Új Szó, 1975. június (28. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-17 / 140. szám, kedd

lobb szervezést, több támogatást! GONDOLATOK EGY FALU KULTURÁLIS ÉLETÉRŐL ÚJ FILMEK Nagykövesd {Veíký Kame­nec) község Kelet-Szlovákiá­ban, a terebesi járás délkeleti csücskében fekszik. Vajon mi­lyen a kulturális élet egy ilyen távol eső faluban? Milyenek a falu ifjúságának kulturális igé­nyei, lehetőségei? Minthogy Szacskó András Igazgató-tanítót, a művelődési otthon vezetőjét és Bodnár lm-' rét, a helyi SZISZ-szervezet el­nökét nem találtuk otthon, Nagy József hnb-elnöktöl kér­tünk tájékoztatást. Az elnök maga is fiatal ember (huszonöt körül járhat), a SZISZ-nek is tagja, így jól ismeri nemcsak a felnőtt lakosság, hanem az if­júság kulturális életét, a kul­turális munka sikereit és prob­lémáit is. — Ma a kultúra, a kulturális lehetőségek szempontjából nem létezik „távol eső“ falu. A rá­dió, a televízió, az ország leg­messzebb fekvő falujába, Urná­jára is elviszi a kultúrát. E tekintetben Nagykövesd is alig ha lehet kivétel. — Nem is az — mondja a fiatal elnök. — Minden házban van rádió és minden második­ban televízió is. — Ez bizonyos tekintetben a falu anyagi jólétére is utal. Egy modern tv-késziilék négy és fél ezer koronába kerül. — Dolgos nép lakjai a falut. Aránylag jól keresnek az em­berek a szövetkezetben és a vasúton, ahol többnyire dolgoz­nak. — Ha már az anyagi kultú­ráról beszélünk, érdekelne, hány személygépkocsi van a faluban. — Negyven körül. A falu la­kosságának a száma pedig 1200. — Új házat is elég sokat lát­tam a faluban. — Mindenki arra törekszik, hogy emberhez méltó környe­zetijén, kultúráltan lakjék. Az utóbbi húsz esztendőben szin­te újjáépült a falu. — Ez igazán örvendetes do lóg. — Aki annyit dolgozik, mint a mi falunk népe, az végre örülhet is valaminek. Megér­demli, hogy kultúráltabban él­jen. — A lakáskultúra is lényeges dolog. Felépüllek az új házak, de kérdés, csakugyan kulturál­tan laknak-e az emberek. Sok­felé jártam itt a Bodrogközben és azt tapasztaltam, hogy a szép új házat nem mindig „ve­szi birtokba“ a család. Pompá­san be is rendezik a — sok esetten emeletes — házat, a esalád viszont meghúzódik egy földszintes helyiségben, rendsze­rint a konyhában. Vagyis la­káskultúrája — a korszerű épü­let ellenére — mit sem válto­zott, mit sem fejlődött. Ez a megállapítás mennyiben érvé­nyes erre a falura? — Itt is előfordul. Én ma­gam is ismerek ilyen eseteket, de azért a többség igyekszik „birtokba is venni“, lakni is a házat. Különösen az olyan csa­ládok, ahol fiatalok, főleg ta­nuló fiatalok is vannak. Ez már az új nemzedék pozitív ráhatá­sa az idősebb nemzedékre. — És sok fiatal tanul a falu­ból? — Pontos számot most nem tudnék mondani, de elég sokan mentek el iparitanulónak, gim­náziumba, különféle szakkö­zépiskolába. Mintegy tízen egyetemi vagy főiskolai vég­zettséggel is rendelkeznek. Két egyetemista fiatalunk Budapes­ten tanul. Beszéltünk rádióról, televí­zióról, személygépkocsiról, új házakról. Mindezek a ma em­bere anyagi kultúrájának szük­séges kellékei. De nem mind­egy, hogy kihasználják-e az em­berek ezeket az eszközöket, és hogyan használják ki. Nem mindegy, milyen műsort hall­gatunk vagy nézünk meg a rá­dióban vagy a televízióban. Nem mindegy, hogyan lakunk új házunkban és hová járunk vadonatúj gépkocsinkon. Isme­rek falusi emberket, akik csak nagyobb egyházi ünnepek al­kalmával „gurítják ki“ autóju­kat a garázsból, de még nem rándultak ki rajta például a Tátrába vagy a Balatonhoz, nem utaztak be rajta a városi székhelyre, hogy részt vegye­nek a kulturális napokon, ván­dorszínházunk előadásán stb. Vagyis az anyagi kulturális fel­emelkedést nem kíséri kellő­képpen a szellemi kulturális igény. Az emberek tudatát kell tovább formálni, lejleszteni. Népművelőinknek e téren még elég tennivalójuk akad. Do lássuk, hogyan használja ki e lalu lakossága a rendelke­zésére álló kulturális lehetősé­geket. — Nagykövesd néhány éve ú| művelődési otthont kapott.- Hat-nyolc évvel ezelőtt egy repedezett falú, düledező földszintes épületben volt a művelődési otthon. A maga ne­mében talán a legcsúnyább és a legrosszabb volt a járásban, ügy hogy halaszthatatlanul szükség volt új művelődési ott­honra. Véletlenül jutottunk hozzá. Tulajdonképpen melio­rációs munkásszállásnak szán­ták, de 11111« felépült volna, ki­derült, hogy a talajjavítóknak már nincs szükségük rá. így a földinűvesszövetkezet és a hnb átvette az épületet és befejez­tette rajta a munkákat. így ka­pott is helyet az új művelődési otthon, a hnb, a postahivatal, a községi népkönyvtár és a fodrászat. Egy ideig a szövet­kezet is itt székelt, de időköz­ben új irodaházat épített magá­nak a gazdasági telepen. — Milyen létesítmények tar­toznak a művelődési otthon­hoz? — Csak a kultúrterem szín­paddal, de — minthogy nem kultúrliáznak épült — megfe­lelő öltözőhelyiségek és zene­kari árok nélkül, ezenkívül az ifjúsági klub és a már említett népkönyvtár. — A könyvtárnak, gondolom, olvasóterme is van. — Az bizony nincs.- Akkor ez így félmegoldás. — Sajnos, az. — Újságot, folyóiratot így nem olvashatnak az érdeklő dők. — Csak otthon, a haza jára­tott újságokat. — És járatnak lapokat a nagykövesdiek? — Elég szép számmal, főleg a hazai magyar sajtótermékek­ből. — És hogyan használják ki a művelődési otthont? — Művelődési olt honunk ön­álló gazdasági kerettel rendel­kezik. Évenként 15 000 koronát kap a hnb-től és ha jól zárul az év, a szövetkezet is hozzájá­rul a támogatásához, tavaly pél­dául 10 000 koronával segítette a művelődési otthon munkáját. Egyébként minden társadalmi szervezetnek rendelkezésére áll a kultúrotthon. A nőszövetség­nek, az Ifjúsági szervezetnek és így tovább. — Milyen formái vannak a kulturális tevékenységnek? — A művelődési otthon mel­lett működik egy eléggé jó hír­nevű tánczenekar. Csupa fiatal­ból áll. Napraforgó a neve. Stefán János vezeti. — Táncolni kellemes dolog. De remélem, nem csak táncmu­latságokat rendeznek. — Nem. Viszont mostanában túl élénk kulturális tevékeny­séggel nem dicsekedhetünk. — Mi az oka a visszaesés­nek? — Nehéz pontosan megmon­dani. Több oka is van. Először Is talán nincs kellő érdeklődés a falu lakossága részéről. Itt a fiatalokra is gondolok. Különö­sen azokra, akik tanulnak vala­hol. Véleményem szerint aktí­vabban be kellene kapcsolód­niuk az itthoni kultui’á!;s élet be. ök jobban értenek hozzá, ezért kezd c mén yez5i> bek, nak kellene lenniük. Azonkívül ko vés a szervező a fiatalok kö zött. — Hiszen van a falunak SZISZ-szervezete. — Van. A társadalmi szerve­zetek közül talán a SZISZ-cso port működik a legjobban. De mégis, mintha alábbhagyott volna a fiatalok aktivitása is. — Hallom, hogy az ifjúsági szervezet mellett népi tánccso­port is működött. — Működött. Varga Ervin, a bratislavai Szőttes táncegyüttes egyik tagja vezette. De sajnos, ő már nem járhat haza olyan gyakran, így a tánccsoport a múlt év őszién megszűnt. — Több Varga Ervin kelle­ne. — Nagy szükség volna rájuk. — Maradnak tehát a táncmu­latságok és a klubestek? — Nagyjából igen. De még van egy említésre méltó mun­kája az ifjúsági szervezetnek. A jnb engedélyével minden év ben egyszer bodrogközi ifjúsági találkozót szervez, itt a falu­ban. — És milyen tartalommal? — A találkozónak többnyire ismerkedési és szórakozási cél­ja van. A találkozó keretében sportdélutánt (versenyek több sportágban) és esztrádmüsort rendeznek, amely kvízzel tarkí­tott táncestéllyel ér véget. Ta­valy a honvédelmi szervezet motorkerékpár-versenyt szerve­zett a találkozó alkalmával. Jeles írónktól, Duba Gyulától tudom, hogy a lél folyamán Tö­rök Elemér társaságában író olvasó találkozón vett részt a faluban. Telt ház előtt. Ami azt bizonyítja, hogy volna érdeklő­dés, csak több hasonló rendez­vényre van szükség. Éveként egyszer-kétszer a Thália Szín­ház is fellép a faluban. A falu viszont jóval több kulturális eseményt is elbírnál Ez viszont már a művelődési otthon jó vagy kevésbé jó munkáját tük­rözi. A színház és íróink is csak úgy látogatnak el a falu­ba, ha hívják őket. A kulturális munka más formáit is meg le­hetne honosítani a faluban. Ha van ifjúsági klub, irodalmi szín­pad, falusi énekkart is lehetne alakítani. Hol van a CSEMA­DOK helyi szervezete? Amint kiderült, Nagy József szereti a faluját és a munká­ját, csak magára van hagyatva. Elismerte, hogy a hnb többet is tehetne a falu kulturális életé­nek pezsgőbbé tételéért. De ő egyedül többre nem képes. Egy­magában jelenti a helyi nem­zeti bizottság apparátusát. Még gépíró-titkárnője sincs. A falu­nak kulturális téren az eddigi­nél több támogatásra van szük­sége a helyi pártszervezet és a jnb részéről is. KÜVESDI JÁNOS Kulturális hírek • Az elhunyt Olle Hedberg, Fár Fabien Lagerkvist és Ing­mar Andersson svéd írók helyé­be Olof Sundmant, üstén Sjös- trandot és Porgny Segerstedtet választották a Svéd Akadémia irodalmi szakosztályának új tagjaivá. Mint ismeretes a szak­osztály tizennyolc örökös tag­ja ítéli oda minden évben a világ legtekintélyesebb irodalmi elismerését, a Nobel-díjat. • Ingmar Bergman, a neves svéd rendező ezekben a napok­ban új tévékomédia forgatását kezdte el Lehár világhírű ope­rettjének, a Víg özvegynek alapján. A főszerepet Barbara Streisand játssza. • Megszületett a „francia Oscar“. A 30 cm nagyságú szob­rocska, melyet a jövő évtől kezdve az előző év legjobb film­jéért osztanak majd ki, alkotó­járól, César francia szobrászról a „César-díj“ nevet kapta. ★ S. K. Neumann születésé­nek 100. évfordulója alkalmá­ból a Československý spisová tel bibliofil kiadású kötetet jelentett meg a neves költő verseiből, leveleiből. A tizen­hat oldalas kötetet korabeli karikatúrákkal illusztrálták. £ Boccaccio halálának 600. évfordulója alkalmából a firen­zei Bibliotheca Laurentiana ki­állítást rendez az író kéziratai­ból és inkúnábullimaiból. # Értékes művekre bukkan­tak a kujbisevi területi könyv­tárban. Megtalálták Ibn al Hajszám arab tudós négy ma­tematikai és csillagászati mű­vének kéziratát. A Könyv a hét bolygó mozgásformáiról című műről eddig senkinek sem volt tudomása. Az arab tudós a 10. és a 11. század fordulóján Kai­róban élt, és számos fizikai, matematikai, filozófiai é« aszt­ronómiai művet ín. MINDEN IDŐBEN (szlovák) A vízi sportolók, .a motor­csónak versenyzők életével is­merteti meg a nézőket az új szlovák film. Attraktív környe­zetben játszódik a története s nem mellékes ez a tény, a né­zők többsége ugyanis szereti a látványosságot, a mutatós jeleneteket. Ám nézzük meg, mi van a csillogó felszín alatt, milyen mélyre hatoltak az al­kotók? A téma komoly, magában hordozza az emberi jellemek, magatartások elmélyült lélek­tani elemzésének lehetőségét. A film ugyanis egy fiatál mun­káslányról szól, aki szabad idejében aktívan sportol. Egy alkalommal azonban súlyosan leány nem kerül válságos helyzetbe, az alkotók reális képet rajzolnak életéről, kap­csolatairól. A lelki megrázkód­tatást átélve azonban az amúgy is nehéz sorsát még nehezítik, szinte valószerűtlenül bonyo­lítják a cselekményt... S az­tán egy váratlan fordulattal minden jóra fordul, s vége a filmnek. Igényes téma — igénytele­nül feldolgozva, linduvíi Filan szerzői filmjében megelégedett a külsőségekkel; ahelyett, hogy bonckés alá vette volna a fő­szereplő jellemét, akarati tu­lajdonságait, azt, hogy képes-e leküzdeni a depres-?;ót s a körülmónvek'i"k 7 ' ?>ően Jelenet a szlovák filmből: középen Zuzka Kocúrik óvá, a főszereplő megsebesül. Bár felépül, s megpróbálja a munkáját és a sportolást folytatni, ahol abba­hagyta, de kiderül, hogy ez nem csupán akarat kérdése. A sérülésnek komolyabb követ­kezményei vannak... A leegyszerűsített tartalom­ból is bizonyára kiderül a té­ma igényessége: a fizikai és lelki megrázkódtatásokat átélt egyén bekapcsolódása az élet­be, az emberi kapcsolatok fon­tossága. Mindaddig, míg a új életet kezdeni, a fő hang­súlyt a látványosság kidombo­rítására helyezte. Emiatt a fő­hős egyéni drámája teljesen közömbösen hagyja a nézőt, s ki is venné komolyan a tör­ténetet, mikor annyi benne a logikátlanság és valószerűtlen* ség? Az alkotásban eluralkod­nak a másod- és harmadrangú kérdések, a lényeg pedig tel­jesen elsikkad; a cselekmény egyre terebélyesedik, de a fel­színen megreked. Henrik Ibsen egyik legismer­tebb drámájának filmváltozata a Nóra. A norvég drámaíró több művében is foglalkozik a XIX. század végi társadalom egyik égető problémájával, a nőkérdéssel. Az író valameny- nyí drámájában a társadalom erkölcsi normái és az egyéni törekvések, a polgári konven­ciók és a lel ki ismeret összeüt­közését rajzolja meg és kö­nyörtelen igazságszeretettel leplezi le a hazugságokat a korabeli emberi kapcsolatok­ban. A Nórában a hazug ala­pokra épülő polgári házasság csődjét tárta.fel; a házastár­sak konfliktusát a darabban a világnézeti különbség váltja ki. A legújabb (kitudja már há­nyadik) filmváltozata Joseph Losey angol rendező nevéhez fűződik. Az ismert alkotó túl­ságosan tiszteletben tartotta az eredeti drámát, ennek követ­keztében a filmben erősen ér­ződik a színpadiasság; a ren­dező a teátrális elemeket nem minden esetben tudta helyette­síteni a film gazdag kifejező eszközeivel, így — Losey-ról lévén szó — a mű enyhe csa* Iódást okoz. A címszerepet Jane Fonda, a haladó gondolkodásáról és magatartásáról ismert amerikai színésznő játssza. S választhat tott volna-e a rendező meg­felelőbb szereplőt annak az asszonynak a szerepére, aki a polgári rend béklyói ellen lá­zong? Jane Funda a szerepben önmagát alakíthatta, csakhogy egyéniségének, szíúészi képes^ ségeinek teljes kibontakoztatá­sára meglehetősen szűk teret kapott. Ennek ellenére játéka a film fő erőssége. Ibsen Nórájának filmváltozatában Jane Fonda (a képen) játssza a címszerepet. A DZSUNGEL KÖNYVE (amerikai' (amerikai Ismerősen cseng fülünkben a cím, gyermekkorunk egyik kedvenc olvasmányára- emlé­keztet. S nem tévedünk, hi­szen valóban Rndyard Kipling népszerű regényének a film- változatáról van szó. Walt Dis­ney vilighírű műhelyében, 1967 ben készült a produkció; rajzfilm a javából, mely az animációs filmtechnika eszkö­zeinek segítségével a regény legérdekesebb részleteit eleve­níti meg előttünk a dzsungel vadonjában élő gyermek éle­téről. A népes alkotógárdának re­mek összhangot sikerült te­remtenie a cselekmény, a raj­zok és a zenei aláfestés kö­zött. Az ő jóvoltukból a nézők milliói — kicsik és nagyok egyaránt — szórakozhatnak vi­lágszerte a magával ragadó történeten. —ym— NÖiRA (angol)

Next

/
Thumbnails
Contents