Új Szó, 1975. június (28. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-08 / 23. szám, Vasarnapi Új Szó
iNOUEkUÜ M „Feltételeket kell teremtenünk az életkörnyezet fokozatos javítására. Az ember munkájával és civilizációs fejlődésével megváltoztatja és deformálja a természetes környezetét, és nem respektálja minden esetben a harmonikus fejlődését feltételező létfeltételeket s törvényszerűségeket. Minden egyes műszaki terv, minden új technológia és beruházás megvalósításának fontos kritériuma a jövőben az lesz. hogy alaposan felülvizsgáljuk, milyen pozitív és negatív következményekkel járhatnak az ember számára. Ugyancsak meg kell ítélnünk, hogy az ezekkel kapcsolatos kockázatok nem túl magasak-e, nem magasabbak-e, mint az új érték.“ (A CSKP XIV. KONGRESSZUSÁNAK ANYAGÁBÓL) Társadalom ás természet Nemzetközi és hazai tapasztalatok bizonyítják, hogy megbomlott az összhang a társadalom és a természet között. Az ember alkotó erejével fejleszti a tudományt és a technikát, felhasználja elképzeléseinek, terveinek megvalósítására. Ugyanakkor e folyamat, az emberi javak termelése, olyan veszélyeknek forrása, amelyek károsan hatnak a legfőbb értékre, az emberre. Tudósok — orvosok, ökológusok, szociológusok, demográfusok stb. — kutatják, vizsgálják e veszélyeket, s keresik ' a „gyógyírt“, hogyan lehetne meggátolni az ember környezetének további szennyeződését. Mivel Földük szennyeződése nem csupán egy ország. hanem az egész emberiség gondja. a szocialista országok kezdeményezésére az ENSZ-ben is napirendre került a környezetvédelem kérdése. A nyugati országokban végzett felmérések olyan megdöbbentő tényeket tártak fel, hogy a világszervezet a környezetvédelmet az általános leszerelés problémájával és a Föld lakossága élelmiszerszükségletének biztosításával azonos fontosságú kérdésnek minősítette. így került sor a szocialista országok javaslatára az első jelentős akcióra. Az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága 1971-ben Prágában szervezte az első környezetvédelmi tudományos értekezletet. Ez a tanácskozás folytatódott Ostravában és a lengyelországi Katowicében. Lényegében itt készítették elő az ENSZ stockholmi környezetvédelmi konferenciáját, melyen 1972. júniusában — állandó bizottságot választottak, s ezzel megkezdődött a közös utak keresése és kialakítása a környezetvédelemben. Viszont igen nehéz az egységes eljárás kidolgozása, mert amíg a szocialista országokban készülnek a környezetvédelmi tervek, és szigorú intézkedéseket érvényesítenek a gyakorlati életben, addig a nyugati országokban elsősorban különféle „elméletek“ születnek a környezetvédelemről, s a gyakorlatban — kevés kivételtől eltekintve — a profit növelésének lehetősége az elsődleges. A nyugati lapokban elképesztő „jóslatokat“ olvashatunk az emberiség sorsának alakulásáról, de csak elvétve kap teret azoknak a tudósoknak a véleménye, akik nem „a technika gyors fejlődését“, hanem a társadalmi rendszert bírálják a környezeti ártalmak növekedéséért. Ezeknek a hangoknak „vajmi kevés a foganatjuk“, mivel a kormányok nem a dolgozókról való gondoskodást, hanem a felső tízezer érdekeit szolgálják. Egységes eljárás A szocialista országokban az egészséges életfeltételek kialakítása és védelme szerves része a politikai, gazdasági és kulturális feladatoknak, a dolgozók életszínvonala emelésének. A KGST-országok környezetvédelmi gyakorlatától eltér a nyugati, — a tőkét kiszolgáló — tudósok elképzelése. A nyugatiak csupán a szennyezettség felszámolását hangsúlyozzák, elhallgatva a szennyeződés megelőzésének fontosságát. A KGST-országok kutatási terveik egyeztetésével olyan gyakorlat kialakítását szorgalmazzák, amely meggátolja további szennyezés! gócok kialakulását, ugyanakkor közös intézkedéseket dolgoznak ki a szennyezettség szintjének csökkentésére. Nyilvánvalóan ez a helyes, — bár az állam szempontjából költségesebb —, de a dolgozók érdekeit szolgáló eljárás. Például egy acélműnél a beruházás összege egyharmacTaval nő, ha a legkorszerűbb légtisztító berendezéseket szerelik fel. Vagyis később térül meg a beruházás. Van olyan gyáros, aki önként hajlandó lemondani a nagyobb jövedelemről? Ök elsősorban hasznot akarnak, a legkisebb befektetéssel megszerezni a legnagyobb nyereséget. Ezért nem hajlandók költeni a szennyezettség megelőzésére. Néhány éve megjelent egy hír a szovjet sajtóban, hogy elkészült a Baj- kál-tó mellett egy korszerű cellulózgyár, de a gyárat csak akkor helyezik üzembe, ha elkészül a szennvvíztisztí- tó berendezés is. Ebből a hírből „szenzáció lett“ a nyugati sajtóban, s többek között egy „vállalkozó“ úgy nyilatkozott, hogy „ezt a luxust csak a szov jetek engedhetik meg“. Az ő szempontjából ez valóban luxus, de a Baj- kál-tó kristálytiszta vize szinte kincset érő a szovjet emberek számára. Érthető, nem engedik beszennyezni. Az új cellulózgyár csupán néhány hét „kényszerpihenő" után kezdte meg a termelést, de ez is világosan jelzi, hogy a szovjet ellenőrző szervek valóban következetesen valósítják meg a gyakorlatban a környezetvédelmi határozatokat. Egyáltalán nem véletlen, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács májusi ülésén a környezetvédelmi vitában Rudolf Triznia képviselő a szovjet választott szervek tapasztalatainak felhasználását szorgalmazta. Csupán egységes, következetes eljárás kialakításával érhetjük el a kívánatos eredményeket. Igaz, Szlovákia nem tartozik a legfejlettebb ipari országok közé, de az elmúlt három évtizedben gyors ütemben fejlődött, így a szennyezettség is ugrásszerűen növekedett. Nem kis büszkeséggel mutogatjuk külföldi vendégeinknek az új falvakat, városokat megjegyezvén, hogv Szlovákiában a lakosság kétharmada a felszabadulás óta épülő új házakban lakik. Szinte minden régi üzemet korszerűsítettünk, új üzemeket építetlünk, az ipari termelés 1948 óta a 14-szeresére növekedett. Az iparosítás helyenként megváltoztatta a táj jellegét. Énnek a kedvező fejlődésnek a negatív hatására csak az utóbbi években kezdtünk odafigyelni. A tüzelő- és energiaalapunk lényegében megszabta iparunk szerkezetének alakulását, s ez kedvezőtlenül hatott a levegő tisztaságára. Felmérések szerint Szlovákiában 670 négyzetkilométer területen a káros anyagok koncentrációja a levegőben túllépi a megengedhető mértéket. Bár a levegő csupán a terület 1,4 százalékán szennyezettebb a megengedett normánál, viszont itt él a lakosság 12 százaléka. Legszeny- nyezettebb a levegő Bratislavában, No- vákyban, Handlován, Ziar nad Hro- nomban, Kosicén és Jelšaván. Az SZSZK kormánya külön foglalkozott Bratislava légszennyeződésének csökkentésével. A városban 38 helyen végeztek mérővizsgálatokat. Megállapították, 8 hely kivételével a levegő szennyezettebb a megengedhető mértéknél. Elsősorban az ipari üzemek, majd a városban a szénnel való fűtés és a gépjárművek szennyezik a leve-, gőt. Orvosok véleménye szerint,, az erősen szennyezett levegőjű körzetekben gyakoribbak a különböző légzőszervi megbetegedések. Különösen károsan hat a szennyezett levegő a gyermekekre. Bebizonyították, hogy a szennyezett levegő sokat elvon a biológiailag értékes ultraibolya sugarakból, s ez kihat a gyermekek csontozatának fejlődésére, sőt helyenként vérkeringési zavarokat is okozhat. A Slovnaft nemzeti vállalat, valamint a Dimitrov Vegyipari Művek „jóvoltából“ kerül a levegőbe a legtöbb gázhalmazállapotú szennyezőanyag. Tapasztalatok szerint szűrőberendezésekkel a levegőbe kerülő szilárd anyagok meny- nyisége 90 százalékra csökkenthető. Nem mondható el ugyanaz a gázhalmazállapotó anyagokról. Káros hatások Míg a levegő szennyeződését főként a nagyvárosok és az Ipari központok lakó? érzik, felszíni vizeink szennyezettsége és az egészséges ivóvíz biztosítása már szinte mindenkit érint Mivel a legtöbb vizet a csapadék szolgáltatja, 1970-ig 19 nagy víztárolót építettünk. s ebben az ötéves tervben további nyolc nagy víztároló épül. Legnagyobb gond a folyók szeneyezettsé- gének csökkentése. Szlovákiában a nyilvántartott 6029 kilométernyi folyóból, patakból, 1955-ben 850 kilométer, ma már 1400 kilométer szennyezettebb a megengedett egészségvédelmi foknál. Legszennyezettebb a Vág, a Garam és a Nitra vize. Elsősorban az ipari szennyvíztisztítást kell gyorsítani. Sajnos, a szennyvíztisztító berendezések építése lassú ütemű. E téren az elmúlt évben sem sikerült javulást elérni. a tervezett beruházásoknak csupán a 65,3 százalékát realizálták A folyók vizét nagymértékben szennyezi az úgynevezett házi szennyvíz, a települések „terméke“. Szlovákiában a 183 közművesített településből csak 87-nek van szennyvíztisztító berendezése. S bár 1974-ig építettünk 531 városi és ipari szennyvíztisztítót, ezeknek jóformán a fele — javítások miatt — nem működik folyamatosan. r Egészségvédelmi szempontból igen lénveges, hogy míg 1950 ben csupán a lakosság 19 százaléka, ma már közel ötven százaléka vízvezetékből kap egészséges ivóvizet. Legnagyobb víztartalékunk. a csallóközi ivóvízkészlet védelmét, folyamatosan figyelemmel kíséri az SZSZK kormánya. Az úgynevezett nyakékszerű kútrendszerrel karolják körül a Slovnaftot, így akadályozzák meg, hogy a szennyezett talajvíz tovább szivárogjon a Csallóközbe. A szennyeződés szempontjából igen lényeges, hogy néhány hónap múlva üzembe helyezik az új hulladékégetőt, melyben nemcsak a szilárd hulladékot, hanem a további feldolgozásra már nem alkalmas folyékony anyagokat is elégetik. Elsősorban a városlakók és az üzemekben dolgozók érzik a zajok növekedésének káros hatását. A zajártalom elleni küzdelem még gyermekcipőben jár. Lényeges javulás csupán hosszú évek múlva várható. A zajszint csökkentése igen költséges, ezt a gyártmánytervezők és a technológusok tudják a legjobban. Ennek ellenére „csendesebben“ működő gépek gyártására törekszünk. Felmérések bizonyítják, hogy a munkások teljesítménye 70 decibel hangerősségen felül egy százalékkal 80 decibelen felül pedig minden további decibel zajnövekedés folytán két százalékkal csökken. A városokban a környezetet érő zajterhelésnek mintegy 70 százaléka a közlekedésből ered. Intézkedések A környezetszennyeződés olyan gond, amelyet csak komplex intézkedésekkel lehet csökkenteni és megszüntetni. Csupán a levegő és a víz szennyeződését, valamint a zajártalmat említettük. Nem szóltunk a hulladék és a szemétnövekedésből, valamint a talajszenv- nyeződésből származó további veszélyekről. Számtalan példa bizonyítja, megbomlott az ember és a természet közötti harmonikus viszonv. Ennek ellenére nincsen okunk rá, hogy „félreverjük“ a harangokat, mivel a levegő és folyóink szennyezettsége csökkenthető. Kicsit megkésve „kapcsoltunk rá“ a kérdés megoldására, de a szocialista társadalmi rendszer nyújtotta lehetőség kiaknázásával képesok vagyunk behozni ezt a lemaradást. Hazánkban — a számítások szerint — 321 töF- vény- és jogszabály, 154 egészségvédelmi és a csehszlovák állami normákat szabályozó 96 rendelet érinti közvetlenül a környezetvédelmet Nem véletlenül mondták az SZNT májusi ülésén a képviselők, hogy ezt a jogsza- bálv-tömkeleget nem lehet áttekinteni és, megtartásának ellenőrzése lehetetlen. Egységes rendszerbe kell foglalni a környezetvédelmi jogszabályokat, s a megelőzés fontosságát kell kidomborítani a törvényben. A képviselők egyhangúlag megállapították azt is, hogy a megelőzés mindig olcsóbb, mint a káros hatások felszámolása. Az SZNT ülésén elfogadott környezetvédelmi terv meghatározza, hogy 1990-ig — a jelenlegi szintet alapul véve — 40 százalékkal kell csökkenteni a levegőben levő szilárd szenv- nyező anyagokat. Viszont a közeljövőben nincs rá lehetőség, hogy csökkentsük a gázhalmazállapotú anyagokat. Meggyorsítják a szennyvíztisztító berendezések építését és ezután új gyárat csak akkor helyezhetnek üzembe, ha felépült a szükséges szennyvíztisztító berendezés is. A természetet kedvelők bizonyára örömmel fogadják, hogy a nemzeti parkok területét Szlovákiában 110 ezer hektárra, egyéb védett területeket 350 ezer hektárra bővítenék. Egységes intézkedés szabályozza, hogy hol építhetők víkendhá- zak. A nemzeti bizottságoknak e határozat értelmében kell eljárniuk azokkal szemben, akik engedély nélkül építkeznek. Nem tűrhető, hogy egyes járásokban szinte mindenki ott épít víkendházat, ahol akar. A nemzeti bizottságok felelősek környezetünk szennyeződésének megakadályozásáért. Szükséges, hogy e területen jobban érvényesítsék törvényes jogaikat és kötelességüket, mivel mindnyájunk életét befolyásolja a környezet, amelyben élünk, dolgozunk és pihenünk. TSETÖ JÁNOS A prágai központi szennyvíztisztító berendezés — madártávlatból.
