Új Szó, 1975. június (28. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-08 / 23. szám, Vasarnapi Új Szó

Műhelyt építenek Mindenhol probléma az iskolaépítés, de főleg Nő­vé Zámkyban (Érsekúj- várott). Például: az elekt­rotechnikai szakközépis­kola új, korszerű iskola- épületének építése csak vontatottan halad, pedig a műhelyekre már most nagy szükség volna. Ez a megállapítás azonban sem­mit sem jelent. Nem o»ldja meg a problémát. Ezért az iskola pedagógusai és diákjai elhatározták, hogy cselekedni fognak. Vál­lalták: 1975. szeptember 1- lg az iskola udvarán 400 négyzetméter alapterületű műhelyt építenek. Május közepén kezdték meg a munkát, s hogy tervüket, vállalásukat tel­jesíthessék, a műhelymun­ka tantárgy oktatói szo­cialista munkabrigád cí­mért versenyző munkacso­portot szerveztek. A brigád vezetője Baranovics elv­társ. Az iskola vezetőségé­vel karöltve ő irányítja és szervezi a munkálatokat. A tanárok és a diákok köré­ben nagy a lelkesedés és a munkakedv. Nagyon ta­lálóan „ifjúsági építkezés­nek“ nevezték el a mű­helyépítést. Nem kétséges, hogy a szocialista munkabrigád címért versenyző építők teljesíteni fogják vállalá­sukat, és szeptember else- jére kész lesz a műhely. Pintér Vera Új könyvtárak A Kelet-szlovákiai Kerü­leti Nemzeti Bizottság ta­nácsának legutóbbi ülésén, amikor a „Példás könyv­tárakért“ elnevezésű moz­galom eredményeit érté­kelték, érdekes adatokat állapítottak meg. A ke­rületben 1145 könyvtáros működik. Közülük 962 társadalmi munka formá­jában, önként végzi tevé­kenységét. A kerület könyvtárainak állománya egy év alatt 250 000 kötet­tel gyarapodott. A legje­lentősebb azonban az a tény, hogy a kerületben 11 új könyvtárat is létesí­tettek. Nemöek BohuS Daloló asszonyok Az utóbbi időben sokat hallatnak magukról a ho* liSai (galsai) asszonyok. A tavaly megrendezett „Ta­vaszi szél vizet áraszt“ népdalversenyen sikerrsil szerepeltek, bár akkor versenyeztek először. Már a járási selejtezőn is első helyezést értek el. Egyéb­ként ez az asszonyokból álló kórus „Búzavirág“ né­ven szerepel, s a tavalyi siker óta fáradságot nem ismerve gyakorol, készül az újabb fellépésekre. Már több községből kaptak szereplésre felszólító meg­hívást. Örömmé! el is fo­gadták. Legutóbb otthon, a koszorúzási ünnepségen szerepeltek a nagy nyilvá­nosság előtt. Mind a 15 asszony egyforma búzavi­rág-kék színű ruhában. Ed­digi sikereiket Czakó Mik­lós zenetanárnak és Nagy ]enő kultúrtársnak köszön­hetik. Kubis Jánosné jellegzetes, már messziről felismerhető gépezet a sa­lai (vágsellyei j DUSLO nemzeti vállalat gyártelepén látható daru. A tövében működik az ammóniát gyártó részleg, melynek dolgozói tavaly 10,5 millió korona ér­tékű szocialista vállalást jelentettek be. Egymillió korona értékkel túlteljesítették vállalásukat. Guöik Mi­chal mérnök, a minisztérium küldötte, Buvala ]án mér­nök, a SLOVCHÉMIA vezérigazgatóságának képviselője tehát nemrégiben ünnepi ülésen adták át a részleg dol­gozóinak az őket megillető kitüntetéseket. AlakSa Milán A felvételt Papp Zoltán készítette. Érdekes verseny A JEDNOTA fogyasztási szövetkezet levicei (lévai) vezetősége megszervezte a kirakatrendezők verse* nyét. öten neveztek be eb­be a versenybe. Az érté­kelés után az első díjat Szűcs László kapta. A má­sodik díjat Baranyai György, a harmadikat Tö­rök Edit. Említésre méltó, hogy a kerületi szakszer­vezeti tanács is meghir­dette a kirakatrendezők versenyét, s az értékelés után ebben a versenyben Is első helyezést ért el Szűcs László. Sikeréért, természetesen szép aján­dékot kapott. Pavúk Anna Ismét sikert arattak KI ne emlékezne a történelemkönyvből az auszter- litzi csatára? A mai Slavkovnál zajlott le 1805-ben há­rom császár seregeinek ütközete, amely a múlt század első felének legvéresebb eseménye volt. A hajdani csa­tatéren ma különféle mezőgazdasági termények zöl­dellnek, aranylanak, és csupán a táj néhány magasabb pontján emlékeztet a történelem nagy napjára egy-egy kő. Podolí község határában, az országúihoz közel egy dombtetőn állították fel azt a kváderkövet, amelynek^ elő lapja voltaképpen plasztikus bronztérkép és az oszt-” rák, orosz és francia sereg felállítását rögzíti. Erről a helyről tekintette meg Napóleon első ízben az ausz- terlitzi harcmezőt. A slavkovi várkastélyban elhelyezett városi történeti múzeum földszintjén néhány teremben mutatták be a császárok Csatájának eseményeit és a szántóföldekről, sírokból előkerült tárgyi emlékeit. E régi napóleoni ex­pozíciót azonban felszámolták. Tegyük hozzá, hogy a kastély és a benne elhelyezett múzeum valamennyi kiállított emlékének egyelőre ez lett a sorsa. A teljes demontázs oka az, hogy tavaly januártól az egész ob­jektumban rekonstruálják a villanyvezetéket és az elektromos berendezéseket. Ezért a látogatók is hiába keresnék fet a nevezetes helyet. Mindamellett a mú­zeum dolgozói e hónapokban sem tétlenek. Az épület használható termeiben Slavkov felszabadulásának 30. évfordulójára készítettek jól megalapozott, szép kiál­lítást. Božena Víchová történész, aki a múzeum igaz­gatóját helyettesíti, tájékoztat a tervbe vett akciókról is: „Még nem tudjuk, mikor fejezik be a rekonstukciós munkálatokat, hogy az épület újra nyitva állhasson az érdeklődők előtt. Az már mindenesetre bizonyos, hogy az auszterlitzl csata 170. évfordulójára megnyitjuk az új napóleoni expozíciót.“ Ha jól tanultam meg a lec­két annak idején, a jubileum az idén december 2-án lesz. Szántó György A kórusvezető monológja — Én, kérem, Zlnka Ist­ván vagyok, 44 éves, a Slád- koviőovói Magtermesztő Állami Gazdaság munka- biztonsági technikusa. Társadalmi munkában vál­laltam a 42 tagú vegyes- kar vezetését. A karmester Farkas László, az ő mun­katerülete a szakmai fel-> készítés. Az ón feladatom a próbák és fellépések megszervezése, az autó­busz bebiztosítása és ha­sonlók. Három faluból va­lók a tagok és különféle munkahelyeken dolgoznak, így elég probléma a meg­jelenés biztosítása Is. — Mikor próbálunk? Hetente egyszer, csütör­tökön. Fellépni az állami gazdaság rendezvényein szoktunk, meg a környező failvak földművesszövetke­zeteinek évzáró gyűlésein, és más alkalmakkor. Min­dig és mindenhol elége* dettek voltak műsorunk­kal. Szlovák és magyar népdalok szerepelnek a műsorban, néha klasszikus számok is. Most legutóbb Kodály két kőrusművével léptünk fel. Három szó­lamban. Egyre igénye­sebbek vagyunk önmagunk­kal szemben — Persze, persze. Az ál­lami gazdaság vezetősége támogatja tevékenységün­ket. Autóbuszt ad. Tavaly a férfiak számára egyfor­ma nadrágot, a nők szá- mára egyforma ruhát vá­sárolt. Tizenháromezer koronát költött reánk. — Személyes hasznom? Az nincs. Egyszerűen sze­retem a népzenét, a népi hagyományokat, s ezeket ápolni kell. A klasszikus művek betanulásával pe* dig önmagunkat is nevel­jük. Ugyanakkor igényt támasztunk a hallgatóság­ban. Mindez megéri. Még akkor is, ha részünkről fá­radsággal, bizonyos le­mondással iár. — Befejezésképpen? A kórus tagjainak tenniaka- rása nagy. Vannak, akik a növénytermesztésben dol­goznak, mások az állat- tenyésztésben, vagy a ker­tészetben. Sokan műszakot cserélnek, csakhogy el jö-- hessenek a próbákra, a fellépésekre. Megérdemlik a dicséretet, megérdemlik az elismerést.“ Lejegyezte: György Elek Mikor nyit kaput? A daru tövében Jókai Mór születésének 150. évfordulójára emlékez­ve ezúttal Jókai Anna „Fejünk felől a tetőt“ című szín­művét mutatták be Komáromban a CSEMADOK helyi szervezetének és a Szakszervezetek Házának műkedve­lő színjátszói. Ismét sikert arattak. Székelyné Mórocz Erzsébet, Hollósi ]Ózsef, Blaskó Nóra, Sztrecskó Rudolf, Dobai János és a többiek igazán megérdemlik a dicsé­retet, mert a színmű nehéz feladat elé állította őket, de sikerrel megbirkóztak a problémákkal, s ahogy mondary szokás: meggyőző erővel vitték színre Jókai Anna színművének alakjait. Tarics János, a darab ren­dezője, Lővlnger László, a segédrendező is megérdem­lik az elismerést, hiszen sokat, nagyon sokat tettek a sikerért. A díszleteket Platzner Tibor tervezte, Jancsó István, Farkas Ferenc, Szórád Gyula és még többen mások, mint technikai munkatársak ugyancsak kivet­ték részüket a munkából. Nem kétséges, hogy közre­működésük nélkül elmaradt volna a siker is Egyébként a siker jelentőségét az adja meg, hogy igényes közönség előtt mutatták be a színdarabot, hi­szen a város közönsége könnyen összehasonlíthatja teljesítményüket a hivatásos színjátszók által nyújtott teljesítménnyel. Arról nem is szólva, hogy a városban már kialakult bizonyos hagyomány a színjátszás terén. Még műkedvelői szinten sem lehet — és nem is sza­bad — átlagos, sablonos teljesítménnyel a közönség elé lépni. Így értelmezve nagyon sokat jelent a megálla­pítás: Ismét sikert arattak. Külön dicséretükre szolgál, hogy szabad Idejük fel­áldozásával vállalkoztak a feladatra. Köszönet érte. Bende István A felvételt EliaS Ladislav készítette.

Next

/
Thumbnails
Contents