Új Szó, 1975. június (28. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-08 / 23. szám, Vasarnapi Új Szó
V erh-Olsunban tanyáztak a pékek. Voll nekik hat tereptarka mozgókemencéjük, de ők mégis a házakban sütöttek, mert azt mondták, az oroszok agyagkemencéjében szebben kél a kenyér. A Don-parton végig sehol olyan kenyér nem volt, mint Verh-Olsunban; méghozzá kétféle fajta: a közönséges komiszon kívül fehér lisztből is gyúrtak a kórház részére, úgynevezett tiszti kenyeret. így az a kis kerülő megérte a fáradságot. Mánuel, a román kocsis beszólt a házba, s Révész meg Wirth már hozta is a pokróc alatt a szép, tégla formájú cipókat. Akkornap nem volt több ötvennél. „Tegnap nagy felfordulás volt — mentegetőzött Wirth. — Itt volt az alezredes, éjfélig ordított.“ — „Nem lesz baj?“ — aggodalmaskodott a hadnagy. Révész legyintett. „Fenét. Múlt hónapban vett birtokot Nógrádban, négyszáz holdat; a nagyságos asszony nevére íratta a ga- néj.“ Wirth jött a pokróccal, ki kell venni a szánból a padot, hogy helyet csináljanak a kenyérnek. „Mi van a vonalban?“ — Készül valami — mondta a hadnagy. — Három nap óta dolgozik az orosz tüzérség.“ — „Ezt tudjuk, ide- hallik.“ — „Nehéztüzérséget is hoztak a Donon át. Meg két Sztálin orgonát. És állandó csapatösszevonások. No, hogy a kenyér?“ — „Tíz márka párja.“ — „Négynél többet nem adok érte“ — mondotta a hadnagy, de aztán megállapodtak. Végre is Osztrogorszkban tíz márkát is megadnak egy cipóért. Künn a vonalban még húszat is. — Szervusztok! Kedden jövök. Gyerünk, Mánuel, a kórházba! — Felült a kenyérpiramisra, és a szánkó megindult Veretye felé. Csendesen, óriási pelyhekben hullott a hő, de az út jeges volt, s a szán széles ívben farolt, hol jobbra, hol balra: a lovak oldalogva jártak, nehogy az árokba forduljanak. És szünet nélkül dörögtek az ágyúk. Odakinn melegük lehet a fiúknak. Szegény Imre ... Kaptató jött, aztán lejtő. A lovak habos pofával tartották a szánkót. A hídon hajtottak át, és beértek Veretyére: az út szélén hatalmas tábla, német és magyar szöveggel: Pliinden wird mit dcm Tode bestraft. — Zsákmányolni, harácsolni, föbelövés terhe mellett tilos. Oroszul nem írták ki a fenyegetést, és a lakosok nyilván azt hitték, hogy valami szappanreklám áll a táblán. Ha valaki lefordította volna a szöveget, kinevették volna, s joggal. Ebben a háborúban a honvédek zsákmányolt élelemmel táplálkoztak, lopott meleg alsóban jártak, az utcán nehézpuskával vadásztak a libákra. Pedig maguk is javarészt parasztok voltak a tizenketteseknél, méghozzá alföldiek, Debrecen meg Kecskemét környékiek, akik önnön nyomorúságukon tanulták ki, mit ér a tél elején az egy tehén, a magánosan hentergő hízó meg az elvermelt krumpli a fészer mögött. Mi volt ez? Ha őket kérdezték, azt mondták, hogy fejétől bűzlik a hal. Mert onnan bűzlött, a fejétől. A tisztek zöme úgy készült erre a háborúra, mint egy nagyszabású kalózkalandra. És kiderült, hogy ez az ország csaknem kimeríthetetlen, jóllehet a foglalók több hullámban követték egymást, s mindegyik kivette a sarcot. Az elsők a németek voltak. A németek megtekintettek mindent, összeírtak mindent, végül elvittek mindent. Mi jut nekünk? — zúgolódtak a magyarok. Mégis: jutott. S megindult az üzletelés, fosztogatás, erőszakoskodás, amit úgy hívtak: magyar megszállás. Rieifoer lelkész hadnagy úr Osztrogorszkból huszonhét ikont küldött haza; ebből egy kis kavarodás lett, valami látszatvizsgálat, de Riemer kijelentette a tiszti étkezdén, hogy a háborúnak egy törvénye van csak: az, hogy nincs törvénye. És ebből szállóige lett. A szán megállt. A hadnagy ráterítette köpenyét a kenyerekre, és bement a kórházba, egy kétemeletes vöröstégla-épület jobb szárnyába, ahol a patika működött. A szoba zsúfolva volt orvosságos ládákkal — melyekből a menta meg a kloroform szaga áradt — meg frissen borotvált, kölnivizet lehelő tisztekkel. Karácsonyi Laci, a gyógyszerész zászlós, az asztalnál ült, a többi, Vörös, Duci, Prónay, Gál meg Zimmermann, ahol tudott, ládán, köpönyegen, a földön. Mikor a hadnagy belépett, harsogva nevettek, még a köszö-? nését sem hallották. Mi az? Mit röhögtök? Hát röviden, a Frici tegnap Verh-Olsunban vett egy asszonytól egy tehenet. Adott érte egy csomag Symphoniát, hat doboz gyufát és egy levélre való varrótűt. Jön vissza a tehénnel, de az istálló hideg volt, rádobja a köpenyét, a kincstárit. Reggel Frici kimegy az első fejéshez: hát se tehén, se köpeny. Keresik itt, keresik ott, végre ^iste elmemnek Verh-Olsunba. No, ott kellett volna kezdeni. A tehén még az éjjel hazament a mamához; ez meg reggel eladta egy munkásszázadnak, ós a köpenyből nadrágot varrt a gyerekeinek. Frici meg majd hogy nem epét hányt, na gondolhatod. És újra nevettek. „Dologra“ — mondta Karácsonyi, oly mély és rekedt hangon, mint egy cigánybanda nagybőgője. Egy óriási kenőcsöstégely volt a kezében, abból kenegette az arcán a pattanásokat. „Hoztál valamit?“ A képe pirosán fénylett. „Hoztam “ A patikárus egy ládára tette a tégelyt, és leült. „Van itt tizenegy zsidótól bon; összesen 1200 márka.“ — „Hát még?“ — „Húsz doboz gyümölcsíz, két láda vaj, huszonöt kiló babkávé.“ — „Szép.“ — „Nagyon szép. O^osz pénzt kérek.“ — „Mennyit?“ — „600 cservonecet.“ — „Az is szép.“ Karácsonyi számolt. „Szalonna nincs?“ — „Most nincs, majd a jövő héten.“ — „Jól van.“ A zöld vizespoharakba rumot töltött, és koccintott a hadnaggyal. Az ablakot megremegtette a tompa, távoli dörgés. Zimmermann főhadnagy, aki az ablakdeszkán kuporgott, füttyentett, és ijedten bámult kifelé. Mind az ablakhoz tolakodtak. A kórház udvarán az alezredes jól ismert autója állt, zsúfolásig felpakolva; nemcsak a csomagtartóban, hanem a tetején is kofferek, ládák, zsákok inogtak. A sofőr begyújtott, és a kocsi, mint egy dromedár, himbálózva vágott neki az osztrogors'zki útnak. „Megugrott?“ — csodálkozott Prónay. „Mert büdös volt már neki“ — magyarázta Gál; de már nekik is büdös volt. Ha az alezredes meglóg, akkor vége a jóvilágnak, és akinek esze van, nyugat felé fusson, ha drága az élete. Kitört a háború. A hadnagynak is melege lett. „Na, megyek“ — mondta, de senki se törődött vele, mindenki a köpenyét húzta. Egy perc se telt bele, a patikában, a zöld ládák között nem maradt egyéb, csak a mentaszagú levegőben a szürkén gomoly- gó cigarettafüst. „Mánuel, ahogyan csak tudsz: Korotojak felél“ Eszeveszett ötlet: most a Don felé menni, amikor mindenki menekül! De a hadnagy nem mérlegelt. Imre ott van, az öccse, aki hadapród a harmincasoknál. Az a hülye képes, és ott marad az utolsó pillanatig... Az ágyúdörgés nem gyengült, de nem is erősödött; egy kis szerencsével még időben az állásokba érhet, Siess, Mánuel! De sietni nem lehetett. Az úton lassan kígyóztak előre a menekülők, sűrű tömeggé préselve. Emberek, szánok, kocsik, autók szorosan egymás nyomdokában, de mind csak lépésben. A hadnagy belekiáltott a tömegbe: „Emberek! Ki jön Korotojak felől?“ Csak egy hang felelt: „Az anyád kínjai“ De lehet, hogy ez nem neki szólt. „Várj meg itt“ — kiáltotta Mánuelnek, és megindult a mezőn a süppedő, roppanó hóban. Nehéz járás volt. Elhajigált puskákon, lőszeresládá- kon lépett át, keményre fagyott lovak lábán, halottakon, sok-sok hullán. Volt, akivel a sebesülése végzett, de sokan csak pihenni ültek le, Hát nem volt ott. Se szán, se kenyér, se a hús. Mi lesz most? Némán mentek tovább, bele- ékelve a tömegbe, súlyos gondolatokat forgatva. „Bugyonnijba szerzünk szánt meg élelmet“ — mondta Imre. „Szerzel rossznyavalyát.“ — „Akkor megdöglünk mind a ketten.“ — „Meg.“ De ezt nem hitték komolyan. Ügy gondolták, hogy Alek- szejevkát a németek mindenáron tartani fogják. Ott fekszik a Wiking meg a Grossdeutschland, a két SS-páncéloshadosztály, a német hadsereg virága, csupa kölyök, mind szőkék és kék szeműek, és vödörből isszák a vért. Majd ők! A hadnagy a fülére húzta a kucsmát. A havazás elállt. Hideg lett, az égre odafagytak a felhők, besötétedett. Az ágyúzás megritkult, s a végeláthatatlan, fehér síkságon hosszasan húzódott a visszavonulók oszlopa. Amott ez a ház már Alekszejevka. A tömeg meglazult körülöttük, az emberek szállás után néztek. Micsoda kilátástalan vállalkozás! Kézen fogták egymást, és ügy tapogatóztak végig a szalmával védett házfalak mentén egy kapuhoz... Egyhez, öthöz, tízhez. Kilincs sehol, be kell rúgni az ajtót. És a szuroksötét kamrán átbotorkálva, még egyet. Akkor végre bent vannak a melegben, a bűzben. Rengeteg ember áll összezsúfolva úgy, hogy ülni sem lehet. Egy pohárban, a sárga napraforgóÖrkény István: Racskó Zoltán rajza és a halál oly csendesen lepte meg őket, mini az álom. A cigaretta a körmükig égett, aztán kialudt. Már egy félórája taposta a havat, amikor rájött, hogy hiábavaló. A Don-vonal összeomlott; világos, hogy Korotojakban sem talál egy teremtett lelket, hacsak oroszt nem. Átugrott az árkon, és beállt a visszavonulók közé. Hogy lehetne Imrét megtalálni? Talán Bugyonnijban már lesz némi eligazítás... De Imréről ott se>m tudhatnak semmit. Imre elveszett. És ahogy körülnézett, két lépéssel a háta mögött meglátta Imrét. Bevárta. Ránézett. „Szervusz“ — mondta nyugodtan, s Imre közömbösen köszönt vissza. Ez a találkozás annyira hihetetlen volt, hogy nem lehe tett meglepődni rajta. Nyilvánvaló, hogy ehhez hasonló véletlen nincs az életben, csak egyetlen. Imre arca fáradt volt, s a karja felkötve. „Mi baj?“ — „Nem ért csontot.“ — „Fáj?“ Imre nem is válaszolt, csak pattintott a két ujjával. Egy darabig szó nélkül mentek. A hadnagy egy zacskót vett elő, ós megkínálta Imrét, aki ép bal kezével szedegette a cukorkát. „Nem látok tisztán ... Mi történt voltaképp?“ — „Mit tudom ón? Hétkor bejött Módi, és azt mondta, hogy be vagyunk kerítve. Hívtam a nagy R 3-mal Néme- dit, azt üzente, tartsam az állást. De már nem. volt kivel, mindenki menekült. Én átvágtam magam valahogy.“ — „Ne félj, a veretyei hídnál áll a szán. Van rajta ötvenegy kenyér és egy láda konzervhús.“ — „Maradhatós. Ott vár a hídnál?" - „Ott.“ olajon egy csepp kis láng úszik. „Jó estét, emberek. Akad-e valami kis hely?“ A közel állók hallgatnak, csak messziről szól egy hang: „Küldjétek a pokolba őket.“ „Na, gyerünk, Imre.“ És újra ki és újra elölről. Minél mélyebbre érnek a faluba, annál ellenségesebb a hangulat. Valahol, talán a hatodik vagy hetedik házban pisztolyt fog rájuk eigy román. Félszegen mennek kifelé. Már azt hitték, hogy nem jutnak fedél alá, amikor egyik házban, amely pedig belekönyökölt az útra, csak két katona aludt a földön. Az egyik felült. „Ni csak, hadnagy úr!“ Egy őrvezető volt. Bajuszos Nagy István a harmadik szakaszból. „Te vagy az, Nagy? No, ez derék. Meghalnánk itt, fiam.“ — „Lehet, hadnagy úr, lehet, bár kicsit körülményes.“ — „Mi a baj?“ — „Az asszony, hadnagy úr. Megháborodott a szerencsétlen. A kisfia játszott, és egy szilánkot kapott a fejébe.“ — „Hol van?“ — A katonák összeinéz- tek. „Amott, a kemence mögött.“ Fölkeltek a ló- cáról. Fáradtan cammogtak át a kemence túlsó oldalára. Visszahökkentek. „Mi ez?“ — „Nagyon kiabált, hadnagy úr...“ Fenn, a meleg padkán, ahol az oroszok aludni szoktak, a gyerek feküdt. Fejéről a véres rongykötés a nyakára csúszott; a seb pucéran vöröslött, nyíltan, szemérmetlenül. Még volt benne élet. Az asszony a földön feküdt, és nyöszörgött. Keze-lába átkötve kötéllel. A szája betömve, az ajkáról nyálasan csüngött a rongy. „Ki csinálta ezt?“ — „Én egyedül“ — szólt Bajuszos Nagy István. „Oldozd föl.“ — „Akkoi „Oldozd föl, az dott, és morcosa Az asszony té tett rájuk. Odatf gyerekre szegez szitkozódott, ahc négyen tanácsta visszamentek a re átkötötte a 1 ós ég a seb. I hívott valakit, t< halált. Álmatlar jobb volt úgy“ hadnagy rászólt, tott el. „Jaj — í tovább.“ Az assz desedett, utána ki is múlt már tott az? Az as jajgatott. Imre ugyan, de átbotc kemencét, és as lak közt soká zott, végül elha feküdt. „Mit esi nem felelt. iTiir aludt a hadnag negyedik honvéd Mélyen aludtak sokat mocorgott lére fektette, de redt fel akkor s szén közelről szí kezdtek az oro: riadt fel, amiko rényben zörögtek a holdfényes útc Grossdeutschland sedett, távolodol aludt tovább a keltek volna fel, ség. Hej, micsoda í átható, mint a juszos Nagynak csomag cukor, i tek már messze pakolva az egeki megben hírek. Jí lő, egymást dag hírek. Kamenkát ké, és Kijevben Akkor mi végté Sütött a nap. , a téli, havas szt len, füstoszilopoi mentek, mentek. Imrének elfogyol régen nem volt deutschland talár akkor is ott va radtan, fagyoskoc re megállt, a bál innen élve hazai — „Hát mire g Hányadika van r — , De igen.“ — tésnapod.“ — „C: pom.“ — „Grati de ezt Imre ne] csörögve, a mot< őket a Grossdeut: Alig lehetett őket. Némelyiket föltépett a robba gyei nyitják ki a Az elviselhetetl „Alekszejevkában nagy elkapta az padkára. „Végünt De éppen akki csőt egy páncélai ba, amiből torlóc tak, leálltak, csa orruk előtt egy abból az óriási áll: Deutsche R< zódzkodtak a von felhágóra léptek, szörnyeteg meglő A nap a szemí sen rázott: beleik nagyon fárasztó a fél kezét haszn mert a kocsi teli küdtek, s mint a hosszában, egy m egy, hossziránybal Aki még élt, moz hogy levegőre ju egy hang, egy eg esi elején ült, a A hadnagy csak < a fronton ráraga gén.“ — Imre se mester megmarko lehetett kétség. „ nyörgött a hadnaj a köpeny' alól k vörös lett a düht alább hatvannal n szőnyeggé folyt ö Látta a félkört, fegyvercsövön kic sokat. Imre össze — jajdult fel a napja. Irtózatos, 1 „Du Schwein“ — Hund!“ — de a leváltak a deszká jel lezuhant a 1 óriási kerék elé. vehető roppanás gött a kővetkező j
