Új Szó, 1975. június (28. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-03 / 128. szám, kedd

A XX. országos nepoiüveszeti fesztivál elolt E hét végén rendezik meg Zselízen a csehszlovákiai ma­gyar dolgozók jubileumi, hu­szadik országos népművészeti fesztiválját. Á nagy érdeklődés­re számottartó rendezvény részleteiről kértünk tájékozta­tót dr. György Istvántól, a CSEMÁDOK Központi bizottsá­gának titkárától. • Milyen koncepció és mi­lyen célok jegyében kerül sor az idei fesztiválra? — A csehszlovákiai magyar dolgozók jubileumi XX. orszá­gos népművészeti fesztiválja, melyet a CSEMÁDOK Központi Bizottsága a Nyugat-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottsággal, a Lévai Járási Nemzeti Bizott­sággal, és a Zselizi Városi Nem­zeti Bizottsággal együttműköd­ve e hét végén, június 7-én és 8-án rendez meg Zselízen nép- művészeti csoportjaink legma­gasabb szintű seregszemléje lesz. Az ünnepség, melyen részt vesz az SZLKP KB és az SZSZK kormányának küldöttsége, ha­zánk felszabadulásának 30. és Zselíz megalapításának 900. év­fordulója jegyében zajlik le. A fesztivál koncepciója két alapvető tényezőből indul ki. Egyrészt művészileg magas fo­kon bemutatjuk a csehszlová­kiai magyarság gazdag népmű­vészeti hagyományát, márészt felmérjük a csehszlovákiai ma­gyar népművészet fejlettségi fokát országos szinten és meg­szabjuk a további utat népi ha­gyományaink, elődeink munká­jának ápolására és továbbfej­lesztésére. Ugyanakkor a folklór kifejező erejével, szeretnénk demonstrálni a hazánkban élő nemzetek és nemzetiségek test­véri együvétartozását. • Kérjük, mondjon rövid elő­zetest az idei műsorról. — A fesztivál műsorát ha- pánk felszabadulásának 30. év­fordulója tiszteletére állítot­tuk össze. Ezért a jubileumi, huszadik rendezvény műsorá­ban is kifejezésre jut a felsza­badulás óta eltelt harminc év alatt elért kulturális fejlődés, amely az eredeti folklór szín­padi produkcióvá érlelésében, illetve a nagy közös koreográ­fiák révén jut kifejezésre. Ott lesz a fesztiválon a SZŐTTES, a Csallóközi Dal- és Táncegyüt­tes, továbbá a Barkó, a Búzavi­rág, a Gömör, a Kis-Duna, a Napsugár, a Palóc, az Űj Nem­zedék és a Regős tánccsopor­tok, valamint a CSEMÁDOK po- zsonypüspöki, somorjai, hegy- súri, diószegi, és garamgyörgyi helyi szervezetének tánccso­portja. Találkozunk itt a Slo­venská Lupča-i Biotika n. v. PARTIZÁN táncegyüttesével, a győri vagon- és Gépgyár Ady Endre Művelődési Háza RÁBA táncegyüttesével és az Ifjú Szí­vek Magyar Dal- és táncegyüt­tessel is. • Ebben az évben több újon­nan alakult tánccsoportot is láthatunk majd. Igen. Oj tánccsoportok mu­tatkoznak be, mint például a hegysúri, a diószegi, a somor­jai együttes és a galántai gim­názium tánccsoportja. A feszti­vál gazdag, mintegy ezer sze­replőt felvonultató műsorát a művelődési házban megren­dezésre kerülő néprajzi kiállí­tás tarkítja majd, amely az idén rimaszombati járásban levő Medvesalja népművészetének jeles termékeit mutatja majd be. Ugyanezen népművészeti tájegység folklórcsoportjainak és szólistáinak népszokás-, népdal és néptánc bemutatóján kívül első ízben kerül bemuta­tásra a csehszlováki magyar­ság viselethagyománya és nép­szokásai „Virágba szőtt álmok“ címen, amely keretén belül a varbói, kelenyei, bússal (.nagy- kürtösi járás), lédeci, zsérei, felsőkirályi Inyitrai járás), bé- nyei, szálkái l érsekújvári já rás), izsai, és martosi (komáro­mi járás] CSEMÁDOK helyi szervezeteinek folklór csoport­jai vonultatják fel népviseletü­ket. • Szinte évről évre visszaté­rő probléma többek között u megfelelő szállás, étkezés hiá­nya. Várható-e javulás e téren? — A fesztivál megrendezése során több, évente visszatérő problémával találkozunk. Ilyen probléma az együttesek megfe­lelő népviselete, a zenekarok kérdése, továbbá a szállás- és az étkeztetési gondok. Az együtteseknél fejlődés tapasz­talható. A tavalyi fesztiválon csaknem minden együttes az újonnan alkotott táncszámok­hoz az illető néprajzi tájegysé geknek megfelelő viseletet is varratott. E téren szövetségünk központi bizottsága komoly anyagi ráfordítást eszközölt, s az illetékes állami és kulturális intézmények is jelentős anyagi támogatást nyújtottak. A zene­karral kapcsolatos problémák sajnos országszerte léteznek. Együtteseink túlnyomó része alkalmilag összehozott, avagy kölcsönzött zenekarral tevé­kenykedik. Ez nagyon megne­hezíti a csoportok felkészülését, mert nem tudnak rendszeresen próbálni. Ezt a problémát sür­gősen meg kell oldanunk. Iga­za van abban, hogy a közönség elszállásolásával gondjaink vannak. Ez bizonyos javulás ellenére az idén sem lesz más­képp. Felkészültünk viszont az ellátásra, étel, ital lesz elegen­dő. Ha az időjárás is kedvez, akkor mindenki jól érzi majd magát e hét végén Zselízen. ~y—} František Jiroudek festői világa KÉPKIÄLLÍTÁS A MIRBACH PALOTÁBAN A Városi Galéria tárlati ter­mében megnyílt az első kép­zőművészeti kiállítás. Harmo­nikus környezetben a képtár a prágai festőt, Frantiftek Jirou- drket, az Akadémia tanárát és rektorát, az érdemes mű­vészt látja vendégül. Jiroudek művészete együtt lélegzik a vi­lággal, a korral. Napjaink leg­jelentősebb eseményét, hazánk felszabadulásának 30. évfordu­lóját köszöntik Jiroudek mester gondolatban és érzelemben gazdag alkotásai. Szülőhelye Csehország ter­mészeti szépségekben bővelke­dő vidékén fekszik. Itt szer­zett első benyomásait a már serdülő, szépre fogékony ifjú szlovákiai élményei váltják fel és teljesítik ki. A Szepesség, az Alacsony-Tátra balladás vidékén formálódó vágyódása komoly elhatározássá érik. Fes­tő akar lenni, minden áron. S ebben a mikuláái középiskola rajztanára Holeőek támogatja. Húszévesen került a prágai Iparművészeti Főiskolára. A következő esztendőben, 1935- ben a Képzőművészeti A’ # lé- mián V. Nowaknak, a modern cseh festészetet megalapító Nyolcak tagjának, a kifino­mult szín kultúrájú, nagyszerű mesternek és érzékeny pedagó­gusnak növendéke. Ebben az iskolában szövődött meleg ba­rátsága kortársaival, az azóta kitűnő nevű cseh és szlovák festőkkel, akiket szintén No- wak mester avatott a piktúra titkaiba. Az ösztönző légkörben együtt vitatták meg az idősze­rű képzőművészeti problémákat, egészen 1939-ig. Akkor már a hitlerizmus vé­szes vihara söpört végig or­szágukon. S Goethe nemzeté­nek salakja a fasiszta kultúra jegyében bezáratja az Akadé­mia kapuját. A fiatal művé­szek a helyzet megszabta kor­látok között is harcolnak a pusztítás és önpusztítás őrüle­te, a háború, s a velejáró min­denféle észbontó kegyetlenség ellen. 1945 után Jiroudek művészi énjére találva a maga útját járja. Figyeli a világ realitá­sát ós a saját meglátása alap­ján vizuális eszközökkel közli Azt. A társadalmi valóság ta­á? * r m-iéi. *.3 František Jiroudek: Női portré Iáján áll, s tovább is a hala­dásért vívott küzdelem harco­sa. Művészete valóban világné­zetének önkifejezése. Igaz fes­tői nyelven beszél. Nem tá­maszkodik irodalmi elemekre. Stílusa árnyalt és kiérlelt lesz. Legfőbb kifejezési eszköze a szín. Mélyre fogott tónusainak harmóniáját nem bontja meg semmilyen kontraszt. Emberek és tárgyak konkrét világát, an­nak művészi tartalmát lendüle­tes felfogással, temperamentu­mos előadással, szép egységbe komponálva fejezi ki. A jelen tárlaton piktúrájá- nak több vonulatával néhány, 1937 és 1945-ös vászna kivé­telével — a 70—75-ös évek közötti alkotások válogatásá­val ismerkedünk. A nagymére­tű, eleven és gazdag színű kompozíciók zömben tájképek, a hazai hagyomány és a mo­dern művészet ötvözetei. A va­lóságban látottak, tapasztaltak átköltései, metafórásan, képi nyelven való megfogalmazásai. A Tavaszi tájban az évszak sej­telmes, születő színei, végte­len gyöngéd árnyalatai vált­ják egymást. A Barackoskert fái lenge lilás-rózsaszín fá­tyolba burkolóznak a gyöngy­ház fényű ég alatt. Hervadás- ból született vörösek, sárgák villannak föl benne. A csend­életekben nem tiszteli a dol­gok tárgyias fontosságát. A körvonalak felszívódnak a szí­nek ragyogásában. A Kék csendéletben, a Sárga csokor­ban, a Gyümölcs kosárban a hideg és meleg színek fokoz­zák egymás hatását, köztük egy-egy élespiros villan föl. Az enteriőrökben is önmagán keresztül nézi a dolgokat és megjeleníti a festői élményt. Az alakos képek közül a ko­rai arcmásokon nemcsak a modell egyszeri vonásait rög­zíti, de nyilván az önkifejezés sajátos formáit is. Szeretet­teljes lírai elmélyüléssel for­málja az Anya 1970-es évjelzé- sü, kékes háttérből előtűnő harmonikus, jóságos, hófehér haj koronázta arcát, szemben vele az égővörös rózsák csok­rát. Foglalkoztatják a világot jelentő deszkák. A színészek alakja a színpadon vagy a szín­falak mögött vetül elő, az ob­jektív látvány és a festői absztrakció összeegyeztetésével. Két kompozíciója a prágai Realista Színházban színpadra állított Karamazov testvérek nek, Dosztojevszkij feszült lég kövű drámájának ihletett meg- idézései. Eszmei mondanivalójú müvei: Élet a halál ellen, a Festő és kora művészi elkötelezettségé­ről vallanak. Fenyegető sötét szürkéket, kékeket, zöldeket, .robbanó vöröseket rak föl szá­guldó ecsetjárással. Szín- és formavilága hajlékony érzé­kenységgel közli gondolatait. A közvetlenül érzékelhetőnél mé­lyebbre hatoló művész szinte­tikus látással tükrözi és for­málja a világot. , Szellemileg és érzelmileg te lített alkotásai nem csupán a cseh festészet értékes fejezetét képezik, de európai érvényű teljesítmények is, melyek köz- gyűjteményekben, a hazai, to vábbá a szovjet képtárakban, azután Drezdában, a dániai, a torontói galériákban foglalnak el méltó helyet. A számos ha­zai és szocialista országok tár­latain kívül a velencei és a Sao Pauló-i biennálékon, Bel­giumban, Svájcban, Francia-, Német-, Olasz- és Finnország­ban, Dániában, Norvégiában és Kairóban is elismeréssel fogad ták műveit. BARKANY JENŐNK 0 J FILMEK porcelAngyári lányok Gyári környezetben, munkás­lányok körében játszódik az új cseh film cselekménye. Ro­konszenves vállalkozás, álla­pítjuk meg az első képkockák láttán: ismét mai téma, még­hozzá komédia formájában fel­dolgozva. Örömünk, lelkesedésünk azonban hamar lankadni kezd. A porcelángyár raktárában dolgozó öt fiatal lány törté­nete az ígéretesen induló je­lenetek után ugyanis csakha­mar lapossá, vontatottá, sőt unalmassá válik. Pedig a téma lehetővé tette, hogy az alkotó a háttérben emberi, társadal­mi problémákat villantson föl: a felelősség, a könnyelműség, a közösség, a magánélet, a sze­relem kérdéseit. Időszerű prob­lémák, igazán megérdemelnék, hogy aZ alkotók behatóbban ismerjék, mélyrehatóbban ele­mezzék, ne csak vázlatosan érintsék, miyt ebben az eset­ben. (cseh) Hóvégi leltár, ideges főnök­asszony, a lányok szerelmi gondjai, a szabad idő problé­mái — ez a komédia kerete, a mögötte rejlő lehetőségeket Juraj Herz rendező azonban nem vette észre. Még a víg­játék-helyzeteket sem aknázta ki. így aztán nem csoda, ha a filmben sok az üresjárat, a lányok tanácstalanul tengenek- lengenek, a nézők n°dig halá­losan unják magMk*»* Kár, nagy kár hogy a vál­lalkozás kudarccal (árt. Ebben pedig ludas nemcsak a rende­ző, de a forgatókönyvíró is; a valóságos problémákat nem sikerült életközeibe hozniuk, nem tudták közös nevezőre hozni a társadalomelemzést és a szórakoztató műfajt. Törek­vésük ily módon megrekedt a félúton s nemcsak az ered­mény, de a nézők benyomása is felemás. A Porcelángyári lányok — jelenet a cseh filmből. RÖVID VAKÁCIÓ Vittorio de Sica és CezarQ Zavattini művészete elválaszt­hatatlan az olasz neorealizmus- tól, nevükhöz számos emléke^ zetes művészi produkció fűző­dik (Fiúk a rács mögött, Bi­ciklitolvajok, A sorompók le­zárulnak, A tető, Csoda Milá­nóban). Jelentőségük abban van, hogy az 1940-es években elsőként szakítottak az olasz film © korszakban divatos csil­logó külsőségeivel, az álprob­lémák helyett a valóban égető kérdésekre — elsősorban a nyomor ábrázolására — irányí­tották figyelmüket. (olasz) ássa egészségét. A súlyos be>- tegség kiragadja őt a hétköz­napok testet-lelket gyötrő el- gépiesedett valóságából és szanatóriumba kényszerül. Rö­vid vakáció következik életé­ben: a gyógykezelésen más emberekkel, más világgal talál­kozik, jóllehet itt is érzi-látja a megkülönböztetést; a gazda­gokhoz képest ő csak amolyan megtűrt teremtés. Gyógyulása azonban így sem jelent szá­mára örömöt: vége a kis in- termezzónak, ismét a hétköz­napok egyhangú körforgása vár rá ... Florinda Bulkun és Renato Salvatori a Rövid vakáció főszerepében. A Rövid vakáció a két világ­hírű művész utolsó előtti munkája. Érdeklődésük közép­pontjában ismét az olasz mun­kások élete, nyomora áll. Csak­hogy ezek az emberek már nem azonosak a háború előt­ti vagy utáni szegényekkel. „A remény útjára" léptek, az elmaradott déli országrészek­ből az észak-olasz ipari köz­pontokba vándoroltak munka, megélhetés után. Egy ilyen munkáscsalád hét­köznapjai elevenednek meg előttünk a vásznon: Clára asz- szony, aki már hajnalban mun­kába indul, hogy gondoskodjon a népes család kenyeréről. Es­te rohanás haza, a családi fé­szek meleg, meghitt légköre helyett azonban örökös viszály, lárma fogadja. A nyomor, az egészségtelen környezet alá­A Rövid vakáció az olasz neorealizmus hagyományaira épül, de a filmben ez az irány­zat csak egy-egy képsorban követhető nyomon. Az alkotás érdekes és nem hiányoznak belőle a társadalomkritikai elemek sem, a De Sicától meg­szokott és joggal elvárt erős kritikai él azonban elmaradt, a fogyasztói társadalom bírá­lata ezúttal nem elég hatékony. A film főhőse is túl passzív, magába forduló, drámája ezért egyéni dráma, nem pedig vád a társadalom ellen. Az alkotás fő erőssége a színészi teljesít­mény, az egzotikus szépségű Florinda Bolkan hiteles, él­ményt nyújtó játéka. Partnere a nem kevésbé híres Renato Salvatori. —ym— 1975 VI. 3.

Next

/
Thumbnails
Contents