Új Szó, 1975. június (28. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-21 / 144. szám, szombat
Rézvirág a hegyekben A szovjet pilóták most megismételték azt a: eKő repülőn !at, amire 1937-ben került sor a Szovjetunióból az Észak-amerikai Egyesüli Államokba az Északi-sarkon keresztül. Felvételünkön: (balról) Igor Cskalov, Georgij Bajdukov és Alekszandr Beljakov szovjet pilóták (Felvétel: CSTK — TASZSZ) A sarkon át-Amerikába „Zambia a napfény országai“ — hirdetik az utazási irodák prospektussá, jóllehet ezt nem Is nagyon kellene hangsúlyozni, mert Afrikában a napfény igazán nem valami ritka, különleges természeti jelenség. Természetesen a Zambiai Köztársaságban nem a napfény az egyetlen látványosság, a turista lefényképezheti a Viktória zuhatagot, vásárolhat geometriai mintákkal díszített használati tárgyaikat, a lozi és a bomba fafaragó művészek alkotásait és gyönyörködhet a főváros, Lusaka pompás új épületolnak látványában. A repülőtértől 30 kilométer hosszú autóút vezet a város központ jóiig, a bennszülött éktől lakott perem- negyed után fényűző családi házak ós villák negyede követ- ücezik. Itt élnek a külföldieken kívül a félig államosított vállalatok igazgatói, a közigazgatási apparátus vezető tisztviselői és a gazdag fairmerek. Ez a „zambiai elit“, amiről Kenneth Kaunda államelnök kijelentette, hogy egy részük rosszabb az egykori gyarmatosítóknál. A városközpont látványossága a 2 kilométer hosszú üzletutca, a tfiairo Road“. A városalapítás evetben épített házak helyen betonból és üvegből épültek hatalmas reprezentatív irodaházak, többnyire nemzetközi cégiek központján. Üzletek és áruházak sorakoznak egymás mellett és hairsogó reklámmal népszerűsítik az angol, a kenyai, vagy a dél-afrikai árut . A haza i fogyasztási és élelmiszeripar még gyermekcipöl>en jár. A hivatalos szervek nem is tagadják, hogy az életszínvonal nem kielégítő. Ennek legfőbb oka, hogy ez ideig minden eszközt és erőt a rézkivitel nőve- lésére fordítottak, tehát az or- azáig gazdasági életét erősen befolyásolja a réz világpiaci árának az ingadozása. Három év óta dolgoznak egy távlati fejlesztési terven, ami elsősorban a mezőgazdaság korszerűsítését szolgálja. A lakosság háromnegyed része a mezőigazdaságból él .— félig nomád életet. Valahol felépül egy jfelu, aigyagkunyhőkból. Egy Hyen településen általában hét évig él a közösség. Ennyi ideig tart, amíg felélik a környék természet adta tartalékjait. Ami- Jcor a készen kapott táplálék elfogy, amikor a földet már teljesen kilúgozták a tűzhelyek hamujával, új helyet keresnek éfc minden elölről kezdődik. Tehát az egész ország számára létkérdés, hogy ezt a soha véget nem érő körforgást véigle- giosen megfékezzék. A kormány ezért igyekszik mezőgazdasági •szövetkezetek«! létesíteni és támogatja a parasztokat hitellel, gépekkel es műtrágyával. A lejlödes üteme lassú, de ez nem csodálható. Ahhoz, hogy egy országban világosság legyen, nem elegendő a napfényi A szellemi sötétségben élt, megalázott ősök génjei gyakran munkálkodnak még a késő utódik- ban is. Az országot 1899-ben a délről terjeszkedő angol gyarmatosítás a C. Rhocles vezette Brit Dél-afrikai Társaságon keresztül hódította meg. 1926 ig mintegy 5 millió hektár földet sajátítottak ki a fehér telepesek részére, és az 1926-ban megindult rézkitermelés munkaerő-szükségletének bi ztosítá- sa érdekében a bennszülött lakosságot egy mezőgazdasági művelésre alkalmatlan, kb. 27 négyzetkilométer területű rezervátumba kényszerít ették, ahol életüket csak a férfiak alkalmi munkavállalásával tudták fenntartani. Az országot 1953-ban belekényszerítették a rhodesiai fehér kisebbség uralmát legalizáló Rhodesiái és Nyasszaföldi Államszövetségbe. Az Egyesült Nemzeti Függetlenségi Párt és K. Kaunda politika;] harcainak eredményeként elérték az államszövetség felbontását' és az orzság 1963. december 31-én önálló gyarmat, majd 1964. október 24-ón független állam lett. Ezt természetesen a nyugati turista nem tudja, erre nem Is kíváncsi. Ha az átlagosnál műveltebb és tájékozottabb, aikkor talán hallott egy bizonyos D. Livingstone nevű utazóról, de arról is csak annyit, hogy ő fedezte fed a Viktória zuhatagot. A déli határokra vigyázni kell. A fajüldöző szomszédok terroristákat, sziabotóröket küldenek át a határon, hogy rob- bantsainak, rombol janak, öljenek. De vigyázni kell az ország belsejében is, mert a nyugati monopóliumok, multinacionális konszernek sem riadnak vissza a hasonló módszereiktől. Tudják, hogy az idő ellenük dolgozik, hogy az idő mindig a haladást szolgálja. Tudják, hogy Zambiában is egyre erősebb, hatalmasabb az ipari proletariátus, hogy a bányaiparban és a színesfémkohászatban ma már 700 000 munkás dolgozik. A hegyekben nyílik a rézvirág. A kékesen rózsaszínű virágfejek ott bomlanak ki, ahol a földben kiadós ércrétegek húzódnak. Például Kábwe térség éljen, a zambiai rézövezet legnagyobb bányájának környékén. Ezer méteres mélységien dolgoznak a munkások. Természetesen a korszerű gépek nagy segítséget jelentenek, de a munka továbbra is rendkívül nehéz, megerőltető. És ami a legsúlyosabb probléma: hiába akarja a kormány teljesen „nemzeti iparággá“ fejleszteni a bányaipart, lent a mélyben még mindig érvényes a rossz múltból, a gyarmatosítók álszent, szemforgató testamentumából örökölt kettősség: van „fekete munka“ a feketék számára és „fehér munka“ a fehérek számára. Igaz, a lusakai egyetemen mar meg kezdték a bennszülött bányamérnökök kiképzését, de jelen lég még a vezető pozíciókat külföldi szakemberek töltik be. De ez sem csodálható, ha tudjuk, hogy tíz évvel ezelőtt még a lakosság 52,6 százaléka analfabéta volt, hogy mennyit kelilett és kell máig is harcolni az olyan népbetegségek ellen, mint a malária, a bilharziás fertőzések és a dlzentéria. Fékezik a fejlődést a vallási előítéletek is. A lakosság 73 szá zaj ék a a természeti vallások híve, kb. 25 százaléka keresztény. De társadalmi és történelmi szempontból is fontosak a különböző afrikanlzált szepa ratista egyházak, mint a bem bák között működő kitavala- egyház. Az egyik ilyen szekta, a Lenshina prófétanő által vezetett és a bembák szeparatista törekvéseit szolgáló luimpa egyház 1964 ben vallásháborút robbantott ki. (Ez az egyetlen betiltott vallási mozgalom.) A rézvirág és a napfény országában agyaglábakon jár a haladás — de jár! A cukortermelési sikerült annyira növelniük, hogy évente 3 millió dollárt takarítanak meg a cukorbehozatalon. Néhány évvel ezelőtt még az „Anglo-American Cor por útion" és a „Roan Selection Trust" multinacionális konszernek korlátlanul uralkodtak. A fehér szakmunkások hétszer nagyobb bért kaptak, mint az afrikaiak. A zambiai bányászok azt mondták, hogy külföldi kollégáik új autót vásároltak, ha a régiben megrepedi a hamutartó. Ma már ezeket a privilégiumokat jelentősen korlátozták. 1970-től az állam 50 százalékkal részesül a rézbányászatból és állami szervek irányítják egyrészt az értékesítést, másrészt a nyereség olyan elosztását, hogy abból a zambiai állampénztárba is jusson. Az államapparátusban dolgozók 90 százaléka afrikai, a kereskedelemben és a közlekedésben az igazgatók szintén zambiaiak. A gyarmati múlt átkos öröksége, hogy Zambia gazdasági élete ezer szállal fűződik a dél- afrikai és az angol tőkéhez. Nem könnyű ezeket a szálakat elvágni —, a teljes államosítás — mondják az illetékesek — kockázatos kaland lenne. Azonban az ország minden részétien érezhető, hogy Zambia kilépett a múlt árnyékából és a politikai függetlenség kivívása után a gazdasági függetlenségre tő rekszik. Arra, hogy ne csak a napfény, hanem a szociális igazságosság, a nemzeti függetlenség országa legyen. Értékes vállalások (CSTK) — A Csehszlovák Dunahajózási Vállalat az év vé géig két százalékkal növeli a munkatermelékenységet, emellett két és fél százalékkal több árut szállít mint tavaly, azonkívül számol azzal is, hogy határidő előtt, októlier 28-ig tel jesíti az idei ötéves terv feladatait. Jól folyik a felszabadulás 30. évfordulójára vállalt kötelezettségek teljesítése is: a vállalások szerint az idei terven felül 10 000 tonna árut szállítanak. További 2 300 000 korona megtakarításra számítanak az év végéig a komplex szocialista racionalizálási terv megvalósításával, valamint a Slovnaft vállalat felhívására adott válasz keretében végrehajtott intézkedésekkel. Eszerint a Csehszlovák Dunahajózási Vállalat, amely évente 14,5 millió korona értékben használ fel fűtőanyagokat — 19 000 tonna gázolajat, 360 tonna kenőolajat és 770 tonna szenet — megtakarít 300 tonna gázolajat és 70 000 kilowattóra villamosenergiát. Moszkva seremetyevói repü- l át ér r ól szerdán reggel egy II.—62 típusú négymotoros sugárhajtású utasszállító repülőgép emelkedett a levegőbe, s a legrövidebb úton — az Északi sarkon át — irányt vett az amerikai partok felé. Tizenegy órával később a gép szerencsésen földet ért Settle légikikötőiében. Pontosan 38 évvel korábban, 1937. június 18 án, három szov jet pilóta - Cskalov, Bajdukov és Beljakov — ANT—25-ös egymotoros repülőgépen indult el ugyanezen az útvonalon. Cskalov és társai 63 óra 25 percei töltöttek a levegőben és a szó szoros értelmében lélegzetelállító kalandok után (a gép a sarkvidék felett órákon át va• kon, teljesen bejegesedve repült, hosszú időn ál szünetelt a rá diókapcsolat a földdel, a pilóták csaknem végig oxigénhiánynyal küszködtek j sikeresen leszállt a Washington állambeli Vancouver repülőterén. A technika története nagy betűkkel '-jegyzi ezt a repülést. A kísérlethez nem mindennapi bátorság (Cskalov évekig készült az útra, s hosszú vita után Sztálin személyes engedélyével indulhatott csak el}, az akkori időkhöz képest rendkívül fejlett technika (az egykori források szerint a megérkezés után amerikai mérnökök a legnagyobb titokban átvizsgálták a gépet, hogy meggyőződjenek róla: nem angol gyártmányú motor van benne/ kellett. Amerika ujjongva fogadta a levegő hőseit. Ünneplésük hetekig tartott. Washingtonban Roosevelt elnök fogadta őket, Moszkvában, a Vörös téren pe dlg olyan fogadtatást rendeztek nekik, amilyenben csak egy ember részesült: Jurij Gagarin. Mindhárom pilótát a Szovjetunió Hőse címmel tüntették ki. Négy évtized elteltével sem felejtették el a Szovjetunióban Cskalovék nagyszerű repülését. Nem felejtették el az orosz vendéget a férfias tettek iránt igen fogékony amerikaiak sem. Vancouver városi hatóságai a közelmúltban elhatározták, hogy emlékművet állítanak Cskal óvnak, utcát neveznek el róla, s parkot ültetnek a nagy sarki repülés emlékére. Az IL—62 és fedélzetén Bajdukov és Beljakov nyugalmazott repülőtábornokok mellett ott volt Igor Cskalov, a híres szovjet pilóta fia is. Maga Cskalov a harmincas évek végén repülőkatasztrófa áldozata lett. A gépet Alekszandr Vitkovszkij, az Aeroflot egyik pilótája, a szocialista munka hőse irányította. Maga a repülés, s Vitkovszkij erről jó előre biztosította utasait és a sajtót, a 38 évvel korábbihoz képest csupán „sétaút“ volt a levegőben, semmiben sem különbözött az Aeroflot rendes távolsági járataitól. A további útvonal: a vancouveri ünnepségek után Partland, San Francisco és végül Washington, ahol, úgy hírlik, Ford elnök n fogadja a szovjet pilótákat. Cskalov útja annak idején nemcsak repülővirtus és nemcsak a két nép közötti barátsá got szolgáló tett volt. Az igazi cél az Eurázsiát Amerikával összekötő legrövidebb légiül megteremtése volt. Akkor erre csak kivételes képességű pilóták vállalkozhattak, ma azonban a légivonal megnyitása technikailag teljesen jnegéretL Az IL—62-es próbaút iának megszervezése, melyet megint csak a szovjet kormány jóváhagyásával szerveztek, azt bizonyítja, hogy az új járat létrehozása ma már gazdaságilag is reális*. A Szovjetunió rendszeresen fejen van például a settle-i nemzetközi vásárokon, nem beszélve arról, hogy a szovjet cégek állandó üzleti kapcsolatot tartanak fenn az amerikai Csendes-óceáni partvidék minden nagy iparvárosával. Az Aeroflott vezetői szerint a szovjet észak városainak rohamos fejlődése is indokolja a Moszkva—New York légijárat egyeduralmának megszüntetését. Az északi légiúton Cskalot óta csak egyetlen egyszer repültek. A huszadik évfordulón — 1957-ben — Borisz Bugajea, aki azóta a Szovjetunió polgári légiforgalmi miniszteré lett — egy sugárhajtású repülőgépen tette meg ezt az utat-. Közben a vonal megnyitásának gazdasági szükségszerűsége hatalmasan megnövekedett. Kiilö-- nősen az utóbbi években, ai energiaválság kapcsán, amikot egyáltalában nem elhanyagolható körülmény, hogy ezen á vonalon lényegesen rövidebb á repülési távolság, s a hatulmafi gépek sok-sok tonnával kevesebb üzemanyagot fogyasztar- nak. Ami pedig a sarkvidék feletti repülés biztonságát illeti^ Bajdukov szerint manapság,, amikor a Szovjetunió számod állandó kutat 6 állomást taii fenn a sarkvidéken, a viharoi Atlanti-óceánra leereszkedni valójában „sokkal kisebb élvezet mint egy esetleges sarki kényszerleszállás. Törzsek tánca a függetlenségi ünnepen V BOKOR PÁL A Lvov — Moszk va—Lvov útszakaszon kipróbálták az új MIR típusú városi autóbuszt, amelyet az együttmiikö- riés keretében magyar szak emberek terveztek és egy Ivovi gyárban gyártották. Az áj autóbusz 11 méter bosszú, 3 keltős ajtaja van és 120 utas befogadására alkalmas. Lusaka üzletutcája — a Cairo Road
