Új Szó, 1975. június (28. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-20 / 143. szám, péntek
AZ ÖRÖKSÉG MEGBECSÜLÉSE MUNKÁSMOZGALOM TÖRTÉNETI EMLÉKSZOBÁK ÉS EMLÉKMŰVEK A SLOVNAIT nemzeti. vállalat, voiaayi desztillációs üzeme a napokban ünnepli fennállásának első évfordulóját. Az üzem dolgozói elsősorban a vojanyi nagyerőmü üzemanyagává dolgozzák fel a Barátság kőolajvezetéken át hazánkba áramló szovjet kőolajat. Felvételünkön: Michal Siinko és Pavol Bernât, a Dukla szocialista munkabrigád tagjai szabályozzák az áramló kőolaj mennyiségét. Háttérben a Vojany II. számú erőmű. (Felvétel: A. Hasőák — CSTKJ BÁTOR MII ELŐDEIKNEK A hatékony pártmunka o termelésben kamatozratja gyümölcsét t Jó o politikai légkör — kedvezőek az eredményed • Szívügyüknek tekintik a CSKP KB novemberi plénumának határozatait Egyre több dokumentum bizonyítja, hogy Dél-Szlovákia dolgozói a jobb életért, a nagyobb darab kenyérért, a felszabadulásért és a párt győzelméért a gazdasági és a politikai harcok sorozatát vívták mind a burzsoá köztársaság idején, mind később. Az úgynevezett ,jelvidékiek“ baloldali magatartásukról voltak ismeretesek mind az első Csehszlovák Köztársaságban, mind Horthy Magyarországán. Az előbbi rendszer urai Gömör, Csallóköz, Mátyusföld és Bodrogköz dolgozói ,,keleti“ és „délvidéki“, az utóbbi rendszer urai viszont „fél vidéki" kommunistáknak tartották. Az akkoriban elmarasztalásként használt jelző annyiban felelt meg az igazságnak, hogy e nép körében — osztályösszetétele, valamint saját történelmi és gazdasági helyzete révén — a szocialista eszmék kedvező talajra találtak, hamar fogamzottak. A „felvidéki“ , illetve a „keleti“ és a délvidéki“ dolgozók nagyobbik része az első Csehszlovák Köztársaságán, a fasiszta államban és Horthy Magyarországán egyaránt a haladást képviselők táborába tartozott, a politikai életben elsősorban a szocialis- tákküJ és a kommunistákkal szimpatizált. A magyar, a szlovák és a eseli proletariátust már a századforduló elején szoros kapcsolatok fűzték össze. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom, majd a magyarországi proletárdiktatúra ta pa sz t a la tót, erőt és biztatást nyújtott a szlovák és a cseh proletárok törekvéséhez is. A magyar dolgozók internacionalista kötelességüknek tekintették a Szlovák Tanácsköztársaság támogatását. Az 1919-es forradalmi eseményekben bizonyíthatóan megmutatkozott, hogy a szlo-> vák és a magyar dolgozók szolidárisak egymással, és azonos »'élért, az oszlálvfeiszabadulás- ért küzdenek. fó érzéssel emlékezhetünk az 1920 júniusában Kosicén megtartott konferenciára, ahol Kelet-Szlovákia és Kárpát-Ukraj- na dolgozói nemzetiségre való tekintet nélkül egyhangúlag elhatározták, hogy csatlakoznak a Kommunista Internaeionáléhoz. A Kassai Munkás és a Zakar- patská Pravda már akkor következetesen a tanácshatalomért szállt síkra. Európában sokáig a Kassai Munkás volt az egyetlen naponta megjelenő magyar nyelvű kommunista szellemű sajtótermék. Munkatársai többnyire azokból az itteni és magyarországi születésű baloldali harcosokból verbuválódtak, akiknek az 1919-es Tanácsköztársaság bukása után menekülniük kellett Magyarországról. A Kassai Munkás — a cseh nyelvű Rudé právo és a szlovák nyelvű Pravda magyar nyelvű testvérlapja — amellett, hogy olvasóit' sokrétűen tájékoztatta, és forradalmi öntudatra nevelte, a köréje tömörült baloldali erők segítségével nagy szerepet vállalt a Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakítását előkészítő munkából is. A szlovák, a magyar és az ukrán proletárok küldöttei 1921 januárjában Lubochnyán is a Kommunista Internacionálé feltételeinek az elfogadásáért küzdöttek. Csehszlovákia Kommunista Pártja egyesülő kongresz- szusán (Prágában, 1921 októberében) a cseh, a német es a lengyel küldöttekkel együtt újra azért szálltak síkra, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja a nemzetköziség alapján és szellemében teremtse meg bázisát. és az egységet. A csehszlovák és a magyar burzsoázia kezdettől fogva elködösítette a tényeket, bomlasztani igyekezett a dolgozók sorait, a forradalmi munkásságot üldözte, a kommunistákat hazaárulással vádolta. Ennek ellenére a dél-szlovákiai kommunisták — nemzetiségre való tekintet nélkül — nemzeti és szociális szempontból erős, szabad Csehszlovákiáért, a cseh, a szlovák, a magyar, az ukrán, a lengyel, a német és a többi itt élő nemzetiség közös szocialista államáért harcoltak. A dél-szlovákiai magyar kommunisták képviselője például a csehszlovák nemzetgyűlésben már 1921-ben így nyilatkozott: „Mi, magyarok történelmi szükségszerűségnek tartjuk azt a tényt, hogy a cseh és a szlovák nemzet önálló államot alakított .. “ A dél-szlovákiai munkásosztály harcára és ellenállására a burzsoázia gyakran soruízzel válaszolt. A csendőrök golyójától Kosúton 1931-bsn hárman haltak hősi halált. Az igazságot azonban nem némíthaüák el. A galántai, a sellyei, a zselízi. a dunaszerdahelyi, a nyitrai és a többi járások földmunkásai gyakran sztrájkoltak, és a CSKP köré tömörülve kifejezték kívánságukat, ugyanakkor leleplezték a ludákok, az Eszterhá- zy- és a Szüllő-pártiak igazi, népellenes arcát. A gazdasági válság, a munka- nélküliség és a kenyérharc idején Steiner Gábor a dél szlová kiai dolgozók véleményét a csehszlovák nemzetgyűlés ülésén 1932-ben így fejezték ki: ,,A magyar dolgozók a CSKP vezetésével a szlovák, és Szlovákia többi dolgozóival együtt a cseh proletariátussal vállvetve fognak harcolni a burzsoázia fasi- zálódó imperialista háborús rendszere ellen, a válság forradalmi megoldásáért“. A CSKP tudatosította, hogy Dél-Szlovákia munkásosztálya erős bázis, a magyar nemzetiségű dolgozók a párt támogatói. Csehszlovákia Kommunista Pártjának az 1937. május Ili— 17-én Banská Bystricán meg tartott konferenciája például behatóan foglalkozott a nemzetiségi kérdéssel is. A konferencia jelentős dokumentuma — a Szlovákia gazdasági, szociális és kulturális fellendítésének programja című anyag — megmutatta a nemzetiségi kérdés megoldásának demokratikus útját, és azt, hogy a köztársaság védelme érdekében mi a teendő a fasizmussal szemben. Csehszlovákia politikai pártjai közül az 1938-as sorsdöntő évben is egyedül a kommunista párt hangoztatta, hogy a vezetés teljesítse a nemzetiségek jogos követeléseit. A dél-szlovákiai dolgozók legjobbjai nem maradtak némák a fasizmus térhódítása idején sem. A Csehszlovák Köztársaság védelméért 1938-ban Szlo- vákia-szerte megtartott béke. tüntetések közti! a Kosicén 1938. július 31-én és a Váglor- nócon 1938. szeptember 4-én megtartott tüntetés bizonyult a legnagyobbnak. Az utóbbin több- ezren vettek részt. A tüntetők határozatot is hoztak. Többek között leszögezték: ,,A legnagyobb felháborodással utasítjuk el uzt a veszedelmes ka- landor politikát, amely a háborús gyújtogatok céljait szolgálja“. A fasizmus tombolása bénítóan hatolt a dél-szlovákiai munkásmozgalomra is. »A fasiszta szervek képviselői kíméletlenül üldözték a haladás képviselőit, a kommunista párt csak illegalitásban dolgozhatott. A dél-szlovákiai munkás- mozgalom legjobbjai azonban a megszállás éveiben sem szűntek meg küzdeni. A bécsi döntés után Csehszlovákia Kommunista Pártjának számos magyar nemzetiségű tagja a Kommunisták Magyarországi Pártjában tevékenykedett. A kassai születésű Schönherz Zoltán és még sokan mások közösen küzdöttek a fasiszta elnyomók embertelen módszerei ellen. Szabadságukat, sőt életüket kockáztatták azért, hogy a magyar dolgozókkal megértessék a belső és a külső fasizmus elleni harc szükségességét. A rendkívül erős ellenállás következtében mozgalmuk nem vált, nem válhatott tömegméretűvé. Törekvésük. a dolgozó nép jobb jövője érdekében végzett munkájuk azonban így is számottevő. A Szlovákiában maradt magyar kommunisták — a szlovák és a cseh elvtársak oldalán — Szlovákia Kommunista Párt ja illegális szervezeteiben küzdöttek a fasizmus ellen, a felszabadulásért, az osztály- és a nemzetiségi elnyomás megszüntetéséért, a proletár nemzetköziség elvéért. Az említett vidék legjobbjai a történelem legsötétebb erői, a fasizmus ellen a Szlovák Nemzeti Felkeléskor fegyvereresen is felléptek. Később, 1948 februárjában a munkásosztály győzelméért szálltak síkra. Szá mosan ott áltak a népi milícia bölcsőjénél, a csehszlovákiai magyar dolgozók egységesen támogatták a szocialista építést. Legutóbb 1968-ben és 1969 elején álltak nagy erőpróba előtt. A válság, a politikai és a társadalmi élet fellazítására Irányuló törekvés közelről érintette Dél-Szlovákiát is. Ám e vidék dolgozói akkor is, amikor a tájékoztatási eszközök bénultsága miatt nem tarthattak kap csői a tót a központi szervekkel (kevés kivételtől eltekintve) tudták, hogy hol a helyük, tudták, hogy mit kell tenniük. És a dél-szlovákiai dolgozók — az 1969 áprilisában megválasztott új párl vezetőséget támogatva — elkötelezetten kivették részüket a gazdasági és a politikai élet konszolidálásáért folytatott küzdelemből is. Ma ismét helytállnak. Példás munkával bizonyítanak: teljesítik a CSKP XIV. kongresszusának, va lamint, az SZLKP kongresszu sának a határozatát, és az ötödik ötéves tervet. Jó érzéssel gondolunk és hivatkozunk arra is, (ami egyébként megnyugtató), hogy az említett gazdag munkásmozgalmi örökséget az utóbbi években már igyekszünk méltóan megbecsülni. Az ösztönzés a CSEMADOK érdeme. A szövetség évek óta arra törekszik, hogy a népművészet értékeinek az ápolásával és a fejlesztésével párhuzamosan a dél-szlovákiai munkásmozgalom emlékeit is összegyűjtse és az utókor számára hozzáférhetővé tegye. Kezdeményezésére (és segítségével) Dél- Szlovákiában számos helyen létesült és üzemel munkásmozgalom-történeti emlékszoba. (Szépen berendezett és sokat mondó állandó jellegű munkásmozgalom-történeti emlékszoba található például Bratislavában, Komáméban, Fiíakovon, Rozíia- ván, és Koíncén.J A CSEMADOK legjobb történelmi-honismereti körei, amelyeknek a munkásmozgalmi örökség ápolása az egyik legfontosabb feladatuk. többek között f’rsekúj- várott, Köböl kúton, Garamgyör- gyön, Nagytúron, Rozsnyón, Ki- rályhelmecen, Nagytárkánybán, Kaposkelecsényen, Bodrogon, Nagygéresen, Galántán és So- morján működnek. fó példát mutatnak a ma gyár tanítási nyelvű iskolák is. Ezen a téren az első jelentős lépést a bratislavai Duna utcai magyar tanítási nyelvű iskola ifjúsági- és pionírszervezete tette meg, amely jövő, téged szolgáltunk címmel a Nagy Okiőberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója alkalmából 1967 decemberében rendezett nagy méretű munkás- mozgalmi vonatkozású kiállít ást. A később vándorkiállításként több vidéki városban is bemutatott tárlat meggyőzően szemléltette azt a harcot, amelyet a csehszlovákiai magyar dolgozók vívtak a jobb életért és a felszabadulásért, egyben méltóan emlékezett a dél-szlovákiai munkásmozgalom két kiemelkedő harcosára: Major Istvánra és Steiner Gáborra, jelenleg szinte már valamennyi magyar tanítási nyelvű középiskolában talá’ható emlékszoba, vagy állandó jellegű, munkásmozgalmi kiállítás. Sokat mond, hogy KoSicén a Kassai Munkás és Schönher?. Zoltán, Zvolenban a Nógrádi- purtizáncsoport, Bratislavában Nagy Gyula, Steiner Gábor és Major István emlékét őrzi mellszobor, illetve emléktábla. Meg indult az írásos hagyaték ösz- szegyűjtése, a dél-szlovákiai munkásmozgalom történeti feldolgozása is. Mindez azt jelzi, hogy a dél-szlovákiai munkás- mozgalom gazdag örökségét ismerjük és megbecsüljük. BALÁZS BCr.A A Nováky-i Wiihelm Pieek Vegyiüzem bejáratát díszítő transzparensek beszédesen adják tudtára az idelátogatóknak, hogy a munkafolyamatok ésszerűsítésével, nagyfokú nyersanyaggazdálkodással 2,1 száza lékkel lelje>.nti túl a vegyiüzem ez idei népgazdasági feladatait. — Ilyen, több mint három ezer munkást foglalkoztató gyárban — egészítette ki Stefan Dolák mérnök, az üzem gazda sági igazgatóhelyettese — ez a két szá/ftlék az évi bruttó termelés tervének .30 millió korona, a nyereségnek pedig 5 millió korona értékű túlteljesítéséi. jelenti. Természetesen mielőtt ezt a felajánlásunkat megszövegezhettük volna, előzetesen kikértük a műszakiak, a szocialista brigádok és versenyző kollektívák véleményét, és azóta mindéin hasznos javaslatukat gyümölcsözően kamatoztatjuk. E kezdeményezés kibontakoztatásához — elmondhatom — a kommunisták mutatták a helyes utat, akiknek a példáját a többiek is követték. Viliam Kováé elvtárs, az üzemi pártalapszervezet csúcsvezetőségének elnöke még a gazdasági igazgatóhelyettesnél is pontosabban fogalmaz: —; A párt vezető szerepe nálunk nemcsak a politikai hatalommal összefüggésben, hanem a társadalmi szükségszerűség felismerésének területén is kellőképpen érvényesül. A nyilvános pártgyűléseken és az üzem- részlegekben éppen ezért nem véletlenül a kommunisták voltak azok. akik meggyőző érvek felsorakoztatásával agitáltak a nagv horderejű novemberi plenáris ülés határozatainak .érvényesítéséért és népgazdasági- politikai jelentőségét kiemelve hangoztatták: „A társadalmi fo gy osztás állandóan növekszik, ez évben túlhaladja az egy la kosra jutó 6300 koronát — a tok és ország okban viszont az áruk szűntél énül. emelkednek, s a munkások ezreit bocsátják el a gyárakból. Nálunk? A kapitalisták fondorlata ellenére az alapvető élelmiszerek ára nem változott, számos munkául ka lom, érvényesülési lehetőség várja dolgozóinkat az ország minden részéljen.“ Tehát ahhoz, hogy még jobban élhessünk, és mind társadalmi vonatkozásban, mind az egyének életében elérhessük a XIV. pártkongresszus határozataiban rögzített fejlő dési szintet, többet és olcsóbban kell termelnünk, takarékosan kell bánnunk a nyersanyagokkal.. Ennek a tömogszerve ző, felvilágosító munkának az eredménye: kj ki a maga be osztásában eddig nem tapasztalt aktivitással és felelősségérzettel teljesíti építő fel adatait, ami a kommunisták céltudatos tevékenységének fel ént ős- ered ménye . . . AZ ÖTLETTŐL A VÁLLALKOZÁSIG Az agilis pártelnök, hogy na gyobb súlyt adjon szavainak, üzemlátogatásra invitált. Útközben még megjegyezte: „Alig múlik el nap a gyár életében külföldi üzletfél vagy érdeklődő szakember látogatása nélkül“. Ezért mi is megpróbáljuk a gyárat az ő elfogulatlan szemükkel néz-ni. A méretek hatalmasak, minden látogatót lenyűgöz. különleges harmóniája, telepítésének rendje és szépsége. Az első benyomásnál azon. bán lényegesebb az tizem termelése, amivel hozzájárul országunk ellátásához és az, hogy termékeit mennyire gazdaságosan állítja elő. Nos, az első üzemrészben, ahol pihenőt tartottunk, a savak és a különböző ehloridok gyártásával foglalkoznak a fozef Dolnik vezette tizeinkét tagú szocialista munkabrigád tagjai. Munkahelyükön ren! es tisztaság uralkodik, ami fontos feltétele a biztonságos munkavégzésnek. Az iránt érdeklődöm, hogyan teljesítik terveiket? — Eddig több mint 1500 tonna maróanyagot gyártottunk terven felül — válaszolja Dolliik elvtárs. — Ennek az értéke megközelíti a 9 millió ko« rónát. Ezután a Slovnaft dolgozóinak versenyfelhívására terelem a beszéd témáját. — Nincs szó világrengető dolgokról benne. Mert a több- termelés, az anyagtakarékosság, az önköltségcsökkentés problémája általános termelési feladata minden üzemnek. Ezeket a versenykritériumokat éppenséggel bárhol papírra vetíthettek volna, ha a pártkongresszus és a novemberi plénum határozataira jobban odafigyelnek ... Igaz, a mozgalom önmagában is dicséretes, és mi is követői vagyunk. Kezdeményezőik joggal vihetik el a páImát. ÉSSZERŰSÍTÉS ANYAGI HASZONNAL Rengeteg kimutatást, rajzot, jelentést láttunk Ladislav Mit- tera mérnöknek, a komplex racionalizálási brigád vezetőiének asztalán. A brigád és egyúttal az osztály vezetőjétől mégis azt kérdezem, nem sok e a papirosmunka? — Az eredményekhez képest nem! — válaszolja egyértelmű* en. — Például? — Mi az utóbbi időben a szűk keresztmetszet ű plasztikus anyagok fejlesztésével foglalkozunk. Ezeket korábban jobbára a tőkés piacokról drága pénzen biztosítottuk. Aránylag rövid idő alatt megtaláltuk az egyenértékű, hazai anyag előállításának módját, amely DIPOS elnevezéssel került forgalomba. Ebből évente legalább 2 millió korona megtakarítása származik az üzemnek. — A brigád hét mérnökből és 1! vegyésztechnikusból áll. Hatósugara az üzem csaknem minden részlegére kiterjed. Az előzetes tájékoztatásból úgy tudom, további újításokon törik u fejüket? — Amire gondol — vesal (Folytatás a 6. oldalon#
