Új Szó, 1975. június (28. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-08 / 23. szám, Vasarnapi Új Szó

1975. VI. 8.

A kapun belépve elsősorban két dologra figyel fel az ember. Az egyik a tompa, monoton malombúgás, a másik pedig a levegőben terjedő szárított lucernaillat. Valamennyi üzemelő lucernaszárító sajátos velejárói.

A Selicei (Sókszelőcei J Egységes Földmfl- vesszövetkezet lucernaszárítójának udvarán azonban még másra is odafigyel az érkező. Olyanra, ami már megközelítően sem mondható el valamennyi szárítóval kapcsolatban. Az L-alakú épület és a drótkerítés által körülzárt udvaron körbe futó betonút van, közötte füves terület.

A bejárattól jobbra egy kisebb épület áll. Itt találhatók az Irodák, az öltözők és a szociális helyiségek. Az épület bejáratáig kibetonozott gyaszaki vezető és helyettese, Perina Árpád villany- szerelő. Ök ketten felügyelnek és felelnek a szárító szakszerű üzemeltetésért.

Munkahelyük az alig három méter hosszú és fele annyi széles kettőzött üvegfalú és -tetejű kis helyiség, amit a szárító hatalmas csarnokából kerítettek el. Az üvegen át jól látható az egész terem, a nagy, forgó henger, a daráló és a szárító többi része. Az elkülönített részben központi helye a mindent tudó panelnak van, amely az értékeket jelölő mutatóival és villogó, színes lámpáival a hozzáértő számára fontos információs központ. Megmutatja, hogy megfelelő gyorsan forog e a henger, elég száraz-e a lucerna és bírják© a darálók az őrlést.

Tákáiménisséi’ms

HÁROM

MŰSZAKBAN

Kollár Mária a villanyautó kormány kér ekénél.

{A szerző felvételei)

logút vezet, az út két oldalán a zöld terület helyett rózsaágyások vannak. Az egyik ágyás tiszta, teljesen gyommentes, míg a másikat éppen akkor kapálták.

— Kollár Mária — mutatkozott be az üdvözlés után a kapálásból felegyenesedő fiatalasszony. — Nagy Ferencet, a szárító vezetőjét keresi? Sajnos, ő nincs itt, el kellett utaznia.

Vancsík Ferenc, a szövetkezet munkavédelmi előadója készséggel vállalkozott, hogy kalauzol

— Addig jó — mond la u műszaki vezető —, amíg csak ezt a panelt kell figyelni. Ha b© kell menni a csarnokba, az már rosszabb. Nemcsak azért, mert nyári kánikulában ott bent a meleg a 60 fokot is eléri, és akkora a zaj, hogy az ember csak kiabálva értetheti meg magát a másikkal; hanem elsősorban azért, mert ez egyben azt is jelenti, hogy baj van, elromlott valami.

— Az idén előfordult már ilyesmi?

— Egyszer egv órára leálltunk, ugyanis a daA gyalog utat rózsaágyások szegélyezik. •

a szárítóban. Mint a szövetkezet pártvezetőségé- nek tagja, már bevezetőben értékes információkkal szolgált.

— Négy kollektívánk versenyez a szocialista munkabrigád címért. Legrégebben, 1973 február jától a szárító 22 tagú munkacsoportja. A kollektíva igyekezetét, szorgalmát kimagasló eredmények fémjelzik. Már 1973-ban majd 200 000 ko róna értékű energiát takarítottak meg, míg az évi termelési tervet háromszor ennyivel teljesítették túl. Tavaly ugyan kevesebb volt az energiatakarékosság számláján, termelési tervüket viszont több mint 1,5 millióval túllépték. Pedig nem köny- nyű az itteni munka, hiszen a szárító hétfőtől vasárnap reggel hatig egyfolytában üzemel, az emberek három műszakban dolgoznak.

Közben megérkeztünk az adagolóhoz, ahová az egyik traktor éppen lucernaszecskával megrakott pótkocsit vontatott be. A traktoros gyakorolt mozdulatokkal lenyitotta az utánfutó magasított oldalát, és az egész rakomány percek alatt lecsúszott az adagolóba, ahol Zásztyera Béla vette gondozásba.

— Egyenletesen elterítem így a felvonóba és azon keresztül a hengerbe egyforma mennyiség jut, és folyamatos az üzemelés — mondta, miközben villájával a lefordított lucernaszecskát egyengette.

Nem mondta, de közben bizonyára arra Is gondolt, hogy az adagoló egyenletes üzemeltetésétől is függ, vajon a brigád az idén tQlteljesítl-e tervét a vállalt 50 000 koronával.

— Nem nehéz a munka? — kérdeztem.

— Most nem, de ha esik és vizes a szecska, bizony nehezebb. De már megszoktam — felelte.

Hét éve végzi e munkát, s bár már 64 éves, a szezonra még mindig visszajön megszokott munkahelyére. Pedig a három műszak rá Is vonatkozik. Vannak hetek, amikor (íélután 2-től este 10-ig, illetve 10-tŐl reggel 6-ig dolgozik.

Rajta kívül egy műszakban még hatan dolgoztak a szárítóban. Fülöp Lajos géplakatos, műráló egyik csapágyát kellett kicserélni — felelte a vezető majd helyettese folytatta.

— Pedig már április 21-én megindultunk. Elő szőr repcét szárítottunk, majd a lucernával folytattuk. Kollektívánk a szárítót szocialista gondozásba vette. Vállaltuk, hogy a hibákat gondos karbantartással igyekszünk megelőzni. A karbantartásra elsősorban a vasárnapi marad, amikor leáll a szárító. A hat műszaki dolgozó közül négyen bejövünk, elvégezzük a karban tartást, kenést, kijavítjük a hét közben észlelt kisebb hibákat. Néha már tízkor hazamegyünk, de van úgy, hogy csak délután háromkor. A fő, hogy hétfőn reggel megindulhasson a termelés, mégpedig a lehető legjobban előkészített gépeken.

— A kollektíva az idén 40 000 koronával csők kenti az anyagi ráfordítást. Ennek érdekében tettek már valamit?

— Igen — felelte a műszak vezetője. — Hogy gyorsabban menjen a szárítás, a lucernát előbb fonnyasztjuk. Így nagyobb a teljesítmény és ke vesebb üzemanyag fogy Fontos követelmény vi szont, hogy a lekaszált lucerna legfeljebb, négv órát feküdjön rendre vágva, különben romlik a minősége, mivel veszít a karotintartalmából.

— Jó szervezés kell hozzá — vette át a szót a munkabiztonsági felelős. — A fontos, hogy olyan legyen a munka, mint egy jól összehangolt futballcsapat játéka. Ez eddig nekünk sikerült. Eddig megközelítően 50 vagon lucernalisztet készítettünk, és az egész mennyiség az első osztályba tartozik. Ez egyébként a kollektíva további vál lalása. A tervezettnél nemcsak több lisztet akarnak készíteni, hanem arra is ügyelnek, hogy az egész termék első osztályú legyen.

A vállalás e pontjával magyarázható, hogy a csomagoló három munkásnője bizony félhomály bán dolgozik. A kékre festett ablaküvegek csak kevés fényt eresztenek át. így bár kint nagy a meleg, Sztopka Jolán, Fülöp Margit és Kollár Mária még a szvettert is felvették. Pedig ugyancsak nem unatkoznak Az adagoló szünet nélkül

A mindent tudó panel fontos információs központ. Mellette Fülöp Laios műszaki vezető.

ontja a lisztet, gyorsan telnek a zsákok. Ezeket rá kell tenni a mérlegre, ahol kiegyenlítik 30,5 kg-ra. Ezt követően bekötik a zsákokat, majd felteszik a palettára. Az utolsó, ötödik sorba kerülő három zsákot legkevesebb másfél méter magasra kell emelni. Mire véget ér a szezon, hat asszonytársukkal együtt zsákonként mintegy 400 vagon lucernallsztet raknak majd át.

— Persze mindig ketten emeljük a zsákot és állandóan váltogatjuk egymást. így egyikünk sem fárad el nagyon — mondták.

Egy palettára 15 zsákot raknak, majd ezt villanymeghajtású emelőtargoncával viszik tovább a raktárba. A kocsi kormánykerekénél a rózsaágyá- sokat kapáló fiatalasszonyt véltem felismerni. Vagy mégsem, csak hasonlítanak egymásra? A lucernaliszt minőségének érdekében ugyanis a raktár ablakait is elsötétítették, és a mennyezeten égő pár villanykörte csak gyéren világította be a hatalmas termet.

— Igen, én vagyok az — mondta Kollár Mária nevetve. — Fél órára kimentem kapálni. Kollektívánk ugyanis vállalta, hogv munkaidőn túl minden egyes tagja 10 órát ledolgozik a környezet szépítésén, amit maradéktalanul teljesítünk. Az esők után azonban gyorsan megnőtt a gyom.

— Autót is tud vezetni? — kérdeztem.

— Azt nem, nincs hajtásim — felelte.

— Ezt azonban annál jobban — szólt közbe a munkavédelmi előadó a villanytargoncára mutatva. — Öt éven át traktorosok végezték ezt a munkát. Két éve asszonyokat küldtünk iskolázásra, azóta ők ülnek a „nyeregben“ mondhatom kifogástalanul. Sőt, ha a raktár rendjét veszem ala pul, talán még elődeiken is túltesznek

A hatalmas raktárhelyiségekben valóban példás a rend. Két palettát, tehát tíz sor zsákot raknak egymás fölé. A zsákhegyek katonás rendben sorakoznak.

— Mielőtt leteszem a zsákokat, gondosan eligazítom, hiszen rend a lelke mindennek — mondta a targonca vezetője —, miközben megfordult kocsijával.

így élnek, dolgoznak a szárító munkásai, elsősorban a jó eredmények érdekében és a büszke cím megszerzése reményében.

EGRI FERENC