Új Szó, 1975. június (28. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-08 / 23. szám, Vasarnapi Új Szó
FIGYELEMRE MÉLTÓ EREDMÉNYEK AZ NDK ZENEKULTÚRÁJÁNAK FEJLŐDÉSE A Vörös Hadsereg dicső felszabadító harcait követően a megalakult Német Demokratikus Köztársaság területén a zenekultúra fejlődésében Is új fejezet kezdődött. A dolgozó nép lett a nagy mesterektől örökölt alkotások tulajdonosa, ápolója és továbbfejlesztője, s az eltelt évek alatt az NDK valóban nemzetközi jelentőségű és rangú zenei központtá lett. Erről a figyelemre méltó fejlődésről nyilatkozott a sajtó képviselőinek dr. Ernst Hermann Meyer professzor, az NDK-beli Zeneszerzők Szövetségének elnöke. — Mik voltak a fejlődést elősegítő legfontosabb tényezők? — Országunk zenekultúrája felbecsülhetetlen értékű elméleti és gyakorlati segítséget kapott a Szovjetuniótól. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a szovjet mesterek alkotásai és a szovjet népi zene serkentette, ihlette hazai alkotóinkat. A német proletariátus a munkásmozgalmi harcok közepette forradalmi zenével, forradalmi dalokkal gazdagította a német zenekultúrát és még a fasiszta diktatúra borzalmas feltételei között sem hallgatott, az embertelen üldözés sem tudta elnémítani. A munkások csatadala feltartóztathatatlanul hangzott a koncentrációs táborokban, a börtönökben, ismeretlen szerzők gazdagították a szabadságot hirdető, a zsarnokság ellen lázadó dal- és dallamkincset, azok a zeneszerzők, akiknek sikerült elmenekülni a barna pokolból, az emigrációban folytatták alkotó munkájukat, azzal a biztos tudattal, hogy műveik egyszer az igazán szabad hazában lelkesítik, gyönyörködtetik népüket. — Hogyan kezdődött a fejlődés új szakasza? — Megalakult egy kollektíva „A mi dalunk a mi életünk“ néven, ezek kapcsolatot teremtettek a rádióval és számtalan új, népi ihletésű és hangvételű dalt írtak. Ennek a kezdeményezésnek köszönhető, hogy rendkívül gyorsan alakultak meg országszerte a dal- és táncegyüttesek. Szeretném hangsúlyozni, hogy a zeneszerzők — hivatásosak és műkedvelők egyaránt — lépést tartottak a fejlődéssel, műfajilag és technikailag tökéletesedlek, ezt az elmúlt harminc év szerzeményeinek változatossága is bizonyítja. A fejlődést természetesen jelentősen gyorsították a nemzetközi rendezvények, az ifjúsági találkozók, a dal- fesztiválok — Hogyan ápolják a klasszikus hagyományokat? — 1945 májusában a klasszikus német zene is közkinccsé lett. Természetesen a zenekultúrában és a zenei nevelésben fel kellett számolni a fasizmus kultúrbarbarizmusának a nyomait. Gondoljunk csak arra, hogy a nácik soviniszta-agresszív céljaik szolgálatába állították Beethoven műveit, meghamisították liändel oratóriumainak a szövegkönyvét, megtiltották Mendelssohn, Mahler és más nagy alkotók műveinek az előadását. Ma azt mondhatjuk, hogy Heinrich Schütz, Bach, Händel, Mozart, Beethoven, Mendelssohn, vagy Schumann szerzeményei hozzátartoznak a mindennapi élethez. Megvalósítottuk a gyermekek és a felnőttek tervszerű, céltudatos zenei nevelését az iskolákban és a népművelési létesítményekben, támogatjuk a műkedvelő zeneszerzőket és előadókat és a zenei életünk — ha szabad így kifejezni — mindig „mozgásban van“, ezen a téren mindig történik valami, hangversenyeken, fesztiválokon ismerheti meg népünk a legújabb alkotásokat, az új, tehetséges előadókat. — Hogyan vesz részt ebben a munkában a Zeneszerzők Szövetsége? — A szövetség megalakulása igen fontos esemény volt. Az alapszabályzat kimondja, hogy tagjaink felelősek az NDK szocialista kultúrájának a fejlődéséiért, kötelesek a zenekultúra értékeit gyarapítani és közvetíteni és alkotó tevékenységükben a munkásosztály pártjának a határozatait érvényesíteni. Természetesen a fenti elvek elfogadtatása nem történt egyik napról a másikra. Sőt, voltak nagyon nehéz időszakok is. Akadtak kollégák, akik nem tudtak megszabadulni az egykori kispolgári elképzelésektől, nehezen tudták megérteni, hogy a aene nemcsak egy kiválasztott réteg gyönyörködtetését szolgálja. Emellett a Német Szövetségi Köztársaság reakciós erői is mindent elkövettek, hogy lazítsák az ingadozók, a töprengők eszmei bázisát. Ma azonban felelősségem tudatában jelenthetem ki, hogy szövetségünk minden tagja rendíthetetlen, meggyőződéses híve a szocialista társadalmi rendszernek és minden erejével hozzájárul a Szovjetunióhoz és a többi szociaiista testvérországhoz fűződő barátságunk és szövetségünk továbbfejlesztéséhez és erősítéséhez. A mi feladatunk, hogy sajátos eszközeinkkel szóljunk a dolgozók értelméhez és szívéhez, hogy a hangok varázsával hirdessük a humanizmust, a békét, a haladást. Természetesen a fejlődés egyik legfontosabb tényezője a vérbő, minden problémát feltáró, minden nézetet szembesítő vita. A szövetség egész fennállása alatt arra törekedett, hogy elősegítse az egészséges, harcos, a szocialista jelen és a kommunista jövő céljait, érdekeit szolgáló viták kialakulását. Tagjaink többsége közvetlen kapcsolatot teremtett az üzemek dolgozóival, a szocialista munkabrigádokkal és ez a kapcsolat a művésznek és a hallgatónak is előnyére válik. De a szocialista kulturális forradalom a mi szakaszunkon megköveteli a zeneelmélet és a zenetudomány művelését és fejlesztését is. Csak így értékelhetjük az alkotásokat, a történelmi jelenségeket, így tisztázhatjuk a felmerülő problémákat és jelölhetjük ki a fejlődés további útját. A zeneelmélet és a zenetudomány területén Is a marxizmus— leninizmus az eszmei mérce, a kiindulópont. Emellett az elméleti munkásságunkban nem pragmatikus tények felsorakoztatására törekszünk, hanem a problémák felismerésére és megoldására. x — Saját munkájával kapcsolatban hogyan összegezné az elmúlt harminc esztendőt? — Az ember nehezen tudja elkészíteni harminc év mérlegét. Negyvenhat éve dolgozom a munkásmozgalomban. A fasiszta jégkorszakban menekülnöm kellett a hazámból. Amikor a fel- szabadulás után szülővárosomba, Berlinbe érkeztem, tudtam, hol van a helyem, tudtam, hogy minden becsületesen gondolkodó embernek három helyett kell dolgoznia, ha azt akarjuk, hogy kitűzött és vállalt céljainkat elérjük. Bizonyos, hogy nagyon sokat kellett dolgozni, de öröm volt a munka, tudtam, hogy miért dolgozom, tudtam, hogy végre valóban a népemet és a szocialista eszméket szolgálom. Emellett a Német Demokratikus Köztársaságban mindent megkaptam, amire a fejlődéshez szükségem volt. A mi köztársaságunkban valóra váltak azok az ideálok, amelyek kora ifjúságom óta lelkesítenek. És harcolunk minden ellen, ami rút, ami embertelen és igazságtalan. Ez ihletett a közelmúltban „Az ország, amelyet szeretek“ című dalom alkotására. Igen, az ország, amelyet szeretek: az én szocialista hazám, a Német Demokratikus Köztársaság és életem értelme, igyekezetem célja ezt a hazát szolgálni. —erf— (ÜLD VEHSEBC Varga Imre: Csöndre nyíló képek (VÁZLATOK) Mintha még tartana A boltív belső fala változatlan Századok óta: a perccel előbb megakasztott ének utáni csend Az fvhajlatban egérke-csontváz Éjszaka van Visszahárul az özön: tűz, víz, szesz és kimérák A bókoló fej körül megcsil’apodott zengés A mindig ugyanaz fékzaj puskalövés és zörgő bádog Szél semmilyen Belépsz Itt még a tej a reggeli kávé a köszönömkéremjónapot itt még a nyelv az idő; alább: föld-anyagú sejtek a lomb a víz a kő a tűz S lentebb a bolygók és csillagok S ahol már sem tenger sem szárazulat- elérsz E helyt már elgondolni is elég Szédült várakozó Félre a megmézelt borral, most érkezik ő, hoz bokályban tiszta harmatvizet. Fé re a butácska nyarakkal, érte bár több nyárnyi fény, homlokom elborult. Most érkezik ő, tisztító szél képében idejő.- Fúdd el, jó szél, fúdd el - ládd, tudom a bűvigét. Félre gyöngyökkel, drága selyemmel, most érkezik ő, EZFBE&2223 Nagyapám népdalok könnyű kis szoknyája ha libben a szélben s megvi lan a ritmus bokája nagyapám újra hímzett inget ölt kiá l sírjo kopott küszöbére nagyot rikkant s betyáros kedvvel csillagokat rúg az égre fűz könnyeimből gyönyörű ka'árist, szab kacagányt kacagásból. Félre tőrre', kóckötéllel, most érkezik ő, testének melege életre deríti árnyamat „Félre a szóval bemocskolt papírokkal, Tárj ablakot, te bohóc, és nézd: nem érkezik ő, elfelé mén". Koratavasz a szél az édes déli szél ölel zö>d kendőket lengetnek az ágak lila mosollyal ibolyák üzennek hadat a halálnak most add a kezed kedvesem zöldlángú tűzbe jöjj velem rejtett ösvényen oson utánunk a szerelem a szerelem Szitást Ferenc: Imperializmus (LIPCSEI GYÖRGY DIÖFASZOBRA) Test nélküli fej a proletariátus öt ujja fonja körül - a szem tőkéjén a fájdalom hasad - a tüdő-gyökérzet a tágas orrlyukon át kenyérért lélegzik. Télöntő Vörös cserepeken dadogó hangok. Az eleven udvaron apró öklök -: lábnyomod helyén tenger - öntsd ki ve’em a teleti ) Susil Weeraratnna jeiveteie
