Új Szó, 1975. június (28. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-03 / 128. szám, kedd
Esélyek és lehetőségek JÚLIUS ELEJÉN FŐISKOLAI FELVÉTELI VIZSGÁK /i továbbtanulni szándékozó érettségizők ezekben a hetekben felvételi esélyeiket latolgatják, drukkolnak, hogy bekerülnek-e oda, ahová jelentkeztek. A végzős diákok már /anuárban megismerkedhettek a továbbtanulási lehetőségekkel, azaz egy-egy felsőoktatási intézmény felvételi lervszámával, a vizsgák előtt azonban célszerűnek talál juk, ha a pályázókat tájékoztathatjuk a felvétel esélyeiről és követelményeiről is. Az egyéni és a társadalmi érdék diszharmóniája Szlovákiában ez évben 20 479- en jelentkeztek felsőoktatási intézménybe, felvételt azonban csak 10 600 érettségizett nyerhet. Nem mondunk újat azzal (s ki tudja már hányadszor írjuk le), hogy a jelentkezők és a felvehetők számának aránytalansága az egyéni érdekek és a társadalmi szükségletek diszharmóniájának a jele. Igaz, a múlt tanévhez képest e tekintetben az idén valamelyest javult a helyzet, hiszen viszonylag többen jelentkeztek műszaki főiskolákra. Ez azonban távolról sem jelenti azt, hogy egyes karokon vagy szakokon nincs többszörös túljelentkezés. Addig, míg a mérleg nem kerül egyensúlyba, vagyis míg kevesebben pályáznak természettudományi karra és műszaki főiskolára, mint humán irányzatokra — nem lehetünk elégedettek. Hiszen az aránytalanság nem csupán az egyéni és a társadalmi érdek közti ellentmondásra utal, hanem a pályázók szűklátókörű- ségére is, arra, hogy egyesek nem értékelik kellőképpen a műszaki emberek munkáját, s nem tudatosítják a technika fontosságát. Sőt vannak, akik még abban a tévhitben élnek, hogy a humán irányzatok a műszakiaknál könnyebbek ezért felvételi esélyeik is nagyobbak. Hogy mennyire tévednek, azt majd a felvételi vizsgán látják meg ... Mi újság az egyetemeken? A bratislavai Komensky Egyetemre 5665 diák kérte felvételét, de csak 2095 vehető fel. Az orvosi karra 999-en jelentkeztek, ebből 290 pályázó nyerhet felvételt. Nem kecsegtetőbb a helyzet az egyetem martini kihelyezett karán sem, amelyre 414-en pályáznak, míg a tervszám 12Ó. Nagy az aránytalanság a jogi karon, ahol a pályázók száma mesz- sze meghaladja a felvételi lehetőségeket: 966-an kérték felvételüket, viszont csak 210 tanuló kerülhet be. Nagy a túljelentkezés a bölcsészkaron is, ahol az 1134 pályázó közül csupán 245 folytathatja tanulmányait. A gyógyszerészeti karra 365-en szeretnének bejutni, a felvétel azonban csak 190 számára válik lehetővé; a sport és testnevelési karra 393 érettségiző pályázik, de csak 120 vehető fel; a trnavai pedagógiai fakultásra 611 diák pályázik, ám csak 360 juthat be. Nem kilátástalan a helyzet a természettudományi karon, ahová 783-an jelentkeztek, a tervszám pedig 560. Igaz, egyes szakaszokat itt is megrohamoztak (biológia, kémia, földrajz), de akad olyan szak is, amelyen a pályázók száma nem fedi a keretszámot (matematika, fizikaj. A koSicei Safárik Egyetem orvosi karára is sokan kérték felvételüket: 653-an és ebből 230 diák nyerhet felvételt; a jogi karra 276-an pályáznak, 150-en juthatnak be; a természettudományi karon a jelentkezők száma 479, a tervszám pedig 245. Az egyetem preáovi bölcsészkarán még reménytelenebb a helyzet: a 469 jelentkező közül 145 vehető fel. A Nitrai Pedagógiai Fakultásra 639-en pályáznak, s a tervszám 350. Csaknem kétszeres a túljelentkezés a magyar tagozaton, ahová 109-en pályáznak és csak 60-at vesznek fel. Milyenek a kilátások a műszaki főiskolákon? Jobbak, mint az egyetemeken. A bratislavai Szlovák Műszaki Főiskolára a 3442 jelentkező közül 2615 kerülhet be. Igaz, egyes karokat itt is megrohamoztak, de akad olyan szak is, amelyen a pályázók száma nem fedi a tervszámol:. Míg építészetre 1255-en kérték felvételüket {a tervszám 710), vegyészetre 763-an pályáznak (595 kerülhet be) elektrotechnikára % 832-en jelentkeztek (640 vehető fel), addig a gé pészetre pályázók száma nem éri el csak az 592 t, pedig 670 en juthatnának be. Nem kedvezőbb a helyzet a kosieei Műszaki Főiskolán sem: 1132-en jelentkeztek, a tervszám meg 1010. A pályázók illetve a tervszámok megoszlása a következő: bányaipar 146 — 100; kohóipar: 172 — 150; elektrotechnika: 366 — 260; gépészet: 446 — 500. A Ztlinal Közlekedési Főiskolára jelentkezők száma eléri az 1360-at, s a főiskola két karára csak 965 tanuló kerülhet be. S a többi felsőoktatási intézményben? Többszörös a túljelentkezés á bratislavai Közgazdasági Főiskolán; az intézmény hat karán (kereskedelem, népgazdaság, irányítás, szakágazati ökonó mia, az iskola Banská Bystrica-i és koáicei kihelyezett kara) 2396 fiatal szeretne tanulni, a tervszám azonban csak 960. Több mint négyszeres túljelentkezés a kereskedelmi karon, de nem sokkal jobb a helyzet a többi korán se. Akárcsak a nitrai Mezőgazdasági Főiskolán, melynek három karára összesen 1525 diák pályázik, pedig csak 650 vehető fel. A koSicei állatorvosira 262-en szeretnének bejutni, de ezek közül csak száznak lesz szerencséje. A zvoleni Erdészeti és Fafeldolgozó Főiskola két karára 471 fiatal ,kérte felvételét, közülük 250 az új tanévtől az iskola növendéke lesz. Igen vonzó a fiatalok számára a bratislavai Zene- és Szín- művészeti Főiskola; ez a/. in tézmény valóságos megrohamozásában nyilvánul meg: 202-en jelentkeztek, a tervszám csak 60; színművészetre 104 en pályáznak, a felvehetők száma 15, zeneművészetre pedig 98 an szeretnének bejutni és csupán 45 nyerhet felvételt. A bratislavai Képzőművészeti Főiskolán csaknem tízszeres a túljelentkezés: a jelentkezők száma 295, a felvehetőké 30. Ennyit tehát az egyetemi-íö Iskolai felvétel esélyeiről. Űt- ravalóul szerelnénk felhívni a jelöltek figyelmét arra, hogy a felvételi vizsga anyaga a gimnázium tananyagát öleli fel, a felvételin tehát nem követel-, hétnek mást, mint amire a gimnázium felkészít. A vizsga sikere főleg a diák felkészültségétől, tudásától és rátermettségétől függ. Az értékelésnél azonban figyelembe veszik az érettségi bizonyítvány érdemjegyeit, a pályázó iskolán kívüli aktivitását, magatartását, a SZISZ szervezetben végzett tevékenységét és a tanulóról készített komplex értékelést is. A pályázók kiválasztásánál tekintettel lesznek a hátrányos helyzetű, munkás-parasztszármazású fiatalokra is. A bizonytalankodók, a kétkedők megnyugtatása érdekében szeretnénk hangsúlyozni, hogy a felvételi vizsga a pályázók tudásán múlik. Ebből egyértelműen következik, hogy a magyar tannyelvű iskolák növendékei a felvételin — esetleg nyelvi nehézségeik miatt — nem kerülnek hátrányos helyzetbe. Persze, a tárgyi tudás hiánya nem magyarázható nyelvi nehézségekkel. A korábbi évek gyakorlata azt mutatja, hogy a magyar iskola nem jelent hátrányt, tehát felesleges minden ilyen aggodalom, ám a tudást nem árt még egyszer mérlegre tenni! TÖLGYESSY MA RÍ A A KORSZERŰBB PEDAGÓGIÁÉRT Oktatásügyünk néhány időszerű problémája Ú jságaink hasábjain gyakran olvashatunk pedagógiai kérdésekkel foglalkozó cikkeket, riportokat. Érthető, hiszen új pedagógiai elvek, tantervek, tankönyvek vannak születőben. Mostanában sokat foglalkoznak a fiatal pedagógusok beilleszkedésének körülményeivel valamint a pedagógusképzés új lehetőségeivel, problémáival is, sokszor a felsőoktatási intéz mények „nem kielégítő“ munkáját véve célba. Csak néhány észrevétel: Egy pedagógiai fakultást végzett tanító egy riportban arról vall, hogy egy évi tanítóskodása során kevésre volt szüksége a pedagógiai főiskolán tanultakból. Sokszor tanácstalan' a módszertani kérdésekben, hiányolja a metodikai felkészítés kellő mértékét. Szlovákia másik részéről egy isko laigazgató az új, a fiatal tanerők munkájával kapcsolatban nyilatkozta, hogy a fiatal tani toktól elsősorbn új módszerek bevezetését, bemutatását várják, ,,de a helyzet az, hogy ők szorulnak idősebb kollégáik segítségére“. Sze rinte a pedagógusképzés nem (art lépést a korszerű iskola követelményeivel, a továbbképző tanfolyamok nem hozták meg — legalábbis ed dig — a várt eredményt. Az alapiskolák tanítói közül vidékek szerint többen-kevesebben elvégezték a továbbképző tanfolyamot, de az volt az általános vélemény, hogy nem „tanultak semmi újat“. Nem is szólva arról, hogy ki estek a tanításból, mert csak az utazás több napot vett igénybe. S így sorolhatnánk a bíráló és a panaszos példákat, ám úgy véljük, ennyi is elég ahhoz, hogy elgondolkozzunk a tényleges helyzeten. Az oktató-nevelő munka során előfordulhatnak konfliktusok, amelyek legtöbbször a pe dagógus és a tanulók közötti viszonyban, más részt a nevelők és a szülök közti vitás helyze tekben mutatkoznak meg. Elég gyakori azonban a tanári karon belül előforduló szemlé leti vagy módszerbeli kérdések különbözősége is. Sokszor a cselekvési szándékra és magatartásmódra negatívan ható benyomások érik a pálya kezdetén álló fiatal pedagógusokat. Az önbizalom, az önálló cselekvés hiánya és a pedagógiai módszerek elégtelensége jelzi lég többször ezt a problémát. A nehézségek felszámolásának vagy megelőzésének fontos feltétele, hogy minden iskolaigazgató és la pasztáit pedagógus ismerje meg és segítse a fiatal tanítókat — tégy« lehetővé a beilleszkedésüket. Tény, hogy a pedagógus pozitív, illetve ne gatív tulajdonságainak kialakulását erősen befolyásolják a szubjektív adottságok, akarati tu lajdonságok is, valamint a tanítási módszerek gyakorlati kialakítása, elsajátítása. Vannak olyan általános pedagógiai készségek és adottságok, a korszerű világnézet, a biztos tárgyi tudás, a pedagógiai érzék... stb. —, melyek nélkül igazi pedagógust nehéz elképzelni — akármelyik tantárgy oktatója is legyen. Az oktató-nevelő munka maximális hatásfokának eléréséhez szükséges, hogy a fiatal pedagógus már az „elődök“ sok éves tapasztalataiból leszűrje, összegezze és rendszerezze a maga- számára a tanítás elfogadható« módszereit. A didaktikai, metodikai fogások elsajátításával jó pedagógus válhat a nem .született tehetségéből is, mert a pedagógus munkája az ér zéken kívül főként mesterségbeli fogásokon alapul, melyekre csakis a gyakorlat során le hét szert tenni. A CSKP XIV. kongresszusának határozata, va lamint a közelmúltban elfogadott pártdokumentumok az oktatásügy kérdéseivel kapcsolatban megállapítják, hogy sokoldalúan kell gondoskodni a szocializmus új nemzedékének tormá lásáról, a tanítóképzés minőségének javításáról és biztosítani kell az egységes iskolapolitikát, örvendetes, hogy a kitűzött célnak megfelelően a pedagógusok többsége ma már arra törekszik, hogy ne adatokat „tápláljon“ a tanulókba, hanem megtanítsa őket gondolkodni, a felmerülő problémákat, nehézségeket önállóan és sikerrel megoldani, az ismereteket alkotó módon felhasználni. A szocialista építés során a csehszlovákiai oktatásügy fejlődésében elért eredmények vi tathatatlanok. Ennek meggyőző bizonyítékai a/ elmúlt évtizedek mennyiségi mutatói. Hazánkban gyakorlatilag nincs olyan iskolatípus, amely az elmúlt évek alatt ne ment volna át rohamos fejlődésen, hiszen az 1973-as év felmérései szerint hazánk munkaképes jégárainak 55,9 százaléka alapiskolai végzettséget szerzett és évről évre emelkedik azoknak a száma, akik az alapiskola befejezése után négy évnél tovább tanulnak. Megalapozódott iskoláink demokratikus jellege is, s az oktatási rendszer minőségében történt változások többek között a nép műveltségében és kulturális színvonalában beállt változásokon is lemérhe- tők. A főiskolákon a legnagyobb fogyatékosságok a hallgatók eszmei-politikai felkészítésében voltak. Ennek oka bizonyára a tudományos-pedagógiai testületek politikai ős pedagógiai felkészültségében, valamint a marxista nevelés feladatainak lebecsülésében keresendő. E fogyatékosságoknak a megszüntetése, továbbá a hallgatókkal szemben támasztott követelményeknek a növelése fontos lépés a pedagógusképzésben. A fokozott igényesség érvényesítése a pedagógusjelöltek kiválasztásánál, a felvételi vizsgáknál is határozottan érvényre jut, ami a viszonylag magas osztályismétlési arányt is csökkenti majd. A magyar tannyelvű gimnáziumok és középiskolák végzős növendékei között bevett szokásnak, „divatnak“ számít a humán irányzatok és a pedagógia iránt tanúsított túlzott érdeklődés. Tudatosítaniuk kellene a pályázóknak — s ez főként a középiskolai oktatók hatóerején múlik —, hogy míg az irodalom, a nyelvek, a humán tárgyak esetében a tanulók alapos felkészültségének választékos gondolatformálással és jó szlovák nyelvtudással kell párosulnia, addig a természettudományi és műszaki ágazatoknál — ahová aránylag könnyebb bejutni — a logikus gondolkodáson, a helyes ítéletalkotáson van a hangsúly. A továbbtanulóknak a lehetőségek és az egyéni képességek, adottságok reális megítélésével'kell meggondolniuk, hová érdemes és hasznos pályázni. A sok probléma közül szót érdemel a pedagógus továbbképzés is. Szükségessé vált, hogy a pedagógusképzés ne csak a főiskolai tanulmányi évekre, tehát bizonyos időre korlátozódjék. A gyakorló pedagógusok posztgraduális képzésen vesznek részt, hogy bővítsék ideológiai, szakmai és módszertani ismereteiket. Ez érthetően hasznos vállalkozás, hiszen a tanterv által előírt korszerű pedagógiai feladatoknak az elszürküli, szakmailag is „megcsontosodott“ pedagógusok nem tehetnek eleget. Éppen ezért kell, hogy a továbbképzés szükségletté váljon minden pedagógus számára. A posztgraduális képzésnél bizonyos minőségi javulás tapasztalható az utóbbi időben. Ezt tanúsítják az ebben az iskolai évben a Nitrai Pedagógiai Fakultás magyar tanszékén megvalósult konzultációk, amelyeken kiderült, hogy a hallgatók ismerik szaktudományuk legújabb vívmányait és a módszertani ismereteiket is bővítették. Nem lehetünk elégedettek azonban az elméleti ismeretanyag elsajátításával. Sokan nem ismerik az ide vonatkozó szakirodalmat (nem tudják megszerezni vagy nem jut el hozzájuk), s így a szakkifejezéseket sem sajátítják el, ami a szakbeli kifejezőkészség és gondolkodás fejlődését gátolja. A modern technikai eszközök fokozott alkalmazása, az iskolai oktatómunka megváltozása a problémák egész sorát tárja fel, amelyeket a gyakran emlegetett szakmódszertani oktatásnak kell megoldania. Ezért a szakmódszertani oktatás jelentősége lényegesen megnövekedett, hiszen az iskolai elméleti ismeretanyag kellő átadása csakis megfelelő pedagógiai kulturáltsággal és a legmodernebb módszerek ismeretével, aIkaImazásával lehetséges. I^éhány szempont és probléma csupán, ami ^ az oktatónevelő munkában és a pedagó- gusképzés.ben jelentkezik. A fokozott igényesség a korszerű pedagógiában, a tanulók kiválasztásánál és felkészítésénél, a pedagógus- képzés javítása, azt a célt szolgálja, hogy a pedagógusok még sikeresebben teljesíthessék igényes feladataikat, korszerűbben eleget tehessenek hivatásuknak és társadalmi küldetésüknek ALABÁN FERENC A HALHATATLAN „BUKOTT" SZERZŐ GEORGES BIZET ÉLETMŰVÉRŐL Kevés olyan tragikus sorsú zeneköltő volt, mint Georges Bizet, a múlt század egyik legnagyobb operaszerzője. Ki lencéves korában már a párizsi Conzervatoire növendéke volt és még nem volt 20 esz tendős, amikor Clovis et Clo- tilde című kantátájával elnyerte a Római díjat. A pálya kezdetén biztató fények ragyogtak, de ezek csalóka fények voltak, mert az első sikereket csalódások és bukások követték. Gyöngyhalászok című 3 felvonásos operáját 1863-ban mutatták be, de 18 előadás után levették a műsorról. Az 1872-ben bemutatott Djamileh című szerzemé nye mindössze 10 előadást ért meg, és nem hozta meg a várt — és megérdemelt — sikert az Arlesi lány című dráma kísérőzenéje sem. Élete főműve a Carmen volt és azt remélte, hogy ezzel áttöri a közöny falát. 1873-ban kezdett dolgozni az 1200 olda las partitúrán. A Carment 1875. március 3-án mutatták be. Bizet halálos betegen ment el a bemutatóra és az igazga tó irodájában várta a közön ség ítéletét. És ez az ítélet — a közönség, majd a kritika elutasító hűvössége — a zene költő halálos ítélete volt, a kudarc felmorzsolta amúgy is csak gyengén pislákoló életerejét és Georges Bizet 1875. június 3-án meghalt. Vajon mi volt a kudarcok, a sikertelenség oka? Véletlen? Szerencsétlen tényezők? Nem! Bizet jelentkezésének korában a párizsi Opera színpadán a nagyopera stílusa hódított, a nagypolgárság látvá nyos balettet, pompát, zengő tirádát követelt. Az énekesektől sem igazi, mély művészetet, hanem csillárokat rengető magas „c“-ket, káprázatos koloralur trillákat. Bizet pedig a valóságot akarta ábrázolni. A század második felében, Wagner és Muszorgszkij hódításáig Bizet volt az egyetlen francia muzsikus, akinek volt rá bátorsága, hogy elszakadjon Meyerbeer hatásvadásza tától és ugyanakkor Gounod szentimentaüzmusától is. Embereket állított a színpadra akik örömükről és bánatukról, szenvedélyükről és csalódásukról énekeltek, a nagypolgári ízlésnek megfelelő monumentális díszletek között névtelen katonák, csempészek, cigánylányok jelentek meg és a szalonok álszemérmes, mesterkélt finomkodása helyett a valódi életet mutatták be. Száz év telt el Bizet halála óta. A Carmen a világ minden operaszínpadának állandó repertoárdarabja, szerzőjéről pedig tisztelettel emlékezik meg az operakedvelők hatalmas tá bora. PÉTERFI GYULA
