Új Szó, 1975. június (28. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-24 / 146. szám, kedd

KÉT BEMUTATÓ TALÁLKOZÁS mahlerral A Szlovák Nemzeti Színház balettegyüttese Gustaw Mahler emlékét Idézte, amikor az évad utolsó premierjeként, a nagyne­vű osztrák zeneszerző I., IV. és IX. szimfóniájának néhány tételére koreografált háromré­szes balettművet mutatott be „Találkozás Mahlerral" címen. A rendkívül igényes mű betaní­tására Tóth Sándort, a pécsi Nemzeti Színház balett-együt­tesének művészeti vezetőjét hívták meg. Téth e lii s mert l>alettszaikem bér, aki néhány évvel ezelőtt kezdte művészi pályafutását, a „Sopianae“ kísérleti együttes szólistájaként és köztudomású, hogy ez az együttes Magyaror­szágon éveken át a legerősebb és leghaladóbb együttesek közé tartozott. Rövid idő múltán már koreográfusként doil gozott és kollégájával, Eck Imrével együtt, sajátos, új utakat kere­sett. A szólisták szívósságának, fegyelmezettségének és kiváló szakmai képességeinek köszön­hető, hogy kialakíthatták az együttes sajátos arculatát és az együttes egész Európában is­mertté lett. Ehhez természete­sen hozzájárult az a korszerű, harcos dramaturgiai törekvés is, amelynek célja, hogy a hagyo­mányoktól elszakadt, tradíciók terhétől felszabadult műveket modem koreográfiái feldolgo zásban mutassa he. Az együt­tes többször vendégszerepelt a CSSZSZK-ban és Bratislavában Is. A pécsi együttes a táncmű­vészet és a koreográfia jelen­kori értelmét abban látja, hogy a ma kimondottan időszerű gondolatait a klasszikus táne- ifcechnikában szintetizálódó több­féle technikával mutassa be, és ugyanakkor a mozgásművé­szeit kifejezőeszközeivel megte­remtse a jelen leghaladóbb tánctechnikáját. A két említett rész koreográfiájának célja az eszme odaadó szolgálata, a ki­tűzött elképzeléseknek a tánc azonos értékű kifejezőeszközei­vel történő realizálása. A pécsi együttes repertoárjá­ból és Tóth Sándor koreográ­fiájából kiemelést érdemelnek a Bartók, Liszt, Vivaldi,, Couperin; Albínó ni, Va ugham-W i 11 i ams, Mahler, Dávid, Bózay műveire, valamint a jazzszámokra, a magyar és a görög folklór ze­néjére koreografált eszmeileg komoly kreációk. Ezek gyakran csak miniatűrök, lírai, expresz- szív, vagy szimbolikus jellegű etűdök, amelyek az eml>eri kap­csolatokat fejezik ki a moz­gásié űvésze-t eszközeivel, ame­lyek ben a mai modern ember vall a viliágról és annak prob­lémáiról. E kreációk többsége eszmeilleg összefügg egymással, de vannak közöttük önálló ko­reográfia! kompozíciók, elsődle­gesen esztétikai funkcióval. A „Találkozás Mahlerral“ tu­lajdonképpen a „Mahler estéje" című programra épült, amit Tóth Pécsett tanított be. Saját szavai szerint azért határozta e' Mahler zenéjének koreográ­fiái ábrázolását, mert a szerző szimfóniáinak lassú részei meg- ih lett ék. Tóth az első közé tar­tozik, akik e nagyszerű zene­szerző műveitől elbűvölve „lát­tatni“ akarják alkotásait. A program három részből áll. Az első rész, a Balett-szimfónia ze­nei alapja az I. szimfónia első és második tétele, a második részt, a Kiáltások a IX. szimfó­nia negyedik tételére, a harma­dik rész, a Körtánc pedig a IV. szimfónia harmadik tételére épül. Különösen a második és a harmadik rész bizonyítja, hogy Mahler szuggesztív zenéje nagyon alkalmas a koreográfiái feldolgozásra. Talán csak az első rész problematikus és vé­gül is ez okozta a legtöbb gon­dot a koreográfusnak. Viszont nagyon meggyőző volt a máso­dik és különösen a harmadik rész, a Körtánc. Ezekben a ré­szekben a szólisták és a kar is hatékonyan és kifejezően adta vissza az egymást követő lírai és drámai tételeket. Természe­tesen az egyes részek saját mozg ás m ű vészel i jelrendszert, k i f e jez ő es zk őzöket követelt ek. Míg az első részben a koreográ­fus többé-kevésbé a klasszikus t ái ictechn ik ai hág y om án y o kból indult ki, a további két rész­ben ezeket könnyedén, minden erőszakot kerülve gazdagította új kifejezőeszközökkel és moz­gásművészeti elemekkel. Tóth nem tagadta, hogy Mauriee Bé- fart, a kiváló francia táncmű­vész és koreográfus munkamód szere inspirálta, aki a látvá­nyos kosztümök, dekorációk és részletesen magyarázó műsorfü zetek nélkül meggyőzően ábrá­zolja nem csak a legendákat, hanem főleg a súlyos eszmei tartalomtól feszülő műveket. A bratislavai együttes szólis­tái és kara Tóth vezetésével a nagyon nehéz feltételek (a rö­vid betanulási idő) ellenére szo­lid teljesítményt nyújtottak, szemmel 1 á th a t ó lel k esed éssel dolgoztak és kifejezetten hozzá­járultak — főleg a már emlí­tett második és harmadik rész­ben — a bemutató sikeréhez. A szólisták közül különösen ki­emelkedett a mind a három részl>en szereplő, kiváló techni­kájú és kifejező készségű Viera Kolárová, továbbá /. Pavlovit', Plavník, a mindenkor megbíz­ható Ján Halama, valamint Z. Nagy, P. V elet a, A. Misik, A. Sátek, M. Bucek, M. Vojtek, A. Vlasiőová és J. Srubarová. A vá­ratlanul megbetegedett Gabric la Záhradniková helyett — aki az első rész egyik főszereplője volt — Danica Pilzová ugrott be és bizonyosan csak ez a tény, valamint a premierláz okozta, hogy nem nyújtóit meggyőzőbb teljesítményt. A Hősi trilógia és a Pygma- Mon után az SZNSZ bailettegyüt- tese ismét egy igényes művel lépett a közönség elé és ez is bizonyítja, hogy B. Slovák, a balett főnöke komolyabb reper­toár kialakítására törekszik. A/ együttes szemmel láthatóan fejlődik, figyelemreméltó ered­ményeket ér el, ez azonban nem sokat változtat a közönség közömbösségén, hűvösségén. Az előadáson sem volt telt ház, a bemutató csak a balett valódi rajongóit vonzotta. Ezek azon bán hosszan tartó tapssal jutal­mazták a vendég koreográfus és az együttes munkáját. KORTÁRS SZERZŐ A SZLOVÁK NEMZET! SZÍNHÁZBAN Az idény utolsó premiérjeként mutatta be a Szlovák Nemzeti Színház opera együttese a je­lenkori, de nálunk úgyszólván ismeretlen olasz zeneszerző, Róbert Házon Házasságközvetí­tő iroda című egyfelvonásos operáját. Jóllehet Házon na­gyon termékeny és sikeres ze­neszerző, nevével ezideig sem a hazai, sem a külföldi szakiro­dalomban nem találkoztunk. A műsorfüzet a jelen egyik leg­sikeresebb opera és balett szer­ző jóként mutatja be, akinek műveit az egész világon játsz- szák. Az operakedvelők táborát különösen egyfelvonásos ötletes operáival (Kubista szerelmesek, Házasságközvetítő iroda, Ma- dam Lamdrou) lepte meg, de figyelemre méltó lírai opera- dráma és néhány nagy sikert aratott balett szerzője is. Az 1962-ben alkotott Házas­ságközvetítő irodával aratta az egyik legátiitőbb sikerét. Ugyan­úgy, ahogy a Kubista szerelme­sek című művében (amit né­hány évvel ezelőtt a Bratisla- vában vendégszereplő olasz operaegyesület mulatott be és ami megnyitotta a szerző előtt a világhír felé vezető uitat) a Házasságközvetítő irodában is bizonyítja, hogy hisz a jelen zenei színházában, az énekelt szöveg erejében és egyidejűleg bizonyítja kiváló dallamalkotó képességét is. Házon mindenek­előtt figyelemre méltó melodiz- musával nyűgözi le a hallgatóit és ezzel bizonyítja, hogy a XX. század operája is lehet dalla­mos és érthető az opera kedve lök minden rétege számára. Az opera szövegkönyvét ugyancsak a szerző írta felesé­ge együttműködésével és az íz­léses drámát ikallag kiválóan fel­épített szöveggel látszólag csak szórakoztatni akar. A történet nem nélkülözi az iróniát, a hu­mort és a komikumot, mind­ezek mögött azonban ott rejle­nek a technokratív fejlődéstől övezett, a mai civilizált világ­ban élő emberek súlyos problé­mái és sorsfordulói. Az opera története annak ellenére, hogy a háborút megelőző időben ját­szódik, markánsan mutatja a jelen egyik tipikus problémáját: a nagyvárosban élő emberek egyedüllétének tragikumát. A darab két főhőse apróhirdetés útján találkozik. A komoly és humanista gon­dolatokat sem nélkülöző libret­tóhoz Házon valóban sajátos szellemes zenét komponált. A zene világos, érthető, szelleme­sen parodizáló, de különösen a már említett dallamgazdagságát és . színes hangszerelését kell kiemelni. Ilazon zenéjéből érez­hető, hogy a szerző különösen az ironizáló komikus hangvéte­lű részeknél sokat tanult Sztra­vinszkijtól, de (Ugyanolyan ötle­tesen és érdekesen parodizálja a klasszikus operaszerzők (Ver­di, Puccini) módszereit is. El­mondhatjuk, hogy a zene a hi­vatásos szerzők ügyességét di­cséri, csupán a műfaji megha­tározás okoz bizonyos nehézsé­get és úgy véljük, hogy a tra­gikomédiához áll a legközelebb, bár ezt nem lehet egyértelműen meghatározni. Az érdekes operaújdonságot a Szlovák Nemzeti Színház ka­maraegyüttese tanulta be Vik­tor Móllek vezetésével, és köz­reműködött az opera három szólistája. A partitúra kompo- zíciós és technikai virtuozitása hálás feladatot jelentett az együttes számára és ezt nagyon jó színvonalon teljesítették. A karmester sikeresen használta k,i a hangszerelésben adott le­hetőségeket, a különleges rit­must és dallamgazdagságot. Mi­roslav Fischer rendező ragasz­kodott a partitúra, valamint a szövegkönyv szelleméhez és ha­tásosan emelte ki az egyes té­teleket, hatékony rendezői öt­letekkel gazdagította az elő­adást. A csendes családi bciá- dogság után vágyódó Argia sze­repét, valamint az ugyancsak „nyugodt és lx>ldog esték" után vágyakozó öreg és fáradt Sze­Iádon Alons szerepét Elena Kittnárová, illetve Juraj Mart- vofí alakította igen meggyő zíően, bizonyítva kiváló énekesi és színész képességüket. A hol dogtalain jósnő az utcai éne­kesnő, a sorsjegyárus szerepet nagy átérzésse) és biztos ének technikával Anna Czaková ala­kította, elhitetve a figurákról, hogy ugyanarról álmodoznak, amiről a főhősök és vágyaikról soha nem mondanak le, hanem hisznek boldogabb életükl>en. Az énekszámokat nosztalgiku­san, de ugyanakkor lelkesítő optimizmussal adta elő. P. M. Gábor díszletei összhangban álltak a századforduló légköré­vel és végül dicséretet érdemel Jela Krömérigová kiváló fordítá sa is. Egyetértéssel üdvözöljük Há­zon operájának l>em utalását. Megismerkedhettünk a jelen egyik kiváló zeneszerzői egyé­niségével, akinek alkotása a XX. század sokféle operairány­zatának egyikét képviseli és művészi színvonalával megérde­melten kap helyet a Szlovák Nemzeti Színház színpadán, mert a hazai nézők számára is van mondanivalója. ALFRfiD GABAÜER KULTURÁLIS HÍREK # 1974-ben 10 zenei könyvet adott ki magyar nyelven a bu karesti Kríterion. Ezek legér­dekesebbik ét, a Bartók Béla vi lágnézeti tárgyú leveleiből va­ló válogatást egészíti ki a leg­újabb kőiét: Kodály Zoltán pub Mcisztikája. • A leningradi Ermitázsban megnyílt a Metropolitan niú zeum 100 festményét bemutató kiállítás, amelynek látogatói Tiziano, Veronese, Velazquez, El Greco, Rembrandt, Goya, Modig- liani, Picasso és több kiváló nyugat-európai művérz, vala­mint 22 amerikai festőművész képeit tekinthetik meg. ÛJ FILMEK SZERELMEM (szovjet) A filmművészetben a szerel­mi történetek divatját éljük. Az utóbbi évek'>en világszerte szá­mos jobb-rosszabb szerelmes film készült. Ezt a divatirány­zatot követték a szovjet filme­sek is, amikor japán kollégáik­kal közösen elkészítették a Sze relmemet. A koprodukciós film cselek­ménye egyszerű: egy tokiói ba­lett iskola növedékét, Jurlkót lát­juk a vásznon; a fiatal tán­cosnő rövidesen Moszkvába uta­Alckszandr Mitta szovjet és Kendzo Eszida japán rendező a legmélyebb emberi érzéseket és az életet tisztán, költői mó­don ábrázolja. Filmjük azon­ban nem mentes az érzelgőség- tól; a két fiatal szerelmi törté­netét melodrámává hígítják. Az alkotás befejező része felkiál­tójel: arra figyelmezteti az em­beriséget, hogy ne feledjen — a hirosimai tragédia élő emlék, veszélye még ma is kísért. Komaki Kuriharu a szovjet —japán koprodukciós film egyik je­lenetében zik, hogy otí folytassa tanul­mányait. Búcsút mond — egy időre — Tokiónak és barátjá­nak. Kemény munka vár rá Moszkvában, a japán táncosnő azonban kitartóan gyarokol, hogy mielőtt elsajátítsa a tán­colás művészetét. Közben meg­ismerkedik Vologyával, a fiatal szobrásszal. Bensőséges barát­ság, igaz szerelem bontakozik ki közöttük. Felhőtlen szerelmü­ket azonban váratlan tragédia szakítja félbe... Mivel a film hősei művészek, ez az alkotók számára lehetővé tette, hogy kifejtsék gondolatai­kat a mai művészetről és álta­lában a világ eseményeiről —* ezzel a mozzanattal is aktuali­zálva a történetet. A főszere­pet Komaki Kurihara japán tán­cosnő-színésznő játssza — mély átérzéssel és emberi meggyőző­déssel. Partnere a szovjet Oleg Vidov, hitelesen, sokszínűén ala­kítja a szobrász szerepét. TÚL SOVÁNY A SZERELEMHEZ? (NDK beli) A kis Susanne a fonóüzem legjobb munkásnője, ő azonban ezzel nem elégszik meg; más sikerekre is vágyik. A fiúk azonban észre sem veszik, gye­reknek tartják. Susanne tizen­nyolc éves, de alig látszik ti­zenötnek. Mindenki szereti, be­csüli a fiatal lányt, de senki sem veszi észre, hogy a fel­nőtt „gyereknek“ is lehetnek gondjai. Mad témájú ez az NDK-pro- dukció: fiatalokról, érzelmi éle­tükről szól — sok zenével, ám meglehetősen felszínesen. Őszin­tén szólva, sokkal többet vár a néző az NDK filmeseitől, an­nál is inkább, mert az utóbbi években számos figyelemre mél­tó alkotás, főleg mai tárgyú film került ki a DEFA stúdió jából. Örömmel fogadunk min­dennemű próbálkozást, mely fiataljaink, különösen a mun­kásifjúság életét tárja elénk, csakhogy a film színvonalával szemben nem lehetünk elnéző­ek. Ez esetben pedig hiányol­juk a mélyrehatóbb elemzést, a következetesebb motivációt és az igényesebb ábrázolásmódot. Simoné von Zglinicki, a film főszereplője azonban feltétle­nül megérdemli, hogy megje­gyezzük a nevét. Az NDK-film érdekessége, hogy zenéjét részben az 11 lés­együttes szolgáltatja és az egyik táncdal előadója Koncz Zsuzsa. Jelenet az NDK filmből; balra Simone von Zglinicki CARTOUCHE (francia) Jó értelemben vett közönség- film a Cartouche, mely tizen­négy évvel ezelőtt készült, olyan hírneves alkotó rendezé­sében, mint PhiUppe de Broca. Igazi kosztümös kalandfilm, a műfaj minden jellegzetes voná­sával. A romantikus történet bőse Cartouche, a 18. századi párizsi alvilág koronázatlan királya; nehéz eldönteni, hogy a kard- forga ráfihoz ért-e jobban, vagy a női szívek meghódításához. A „Fanfan la Tulípe“ kalandos természetű hőseinek fajtájából való, kemény öklű, de lágy szí­vű, i szegények, a védtelenek oHalmazója. PhHippe de Broca, a francia új bullám ismert művésze a címszerepet Jean Paul Belmon- dóra bízta. A népszerű francia színész a filmben sokoldalú ké­pességeit felvillantva remek tel­jesítményt nyújt. I Az alkotás sikere a rendezőket arra indí­totta, hogy egész sor hasonló szerepet bízzanak rá.J Méltó partnere Claudia Cardinale, a szép cigánylány alakítója. A Cartouche a műfaj legjobb hagyományaira épül /Királylány a feleségem) és a történelmi, kosztümös kalandfilm klasszi­kus darabja. —ym—

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents