Új Szó, 1975. június (28. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-08 / 23. szám, Vasarnapi Új Szó

nmmu iniciatíva z upsö v a

8I0TISÍCKWŰ ¥ HJ ZFS SBíIWAtlJOV

VK1373 PltSPÍU KÄ IOKD »OBBORWSKť KUlfcKBH«

ŰSPORMA» V CltftOVf HDBUOtí 78E BB3»-Kffs

ELKÖTELEZETT HELYTÁLLÁS

Vít Kučera elvtárs, a gottwaldovi Finommechanikai Művek újítási osztályának az előadója nehezen elérhető ember. Ezernyi gond, sürgős tennivaló nehezedik a vállára. Nem csoda, hiszen olyan területen dolgozik, amelynek jelentősége ebben a hatalmas gyárban talán nagyobb, mint másutt.

— Az elmúlt huszonöt esztendő során 20 631 újítási javaslatot nyújtottak be dolgozóink, ebből 11 9B3-at megvalósítottunk. A realizált újítási javaslatok 46 millió koronát „hoztak a konyhára“.

sem. Arra törekszünk, hogy az ilyen Jutalmakat és dicséreteket szélesebb kollektíva előtt adjuk át, hiszen nem csupán az anyagiakról, hanem az erkölcsi elismerésről is szó van.

A gottwaldovi Finommechanikai Miivekben 1973-ban „indult be“ a százezresek mozgalma. Ebben az időszakban hét újító áll versenyben, akik ez ideig 1 294 358 koronával gazdagították a gyárat. Ebben a vonatkozásban nem csupán a gottwaldovi gyárban, hanem a Cseh Szocialista Köztársaságban is FrantíSek Vlőek elvtársé az eldul, hogy egy-egy benyújtott javaslat realizálhatatlan. Mi viszont abból indulunk ki, hogy valamennyi újítási javaslat tartalmaz megfontolandó, elgondolkoztató jó ötletet. S éppen ezért érdemes komolyan foglalkozni vele.

S ez a módszer, ha úgy tetszik „ügyintézés“, például szolgálhat valamennyi gyár, üzem számára. Kétségtelen, hogy aki újításd javaslatot nyújt be, aki problémákkal foglalkozik, mintegy kifejezésre juttatja anga- zsált hozzáállását. Ogy tűnik, hogy ebben a vonatkozásban »

Meghökkentő számok. Még ükkor is, ha Kučera elvtárs a világ legtermészetesebb hangján beszél róluk. Majd neveket említ: Ludvík Vodárek, a Köz- társasági Érdemrend, Adolf Brámek, a Munkaérdemrend birtokosa. Karéi Hanzelka, Walter Ledvina, Leopold Bírnék elvtársak — számos vállalati ós rezort-kitüntetésben részesültek. Igen, ők, és még sokan mások jártak és járnak elöl jó példával az aktív kezdeményezés, az alkotó munka terén.

Persze, bennünket nem csupán a múlt, hanem a jelen is érdekel.

— Elmondhatom — folytatja beszámolóját Kučera elvtárs —, hogy újítóink ma sem tétlenkednek. Tény, hogy ebbe a mozgalomba nagy százalék- arányban kapcsolódnak be dolgozóink, a nők is, ós ami a legörvendetesebb, főként a fiatalok. A Cseh Tudományos Technikai Társaság üzemi fiók- szerveaete tagjainak a 60 százaléka aktív újító és feltaláló. Ehhez járul még az a momentum, hogy az újítómozgalom irányítói, mind a gyár, mind a szakszervezet szintjén szinte valamennyien maguk is újítók.

Ez utóbbi mondat nem kerülhette el a figyelmünket. Már csak azért sem, mert jelentős mértékben járul hozzá egy olyan légkör kialakításához, amely valóban termő talajt biztosít a mozgalom további bővülése, terebélyesedése számára. Példaként említsük meg, hogy a gottwaldovi Finommechanikai Művek újítói ós feltalálói között nemes versengés, szociális ta munkaverseny bontakozott ki. A verseny szervezői olyan feltételeket szabtak, illetve úgy csoportosították a megoldandó témaköröket, hogy valamennyi dolgozó részt vehet benne, mégpedig képesítésének és képességeinek megfelelően. Persze, aligha nevezhető versenynek a verseny, ha azt nem értékelik rendszeresen.

— Valóban ügyelünk arra — jegyzi meg Kučera elvtárs —, hogy az újítók versenyét rendszeresen, negyedévenként értékeljük. S ilyenkor természetesen nem maradhat el a jól megérdemelt jutalom, a dicséret

Amikor 1945. április 25-én Martin Babinec Bratislavába érkezett, a Szabó utcában és a mai Gottwald téren még minden romokban hevert. Az utcán gondterhelt emberek jöttek-mentek. Sok volt az idegen, az átutazó és a meglapuló. Ő azonban nem tartozott ezek közé. Azért jött ide, hogy a párt hívó szavára a Nemzetbiztonsági Testületben megkezdje szolgálatát.

— Azon a napon vagy 300-an érkeztünk ezzel a céllal — mondja. — Egyenruhát nem kaptunk. Mindenki abban a ruhában szolgált, amiben éppen megérkezett. A fegyverzetünk sem volt egységes. Ennek ellenére az első naptól kezdve igyekeztünk a szolgálatot a szovjet hadsereggel együttműködve becsületesen ellátni. Abban az időben nemcsak a közrendre kellett ügyelni, hanem összeszedni a meglapuló fasisztákat. Főleg a vlaszovistákkal volt sok dolgunk. Emlékszem a Dobrovodský utcában — ahol három vlaszovista bújt meg és rablógyilkosságot követtek el — tűzharcra is sor került.

A kezdeti nehéz szolgálat nem vette el a kedvét. Hogy mindenért meg kell küzdeni, azt még odahaza, a Brezová pod Bradlom-i szülőházban megtanulta. Édesapja, aki falusi kovács volt, nehezen tudta biztosítani a négy gyermek betevő falatját. így hát a szünidő alatt a gyerekeknek is dolgozniuk kellett, napszámba jártak. Martin Babinec kitartását, akaraterejét mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a harmincas évek elején egy iskolaévet — csereakció keretében — Deákiban járt magyar nyelvű iskolába, jóllehet azelőtt egy szót sem tudott magyarul. Varga Gyula cipésznél lakott, aki a Nagy Októberi Szocialista Forradalom idején vöröskatonaként harcolt. Mind tőle, mind a magyar nyelvből igen sokat tanult. Sem az egyiket, sem a másikat mindmáig nem felejtette el.

A gimnáziumot sikeresen elvégeztem — mondja — munkát azonban csak az építkezésen és a mezőgazdaságban találtam. A fizikai munka, amelyet még gyermekkoromban megszoktam, csak növelte osztályöntudatomat. Aztán besorozták, majd 1942-ben behívták tényleges katonai szolgálatra. Már-már a leszerelésre készültünk, amikor kitört a Szlovák Nemzeti Felkelés. A trenčíni helyőrségből azonban nem jutottunk el a felkelés területére. A németek lefegyvereztek. Az egyik éjszaka többedmagammal megszöktem. Romantikus körülmények között sikerült hazajutnom. Az emberek mindenütt készségesen segítettek, útbaigazítottak, nehogy német járőrbe ütközzek.

Katonaszökevény azonban nem bújhat meg a szülői házban. Hazaérve az erdőbe vette útját, ahol az egyik partizáncsapatnak lett tagja. A legnagyobb ütközet, amiben részt vett, az volt, amikor szülővárosát felszabadították. Ezután sem sokáig "maradt odahaza. Bratislavába sietett, ahol a Nemzetbiztonsági Testületben megkezdte pályafutását. Egységes egyenruhát azonban csak 1946 elején kaptak.

Az első időkben járőrszolgálatot teljesítettem — mondja. — A későbbi időkben több tanfolyamon vettem részt. Éppen Trenčianske Teplicén voltam, amikor egy hónapig a benderisták elleni harcban is részt vettem. A februári események — amikor is részt vettem a népi milícia felfegyverzésében — nemcsak a közéletben, hanem nálunk a testületben is pozitív fordulatot hoztak.

A későbbi időben a bűnügyi rendőrségre került. A fiatalkorúak bűnözésével foglalkozott. Odaadásának köszönheti, hogy abban az időben jó eredményeket értek el, különösen a megelőzés terén. A gazdasági jellegű bűnügyi osztályra 1954-ben került. Ezt a munkát is elejétől fogva kedvvel, szorgalommal végezte. Pedig abban az időben, akárcsak ma, nem volt könnyű dolga. Akkoriban az államosítás előtt igen sok árut, értéket rejtettek el a kapitalista vállalkozók, amit fekete piacon akartak értékesíteni, illetve külföldre vinni.

— Soha annyi értéket, pénzt és valutát nem láttam, mint abban az időben. Nové Mesto nad Váhomon pl. több vagon építkezéshez szükséges vasat találtunk, amelyet aztán a sportpálya építésénél használtak fel. Az elkobzott értékek sok esetben meghaladták az 1 millió koronát. Hogy hová rejtették ezeket az értékeket? Egy tejeskannában elrejtett valutákat pl. a kecskeólban, egy nagyobb mennyiségű aranyat pedig az erdőben találtunk meg egy fa tövében elásva. Az sem járt sikerrel, aki több száz karórát befalaztatott. Egyszóval, ha nem is rendelkeztünk több éves tapasztalattal, a munkánk mégis eredményes volt. A szorgalom, a lelkesedés, az az odaadás, s nem utolsósorban az osztályhűség segített bennünket a cél elérésében.

Több mint 20 éve végzi ezt a munkát, s ma a közbiztonsági szervek főparancsnokságán alezredesi rangban osztály- vezető. Leköltött, elfoglalt ember. A gazdasági jellegű bűncselekmények formái ugyan megváltoztak, de az ellene való harc még jobban fokozódott. Feltárásukkal a népgazdaságunkat, a párt politikáját támogatják. A bűnügyi rendőrség egész embert igényel, különösen akkor, ha az vezető beosztásban van. Gyakran megtörténik, hogy otthonról, a megérdemelt pihenéstől hívják el.

— A családomra kevés időm marad — mondja. — Igaz, az egyik fiam már elektromérnök, a másik pedig az orvosi karra jár. A feleségem pedig megszokta, ezt az életformát. Neki különösen igen sokat köszönhetek azért, hogy mindenkor megértett és támogatott. Ma 53 éves vagyok. Két év múlva elérem a nyugdíjkorhatárt. Gondoskodtam megfelelő utódokról, akiknek majd átadhatom a stafétabotot. Ha erőm és egészségem engedi, a nyugdíjazás után a termelőmunkából szeretném majd kivenni részem.

Martin Babinec rendőralezredes mögött három évtized kemény szolgálat áll, amelyet mindenkor elkötelezett, pártos helytállása látott el.

NÉMETH JÁNOS

sőség. Sokatmondó adat, hogy Vlček elvtárs az ötödik ötéves terv folyamán 23 újítási javaslatot nyújtott be, amelyekből 22 javaslatot realizáltak. Ez utóbbiak értéke meghaladja a 300 ezer koronát.

Vlček elvtársról természetesen tudni illik, hogy a Finom- mechanikai Művek egyik legaktívabb szocialista munkabrigádjának a vezetője. A brigád vezetőjét több ízben részesítették magas kitüntetésben, 1973-ban a gyár legjobb, legsikeresebb újítójának minősítették.

Vít Kučera elvtárs magától érthetően hangsúlyozza:1 kiváló újítóink közül aligha lehet egy- egy nevet kiragadni. S ebben nyilvánvalóan igaza van, hiszen a Finommechanikai Művek újítógárdájához hasonlót nem találni lépten-nyomon. Pillanatnyilag 597 aktív újítót és feltalálót tartanak nyilván, persze, az is igaz, hogy ez a szám nem éppen „stabil“, szinte napról napra emelkedik.

— Nagyon ügyelünk arra — hangsúlyozza Kučera elvtárs —, hogy senkinek ne szegjük a kédvét. Természetesen előforgottwaldovi Finommechanikai Művekben szerencsésen nyúltak a kérdéshez. Hiszen amíg 1970-ben a benyújtott újítási javaslatok társadalmi értéke alig haladta meg a félmillió koronát, 1974-ben már elérte a

3 057 959 koronát, tehát mintegy hatszorosára emelkedett.

A gottwaldovi Finommechanikai Művek újítói természetesen „nem ülnek a babérjaikon“. Szocialista kötelezettségvállalásukat, amely szerint 9 millióval Járulnak hozzá az ötéves terv feladatainak sikeres teljesítéséhez, a felszabadulás 30. évfordulójának a tiszteletére 12 millióra emelték. Elhatározásuk többek között azt célozza, hogy kellő alapot teremtsenek a hatodik ötéves terv számára. Ebben a tervidőszakban ugyanis az újítási javaslatok társadalmi értékét 20 millió koronára szeretnék növelni.

Úgy véljük, nincs mit hozzátenni az elmondottakhoz. A tények, tények! Mégpedig olyan tények, amelyek mögött elkötelezett, odaadó emberek állanak.

R. P. I.

Nagy gondot fordítanak az egyes újítások népszerűsítésére is Gottwaldovban.

Ä gottwaldov! Finommechanikai Művek újítóinak portréi rendszeresen helyet kapnak a faliújságon.