Új Szó, 1975. június (28. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-08 / 23. szám, Vasarnapi Új Szó
zsiában utazva a külföldi már a repülőtéren ízelítőt kap a vendéglátó ország életformájából. Vien- tianéban, Laosz fővárosában örültünk, amikor egy rozoga, drótozott ajtajú taxit kaptunk, amelyet a repülőtér bejáratánál ácsorgó emberek toltak, hogy elinduljon ... Sri Lankában, a colombói repülőtéren mezítlábos hordárok viaskodtak egymással csomagjainkért, Szingapúr repülőterén viszont minibuszokat kínáltak, s alku nélkül fix áron száguldhattunk az előre kiválasztott szállodába. De az udvariasság szinte mindenütt szembetűnő. Ezekután érkezve Bangkokba: mintha nem is egy ázsiai királyság fővárosában lennénk! gának a „szocialista“ nevet. De a thaiföldi szocialistákhoz viszonyítva még a nyugatnémet keresztény- demokrata CDU is egy baloldali pártnak tűnhet! Akiknek volt pénzük a szavazatok megvásárlására — akár készpénzzel, zsebből fizetve a választóknak, vagy az ellenfél banditák által történt megfenyegetése útján, avagy tekintélyes buddhista boncok megajándékozása révén — azok bekerültek az új parlamentbe. De a működőképes kormányt aligha sikerűi hosszabb időre összetákolniok, s félő, hogy újra fellépnek a katonák, a tábornokok, akik nemcsak a békés bangkoki masszázs-szalonokat birtokolják, hanem olt ülnek a legnagyobb bankok és vállalatok igazgatói tanácsában! Most az a kérdés, meddig támogatják Kukrit Pramodzs bankárnak, a 269 mandátumból 45-öt szerzett szociális akciópárt vezérének kormányát? Az Egyesült Államok Indokínában elszenvedett kudarca fokozta a thaiföldiek Amerika- ellenességét, s ezt a Pramodzs-kormány is kihasználta — ami meghosszabbíthatja a létét. Hol vannak a diákok? A diákok, akik az 1973. évi őszi felkelésben 66 társukat vesztették el a rendőrök sortüzében, csalódottak és úgy érzik, becsapták őket. Vezetőjük, Khamnoon Sitthismam, az Országos Nemzeti DiákMasszázst, éjszakai kiruccanást, taxit tessék! A thaiföldi főváros repülőterén a különböző ügynökök és vendégfogók — nem vendégfogadóra, hanem valóban vendégfogóra gondolok! — az ameri- kiai vadnyugatról importált erőszakossággal támadnak a külföldire. Érdekes, hogy egyik sem a bőröndjeimért nyúlt, annak cipelését rám hagyták, viszont szabályosan letámadtak a különböző utazási irodák ügynökei. Egyikük masszázst ajánlott, a másik szállodát, a harmadik társasutazásokat, a negyedik éjszakai kiruccanást, az ötödik pedig taxit a városba. Az utóbbi már sodort is magával a kijárathoz, ahol ellenkezést nem tűrő hangon kezembe nyomtak egy 120 bathról, vagyis 6 dollárról szóló elismervényt. Mielőtt magamhoz térhettem volna az egymást követő, meglepetésektől, már egy légkondicionált taxiban ülve száguldottam a repülőtérről Bangkok felé. Ez volt első találkozásom Thaifölddel, s akkor még nem is sejtettem, hogy mennyire becsaptak — mármint a Delta Travel Service, amelynek repülőtéri ügynökei arra is rávettek, hogy előre megváltsam a szállodából a repülőtérre szóló taxijegyet. Azt állították, hogy Bangkokban nehéz taxit kapni. Száz seónak is egy a vége: Bangkokban rengeteg taxi száguldozik utasokra vadászva, s még ennél is több háromkerekű motoros, amellyel harmadáron is kijuthat az ember a repülőtérre. Igaz, a Delta cég emberei a konkurrenciát nem engedik a repülőtérnél parkírozni... Ne kössünk nyakkendőt! Elnézést kérek, amiért ilyen hosszasan ismertettem az első thaiföldi taxival történt találkozásomat, ezúttal is óva intve mindenkit, aki Bangkokban a Delta-cég és a hozzá hasonló amerikaiak szervezte intézmény karmaiba kerül. Mert Thaiföldön bőven akad ilyesmi. Nem véletlen, hogy az állami vagy mondjuk így: királyi utazási iroda kiadványai alkudozást ajánlanak a külföldinek. Azzal indokolják a magas árakat, hogy Bangkokban a taxisok „az utas társadalmi helyzetéhez mérik“ áraikat. Tehát ne kössünk nyakkendőt, menjünk mezítláb, szagassuk el nadrágunkat, s akkor olcsón autózhatunk ebben a 3 milliós ázsiai metropolisban! Mert Bangkok kétségkívül Ázsia egyik leggyorsabban fejlődő világvárosa, amely persze sokkal barátságosabbnak tűnt a Delta-cég légkondicionált Toyotájából, mint a következő napokban a tíz-húsz bathért (egy bath körülbelül fél koronát ér) bérelt háromkerekű motorosok szűk üléséről. Csak Tokiót és Szingapúrt hasonlíthatom hozzá, s aki járt Hongkongban és Manilában is, még ezt a két várost állíthatja vele párhuzamba. Kétszer nyolcsávos utak a városban, színes tévé adás, felhőkarcolókként az égbe törő bankházak, no és néhány százezer ember (a csatornák fölé épült) bambuszkunyhQkban, 80 ezer munkanélküli a városban és egymásra lövöldöző rablóbandák. (Mellesleg megjegyezhetem, hogy ezek a rablóbandák általában nem egymásra lövöldöznek, hanem bankok széfjeit őrző fegyveresekre, s inkább a légkondicionált taxik utasaira, mint a háromkerekű triciklik szegény ördögeire vadásznak. Fegyvereiket könnyen beszerezhetik a még mindig Thaiföldön állomásozó — de tervek szerint jövőre kivonásra kerülő — 25 ezer amerikai katonától, vagy éppen a thaiföldi hadseregtől, amely ma is juttat fegyvereket például a burmai lázadóknak.) Bangkokot azok a dollármilliárdok pumpálták világvárossá, amelyeket az Egyesült Államok juttatott ide az Indokína elleni agresszió éveiben. A thaiföldi reptiltőrekről szálltak fel a Vietnamot bombázó amerikai B—52-esek, s ma is mintegy 250 amerikai katonai repülőgép állomásozik az országban. Innen szállították az ostromlott kambodzsai fővárosba segélyszállítmányaikat és támadtak az amerikai tengerészgyalogosok a Mayaguer kémhajó visszafoglalásával kapcsolatos akcióban. 42 párt versengett ,.Az Egyesült Államok belőlünk próbálta megmintázni a legjobb ázsiai demokráciát, de mindannyiszor katonai diktatúra sült ki belőle“ — mondta az apátiába süllyedt diákmozgalom egyik volt vezetője a parlamenti választások napján, amikor külföldi újságírókkal csodálkozva figyeltem az üresen tátongó szavazó helyiségeket. A választóknak csupán a fele járult az urnákhoz, pedig a gazdag pártok autókkal, taxikkal mentek a szavazókért. És a legtöbb pártnak volt mit aprítani a tejbe. De a 42 párt közül nem volt könnyű kiválasztani azt, amelyben a szavazó a születendő thaiföldi demokrácia létesítményét remélhette. A Bangkok Post például naponta közölte mind a 42 párt nevét — thai és angol nyelven — hogy az olvasók eligazodjanak abban a választási dzsungelben, amelyet az északi hegyvidék őserdeinél is nehezebben tekintettek át. Azok az erők, amelyek a diáksággal együtt 1973 októberében megdöntötték Thanom Kittikacsorn diktatúráját, kimaradtak a hatalom gyakorlásából. Igaz, manapság divatos Thaiföldön szocialistának lenni — legalábbis szavakban és több új párt választotta maközpont új főtitkára, sokkal óvatosabban fogalmazta meg követeléseit a magyar újságíró előtt, mint nagynevű elődei. A diákok megrendült bizalmát avval óhajtja visszaszerezni, hogy a diákmozgalom ezután többet törődik az oktatási kérdésekkel, mint a politikával... A diákmozgalmat kettészakították, s akik 1973-ban kihasználták őket, most arra intik a diákokat, hogy ne politizáljanak! Igaz, a kormány még nem támadja őket, tartván attól, hogy a közvélemény ismét a diákok mellé állna, de a baloldali diákvezetőket már megfenyegették. A reményteli 1973-as őszi felkelést valójában az idei januári választások temették el. Az új alkotmányban szó sincs az agrárreformról, s az ország gazdasági és politikai életére továbbra is az amerikai, a japán és a helybeli trösztök gyakorolják a legnagyobb befolyást. Legfeljebb a katonatisztek egy része most civilben jelenik meg a nyilvánosság előtt, és a parlamentben. De meddig távolodnak el az Egyesült Államoktól? — erre a kérdésre nemcsak a thaik milliói várják a választ. Egy thaiföldi mérnök, aki néhány hónapot Európában töltött szakmai gyakorlaton és eljutott több szocialista országba is, az idő múlásában látja az egyetlen kiutat ebből a politikai egyhelybentopogás- ból. Thaiföldet csak most érik el a tőkés világban gyűrűző gazdasági gondok hullámai, de még nem tudni, milyen változást hoznak számára a kambodzsai, a dél-vietnami és a laoszi fejlemények. A „házőrző szellem háza" „Az idő mindent megold“ — mondta a mérnök a Majestic szálló úszómedencéjének teraszán, s tányérjából félre tett egy kis rizst, meg húsdarabot, hogy felvigye a lépcsőn a hotel udvara fölött elhelyezett kis Csao Thiu-be, amit magyarul a „házőrző szellem házának“ nevezhetnénk. A pagodaszerű kis. méternyi házikó egyetlen kis helyiségében helyezték el a hotel jó szellemének szobrát, az előtte levő teraszra pedig a neki szánt ajándékot, alamizsnát helyezik el. Az animizmus, a hinduizmus és a buddhizmus ötvözete tükröződik ebben a thai vallási szokásban. A Csao Thi valamennyi thaiföldi házában megtalálható. Esténként virágot, gyertyákat helyeznek a Csao Thi teraszára, különleges alkalmakkor — például újévkor, családi ünnepen, vagy vendégek érkeztekor — élelmet is tesznek a kis teraszra. Ha ezt a szokást megszegnék, akkor a vendég lélegzését éjszaka állítólag szörnyű lidércnyomás nehezítené meg. Ajándékot illik adni a házőrző szellemnek akkor is, ha például tévékészüléket vásárol a család. A thai hagyományokat gyorsan igazítják a kapitalizálódó élet új jelenségeihez. Igaz, én elég jól aludtam anélkül is, hogy a Csao Thihez vittem volna egy engesztelő kókuszdiót, vagy banánt, de a szálloda portása megnyugatott, hogy ők helyettem is gondoskodtak erről... Talán ezért aludtam olyan jókat a bangkoki Majestic hotelben. De miért kiáltozott annyit álmában a szomszéd szobába települt amerikai kompánia? SEBES TIBOR A Wat Pra Keo buddhista pagoda udvarán. Amerikai reklámok a thaiföldi főváros utcáin. (A SZERZŐ FELVÉTELEI) Bangkok egyik negyedében ma is c : -..j ; j] kjzlc kednek — így eveznek bevásárolni a háziasszonyok la iprc ——V—1 —11—Y—H-----U Il ii
