Új Szó, 1975. június (28. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-08 / 23. szám, Vasarnapi Új Szó

SEGlTŰKESZSEGBŰL - KITŰNŐ A Tornaijai (gafárikovói) Autójavító Üzemnek jó hírneve van. De hogy is ne lenne?! — Hiszen a javítók többsége na­gyon becsületes és lelkiismeretes, munkát szerető ember. Közé­jük tartoznak Gallo elvtárs és társai is. Mivel kelet-szlovákiai születésű vagyok, évente néhányszor ellátogatok szülőfalumba, így történt ez 1973-ban is. Hazafelé jövet azonban a személy­autómon egy nagyobb hiba esett, melyet sajnos a legnagyobb erőfeszítésemre sem sikerült kiküszöbölnöm. A helyszínen tar­tózkodó emberek egynéhányával sikerült a kocsit behúzatni a tornaijai javítóba, azzal a csalóka reménnyel, hogy hátha talá­lunk ott valakit, aki tudna rajtam segíteni. Vasárnap estéről lévén szó, az üzemben a portáson kívül sajnos senki sem tar­tózkodott. A portás készséggel felajánlotta segítségét, hogy hív egy szerelőt, aki ha mást nem is, de felméri a hiba komolysá­gát. Tíz perc múlva már meg is jelent a szakemberrel, aki ke­vés gondolkodás után átöltözött... Ö volt a fent említett Gal­lo elvárs. Kis idő elteltével közölte velem, hogy a hibát saj­nos nem tudja rögtön kiküszöbölni, mivel egynéhány alkatrész teljesen felmondta a szolgálatot, és kicserélésükre csak más­nap kerülhet sor, ha ott lesz a javítórészleg többi alkalmazott­ja is. Megegyeztünk, hogy a kocsit másnap üzemkész állapot­ban átvehetem. Szavát tartva a következő napon már vígan utazhattam Bra­tislava felé. Tavaly úgy hozta a véletlen, hogy ismét ezen a szakaszon utaztam, s mintha csak megrendelésre, ismét Tornaiján mon­dott csődöt a kocsim. Betértem az autójavítóba, szerencsére a már fent említett brigádra akadtam megint, mely rövid időn belül a hibát kiküszöbölte. Nagy meglepetésemre most sem fogadták el az általam felajánlott összeget hálám kifejezéséül. A kocsi javításáért csak az illető órabérét, illetve az alkatré­szeket kellett megfizetnem. Az esett annyiból figyelemre méltó, hogy igenis akadnak még olyan becsületes és lelkiismeretes emberek, aki borravaló nél­kül is kötelességüknek tartják, hogy segítsenek bajba jutott embertársaikon — sőt még ha szabad idejükbe kerül is. A racionalizáció a teherszállítás terén is előre tör. A képen látható tehergépkocsi nyolcszor annyi terhet szállíthat, mint az S 5 T típus. Az NS 26—70 rakfelülete 23 köbméteres, s a Bran­dys nad Labem-i Gépgyár készíti. M. Vodëra felvétele Az ötödik ötéves terv a motorkerékpár-gyártásban Braiislavában, a ürutechna Trenöianska utcai szervizében na­ponta sok autós megfordul. A szervizállomás dolgozói igyekez­nek jó munkát végezni a műszeres vizsgálatoknál is. Az ötödik ötéves terv igényes feladatokat rótt autóiparunkra az 1971—75-ös években. Az ér­dekesség kedvéért megjegyez­hetjük, hogy a JAWA és a CZ Motorkerékpárgyár termelési tervét 6,8 milliárd koronában határozták meg, ami darabok­ban kifejezve 550 000 motorke rékpárt jelent. 1974, azaz az öt­éves tervidőszak negyedik évé­nek végéig a két vállalat több mint 81 százalékra teljesítette a tervet. Ez azt jelenti, hogy az idei év feltételezhető szúzszá zalékos tervteljesítésével a mo torkerékpár-gyártó Ipar az öt­éves tervet minimum 103 szá zalékra teljesíti, azaz kb. 200 millió koronával szárnyalja azt túl. A vállalat vezető dolgozóival folytatott beszélgetés keretében Jirí Vébr, a CZ és Karéi Kasl, a JAWA nemzeti vállalat keres­kedelmi igazgatója válaszolt az általunk föltett kérdésekre. — Mi jellemző vállalatuk idei tervére? JAWA: Az 1974-es évvel szem­ben az idén jelentősen nő a pótalkatrészgyártás. Igyek­szünk kielégíteni a hazai és a külföldi vásárlók igényeit, s nemcsak az alaptípusoknál, de a versenytípusoknál is. Példá­ul a salakpályás verseny-mo­torkerékpárok részére 51 szá­zalékkal növeltük a pótalkat­részek gyártását. A motorke­rékpár-gyártás viszont 5 száza­lékkal nő. A feladatok igényes­ségét bizonyítja az is, hogy a bruttó termelési érték 8,5 szá­zalékkal, azaz 50 millió koro­nával növekszik. Az ötéves terv utolsó éve feladatainak teljesí­tése nem lesz könnyű, s bizo­nyára sok nehézséggel kell majd megküzdenünk. CZ: Tervünkre leginkább jel­lemző, hogy a versenymotorke- rékpár-gyártás csökken, s ezzel párhuzamosan viszont növek­szik a közúti motorkerékpárok, a megfelelő pótalkatrészek, va­lamint a Prága és a Tatra te­herautók egyes elemeinek gyártása. Tovább nő a megmun­káló gépek, a görgő- és tok­láncok gyártása. A termelés nö­vekedése a technikai kapaci­tások és az anyagellátás terén egész sor nehézséget von ma­ga után. Ezeket igyekszünk fo­kozatosan megoldani, hogy az 1975. évi terv teljesítése bizto­sítsa az ötödik ötéves terv si­keres befejezését. — Ez azt jelenti, hogy a végtermékek rovására nő a pót­alkatrészgyártás? ÍZ: Szó sincs róla. Üzemünk­ben mindig elsőrendű feladat volt a megfelelő pótalkatrész biztosítása. Az elmúlt években ezen a területen csak nagyon kis ingadozás mutatkozott. A kivitelre készített ÖZ 125, CZ 175 és CZ 250 motorkerékpá­rok gyártásának növekedése nem befolyásolja a pótalkat­részgyártást, sőt, akárcsak, a CZ Moto-Cross és az Enduro versenygépalkatrészeké, ez is egyre nő. . JAWA: Nagy figyelmet szen­telünk a Szovjetunióba szállí­tandó új típusú motorkerékpá­rok gyártásának, valamint an­nak, hogy ezek számára meg­felelő pótalkatrészekről gon­doskodjunk. A háború utáni 30 évben üzemünk 1 802 794 motorkerék­párt gyártott. Ennek nagy ré­sze exportra került. Legna­gyobb vásárlónk a Szovjetunió, ahol ma kb. 920 000 csehszlo­vák motorkerékpár fut. Remél­jük, hogy hazánk Vörös Had­sereg általi felszabadítása 30. évében a milliomodik gépet is sikerül exportálnunk. — Milyen problémák merül­nek fel leggyakrabban az idei év termelési feladatainak bizto­sításában? JAWA: Üj típusú gépek gyár­tása és valamilyen új techno­lógia bevezetése változásokat hoz az anyagbeszerzés terén is. Ez a folyamat, természetesen nem problémamentes, viszont nehézségekkel akkor is talál­koznánk, ha a régi típusoknál maradtunk volna. Néhány terü­leten már sikerült leküzdenünk a kezdeti nehézségeket, viszont egyeseknél még mindig nem oldódtak meg a problémák. Né­hány szállítónk lemaradása kö­vetkeztében hiányoznak a kel­lő alkatrészek és anyagok. Az új típusok plasztikus anyagból készült elemekkel vannak el­látva — ezek tulajdonságai az egyenlítői magas, valamint a Szovjetunió hűvösebb hőmér­sékletének is egyaránt megfe­lelnek —, amelyeket külföld­ről importálunk. Ez, persze, sokkal költségesebb. CZ: Üzemünk 1975-ös tervé­nek problematikája elsősor­ban a műszaki anyagellátás, a termelésszervezés, a gyártmá­nyok és a gyártás műszaki fej­lesztésére összpontosul. Cé­lunk, hogy összehangoljuk vál­lalatunk összes tevékenységét a fennakadásmentes termelés és szállítás érdekében. — Ügy tűnik, legnagyobb problémák az új JAWA 634—5 motorkerékpár gyártásánál van­nak (főleg a műszaki gumi és a plasztikus anyagok hiányá­val). A klasszikus anyagokkal is akadnak nehézségek? JAWA: Példaként említhet­ném az új gépvázak előállítá­sát, amelyhez az anyagot a VTZ Chomutov és a VZKG Ost­rava szállítja. Ezek a szállítá­sok azonban távolról sem fe­dik szükségleteinket. Ilyen esetben igyekszünk más meg­oldást találni. Tovább említhet­ném az automata hegesztőkhöz szükséges gázkeveréket és he­gesztődrótot. Sajnos azonban nemcsak az új anyagokkal van­nak problémáink, de a hagyo­mányos anyagokkal is. így pél­dául sokszor hiányoznak külön­böző csavarok, betétek és anya­csavarok, amelyeket a szállítók nem biztosítanak kellő meny- nyiségben és időben. — A műszaki anyagellátás terén a problémák megoldása túllépi a vállalat lehetőségeit. Milyen segítséget nyújt ebben a Csehszlovák Autógyárak vezér­igazgatósága? CZ: Természetesen, az igazga­tóság igyekszik segíteni a ne­hézségek leküzdésében a válla­laton belül és kívül is. JAWA: A műszaki anyagellá­tás terén elsősorban a szállító­felvásárló kapcsolatok egyes el­lentmondásainak megoldásánál várunk segítséget. Ugyanis ezen ellentmondások nem megoldása szükségszerűen a devizalimitek növeléséhez vezet, s ezen a vo­nalon szintén nincsenek még megoldva egyes komoly kérdé sek. Az a véleményünk, hogy a központi vezetés fő küldetése elsősorban a hosszú távú terve­zés és az előrelátó, az új gyárt­mányok előállítása számára szükséges anyagbiztosítás. Nagy hiba a tervek hosszadalmas megvitatása. Ez általában arra az időszakra esik, amikor az első negyedévi, esetleg az egész évi szerződések kötődnek. — Hazánk felszabadításának jubiláns, 30. évfordulója jó al­kalom motorkerékpárgyártó ipa­runk számára is, hogy latba vessük az eddig elért eredmé­nyeket. Ha egy kicsit vissza­pergetjük az eseményeket, lát­hatjuk, hogy az első motorke­rékpárok szériagyártását 1900- ban, azaz háromnegyed évszá­zaddal ezelőtt kezdték meg ná­lunk Mladá Boleslavban. CZ: A CZ típus történetének körülbelül a fele a burzsoá köztársaság és a II. világhábo­rú idejére, másik fele pedig a szocializmus építésének éveire esik. Mindkét időszakban akad­nak érdekes dátumok. Amíg 1945 májusától 1962 végéig több mint egymillió motorkerékpárt és robogót gyártottak, a- spe­ciális versenymotorkerékpár- gyártás ezt még túlszárnyalta. Kezdetben csak néhány tíz ver­seny-motorkerékpár jelent meg a nemzetközi versenyeken, 1973-ban viszont a már világ­szerte elismert és közkedvelt csehszlovák versenygépek szá­ma elérte a 15 000-et. Ezek nagy része exportra került, így a CZ motorkerékpárjaival szer­te a világban találkozhatunk. JAWA: Üzemünk létrejöttének dátuma 1920. március 1. Ala­pítói F. Janeíek és F. Kohou- tek. Az első motorkerékpárok önálló gyártása 1929-ben kez­dődött, a Wanderertől megvá­sárolt licencia alapján. A JA­WA megjelölés a két üzlet­társ neve első szótagjának ösz- szekapcsolásából származik. A JAWA a háború és az államosí­tás után indult rohamos fejlő­désnek. 1946—47 fordulóján megjelent a piacon az új típu­sú, 250 és 350 ccm-es „Pérák“ elnevezésű motorkerékpár, majd ennek sikerét folytatva 1954- ben a „K^vaöka“. Jó hírüket mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy húsz évig szerepeltek gyártásprogramunkban. 1974- ben piacra dobtuk a JAWA 350 ccm-es új, modern típusát, a 634-eset. Az elmúlt harminc év ered­ményeit nyugodtan mondhatjuk sikereknek. Motorkerékpárja­ink minőségének kitűnő szín­vonalát bizonyítja, hogy a cseh­szlovák versenyzők nem egy nemzetközi versenyen kitűnő eredményeket értek el. Tizen­egyszer szereztek első helyet a Világkupa versenyein. tizen­négyszer nyerték el az ..Ezüst vázát“, néhányszor egymás után Európa-bajnoki címet. Mindez jó bizonyítéka, hogy motorkerékpárjaink valóban vi­lágszínvonalúak. —drv—

Next

/
Thumbnails
Contents