Új Szó, 1975. június (28. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-21 / 144. szám, szombat

Rézvirág a hegyekben A szovjet pilóták most megismételték azt a: eKő repülőn !at, amire 1937-ben került sor a Szovjetunióból az Észak-amerikai Egyesüli Államokba az Északi-sarkon keresztül. Felvételünkön: (balról) Igor Cskalov, Georgij Bajdukov és Alekszandr Beljakov szovjet pilóták (Felvétel: CSTK — TASZSZ) A sarkon át-Amerikába „Zambia a napfény országai“ — hirdetik az utazási irodák prospektussá, jóllehet ezt nem Is nagyon kellene hangsúlyoz­ni, mert Afrikában a napfény igazán nem valami ritka, kü­lönleges természeti jelenség. Természetesen a Zambiai Köz­társaságban nem a napfény az egyetlen látványosság, a turis­ta lefényképezheti a Viktória zuhatagot, vásárolhat geomet­riai mintákkal díszített hasz­nálati tárgyaikat, a lozi és a bomba fafaragó művészek alko­tásait és gyönyörködhet a fővá­ros, Lusaka pompás új épületol­nak látványában. A repülőtér­től 30 kilométer hosszú autóút vezet a város központ jóiig, a bennszülött éktől lakott perem- negyed után fényűző családi házak ós villák negyede követ- ücezik. Itt élnek a külföldieken kívül a félig államosított vál­lalatok igazgatói, a közigazga­tási apparátus vezető tisztvise­lői és a gazdag fairmerek. Ez a „zambiai elit“, amiről Kenneth Kaunda államelnök kijelentette, hogy egy részük rosszabb az egykori gyarmatosítóknál. A vá­rosközpont látványossága a 2 kilométer hosszú üzletutca, a tfiairo Road“. A városalapítás evetben épített házak helyen betonból és üvegből épültek hatalmas reprezentatív irodahá­zak, többnyire nemzetközi cé­giek központján. Üzletek és áru­házak sorakoznak egymás mel­lett és hairsogó reklámmal nép­szerűsítik az angol, a kenyai, vagy a dél-afrikai árut . A haza i fogyasztási és élelmiszeripar még gyermekcipöl>en jár. A hivatalos szervek nem is tagadják, hogy az életszínvonal nem kielégítő. Ennek legfőbb oka, hogy ez ideig minden esz­közt és erőt a rézkivitel nőve- lésére fordítottak, tehát az or- azáig gazdasági életét erősen befolyásolja a réz világpiaci árának az ingadozása. Három év óta dolgoznak egy távlati fejlesztési terven, ami elsősorban a mezőgazdaság kor­szerűsítését szolgálja. A lakos­ság háromnegyed része a me­zőigazdaságból él .— félig no­mád életet. Valahol felépül egy jfelu, aigyagkunyhőkból. Egy Hyen településen általában hét évig él a közösség. Ennyi ideig tart, amíg felélik a környék természet adta tartalékjait. Ami- Jcor a készen kapott táplálék elfogy, amikor a földet már teljesen kilúgozták a tűzhelyek hamujával, új helyet keresnek éfc minden elölről kezdődik. Te­hát az egész ország számára létkérdés, hogy ezt a soha vé­get nem érő körforgást véigle- giosen megfékezzék. A kormány ezért igyekszik mezőgazdasági •szövetkezetek«! létesíteni és tá­mogatja a parasztokat hitellel, gépekkel es műtrágyával. A lejlödes üteme lassú, de ez nem csodálható. Ahhoz, hogy egy országban világosság le­gyen, nem elegendő a napfényi A szellemi sötétségben élt, megalá­zott ősök génjei gyakran mun­kálkodnak még a késő utódik- ban is. Az országot 1899-ben a délről terjeszkedő angol gyar­matosítás a C. Rhocles vezette Brit Dél-afrikai Társaságon ke­resztül hódította meg. 1926 ig mintegy 5 millió hektár földet sajátítottak ki a fehér telepe­sek részére, és az 1926-ban megindult rézkitermelés mun­kaerő-szükségletének bi ztosítá- sa érdekében a bennszülött la­kosságot egy mezőgazdasági művelésre alkalmatlan, kb. 27 négyzetkilométer területű re­zervátumba kényszerít ették, ahol életüket csak a férfiak al­kalmi munkavállalásával tud­ták fenntartani. Az országot 1953-ban belekényszerítették a rhodesiai fehér kisebbség ural­mát legalizáló Rhodesiái és Nyasszaföldi Államszövetségbe. Az Egyesült Nemzeti Függet­lenségi Párt és K. Kaunda po­litika;] harcainak eredménye­ként elérték az államszövetség felbontását' és az orzság 1963. december 31-én önálló gyar­mat, majd 1964. október 24-ón független állam lett. Ezt természetesen a nyugati turista nem tudja, erre nem Is kíváncsi. Ha az átlagosnál mű­veltebb és tájékozottabb, aikkor talán hallott egy bizonyos D. Livingstone nevű utazóról, de arról is csak annyit, hogy ő fe­dezte fed a Viktória zuhatagot. A déli határokra vigyázni kell. A fajüldöző szomszédok terroristákat, sziabotóröket kül­denek át a határon, hogy rob- bantsainak, rombol janak, ölje­nek. De vigyázni kell az ország belsejében is, mert a nyugati monopóliumok, multinacionális konszernek sem riadnak vissza a hasonló módszereiktől. Tud­ják, hogy az idő ellenük dol­gozik, hogy az idő mindig a haladást szolgálja. Tudják, hogy Zambiában is egyre erő­sebb, hatalmasabb az ipari pro­letariátus, hogy a bányaipar­ban és a színesfémkohászatban ma már 700 000 munkás dolgo­zik. A hegyekben nyílik a rézvi­rág. A kékesen rózsaszínű vi­rágfejek ott bomlanak ki, ahol a földben kiadós ércrétegek hú­zódnak. Például Kábwe térség éljen, a zambiai rézövezet legnagyobb bányájának környékén. Ezer méteres mélységien dolgoznak a munkások. Természetesen a korszerű gépek nagy segítséget jelentenek, de a munka tovább­ra is rendkívül nehéz, megeről­tető. És ami a legsúlyosabb probléma: hiába akarja a kor­mány teljesen „nemzeti ipar­ággá“ fejleszteni a bányaipart, lent a mélyben még mindig ér­vényes a rossz múltból, a gyar­matosítók álszent, szemforgató testamentumából örökölt ket­tősség: van „fekete munka“ a feketék számára és „fehér mun­ka“ a fehérek számára. Igaz, a lusakai egyetemen mar meg kezdték a bennszülött bánya­mérnökök kiképzését, de jelen lég még a vezető pozíciókat külföldi szakemberek töltik be. De ez sem csodálható, ha tudjuk, hogy tíz évvel ezelőtt még a lakosság 52,6 százaléka analfabéta volt, hogy mennyit kelilett és kell máig is harcolni az olyan népbetegségek ellen, mint a malária, a bilharziás fertőzések és a dlzentéria. Fé­kezik a fejlődést a vallási elő­ítéletek is. A lakosság 73 szá zaj ék a a természeti vallások hí­ve, kb. 25 százaléka keresz­tény. De társadalmi és törté­nelmi szempontból is fontosak a különböző afrikanlzált szepa ratista egyházak, mint a bem bák között működő kitavala- egyház. Az egyik ilyen szekta, a Lenshina prófétanő által ve­zetett és a bembák szeparatista törekvéseit szolgáló luimpa egy­ház 1964 ben vallásháborút rob­bantott ki. (Ez az egyetlen be­tiltott vallási mozgalom.) A rézvirág és a napfény or­szágában agyaglábakon jár a haladás — de jár! A cukortermelési sikerült annyira növelniük, hogy évente 3 millió dollárt takarítanak meg a cukorbehozatalon. Néhány évvel ezelőtt még az „Anglo-American Cor por útion" és a „Roan Selection Trust" multinacionális konszernek kor­látlanul uralkodtak. A fehér szakmunkások hétszer nagyobb bért kaptak, mint az afrikaiak. A zambiai bányászok azt mond­ták, hogy külföldi kollégáik új autót vásároltak, ha a régiben megrepedi a hamutartó. Ma már ezeket a privilégiumokat jelentősen korlátozták. 1970-től az állam 50 százalékkal része­sül a rézbányászatból és álla­mi szervek irányítják egyrészt az értékesítést, másrészt a nye­reség olyan elosztását, hogy ab­ból a zambiai állampénztárba is jusson. Az államapparátusban dolgo­zók 90 százaléka afrikai, a ke­reskedelemben és a közlekedés­ben az igazgatók szintén zam­biaiak. A gyarmati múlt átkos örök­sége, hogy Zambia gazdasági élete ezer szállal fűződik a dél- afrikai és az angol tőkéhez. Nem könnyű ezeket a szálakat elvágni —, a teljes államosítás — mondják az illetékesek — kockázatos kaland lenne. Azon­ban az ország minden részétien érezhető, hogy Zambia kilépett a múlt árnyékából és a politi­kai függetlenség kivívása után a gazdasági függetlenségre tő rekszik. Arra, hogy ne csak a nap­fény, hanem a szociális igaz­ságosság, a nemzeti független­ség országa legyen. Értékes vállalások (CSTK) — A Csehszlovák Dunahajózási Vállalat az év vé géig két százalékkal növeli a munkatermelékenységet, emel­lett két és fél százalékkal több árut szállít mint tavaly, azon­kívül számol azzal is, hogy ha­táridő előtt, októlier 28-ig tel jesíti az idei ötéves terv felada­tait. Jól folyik a felszabadulás 30. évfordulójára vállalt köte­lezettségek teljesítése is: a vál­lalások szerint az idei terven felül 10 000 tonna árut szál­lítanak. További 2 300 000 korona meg­takarításra számítanak az év végéig a komplex szocialista racionalizálási terv megvalósí­tásával, valamint a Slovnaft vállalat felhívására adott vá­lasz keretében végrehajtott in­tézkedésekkel. Eszerint a Cseh­szlovák Dunahajózási Vállalat, amely évente 14,5 millió koro­na értékben használ fel fűtő­anyagokat — 19 000 tonna gáz­olajat, 360 tonna kenőolajat és 770 tonna szenet — megtakarít 300 tonna gázolajat és 70 000 kilowattóra villamosenergiát. Moszkva seremetyevói repü- l át ér r ól szerdán reggel egy II.—62 típusú négymotoros su­gárhajtású utasszállító repülő­gép emelkedett a levegőbe, s a legrövidebb úton — az Észa­ki sarkon át — irányt vett az amerikai partok felé. Tizenegy órával később a gép szerencsé­sen földet ért Settle légikikö­tőiében. Pontosan 38 évvel korábban, 1937. június 18 án, három szov jet pilóta - Cskalov, Bajdukov és Beljakov — ANT—25-ös egy­motoros repülőgépen indult el ugyanezen az útvonalon. Cska­lov és társai 63 óra 25 percei töltöttek a levegőben és a szó szoros értelmében lélegzetelál­lító kalandok után (a gép a sarkvidék felett órákon át va­• kon, teljesen bejegesedve repült, hosszú időn ál szünetelt a rá diókapcsolat a földdel, a piló­ták csaknem végig oxigénhiány­nyal küszködtek j sikeresen le­szállt a Washington állambeli Vancouver repülőterén. A technika története nagy betűkkel '-jegyzi ezt a repülést. A kísérlethez nem mindennapi bátorság (Cskalov évekig ké­szült az útra, s hosszú vita után Sztálin személyes engedé­lyével indulhatott csak el}, az akkori időkhöz képest rendkí­vül fejlett technika (az egy­kori források szerint a megér­kezés után amerikai mérnökök a legnagyobb titokban átvizsgál­ták a gépet, hogy meggyőződje­nek róla: nem angol gyártmá­nyú motor van benne/ kellett. Amerika ujjongva fogadta a le­vegő hőseit. Ünneplésük hete­kig tartott. Washingtonban Roosevelt elnök fogadta őket, Moszkvában, a Vörös téren pe dlg olyan fogadtatást rendez­tek nekik, amilyenben csak egy ember részesült: Jurij Gagarin. Mindhárom pilótát a Szovjet­unió Hőse címmel tüntették ki. Négy évtized elteltével sem felejtették el a Szovjetunióban Cskalovék nagyszerű repülését. Nem felejtették el az orosz vendéget a férfias tettek iránt igen fogékony amerikaiak sem. Vancouver városi hatóságai a közelmúltban elhatározták, hogy emlékművet állítanak Cskal óvnak, utcát neveznek el róla, s parkot ültetnek a nagy sarki repülés emlékére. Az IL—62 és fedélzetén Baj­dukov és Beljakov nyugalmazott repülőtábornokok mellett ott volt Igor Cskalov, a híres szov­jet pilóta fia is. Maga Cskalov a harmincas évek végén repülő­katasztrófa áldozata lett. A gépet Alekszandr Vitkovszkij, az Aeroflot egyik pilótája, a szocialista munka hőse irányí­totta. Maga a repülés, s Vitkov­szkij erről jó előre biztosította utasait és a sajtót, a 38 évvel korábbihoz képest csupán „sé­taút“ volt a levegőben, semmi­ben sem különbözött az Aeroflot rendes távolsági járataitól. A további útvonal: a vancouveri ünnepségek után Partland, San Francisco és végül Washington, ahol, úgy hírlik, Ford elnök n fogadja a szovjet pilótákat. Cskalov útja annak idején nemcsak repülővirtus és nem­csak a két nép közötti barátsá got szolgáló tett volt. Az igazi cél az Eurázsiát Amerikával összekötő legrövidebb légiül megteremtése volt. Akkor erre csak kivételes képességű piló­ták vállalkozhattak, ma azon­ban a légivonal megnyitása technikailag teljesen jnegéretL Az IL—62-es próbaút iának meg­szervezése, melyet megint csak a szovjet kormány jóváhagyásá­val szerveztek, azt bizonyítja, hogy az új járat létrehozása ma már gazdaságilag is reális*. A Szovjetunió rendszeresen fe­jen van például a settle-i nem­zetközi vásárokon, nem beszél­ve arról, hogy a szovjet cégek állandó üzleti kapcsolatot tar­tanak fenn az amerikai Csen­des-óceáni partvidék minden nagy iparvárosával. Az Aeroflott vezetői szerint a szovjet észak városainak rohamos fejlődése is indokolja a Moszkva—New York légijárat egyeduralmának meg­szüntetését. Az északi légiúton Cskalot óta csak egyetlen egyszer re­pültek. A huszadik évfordulón — 1957-ben — Borisz Bugajea, aki azóta a Szovjetunió pol­gári légiforgalmi miniszteré lett — egy sugárhajtású repü­lőgépen tette meg ezt az utat-. Közben a vonal megnyitásának gazdasági szükségszerűsége ha­talmasan megnövekedett. Kiilö-- nősen az utóbbi években, ai energiaválság kapcsán, amikot egyáltalában nem elhanyagol­ható körülmény, hogy ezen á vonalon lényegesen rövidebb á repülési távolság, s a hatulmafi gépek sok-sok tonnával keve­sebb üzemanyagot fogyasztar- nak. Ami pedig a sarkvidék felet­ti repülés biztonságát illeti^ Bajdukov szerint manapság,, amikor a Szovjetunió számod állandó kutat 6 állomást taii fenn a sarkvidéken, a viharoi Atlanti-óceánra leereszkedni va­lójában „sokkal kisebb élvezet mint egy esetleges sarki kény­szerleszállás. Törzsek tánca a függetlenségi ünnepen V BOKOR PÁL A Lvov — Moszk va—Lvov útsza­kaszon kipró­bálták az új MIR típusú vá­rosi autóbuszt, amelyet az együttmiikö- riés keretében magyar szak emberek ter­veztek és egy Ivovi gyárban gyártották. Az áj autóbusz 11 méter bosszú, 3 keltős ajtaja van és 120 utas befogadására alkalmas. Lusaka üzletutcája — a Cairo Road

Next

/
Thumbnails
Contents