Új Szó, 1975. június (28. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-06 / 131. szám, péntek

ARCKĽPEX MUNKAhELYEkROL A kábelező brigád vezetője Idén októberben lesz húsz éve, hogy Csintalan Miklós elő­ször lépte át a komárnói hajó­gyár kapuját. Tizenhat éves volt akkor. Szakmunkás bizonyít­vány volt a zsebében, amely azt igazolta, hoigy tulajdonosa elsajátította a villanyszerelő mesterséget. A személyzeti osztályról egyenesen a „hajóra“ ment. Ha­jóvillanyszerelőként több kol­lektívában, több hajótípuson dolgozott. Akkoriban vontató­hajókat készítettek, aztán sze- mélyhajókat, majd más úszó­műveket. Kétévi katonai szol­gálata szakította meg a hajó­gyári éveket. Leszerelése után, 1960-ban visszajött, s azóta ugyanezen a munkahelyen dol­gozik. Szereti a szakmáját, a mun­káját? Elmosolyodik a kérdésen. — Ha nem szeretném, nem lennék Itt idestova két évtize­de. S megmondhatom azt is, hogy a jövőben is itt akarok dolgozni hoz és más villanyfelszerelés­hez a kábelek kötegeire van szükség. — jól összeszokott a kollek­tívánk, régóta együtt dolgo­zunk. Természetes dolognak tartjuk munkánkban, hogy ide­jében elvégezzük a szerelést, s a munka minőségével kap­csolatban „szó ne érje a ház elejét“. A hátáridők betartása eddig nrég mindig sikerült, s remélhetőleg a jövőben is így lesz. A minőséggel pedig mind a hajógyár ellenőrzési osztá­lya, mind a szovjet megrende­lő elégedett. Részünkről mind- dent megteszünk azért, hogy a komáromi hajógyárat jó minő­ségű hajók képviseljék a Szov­jetunióban, melyek kifogástala­nul teljesítik rendeltetésüket — szögezte le Csintalan Miklós a brigád egyik világosan meg­fogalmazott célját. Nagy körültekintést, megfon­toltságot, előrelátást követel a kábelezők munkája. Különösen az új típusú sorozatok első Uszóniíívein kell sok problé­Csintalan Miklós brigádvezető munka közben. Csintalan Miklós szélles vál lú, zömök férfi, telt arcán ter­mészetes derű honol, arcvoná­sai, beszédmodora kiegyensú­lyozott, jó kedélyű ember be­nyomását kelti. A hajógyár szakszervezeti irodájában be­szélgetünk. Azért választottuk ezt a helyet, mert Csintalan elvtárs brigádjának munkahe­lyén, az épülő vedersoros kot­róhajó testében a nagy zajtól aligha értenénk meg egymás szavát. A 4070-es üzemrészleg Pacá- Jev nevét viselő tíztagú szocia­lista munkabrigádját vezeti Csintalan Miklós. A brigád 1972-ben vette fel a hősi ha­lált halt szovjet űrhajós nevét, amikor versenyt indítottak a Csehszlovák—Szovjet Barátság Kollektívája megtisztelő cím elnyeréséért. A verseny feltéte­leit ós kötelezettségvállalásai­kat teljesítették és tavaly el­nyerték a CSSZBSZ-brigádja cí­met. A szocialista munkabrigád címet a bronz jelvénnyel már korábban megkapták. Jelenleg a szocialista brigád jelvény má­sodik fokozatáért, az ezüst éremért versenyeznek. Köte­lezettségvállalásuk gazdasági része az anyaggal való maxi­mális takarékoskodásra, a mun­kafeladatok határidőn belüli elvégzésére, a sürgős feladatok mielőbbi megoldására irányul. Kitűzött céljaikat következe­tesen ós maradéktalanul meg­valósítják. „Ha kell, és erre sok esetben szükség van, akkor reg­gel bejövünk a gyárba ós csak másnap megyünk haza, de a ránk váró munkát elvégezzük, nehogy másokat hátráltassunk feladataik teljesítésében“ — hangsúlyozta a brigádvezető. Odahaza, Hetényben — on­nan jár be mindennap Komá­romba — ilyenkor nem nyug­talankodik a felesége meg a két gyereke. Tudják, hogy nincs rossz helyen, hanem ha­laszthatatlan kötelesség tartja távol otthonától a családfőt. S így van ez a többi brigádtag esetében is. A laikus nem is gondolná, hogy egy kotróhajón mintegy harminc kilométer hosszúságú villanykábelt kell beszerelnie a kábelező brigádnak. Bonyolult egy ilyen hajó berendezése, a sok automatikus berendezéshez, Világítótesthez, kapcsolfttáblá­,,Halló, itt a stropkovi TESLA...“ TELEFONGYÁR a dukla alatt K. Vlčko felvétele mát a helyszínen megoldaniuk. „Olyan prbolémák is felmerül­nek, melyek az első pillanatok­ban szinte megoldhatatlanok- nak tűnnek — mondja a bri­gádvezető. — A konstruktőrök­kel jó együttműködésben azon­ban sikeresen megoldjuk a leg­nehezebb problémákat is. Ezen a téren kiváltképpen Ceringer Csaba műhelyvezető és Kra- kovszkv Béla konstruktőr segít­ségét emelném ki“. — A mi munkánk tehát nem mondható egyhangúnak — foly­tatja tovább a szavait Csintalan elvtárs. — A kábelezés jó fizi­kai és szellemi felkészültséget kíván az emberektől. Előfordul, hogy nem a legkedvezőbb kö­rülmények között dolgozunk. A hajótestben munka közben füst, gáz képződik, rossz a levegő, nagy a zaj. Hiába, viszonylag szűk térségben egyszerre több szakma művelőinek kell elfér­nie egymás mellett, s egymás feladatainak teljesítése iránt megértést kell tanúsítanunk, hi­szen a célunk közös, a hajó idejekoráni átadása mindany- nyiunk érdeke. Brigádunk meg­állja a helyét minden körül mények között. • Nagyon össze tartó a kollektívánk, minden' elégedett a munkával. Valószí nűleg elégedettek a brigád ve­zetésevei is, mert még soha nem mondták, hogy rosszul végzem, vagy hogy miért így csinálom. Tulajdonképpen mi a brigád­vezető feladata? A válasz nem okoz gondot Csintalan elvtársnak. — Az én feladatom az, hogy biztosítsam az embereknek a lehető legjobb ós legbiztonsá­gosabb munkakörülményeket, s a munka végzéséhez szükséges anyagokat. Vagyis biztosítanom kell a munka zavartalan mene­tét, hogy teljesítsük a feladato­kat és meg legyen a kereset. Természetesen senki ne gon­dolja, hogy nem merülnek fel problémák. Előfordulnak prob­lémák is. Ezeket azonban igyek­szem megoldani, ha szüksé­ges, közös erővel is, hogy sen­kinek ne legyen panasza sem a munkával, sem a fizetéssel kapcsolatban. Hiszen a jó együttműködés, a kölcsönös bi­zalom az alapja minden sike­rünknek. GÁL LÁSZLŰ A CSKP 1956 bán megtar­tott konferenciáján formálódott a döntés Szlovákia iparosításá­ról. Pártunk bölcs gazdaságfej­lesztési politikájának egyik szülöttje a másfélévtizedes ju­bileumát ünneplő stropkovi TESLA n. v., amely a Lipt. Hrádok-i Tesla fióküzemeként jött létre. Vénasszonyok nyarára emlé­keztető időjárás volt 1957 szeptemberében, amikor kezde­tét vette a gyár építése. Ha­zánk felszabadításának 15. év­fordulóját ünnepeltük, s itt a Dukla alatti Stropkov városká­ban 1960 májusában kettős volt az öröm. Megindult a termelés a távközlő berendezéseket gyártó új ipari létesítményben, amely rögtön a beindulás ide­jén több mint ötszáz embernek — túlnyomó részt nőknek — nyújtott munkalehetőséget. És ez igen nagy előrehaladást je­lentett ezen a vidéken, ahol azelőtt ennyi embert foglalkoz­tató, hasonló munkahely még soha sem volt. Nem csoda hát, hogy min­dent alapjaitól kellett kezde­ni. Az asszonyoknak — akik régebben a háztartásban, mei- zőgazdaságban dolgoztak, és a villanyról csak annyit tudtak, hogy ha fordítanak egyet a kapcsolón, fényt ad a villany- körte — rövid beiskolázás után, számukra bonyolult táv­közlő berendezéseiket kellett szerelniük. Kezdetben, éppen az alapos felkészüléssel ren­delkező szakemberek hiánya miatt, egyszerűbb termékek: la- káscsengők, tűzveszélyt jelző berendezések gyártása folyt. Később folyamatosan bevezet­ték a különböző távközlő be­rendezések, telefonok, telefon- központok stb. gyártását is. És ma a stropkovi Tesla hazánk monopolizált telefon­gyára. Termékei négy konti­nensen ismertek. Annak érde­kében, hogy tiszta képet alkot­hassunk a gyár másfélévtizedes fejlődéséről, elég két alapvető adatot összehasonlítani. Míg 1960-ban árutermelésének érté­Statisztikai adatok a fővárosról (ČSTK) — 1945-től Bratisla­va lakóinak a száma I A'Z 988 főről 333 012 főre emelkedett. Az elmúlt évben az ezer la kosra számított természetes szaporulat 10,6 volt. Az elmúlt évben az elhalálozások 41,2 százalékát a szív. és érmegbe tegedések, 21,3 százalékát a rosszindulatú daganatok okoz­ták. Az ideg- és érzékszervi, valamint a fertőző betegségek okozta elhalálázások arányszá­ma 1 százalékra csökkent. Bratislavában 1965 óta nem fordult elő torokgyík és gyer­mekbénulás. Az elmúlt évijén 479-en betegedtek meg vör- henyben. Az orvosi megállapí­tások szerint 1973-hoz viszo­nyítva tavaly 4 százalékkal emelkedett a felső légzőszer­vek hűléses megbetegedése. Az egészségügyi szolgáltatás további javulását jelzi, hogy nB0-tól a területi egószség­yi körzetek száma 56-ról kö- >1 90-re emelkedett. A bra­lavai Népegészségügyi Inté- ; ötnek, amely a legnagyobb ilven létesítmény Szlovákiában, jelenleg 850 gyógyászati köz pontja van. Az egy lakosra számított egészségügyi gondos­kodás költsége már meghalad­ta az 1000 koronát. A kórházi ágyak száma 1600, vagyis ezer lakosra 7,3 kórházi ágy szá­mítható. A helyzetet jelentősen javítja a több mint 400 ágyas gyermekkórház és a több mint 650 ágyas kórház és polikli­nika építése továbbá a petr- žalkai kórház tervezett építése is. A bölcsődei férőhelyek —, az oktatásügyi tárca bölcső­déit is beleszámítva — a múlt évijén közel 4050 re emelked­tek. Viszonylag kevés az üze­mi bölcsőde. • Ez év első negyedében ja­vult az üzemi egészségügyi gondoskodás és a munkaképes­ség, illetőleg munkaképtelen­ség ellenőrzése is. Bratislavá­ban a munkaképtelenség átla­gos időtartama 17,28 nap. ke nem egész 3,15 millió koro­nát tett ki, az idén ennek hat­vanszorosát, 209 millió korona értékű terméket juttat piacra. T e rm ék ei n ek 1 eg i el en t ő sebb rendelője, vásárlója a Szovjet­unió és a többi szocialista or­szág. A külföldi bányákban, a folyami és tengeri hajókon szintén jelentős mennyiségben használatosak a stropkovi Tes­lában gyártott sj>eciális táv­közlő és jelző berendezések. Az eltelt tizenöt esztendő alatt a gyár nagyon kedve­zően kihatott Stropkov város és környéke fejlődésére, az itt élő emberek kulturáltságának növekedésére. Nem véletlen, hogv a Tesla telefongyár to­vábbfejlesztésének ígéretes távlatai vannak. 1980-ban dol­gozóinak száma eléri a kétezer­háromszázat és 1960-ban elért árutermelése százszorosára nő. Az emberről, a gyár dolgo­zóiról történő gondoskodás a jövőben is a fejlesztési terv legfontosabb feladatai közt szerepei. Például lakásokat építenek. A nőtlen dolgozók részére munkásszállót építet­tek. Amint említettük, a gyár túlnyomórészt nőket, asszonyo­kat foglalkoztat. így érthetően vetődött fel a probléma: hol helyezik el a dolgozó anyák gyerekeit? Kezdetben ideigle­nes megoldáshoz folyamodtak. Ez elégtelennek bizonyult, ezért több mint egymillió ko­rona ráfordítással üzemi óvo­dát, illetve bölcsődét létesítet­tek. Maga az a tény, hogy ha­zánk egyetlen telefongyára Stropkovon működik, valamint az, hogy a gyárfejlesztés és a termékek iránti igények nö­vekedése is szakmailag kép­zett dolgozókat követel, döntő fontosságú feladatként jelent­kezett a fi ital szakmunkások kéir/'Ve. az .utánpótlás“ b ­Maiui i . ..ť m u speciális bu.L^-u lete/unké- szülékeket ellenőrzi (CSTK felvételei) tosításu. hűnek érdekében szakmunkásképző iskolát léte­sített a gyár vezetősége, ahol több mint ezer fiatal szakmun­kást felneveltek. 1969 márciu­sában új szakmunkásképző iskola építéséhez láttak, amit 1974-ben adtak át rendelteté­sének.. Itt korszerűen felsze­relt, speciális tantermekben, műhelyekben oktatják a fiatal szakembereket, részükre inter- nátust is építettek A felnőttek szakképzése, il­letve továbbképzése a preáovi és ko§icel Ipari középiskolák­ban, tévúton vagy esti tagozat keretében végzett oktatás for­májában történik. Mindkét is­kola nagy megértéssel segíti a továbbképzés iránt érdeklő­dő gyári dolgozókat Munka után édes a pihenés. Ez a megállapítás minden mun­kahely, így a stropkovi Tesla esetében is érvényes. A gyár vezetősége az üzemi szakszer­vezeti tanáccsal karöltve a Do- masa víztároló mellett létesített üdülőt a gyár dolgozói részé­re az ideszállítást az üzemi autóbusszal oldják meg. Az üdülő kapacitása kevésnek bi­zonyult, ezért a Központi Szakszervezeti Tanács VI. jjle- náris ülése idevonatkozó hatá­rozatának értelmében tavaly decemberben elhegyezték az alapkövét annak a 126 ágyas üdülő-rehabilitációs központ­nak, amely közel 13 millió ko­rona értékű ráfordítással 1976- ig felépül. Itt egy év múlva aktív pihenést élvezhetnek a gyár dolgozói, a nyári hóna­pokban gyermekeik is. A jubileum alkalmából érde­kes kiállítás nyílt Stropkovon a városi művelődési otthonban, amely szemlélteti a gyár más­félévszázados fejlődését, az ott dolgozó emberek életét. Ma már szinte mellőzhetet- a modern lakásokban a telefon, a gyors emberi kapcso. latok , kényel­mes eszköze. Ha cspog a telefonunk, leg­alább egy pilla­natra emlékez­zünk, tudatosít­suk, hogy ezt az embert segí­tő eszközt a Dukla alatt élő asszonyok, leá­nyok szorgos kezei készítet­ték, s ezt a vi­déket, ahonnan 30 évvel ezelőtt szabadságunk érkezett, a nép — hála szocia­lista társadal­munk gondos­kodásának — teljesen átala­kította. A haj­dani földnélkü- liek, erdei mun­kások gyerme­kei olyan szak­emberekké let­tek, akik ma a legmodernebb távközlési esz közök, berende­zések előállítá­sára is képesek. I kulik) Viera Mituicatcouá műszaki euenurzese.^ei „

Next

/
Thumbnails
Contents