Új Szó, 1975. június (28. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-08 / 23. szám, Vasarnapi Új Szó
A lig tudtam valamit erről a faluról. Mindössze annyit, hogy Budince (Budaháza) közvetlenül a szovjet határ közelében terül el, meg hogy egyetlen tömegszervezet sem működik a faluban. Ezzel a tudattal látogattam el egy péntek este a mindössze 46 házból álló kisközségbe. Vendéglátóim érkezésemkor tréfálkozva megjegyezték, hogy két lépés jobbra, két lépés balra, s vége a falunak. Érdekelt, hogyan is élnek az emberek ebben a „négy lépésnyi“ községben. Olyan zsúfolt az élet Találomra az autóbuszmegálló melletti házba kopogtattam be. Egy szőke fiatalasszony nyitott ajtót. Amíg beljebb tessékel, felvázoltam jövetelem célját: hogy a falu... a hétvégék... a szórakozás... a mindennapok ... Olyan zsúfolt az élet — kezdi a beszélgetést —, s mégis még mennyi minden hiányzik belőle. Reggel fél hatkor megyek, délután ilyenkor jövök munkából. Utána takarítás, főzés, mosás, gyermeknevelés. Emellett még néha akad idő kézimunkázni, olvasni, „beugrani“ Nagykaposra szórakozni. — Miért kell Nagykaposra menni? Itt a faluban nem lehet? — A faluban? Van ugyan kultúrházunk, de ha ott összejönnek a fiatalok a legtöbb esetben csak kártyáznak. Már nem is emlékszem, mikor volt egy rendes bá> Tudod, egv energikus fiatal kellene, aki vezetné a többit. A környező falvakban mindenütt vannak ifjúsági klubok, de itt nálunk?! Én a szomszéd faluból, Pruksáról jöttem ide férjhez, így tudok egy kis összehasonlítást tenni. Ezzel, persze, nem állítom azt, hogy az itteni emberek nem tevékenykednek, de azt már igen, hogy nem idehaza, a faluban. Ide csak hazajönnek megpihenni. Mihók Gizi meséli mindent. Közben végigvezet a lakásán, amelyből semmi sem hiányzik. Az egyik szobában a kis könyvtárra mutat: „Amíg nem mentem férjhez, minden hónapban vettem néhány jó könyvet. De most csak néha-néha telik egyre. Én még mindig szeretek olvasni, de a férjem nem. Igaz, egybekelésünk óta legalább már arra rávettem, hogy az újságokat mindennap átböngéssze.“ JM mm mm JlfuJKjáBfcflf j^LšRSk M jBfe JäJS m Jy Mm gfgdtM mmisSni Mihók Gizi a kisfiával, Péterrel. [Csernay Mária felvételei) — Mennyit költötök- évente kulturális célokra? — Mindent összevetve úgy ezer korona körül. Alighanem észreveszi, hogy keveslem, mivel még hozzáteszi: „Még mindig építkezünk, s a férjem ebben a hónapban szeretné megvenni az autót. Meg itt van a gyerek is — mutat a kis Péterre, s róla jut eszébe az óvodaprobléma is. Az még csak hagyján — folytatja —, hogy nincs kocsma a faluban, s hogy az üzlet már pénteken délután bezár és csak hétfőn reggel nyit ki, de hogy eddig még egy óvodát sem tudtak létesíteni, az már bosszantó. Az asszonyok nem mehetnek dolgozni, mert a gyerekekkel otthon kell ülniük. Már régen kérjük, engedjék meg, hogy társadalmi munkával rendbe hozzuk a volt kastély egyik helyiségét, de eddig visszautasították ... Utána még megtudom Gizitől, hogy tavaly meg alakult a községben a HSZ-szervezete, de az sem fejt ki valami nagy munkát. Elmondja, hogy az elnöke. Mihók Vince, s hogy hol találom meg. „Száján hordja a falu" Az egyetlen tömegszervezet elnökétől tehát arról érdeklődöm, miből áll a tevékenységük? — Szervezetünk megalakulásakor rögtön létrehoztunk egy kis lőteret is, ahová hetente eljártunk lőni. Sajnos, a golyók elfogytak, s az újak vásárlásához szükséges pénzt nehéz „bevasalni“ a tagságon. így már vagy fél éve ez is elmaradt. — Ez minden? — Nem. Már szerveztünk néhányszor társadalmi munkát, rendeztünk bált is, de ha itt valamit elkezd az ember, rögtön az egész l^alu „a szájára veszi“. Azért is hagytam fel vele. Pedig úgysem lehet élni, mint eddig: szervezetlenül. Az a legnagyobb hiba, hogy nincs egy klubhelyiségünk, ahol összejöhetnénk, megbeszélhetnénk problémáinkat. A kultúr- házban van ugyan helyiség, de amikor hideg van, senki sem akar befűteni. Agilis vezető kellene Vincééktől jövet az utcán összetalálkoztam egy sráccal. Gondoltam, ő is tud valami érdekeset mondani. — Közös kulturális, szervezeti élet nincs a faluban. Elég sokan vagyunk pedig fiatalok, meg lehetne alakítani az ifjúsági szervezetet is. Csak egy agilis vezető kellene, aki mindezt megszervezné — válaszolja kérdésemre a 18 éves gimnazista, Mihók Zoli. ./ Szombat este van. Az autóbuszmegállónál fiatalok gyülekeznek. Fiúk, lányok. A t-iomszéd faluban bál van, oda készülnek. Az autóbusz ilyenkor (este hat óta) már nem jár. Gyalogszerrel mennek át. Egy kérdésre megállítom őket: — Miért mentek más faluba bálba? Idehaza nem rendezhetnétek ? Furcsa egymásra tekintések és vállvonogalások után megszületik a pesszimista válasz: — Hát itthon, Budaházán volt már bál, de az csak olyan ... Csak olyan! Természetesen csak olyan, ahogyan ti, bn- daházi fiatalok megszervezitek, megcsináljátok. Mindenki mástól várja a segítséget, senki sem mer kezdeményezni. Vagyis, aki mégií belefog valamibe, azt „száján hordja a falu“. Pedig bizonyára ti is ismeritek a közmondást, hogy a sült galamb nem repül senkinek a szájába. Mihók Zoli. ZOLCZER JÁNOS Csehszlovák—szövget ifiésági napok A fasizmus fölött aratott győzelem 30. évfordulója alkalmas időpont arra, hogy felidézzük a Szovjetunió és dicső hadseregé történelmi szerepét a náci Németország leverésében. Ugyancsak, kedvező alkalom arra, hogy hálánk jeléül bizonyítsuk a Szovjetunió népéhez fűződő töretlen barátságunkat. Énnek jegyében kerül sor a csehszlovák—szovjet ifjúsági napokra. A rendezvényről beszélgettünk Josef Kr uz el áv al, a SZÍSZ Központi Bizottsága nemzetközi osztályának vezetőjével. • Mikor kerül sor a csehszlovák és a szovjet ifjúság barátsági napjaira és mi az akció küldetése? — A csehszlovák és szovjet ifjúság barátsági napjaira Június 4—16-a között kerül sor. Az említett időpontban a Komszomol meghívására két Barátság-vonat érkezjk a SZISZ kerületi bizottságainak küldöttségeivel a Szovjetunió egyes baráti körzeteibe. Barátság-vonatokat már korábban is küldtünk a Szovjetunióba, ilyen nagyszabású akcióra azonban első ízben kerül sor. Úgy vélem, hogy ez méltó megünneplése lesz a fasizmus fölött aratott győzelem 30. évfordulójának. • Mi lesz a csehszlovák—szovjet ifjúsági napok műsor án? — A komszomolisták színes és gazdag műsorral várják küldöttségeinket. A műsor ünnepélyessége ellenére munka- jellegű lesz. A néhány nap alatt számtalan baráti találkozóra kerül sor az üzemekben, kolhozokban, iskolákban és intézményekben. Ezenkívül találkozunk a második világháború hőseivel, akik közül sokan részt vettek hazánk felszabadításában. Elbeszélgetünk az ifjú élmunkásokkal, újítókkal, a szocialista munka hőseivel. A Szovjetunióban köztudomásúan gazdag hagyománya van az ifjúság országépítő törekvéseinek, reméljük, hogy e tekintetben rengeteg tapasztalatot gyűjtünk náluk. Természetesen, mi is beszámolunk a SZISZ munkájáról. • A politikai akciók mellett egész biztos más rendezvények is szerepelnek a műsorban. — Az ifjúmunkások és a szaktanintézetek tanulói ösz- szemérik szakmai ügyességüket. Sportvetélkedőkre is sor kerül, és művészegyüttesek fellépése tarkítja majd a találkozó műsorát. • Mit vár a csehszlovák—szovjet ifjúsági napoktól? — Mindenekelőtt azt remélem, hogy tovább mélyül hazánk és a szovjet fiatalok barátsága. Apáink egymás mellett harcoltak a fasiszta betolakodók ellen, mi váll- váll mellett haladunk a szocializmus építésében, s jó, ha időnként kicseréljük tapasztalatainkat. Sor kerül továbbá a SZISZ és a Komszomol hosszú lejáratú együttműködési egyezményének aláírására. Ez az egyezmény újabb mérföldkövet jelent a két testvérszervezet gyümölcsöző együttműködésében. (pil SZÉP ELHATÁROZÁS 1974 augusztusában először zúgtak fel a varrógépek a sviti Tatrasvit nem zeti vállalat roínavai (rozs- nyóij üzemrészlegében. Mu már két műszakban több mint szúz nő dolgozik itt Rozsnyóról és környékéről Az üzemrészleg kezdettől fogva példásan teljesíti elő irányzott tervét. Az üzem részleg legjobb dolgozója a tizenhét éves Edita Giba sóvá, aki januárban például 130 százalékra teljesítette normáját. Edit nem csak a varrásban, hanem az ifjúsági szervezetben kifejtett tevékenységével >.s példát mutat társainak. Kép és szöveg: LADISLAV MALÁK Annak a katonai alakulatnak a SZISZ-tagjai, melynek Barčík Lubomír szakaszvezető a SZISZ-elnöke, az „Expedíció 30“ mozgalom keretében érté kés kötelezettségvállalásokat tettek. Hazánk felszabadulása- 30. évfordulójának tiszteletére például az alakulat legjobb katonái a szovjet hadsereg 90 katonájával közösen „A Ján 2iž- ka partizánbrigád nyomában“ jelszóval kiránduláson vettek részt. Végigjárták azokat a helyeket, ahol a partizánbrigád harcolt, megkoszorúzták az elesett hősök sírjait. A kirándulásról valamennyien azzal az elhatározással tértek haza; mindent megtesznek annak érdekében, hogy földünkön soha többé ne legyen háború. ZATYKO JÓZSEF, (Barčík Ľ. felvétele) Példát mutat társainak
