Új Szó, 1975. június (28. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-19 / 142. szám, csütörtök
Vallomások az emberről Ferenczy Béni születésének 85. évfordulójára Életében mintegy 400 szobrot és érmet, számtalan nagy és kisméretű akvarellt, tus- és szénrajzot készített. Ki volt ez a fáradhatatlan ember, aki életének utolsó tíz évében — mivel jobb keze megbénult — bal kézzel rajzolt és mintázott? Ferenczy Béni szobrászművész 1890-ben, magyarországi tájképfestők kedvenc zugában, Szentendién született. Apja, Ferenczy Károly, a századforduló festészetének egyik vezéregyénisége, a nagybányai festőiskola fő irányítója volt. Eleinte fia, Béni is itt tanult festeni, de a firenzei Akadémia szobrászati műtermének látogatása után végleg a szobrászat mellett döntött. L910-ben Münchenben tanult fafaragást, két §v múlva a híres kubista szobrász, Arhi- aenko segédje volt Párizsban. Egy ideig ít magát is megigéz- e a kubizmus. Kérőbb a német expresz • szionista, Barlach hatása alá került, szintén ideiglenesen. Első magyarországi kiállítása családi jellegű volt: szobrait és nagyméretű rajzait apja, Valér öccse és Noémi ikertestvére (jeles gobelintervező) műveivel együtt állították ki. A Tanács- köztársaság bukása után a közben baloldalivá érlelődött művész — néhány nagybányai festőkollégájával együtt — Pozsony ba költözött. 1921-ben Bécsben telepedett le, Itt családot alapított. Később Berlinbe ment, ahol művészetét több megértéssel fogadták. 1925-ben Noéihivel a budapesti Nemzeti Szalonban közös kiállításon mutatta be alkotásait, sikerrel. Ezután visszatért Becsbe, de a budapesti művészti élettel továbbra is kapcsolatban maradt. 1932-től négy évig a Szovjetunióban élt. Itt ismerte meg második feleségét, Erzsi asszonyt, aki fő modellje lett. Az „Erzsiké szobrok és rajzok Ferenczy Béni művészi érésének első állomását jelentik. Az ő alakjában testesült meg az „asszony, mint a termékenység, az élet szimbóluma. Ezt a „csupa húsból és vérből gyúrt földasszonyt“ formálta újra és újra erőteljes női aktjaiban, mint amilyenek Danae (1936), Atalanta (1937), Lépő nő (1939), Női akt torzó (1939), Zsuzsanna (1940), Psyché, Evokáció (1945), Géniusz (1955) stb. Érzékiségük Renoir nőalakjaiéval rokon. A belső erő, a dagadó formák Ferenczy Béni kisplasztikáinak is monumentalitást kölcsönöznek. Ezen az úton jutott el — akárcsak francia szobrásztársai, Maillol és Despiau — a klasszikus görög szobrászat csodálatához. Mégsem vált annak felszíni másolójává. Németh L. szerint „felfedezte a klasszikum lényegét, s testi és szellemi szféra tökéletes egyensúlyát“. S egyúttal hű maradt apja s Nagybánya hagyatékához, mely az avantgarde törekvé sek helyett a népi. hazai hagyományt őrizte. Ferenczy Béni portréművészete rajzain, agyag- és bronzérmein érvényesült. Hogy csak néhányat említsünk a sok közül: Ady (1919), Lenin (1930), Bartók (1936), Petőfi (1948), festők, írók, zenész barátok portréi — „mérföldkövei a század magyar portréművészetének“. A negyvenes évek hazai és külföldi kiállításai után műtermét 1945-ben bomba érte, sok műve tönkrement. A következő három év során — amennyire lehetett — pótolta a kárt. F.b ben az időben született egyik legőszintébb, leglí- raibb alkotása, a Játszó fiúk szoborkompozíciója is (1947, bronz 52 cm). E kétalakos szoborcsoport létrejöttét néhány éves próbálkozás előzte meg. A guggoló figura első változata 1936-ban született „Golyózó fiú* címmel, az álló alaké 1937-ben „Miklós" néven. Egy év múlva a két figura akvarellben kapcsolódott össze, míg 1939- ben az „Önportré“ érem hátlapjára került. A végleges szobor tehát összesen 11 évi „vajúdás“ után látott napvilágot. ,,Legszemélyesebb szobrai ezek a majdnem személytelen fiúgyermekek“. 1948-ban Ferenczy Bénit Kossuth-díjjal tüntették ki. Budapesti gyűjteményes kiállításain (1959-ben és 1962- ben) néhány száz szobrát, domborművét, érmét és rajzát állították ki. Illyés Gyula ezt írta Ferenczy Béni szobrairól: ,,külsejük szerény... a rendkívüli belsejükben van“; a holt anyag feletti győzelmet hirdetik. L. GALY TAMARA Ferenczy Béni: Játszó fiúk (részlet) Huszonöt éve a katedrán ERDÉLYI BÉLA kiskorában arról álmodott, hogy katona lesz. Az egyenruhások fegyelmezett: viselkedése tetszett neki. De jött a háború, s kiábrándult álmából. A fegyelem sze- retetét azonban mindmáig megőrizte. Az ő munkájában, közéleti tevékenységében nélkülözhetetlen ez h tulajdonság. A Satárikovói (Tornaijai) Vnb képviselője, tanácstag, a behyn- cei (bejei) falusi polgári ügyek testületének az elnöke, a helyi pártszervezet vezetőségi tagja, ezenkívül lektorként is tevékenykedik. Hogyan lett az egyszerű fökl- művésszülők gyerekéből tanító? Tizenéves korában méx csak nem is gondolhatott rá, hogy egyszer majd ő tanítja a gyerekeket az írás, az olvasás művészetére, ő adja a jövő generációja kezébe a könyvet. A szülőknek is más volt a nézetük. „Ott van a föld, dolgozz!“ A négy polgári iskolát végzett fiú 1943-ig szüleinek segített a földművelésben. A háború őt is magával sodorta, s 1946-ban, hazatérése után, ismét visszakerült oda, ahonnan a háború szelében elkerült: a földhöz. Négy év múlva, amikor újból megnyíltak a magyar iskolák kapui, ő is kedvet kapott a hivatáshoz. Tanított, s közijén maiga is t&nult. Két évvel később a bratislavai pedagógusképző iskolában oklevelet szerzett. Az újdonsült tanító Lev- kuSkán (Lőkősön) kezdte meg pályáját. Öt év után Vlkyhára (Velkenyére) került. 1961-től pedig, immár tizennégy éve a bejei gyerekek tanító bácsija. A legutóbbi választások óta Erdélyi Béla lett a bejei választókerület képviselője. Mi mindent valósították meg a választási programból? Először az óvoda korszerűsítésére került sor. Jelenleg huszonöt férőhelyes, de ha a jövőben ez kevésnek bizonyulna, lehetőség van a bővítésre. A faluban 400 méteres útszakaszt portaiam totta k. A parkot is kitisztították, padokat állítottak fel. A SZISZ-szervezet védnökséget vállalt a park felett. A hiányzó fák helyére újakat telepítenek, virágokat ültetnek. A két újonnan épített váróterem környékére szintén a fiatalok ültettek virágot. A sportegyesület tagjai száz százalékkal túlteljesítették kötelezettségvállalásukat. kb. 1000 brigádórát dolgoztak le. A faluban a noázcwtíisbg, l S^ib^-szerve- zet és a sportszervezet működik a legeredményesebben. Amikor a tanító a faluba került, évente három színdarabot tanított be a fiatalokkal. Kettőt magyarul, egyet szlovákul. A CSEMADOK helyi szervezetének a tevékenysége az idó múlásával azonban ellaposodott. Az egykori színjátszók kiöregedtek. A szervezet 70 százaléka nyugdíjas. A vezetőség nem nagyon törődik ezzel, a tanítónak a sok-sok teendője mellett pedig nem jut mindenre ideje. A kulturális életet a SZISZ- szervezet tagjai élesztgetik. Tartalmas műsorokat készítettek a jelentősebb jubileumokra, így az SZNF és a f>alu fel- szabadulásának 30. évfordulójára. A Petőfi emlékdélutánt szintén az ifjúsági szervezet rendezte. A szervezetet a pedagógus tanácsokkal látja el. Az ötvennégy éves pedagógus tanítványai is részt vesznek a különféle rendezvényeken, kulturális műsorral szórakoztatják a közönséget. A szavalatok, énekek vagy a tánc betanításában a felesége is segít Erdélyi Bélának. A szülők is aktívan támogatják munkájában és örülnek, ha gyermekük szerepel. HUSZONÖT ÉVE tanít és fejt ki közéleti tevékenységet. Elfoglalt ember, de nem bánta meg, hogy így választott. HM életét újra kezdené, ismét tanítónak menne. Fényképe helyet kapott * tornaijai „Kiváló dolgozók galériájában* . BORZI LÁSZLÓ r É ppen csak kölcsönvettük a turgenyevi regényeimet. A klasszikus orosz író két nemzedék kibékíthetetlen ellentéteit jelöli vele, ebben az írásban viszont éppen az ellenkezőjét, az egymás után következő nemzedékek egymásrautaltságát, apák és fiúk eltéphetetlenül összefonódó sorsát szimbolizálja. E szívenütő történetben Leonyid Mihajlovics Bronovickij a fiú, Mihail Szemjonovics Bronovickij az apa. Sorsuk elválaszthatatlan egymástól, még ha a fiú nem is emlékszik az apjára. Csak az édesanyja elbeszélése alapján ismeri. Nem is emlékezhet rá, histen amikor született (1944 májusában), édesapja az /. Ukrán Front kötelékében harcolt valahol Dél Ukrajnában vagy Romániában, hogy aztán hazáját. majd Romániát, Magyarország és Csehszlovákia egy részét felszabadítva, Búcs községbe érkezzék. Mihail Szemjonovics Bronovickij 1945. január 6-án érkezett alakulatával Búcs faluba, ahol életének utolsó hat hetét töltötte. Idáig futott el mint felszabadító katona, idáig jutott el mint apa, hogy 30 év múltán itt találjon rá a fia, aki élete első percétől hiába várta öt haza, aki 30 esztendőn át kitartóan kutatott utána. Megtalálta. Ám, találkozásuk csak szimbolikus, és mélységes tragikumot hordoz magában. A fiú csak apja emlékével beszélgethet. Csak apja emlékét találhatta meg. Ez a legtöbb, amit apájáért tehetett. Boldogsággal tölti el, hogy édesapja emléke él a búcsiak tudatában. Nemcsak a hősi halotté, hanem az élő fiatal katonáé is, akinek otthon, az ukrajnai Fjodorvká- ban felesége, kisfia és szülei vannak. Leonyid Mihajlovics végtelenül hálás a búcsiaknak, hogy annyi év után is megőrizték az apja emlékét. A legtöbbet Szabó Lajosnak és Varga Józsefnek köszönheti. Nagyon köszöni is. Nélkülük sohasem tudott volna meg semmit apja utolsó napjairól, nélkülük nem találhatta volna meg apja emlékét. Szabó Lajos, aki ma hnb titkár Búcson, tizenkét éves volt a háború idején, de ma is jól emlékszik 1945. február 17 re — akkor esett el Mihail Szemjonovics Bronovickij. Ő mutatta meg a helyet Leonyid Mihajlovics- nak, ahol édesapja csillaga lehullt, s ahová — magányosan — eltemették. Szabó Lajos és Kétyi István hnb elnök segítette hozzá őt, a Zsitomiri területről érkezett fiatal elektromérnököt, hogy mindenkivel megismerkedhessék, aki csak tud valamit édesapjáról. Először Izsó Máriához mentek, ugyanis ő találta meg a halottat 1945. február 18-án hajnalban a végzetes éjszakai csata után. Izsóék el sem engedték maguktól Leonyidot, náluk lakott nyolc napon át, amit május hetedike óta Búcson töltött. A legnagyobb hálát Leonyid természetesen a 73 esztendős Varga fózsef iránt érzi, aki megadta édesapjának a végtisztességet, eltemette. Soha sem remélte, hogy őt is megtalálja, megismeri valaha. Míg élek, nem felejtem el a nevét, mondja Leonyid. Május APÁK ÍS FIÚK ll-én ismerkedtek össze, és az ismerkedést meg is ünnepelték, ugyanis kettős okuk volt rá: mindkettőjüknek éppen születésnapja volt. Varga Józsefet Leonyid így jellemezte: szerény, szívélyes ember. Közép termetű, szikár, a haja', őszes. Kora ellenére fürge mozgású, és sugárzik az élet belőle. Ezt csupán azért jegyzem ide, hogy segítségére legyek Leonyidnak Varga alakja felidézésében. De hogyan is esett el Mihail Bronovickij? A szovjet csapatok, miután elfoglalták Búcsot, hat héten át védték állásaikat, ám 1945. február 17-én a német túlerő váratlanul támadást intézett a falu ellen. Egész éjjel ádáz küzdelem folyt. Mindkét oldalon nagy veszteségekkel. A szovjet egységek ideiglenesen visz- szavonultak a Garam folyó mögé, Párkány irányában. A szovjet csapatok Ipoly—Garam menti hadműveleteit egyébként részletesen leírja P. F. Rozsmanov tar talékos alezredes, a 263. aknavető ezred volt parancsnoka, Bratislava díszpolgára, az Oj Sző 1975. május 16-i számában közölt visszaemlékezésében (A szabadság hosszú útja). Rövid idézet az alezredes vallomá sálból: „Ezredünk 1944. december 28-án további csu pásokat mérve a fasisztákra, elérte a Garam part/át és hídfőállást épített ki Garamkövesd környékén. Tű zérségi tűzzel biztosítottuk az 53. lövészhadosztály alakulatainak átkelését a Garamon és felszabadítót tűk Nána falut. A német csapatok védelme a folyó jobb partján még bonyolultabb és szilárdabb volt. Az ellenfél bősz ellenállást tanúsított és többször is ellentámadásba lendült. ( ... ) 1945. március 25-én kétórás tüzérségi előkészítés után támadásba lendültünk. A Garamon átkelve délben már elfoglaltuk Tőre falut, 17 órakor pedig Nagysallót is felszabadítottuk.“ Mihail Bronovickij 25 évesen áldozta életét hazájáért és a mi szabadságunkért is. Ha a hitleristák hitszegően fel nem dúlták volna hazáját, ma is élhetne, éppen 56 esztendős volna, és mint más boldog ember, ő is örvendezhetne tehetséges, délceg termetű fiának és négyéves kislány-unokájának. Ám ott kellett hagynia a szövetkezeti könyvelőséget. Először partizánnak, majd katonának állt. Ezt követelte tóié a haza és borzalmas személyes sérelme, bánata. A németek ugyanis elfogták édesanyját és — ma sem derült ki, miért — brutális módon elevenen elégették... jLétezik-e ennél mélységesebb sérelem egy fiú számára?) Azután, mint annyi más települést, Fiodorov- ka falut is felperzselték. Mihail Szemjonovics Bronovickij először Búcson pihent, ám tetemét — számos más bajtársával együtt — a szovjet hősök párkányi temetőjében helyezték örök nyugalomra. Neve ott olvasható az emlékmű márványlapján. Elképzelem, amint Leonyid ott áll a síremlék előtt, tekintetét mereven az édesapja neve alá vésett dátumra szegezi — 1919—1944, —, s lelkifurdalással azt suttogja maga elé: Bocsásd meg apám, hogy neked csak huszonöt év adatott meg az életből, s én már eddig is harmincegy évet éltem ... Leonyid Bronovickij 1974 szeptemberében találta meg apja sírját, s most májusban Retkes Lajos szövetkezeti elnök meghívására — ismét eljött. Eljött, hogy szavak nélkül elmondja apjának: édesanyám egészséges és ma is sokat gondol rád, én Novograd- Volinszkijban élek családommal, Fjodorovkát újjáépítették: szép tízéves iskolát, művelődési otthont kapott, sőt modern poliklinikája is van. Eljött Leonyid, hogy együtt ünnepelje velünk a szabadságunkat.-— Jövőre is eljövök a feleségemmel, meg a kislányommal — ígéri Leonyid. Ezután minden évben ellövök. Kiszáradt torokkal nézem a messziről érkezett fia tulember szomorú szemét. Az apjára gondolok. És arra, vajon hány apa és fiú látogatja így egymást a földön ... KÖVESD! JÁNOS Pedagógus és funkcionárius
