalékos félévi terv túl telj esi test szeretnék biz­tosítani. Az idén, a kilen­cedik ötéves terv időszak utolsó évében befejezés előtt áll a 750 000 voltos magasfe­szültségű áram- vezeték építése, amely a Don íjász­tól a Szovjetunió határáig húzódik. (Felvétel: CSTK — APN) — Kötelezettséget vállaltunk, hogy az ötödik ötéves tervidő­szak ránk háruló feladatait a Nagy Októberi Szocialista For­radalom 58. évfordulójára ma­radéktalanul teljesítjük. Az idei óv első öt hónapjában elért ter­melési munkasikerek és a be­ruházási építkezések terén tör­tént kedvező változások alap­ján azonban úgy véljük, hogy többet is adhatunk ennél a tár­sadalomnak. Ezért a második fél évre tervmódosítást javasol­tunk. Az idei évre szóló erede­ti tervekhez viszonyítva jelen­tős emelést kérvényeztünk a fő- igazgatóságtól. Összesen 27 millió 500 000 koronás értékkel akarjuk növelni a termelést. Ennek jelentős részét az áru­termelés növelése képezi, hi­szen 9 700 000 koronás terven felüli értéket tűztek ki célul a vasmű dolgozói. Ez annyit je­lent, hogy a második félév fel­adatainak teljesítésén kívül 9000 tonna hengerelt áru ós 800 tonna acélcső kerül majd ki a gyár kapuján december végéig. Valóban példamutató kezdeményezésről van szó. — Dolgozóink teljes mérték­ben megértették a központi pártszervek januári felhívását — mondta Pavel Mydlo, a cső­gyártó részleg pártalapszerve- zetének elnöke. — Valameny- nyien tudatában vagyunk an­nak, hogy amennyivel többet adunk a társadalomnak, annál többet várhatunk tőle. Elsősor­ban ezért vállaljuk a többlet- munkát. A csőgyártó részleg dolgozói körében, csakúgy mint a vas­műben, jó eredményei vannak a szocialista munkaversenynek is. Felszabadulásunk 30. évforduló­ja tiszteletére 738 000 korona értékű kötelezettségválilalást tett a részleg 416 dolgozója. A munkafelajánlások mintegy 99 százalékát már teljesítették. Az év végéig a saját kezdemé­nyezés nyomán megnövekedett tervfeladatok teljesítése mellett további jelentős értékgyarapo­dást eredményez a kötelezett­ségvállalás túlteljesítése is. Másként fogalmazva, arról van szó, hogy a vasgyáriak minden egyes termelési szakaszon is­mét többet akarnak tenni an­nál, amit valamennyiük számá­ra a munkásbecsület és a kö­telesség diktál. LALO KÁROLY A lengyel népgazdaság fej­lődésének egyik alapvető fel­tétele az ipari kapacitások ésszerű kihasználása. A LEMP KB Politikai Bizottságának legutóbbi ülésén az e téren történt változásokat értékelték. Javult a kapacitás kihaszná­lása a szénbányászat, a vegy­ipar, a vas- és fémkohászat és a villamosgépgyártás terüle­tén, de a gazdaság számos te­rületén még vannak feltárat­lan tartalékok, amelyeket megfelelő munkaszervezéssel és szakembergárdával mozgó­sítani kell. A termelés növeléséhez a termelékenység emelése a múlt évben 80 százalékkal já­rult hozzá. Az egyes vállalato­kat tekintve azonban a terme­lékenység fokozásában még nagy különbségek vannak. Na­gyok a tartalékok a tőkeberu­házások területén is. Ebben az évben több mint 500 mil­liárd zlotyt fordítanak beruhá­zásokra, ezért korántsem kö­zömbös, mennyi idő alatt té­rülnek meg ezek a beruházá­sok. Szovjet—japán lazactenyésztés A Tokióban tartózkodó Iskov szovjet halászati minisztor megállapodott a Japán földmű­velésügyi miniszterrel, hogy nyélbe ütik a régóta tervezett közös lazactenyésztést. A meg­állapodás értelmében a Szaha- lin-félszigeten levő Ploner fo­lyón kezdik meg a tenyésztést. A tervbe vett költség 20 mii* 116 rubel. A kiét ország szakéra tői már a közeljövőben meg­kezdik a részletek — a terve­zett mennyiség, illetve a szük­séges berendezések — megvi­tatását. Japáni tartózkodása során Iskov miniszter több más té­mát is megvitat, így a szoro­sabb együttműködés kiépítését a halászatban, az új tengerjogi kérdést, s a halászat bizton­ságát. Szemétégetésből elektromos energia Berlin egyik elővárosában üzembe lépett az NDK első nagy szemétégető műve. A csehszlovák és német vállala­tok által épített üzemben a főváros évi kétmillió köbméter hulladékának kétödödét sem­misíthetik meg. A kemencék­ben óránként 30 tonna háztar­tási hulladék 800—1050 fok hő­mérsékleten ég el. A visszama­radó hamut és salakot az épí­tőipar használja fel töltelék­anyagként. A szemét elégeté­sekor keletkezett hőt hőerőmű alakítja át elektromos energiá­vá. A szennygázokat az elekt­romos szűrőberendezések tisz­títják meg. Az NDK mezőgazdaságának rohamos fejlődése NDK-beli statisztikák sze­rint 1950-ben egy mezőgazda- sági munkás mindössze hat fő, 1965-ben 18 fő élelmiszerszük­ségletét termelte meg, és az idén ez az átlag várhatóan 32 főre emelkedik. A termelé­kenység ugrásszerű javulása nyomán a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma ma 800 ezer, szemben a 25 év előtti 2,7 millióval. A terméshozam növekedését, az élőmunka-ráfordítás csök­kenését bizonyítja, hogy egy métermázsa gabona termeszté­séhez 1950-ben még 6—7 órás élőmunka^ráfordítás, 1970-ben már csak 0,5 óra volt szüksé­ges. Általánosítható tehát, hogy össztársadalmi szinten a holtmunka emelkedésénél az élőmunka gyorsabb ütemben csökkent. A terméshozam gyorsiramú növekedése lehető­séget ad a mezőgazdasági cik­kek importjának csökkentésé­re is. A mezőgazdaság fejlődését az ország 60 iparága, a többi« között a gépipar 17,9 százalé­ka, a fémfeldolgozóipar 13,1 százaléka, a vegyipar 13 szá­zaléka, az építőanyagipar 8 százaléka szolgálja. Az ipar és mezőgazdaság összefonódásá­nak egyik ékes példája a te­henészet és a vele összefüggő tejfeldolgozó ipar kapcsolata. A láncolaton belül 1,7 millió fő. a munkaképes lakosság 28 százaléka tevékenykedik köz­vetlen vagy követett úton. A technika, a tudományos kutatómunka térhódítása a mezőgazdaságban maga után vonja a város és falu közötti különbség csökkenését, a fa­lusi lakosság élet- és kultúr- színvonalának rohamos emel­kedését. A termelés ésszerűsítése Lengyelországban

Next

/
Thumbnails
Contents